ÉVI FELLEGVÁRI KUTATÁSOK TÜKRÉBEN
Az Iván László és az általam végzett kutatás némileg árnyalta a Fellegvár eddig kialakult építéstörténetét. A falkutatás csak részleges eredményekhez vezetett, mivel a falak csak egy része volt kutatható az utolsó helyreállítás, illetve konzerválás miatt. Az általam kutatott falfelületek egymáshoz való relatív viszonyát sikerült ugyan némileg tisztázni, de a falakhoz tartozó régészeti rétegek vagy hiányoztak, vagy oly mértékben bolygatottak voltak, hogy a belőlük nyert csekély leletanyag alkalmatlan volt a keltezésre. A feltárások és falkutatás nyomán csak viszonylagos építéstörténeti periodizációt sikerült megállapítani, amelyet nem minden esetben lehetett régészeti leletanyaggal megerősíteni.289
A várral kapcsolatos korábbi kutatások és az ezt követő publikációk egységesen 13. szá-zadiként kezelték a belsővár övezőfalát és az ehhez kapcsolódó, nagy valószínűséggel 13.
századra keltezhető keleti tornyot (G) és a kaputornyot (A).290 Ezt az egyébiránt logikus felté-telezést némileg árnyalta az 1996–1999-es kutatásunk. Az egyes épületrészek relatív krono-lógiája és a műformák alapján a 13. századra keltezhető a púpos kváderekkel díszített kapu-torony, a hozzá keletről és nyugatról kapcsolódó kortinafal, az ötszög alaprajzú keleti torony és az északi kortinafal bizonyos szakaszai (113. kép). Ez a falszakasz többször átépült, de a későbbi műemléki helyreállítás miatt nem lehetett a periódusait mindenütt tisztázni. Az be-bizonyosodott, hogy a keleti toronyhoz északról kapcsolódó keleti várfalszakasz együtt épült a toronnyal. Az északi várfal toronnyal szemközti, keleti szakaszának nagy részét viszont az itteni palota építésekor elbontották. Az északi várfal nyugati szakasza a falelválásig alapozás nélkül a sziklára épült, tehát nagy valószínűséggel 13. századinak tekinthető. A keleti torony előtt ekkor ciszterna állt (21. kép), és az udvar mélyebb pontjairól kőcsatornák vezették ki az esővizet. A keleti toronynak, miként a Salamon-toronynak, földszinti bejárata volt, melyet utóbb befalaztak (114. kép).
Egy az Árpád-korra keltezhető épület csekély maradványát, egy kb. 70 cm széles (osztó) falat és egy hozzátartozó falsarkot sikerült a kutatás során feltárni a vár északnyugati sar-kában, a későbbi – minden valószínűség szerint Mátyás kori – lépcsőházban (D) (115–116.
kép). Az egykori osztófalat utóbb köpenyezték, a 70 cm széles falazat jelenleg a nyuga-ti fal belső rétegét alkotja (117. kép). Már az 1996-os falkutatás során feltűnt, hogy az északnyugati palota (E) északi és nyugati falában másodlagosan felhasznált kőfaragványok vannak, és hogy a korábban 13. századinak gondolt északi, eredetileg körítőfalban, a fal teljes magasságában elválás mutatkozik. 1997-ben sikerült tisztázni, hogy az északnyugati palotától északra húzódó, nyugati kétrétegű várfal belső rétegéhez egy addig a kutatás során nem ismert falszakasz kapcsolódik. Az említett kétrétegű várfal belső rétege mellett a külső falréteg alapozásában 1965-ben számos, a 13. századra keltezhető kerámia töredéke került elő (Szőke Mátyás szíves szóbeli közlése).291 A nyugati fal kétrétegűségére még az is utal, hogy a belső falréteg alsó zónájában lévő állványlyukak nem törik át mindkét falréteget,
és az állványlyukakban a külső falréteg köpenyezésekor befolyt habarcsot találtunk. Meg-jegyzendő még, hogy a belső, legkorábbinak tartható falréteg az északnyugati palotában is folytatódik, csorbulatát a külső homlokzaton az 1996-os falkutatás során sikerült azonosí-tani. A korábbi épület alaprajzának tisztázásához mindez azonban sajnos kevés támpontot ad. Ebben a periódusban valószínűleg árok vehette körül a várat, de a későbbi építkezések miatt ennek semmi nyoma nem maradt, mint ahogy a várudvarban álló egykori gazdasági épületeknek sem.
