3. Technológiai közelség és regionális növekedés – empirikus kutatás (1)
3.1. Adatbázis és mintavétel
Az empirikus kutatás megvalósításában egy vállalat-termék paneladatbázisra támaszkodom, amely vállalati mérlegadatok és külkereskedelmi termékáramlások adatainak egyesítésével jött létre. Az adatot a KSH bocsátotta rendelkezésemre (KSH 2018). A mérlegadatokat a kettős könyvvitelt végző, Magyarország területén működő vállalatok nyújtották be az Adóhivatal részére adóbevallási kötelezettségük részeként. A külkereskedelmi termékekre vonatkozó adatokat a KSH gyűjtötte össze. Az Európai Unión kívüli kereskedelemre vonatkozó adatok vámdokumentációból származnak, míg az Unión belüli kereskedelemre vonatkozó információkat vállalati kérdőívek alapján gyűjtötték. Az egyesített adatbázis a nemzetközi kereskedelmet folytató, kettős könyvvitelt végző, Magyarország területén működő vállalatokra vonatkozik, és tartalmazza az export- és importportfóliójukba tartozó termékek értékeit Forintban kifejezve, SITC termékkódonként, négy számjegy pontossággal. Emellett az adatbázis
44
tartalmazza e vállalatok székhelyét településszinten, főtevékenységük TEÁOR besorolását, éves átlagos állományi létszámukat és különböző mérlegadataikat, így például a jegyzett tőke nagyságát, annak külföldi tulajdonban lévő részét, vagy a vállalat bruttó beruházásaik nagyságát. Az adatbázis a 2000 és 2011 közötti időszakra vonatkozik.
A termékosztályozási rendszerben bekövetkezett változások miatt az adatbázis homogenizálása során a termékeket 2006 és 2011 között SITC Rev. 4-ről Rev. 3-ra kódolom át az EU Reference and Management of Nomenclatures (RAMON) oldalán elérhető fordítótáblák segítségével (EU RAMON 2016a). A termékáramlások forintban kifejezett értékeit a KSH által biztosított termékcsoportonkénti árindexek segítségével deflálom (2000=100%). Elemzésemet két okból a feldolgozóiparban működő vállalatok termékeire korlátozom. Egyrészt csak székhely szerinti adatok állnak rendelkezésre, amelyek a feldolgozóipar esetében nagyobb valószínűséggel jelenítik meg a termelő tevékenység tényleges helyét, mivel a vállalatok 90%-a egy telephellyel rendelkezik, a fennmaradó esetek 67%-ában pedig a munkavállalók a vállalat székhelyén dolgoznak (Békés – Harasztosi 2013). Másrészt így kizárom azokat a vállalatokat, amelyek csak kereskedelemmel foglalkoznak, nem pedig termelőtevékenységgel, így pedig számukra a termelésben megtestesülő tudás túlcsordulása feltehetően nem hasznosul.
Ezt követően a mintát azokra a vállalatokra szűkítem, amelyek legalább két alkalmazottal rendelkeznek 2000 és 2011 között. A két fős határértéket megfelelőnek gondolom arra, hogy a legmegbízhatatlanabb megfigyeléseket, például az egy fős, bevétellel nem rendelkező vállalatokat kizárjam a mintából. Értelemszerűen ennek a határnak a növelésével tovább javítható az adatok minősége, ugyanakkor áldozattal is jár. A külföldi vállalatok méreteloszlása a nagyobb vállalatok irányába tolódik el a hazai tulajdonúakhoz viszonyítva, vagyis ennek a korlátnak a növelése a külföldi tulajdonú vállalatok javára torzítaná a mintát (3.1.A. ábra). A két fős határérték kellően alacsony ahhoz, hogy jelentős számú hazai vállalat maradjon a mintában.
Az elemzés keretei között azokat a vállalatokat tekintem külföldi tulajdonúnak, amelyek jegyzett tőkéjének több, mint 50%-a külföldi tulajdonban van. Ez a korlát szigorúbb a külföldi működőtőkére vonatkozó szokásos 10%-os elvárásánál (OECD 2008), ugyanakkor úgy vélem, hogy a többségi tulajdon gyakran feltétele lehet annak, hogy a külföldi tulajdonos jelenléte hatással legyen a vállalat működésére. Megjegyzem, hogy a magyarországi vállalatok tulajdonosi szerkezete erősen polarizált, azaz a jegyzett
tőke külföldi tulajdonban lévő hányada túlnyomórészt 90% feletti, vagy 5% alatti (3.1.B. ábra).
3.1. ábra. Az adatbázisban szereplő vállalatok méreteloszlása és tulajdonosi szerkezete.
(A) (B)
Forrás: KSH (2018) alapján saját szerkesztés.
Megjegyzés: (A) Az adatbázisban szereplő vállalat-évek méreteloszlása. A szaggatott piros vonal a két fős mérethatárt jelöli. (B) Az adatbázisban szereplő vállalat-évek eloszlása a külföldi tulajdonban lévő jegyzett tőke hányada szerint, 50%-os külföldi tulajdoni határ mellett.