Az épületek viszonylagos régészeti kronológiája alapján a 14. század első harmadára kel-tezhető a déli kaputoronyhoz (A) kapcsolódó két palotaszárny (B és J) felépítése és a vár-udvar északnyugati oldalán egy új épület emelése. Ez utóbbi, feltételezésünk szerint Károly Róbert kori építkezés majdnem teljesen nyom nélkül eltűnt. Annyi bizonyos, hogy itt, a vár északnyugati sarkában lebontották a korábbi, Árpád-kori palotát, és faragott kváderköveit beépítették a jelenlegi északnyugati palota (E) északi és nyugati falába (118–119. kép). Ezt a palotát azután az említett két fal kivételével lebontották. Az elbontott épület hulladékait va-lószínűleg a korai, nyugati várárokba szórták. Ennek nem sok maradványa élhette túl a belső falszoros 14. század végi lemélyítését, egyedüli tanúja lehet a már említett falalapozásból előkerült kerámialelet.
A másik objektum, amelyet talán a korai Anjou-korra lehet keltezni, az északi ciszterna (120. kép). A keltezés azonban leletanyag hiányában csak relatív kronológia alapján lehetsé-ges, ugyanis a ciszternát már nem a sziklára alapozták, tehát későbbi a 13. századra keltezhe-tő, mellette lévő kortinafalnál, amelyet közvetlenül a sziklára falaztak – továbbá a ciszterna időben megelőzi az északnyugati palota (E) déli, udvari falát, melyet a szamárhátívekkel díszített, csúcsíves kis ablakok díszítettek (15–16, 61–62. kép).
A 14. század második felében/végén lemélyítették a várudvart, a szintsüllyesztéssel a keleti palota (J) udvari homlokzati falának alapozása is a járószint fölé került. Ezt követően az északnyugati palota (E) déli és keleti falát lebontották, és ide nagyobb alapterületű palotát építettek. Az új palotaszárny most is álló déli, udvari fala már másodlagos a Károly Róbert kori nyugati falhoz képest. Az új palota nagyobb volt, mint az azt megelőző: ebbe már a korábbi ciszternát is belefoglalták, a ciszternába a csapadékvizet egy belső, a falmagban vezetett kőcsatornán keresztül vezették. A palota déli falát, melyet a ciszterna körítőfalára alapoztak, kissé vissza kellett ugratni, mivel a levésett szikla miatt már nem volt elég hely – ezért váltották ki a ciszterna feletti falat egy teherelhárító ívvel. (17, 64, 124. kép) Az udvari homlokzat emeleti ajtajáról konzolokkal alátámasztott folyosó vezetett a kortinafal gyilok-járójára (16, 82, 122. kép).
Minden valószínűség szerint a Zsigmond korban épült be a keleti torony (G) észa-ki oldala és az észaésza-ki várfal közötti terület. Ennek az északkeleti palotának (F) a déli, udvari fala ugyanis másodlagosan lett bekötve a torony északi falába, a palota második szintjén eredeti helyükön lévő konzolok által kijelölt járószint pedig felébe metszi a késő Anjou-kori, északnyugati palota (E) keleti oldalbejáratát. Az északi falban lévő in situ konzolból arra lehet következtetni, hogy az építkezéskor ezen a részen egy jó darabon lebontották a kortinafalat. (A falkutatással ezt csak részben lehetett igazolni, mivel itt az északi falon intenzív műemlékes állagmegóvás történt – régészeti megfigyelés viszont nem.) A palota várfalhoz épült árnyékszékét (121. kép) a 13. századi kőcsatornából lefo-lyó víz tisztította.
Ugyanerre az időszakra keltezhető a reprezentatív, keleti kaputorony (N) (4–5. kép), illet-ve a hozzá tartozó várfalöv megépülte is.
A Mátyás kori átépítés közvetlenül a palotaépítkezéseket követhette, vagy nem sokkal az után történhetett.292 A vár legnagyobb mértékű átépítése zajlott ekkor: a járószintek le-süllyesztése után köpenyfalra támaszkodó dongaboltozattal látták el a paloták földszintjét, továbbá a keleti torony (G) és a keleti palota (J) közötti kis terület is ekkor épült be (I).
Az itt emelt épület földszinti boltozata részint a keleti palota északi végfalára támaszkodott (itt megmaradt a bevésett boltváll fészke), másik oldala pedig arra a falra, amelyet a ke-leti torony déli fala mellé emeltek számos másodlagos kőfaragvány, köztük egy élszedett, ívelt – utóbb visszatemetett – nyíláskeret felhasználásával (114. kép, a jobb felső sarokban).
A legtöbb átalakítás a keleti (J) és a nyugati (B) palotákban történt, ahol a szintsüllyesz-téssel megszüntették azok korábbi bejárati nyílásait (11, 68. kép), illetve új ablakkereteket helyeztek be a régiek helyébe. A fölöslegesé vált nyíláskereteket azután az újonnan épülő lépcsőház (D) és palota falába építették be. Így például egy pálcatagos ajtó- vagy ablakke-ret került a lépcsőház földszinti ablakába, illetve egy forrásvízi mészkő nyíláskeablakke-ret a külső homlokzat földszintjére. A nyugati palota udvari ablakait befalazták, és egy első emeleti külső ajtót nyitottak a korábbi ablak helyén, amelyet a várudvarról egy falépcsőn lehetett megközelíteni. Megszüntették az Anjou-kori faburkolatos szobát is az első emeleten, és a két helyiséget egybenyitották. Ezt a szintet kőkonzolokra támaszkodó fafödémmel fedték le. A keleti palota első emeleti nagytermét késő gótikus boltozattal látták el, és minden bizonnyal ehhez a szinthez kapcsolódott a kaputorony csillagboltozatos szintje (Szerk. Kat.: 439/9., 439.215–251. kat. sz.; 70. kép),293 melynek zárókövén Mátyás és Beatrix címere díszelgett (439.215–216. kat. sz.; 125, 182–183. kép). A szintsüllyesztés értelemszerűen a korábbi kan-dallók és cserépkályhák lebontásával is járt. Ezek hulladékát valószínűleg a keleti és a nyu-gati falszorosba dobták.
Az új, nyugati palotaszárny (C) a mellé beépült tágas lépcsőházzal (D) valószínűleg rep-rezentatív célokat szolgált: nagy, keresztosztós, késő gótikus udvari ablakai (Szerk. Kat.:
439/7.; 107. kép), melyekhez hasonlóak állhattak a dunai homlokzaton, megfelelő fényt és eleganciát szolgáltattak az itt rendezett udvari rendezvényekhez. A D épület lépcsőház funk-ciójára utal boltozatának emelkedő, bevésett boltválla az északkeleti palota (E) déli homlok-zatán (122. kép), továbbá a nyílások kiosztása és a feltárt belső válaszfal.
Talán az 1459-es ostromhoz294 köthető a keleti palota (J) támpillérének felépítése. A fal-szakaszon ugyanis a keleti torony (G) mellett mintegy 2 m magasságban javítás nyomai látszanak, számos másodlagosan felhasznált kővel. Ugyanígy javították a torony sarkantyú-jának az alsó zónáját. Esetleg erre az időszakra keltezhető az északnyugati palota (E) nyugati végfalán épített zárt erkély is. A falkoronán, illetve a falkorona alatt megmaradt nyomok, így a letört konzolok és a ferde támaszoknak szolgáló, téglából falazott fészkek (118. kép) legalábbis egy utólag beépített, valószínűleg zárt erkélyre utalnak. Talán ehhez tartoztak az 1996-ban ehelyütt feltárt, durva mészkőből faragott fiálédíszek is (439.253–255. kat. sz.;
191. kép), durva mészkő kőanyaguk ugyanis a Fellegvárban többnyire a Mátyás kori épít-kezéseken fordul elő.295 Megjegyzendő, hogy a palota felmenő falai, így az említett nyugati fal sem volt kutatva.
Szintén erre az időszakra keltezhető továbbá a keleti torony (G) keleti sarkantyúja előtti feltöltés, amely minden valószínűség szerint ágyúállásnak készült, miként a belsővári kapu-tornyot keletről fedező, kisebb bástya is,296 illetve valószínűleg a belsővári, déli kaputorony gyilokjárójának építése. A kaputorony körül jelenleg is heverő, nagy méretű, élszedéssel és félgúla profilmegállítással díszített konzolkövek egykor, minden valószínűség szerint a torony emeleti folyosóját hordták.297
A török kori ostromokat követően a várárkok valamilyen szintig nyilván megteltek késő középkori hulladékkal, de védelmi okokból az árkokat bizonyos mélységig időnként szüksé-ges volt takarítani, vagyis az ott felhalmozódott szemetet onnan elhordani.