Az elemzés területi egységének a kistérséget választom, mivel az agglomerációs előnyök irodalma alapján ezeknek az előnyöknek a térbeli kiterjedése erősen korlátozott. Magyarországon az Európai Uniós térfelosztási követelményeknek megfelelően 175 kistérséget különítettek el, amelyek többé-kevésbé csomóponti régióknak tekinthetőek, vagyis elfogadható közelítéssel tükrözik a valós társadalmi-gazdasági folyamatokat. Annak érdekében, hogy a társadalmi-gazdasági tevékenységek közötti érdemi kapcsolódó változatosságra fókuszálhassak, a figyelembe vett régiók körét azokra szűkítem, amelyekben a vizsgált időszakban sem a külföldi, sem a hazai tulajdonú vállalatok száma nem csökkent kettő alá. Itt is átváltással szembesülök, hiszen ennek a határértéknek a növelésével a gazdasági tevékenység kritikus tömegére vonatkozó elvárásnak jobban megfelel a minta, ugyanakkor a régióminta elemszáma gyors ütemben csökken, emellett a minta szerkezetét a külföldi tulajdonú vállalatok javára torzítja, amelyek jellemzően a nagyobb gazdasági teljesítménnyel rendelkező régiókat részesítik előnyben. A választott határérték ára az, hogy az elemzésbe bevont térségek száma a lehetséges 175-ről 75-re csökken. Emiatt a csökkenés miatt
46
eredményeim azokra a térségekre vonatkoztathatóak, amelyeknél a külkereskedelem-orientált gazdasági tevékenységek legalább valamelyest sűrűsödnek. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy kutatási kérdéseim éppen ezekre a térségekre vonatkoznak, emellett a vizsgált időszakban a mintában maradó 75 térségben koncentrálódik az összes feldolgozóipari foglalkoztatott 84-87%-a, illetve a feldolgozóipari export 86-99%-a (3.1. táblázat). A végső régióminta így 75 térség 12 évéből áll, amely 900 régió-év kombinációt jelent.
A vállalatminta általános képet nyújt a külkereskedelmet folytató magyar feldolgozóipar fontosabb trendjeiről, a kutatás hátteréről. A hazai és külföldi feldolgozóipari vállalatok exportvolumene közötti különbség 2000 és 2011 között nőtt.
A külföldi feldolgozóipari exportban foglalkoztatottak száma 350 ezer volt 2000-ben, amely 260 ezerre csökkent 2011-re (3.2.A. ábra). Ennél jóval erősebb csökkenés figyelhető meg a hazai tulajdonú vállalatok esetében: az exportban foglalkoztatottak száma 250 ezerről 130 ezerre csökkent. Ennek következtében a periódus elején a foglalkoztatottak 42%-a dolgozott hazai tulajdonú feldolgozóipari exportvállalatban8, míg a periódus végére csupán 33%-a. Vélhetően a válság hatására mindkét csoport esetébe viszonylag erős visszaesés tapasztalható 2008 után (1.A. melléklet). A külkereskedelmi termékáramlások esetében a hazai-külföldi szakadék még jelentősebb.
A külföldi vállalatok exportja a vizsgált időszakban gyorsan növekedett és jelentősen meghaladta az importot, ami alig mondható el a hazaiakról (3.2.B. ábra). A hazai vállalatok külkereskedelmében a vizsgált időszakban erőteljes ingadozás tapasztalható (1.B. melléklet). Az exporttevékenység mindkét vállalatcsoport esetében aránylag magas importtal társul, amely Magyarország kis, nyitott gazdaság jellegét tükrözi, illetve összhangban van azzal a megfigyeléssel, hogy még a sikeres exporttevékenység is jelentős importtal társul hazánkban (Békés et al. 2013).
2000 és 2011 között a magyar külkereskedelem trendjei arra utalnak, hogy a külföldi és a hazai vállalatok közötti különbségek növekedtek, valamint a külföldi vállalatok nagyobb valószínűséggel kombináltak importált inputokat exporttermékké, mint a hazaiak. Erre utal, hogy az exportvolumen növekedésével átlagosan nagyobb ütemben emelkedett az importvolumen a külföldi vállalatok esetében a hazaiakhoz képest (3.2.C. ábra). Ezen felül az export bővülése átlagosan nagyobb foglalkoztatottság növekedéssel járt együtt a külföldi vállalatok esetében, hazai
8 A disszertáció további részében a végső mintába krült, külkereskedelmi termékportfólióval rendelkező vállalatokatra használom az export-, illetve importvállalat kifejezést.
társaikhoz képest (3.2.D. ábra). Összességében tehát az a kép rajzolódik ki előttünk, hogy a vizsgált időszakban a külkereskedelmet folytató magyar feldolgozóipart csökkenő foglalkoztatottság, ezen belül a hazai vállalatok visszaszorulása, növekvő külföldi és hazai vállalati export, valamint a külföldi vállalatok külkereskedelmi kapcsolatokra és foglalkoztatottságra vonatkozó erősebb hatása jellemezte.
3.2. ábra. Nemzetközi kereskedelmi volumen és foglalkoztatottság a külföldi és a hazai vállalatcsoportban 2000 és 2011 között.
(A) (B)
(C) (D)
Forrás: KSH (2018) alapján saját szerkesztés.
Megjegyzés: (A) Éves összes feldolgozóipari exportban foglalkoztatott (ezer fő). (B) Éves összes feldolgozóipari export- és importvolumen (milliárd HUF). (C) A feldolgozóipari exportban foglalkoztatottak és az exportvolumen növekedésének kapcsolata régiónként. (D) A feldolgozóipari export- és importvolumen növekedésének kapcsolata régiónként. A szürke vonalak és körök a hazai tulajdonú vállalatok aggregátumai, a fekete vonalak és négyszögek a külföldi tulajdonú vállalatok aggregátumai. A (C) és (D) ábrák folytonos vonalai lineáris trendillesztések.
48
3.1. táblázat. A vállalatminta kiválasztására vonatkozó leíró statisztikák.
Év
Feldolgozóiparra szűkítés Két főnél nem kevesebbet
foglalkoztatókra szűkítés 75 régióra szűkítés