A Z ÉPÜLETBUROK

8.4.1 Opaque szerkezetek

A homlokzati falak hőátbocsátási tényezőjét célszerű 0,15 W/m²K alá tervezni. Ez szokásos hőszigetelő anyagok esetén legalább 20 cm szigetelést jelent. Ez a vastagság már oly mértékű, hogy az épület építészeti megjelenését befolyásolja, amit szem előtt kell tartani.

A hőszigetelés anyaga lehet ásványgyapot vagy polisztirolhab, utóbbi esetén a tűzvédelmi előírások korlátot jelenthetnek. A nyílászárókat célszerű a teherhordó réteg külső síkjába elhelyezni, hogy a hőszigetelés rátakarjon. Így csökkennek a hőhídveszteségek, és a külső kávamélység is csökken.

8.11 és 8.12 ábra: A nyílászárókat célszerű a teherhordó réteg külső síkjába elhelyezni, hogy a hőszigetelés rátakarjon

Előfordulnak speciális hőszigetelő anyagok, mint például grafitadalékos polisztirol (Neopor, Styropor), amelynek hővezetési tényezője 20%-kal alacsonyabb, mint a normál

polisztirolé. Alkalmaznak ökologikus szigetelőanyagokat is, amelyek előállítási energia-igénye jóval alacsonyabb, mint a szintetikus anyagoké. Ilyenek a cellulózpehely-, a szalmabála-, a kender-, a gyapjú- vagy a farostalapú hőszigetelések. Ezek hazai alkalmazása nehézkes az előírt minősítés hiánya miatt.

Egy igen költséghatékony építési rendszert mutat a 8.13 ábra. A Neopor-elemekből álló elemcsalád lényege, hogy rendkívül gyorsan felépíthető egy szint, ezért a munkaerő költsége minimális. A Neopor falazóelemekben egy hézag található, amelyet utólag kiöntenek betonnal. Egy szint felépítése így 2–3 napig tart. A rendszerhez tartoznak alapba építhető hőszigetelő elemek is, valamint födémelemek, amelyekbe behelyezhetők a légcsatornák. A rendszer nagy előnye, hogy szinte hőhídmentes a megvalósuló szerkezet, és gyorsan, viszonylag olcsón felépíthető. Hátránya, hogy a hőtároló tömeget bezárjuk a hőszigetelésbe, bár a komfortmérések nem igazoltak ebből adódó problé-mákat.

A tetőfödémek hőátbocsátási tényezőjét 0,1 W/m²K alatti értékre érdemes tervezni, ami már 40 cm hőszigetelést jelenthet.

8.13 ábra: Neopor, grafitadalékos, EPS hőszigetelésre épülő elemes építési rendszer, Bauland

8.4.2 Hőhídmentes csomópontok

Nagyon fontos, hogy valamennyi csomópont hőhídmentes legyen. Ha ez nem teljesül, pusztán a hőhidakon elszökhet a 15 kWh/m²év energia többszöröse. Kritikusak az erkélyek és a lábazatok.

Hagyományos konzolos erkélyeknél ugyanis csak az erkélylemez körbeszigetelésével lehetne elfogadható értéket elérni, ami nyilván nem járható út, mert ez elfogadhatatlan lemezvastagságot eredményezne. Megoldás lehet a vákuumszigetelés, amelynek szükséges vastagsága tizede a polisztirolénak, viszont ez rendkívül drága, ezért csak speciális esetekben (pl. fűtött terek feletti teraszokon alkalmazzák). Reális alternatíva viszont az épülettől független, állványszerű erkélyrendszer, amelyet csak dőlés ellen kell az épülethez pontszerűen (üvegszállal, acélsodronnyal) rögzíteni (8.18–8.20 ábra).

8.14 ábra: Hőhídmentes attikaszigetelés egy felújítás során

Forrás: [23]

8.15 ábra: A vastag hőszigetelés következménye a mély ablakkáva

8.16 ábra: A talaj felé menő hőáramok csökkentése

Forrás: [24]

8.17 ábra: Foamglas, nagy teherbírású hőszigetelés

8.18 ábra: Egy kasseli passzív lakóház erkélykialakítása

8.19 és 8.20. ábra: Egy hamburgi passzív lakóépület erkélykialakítása két különböző homlokzaton, valamint 45^o-ban

lecsapott hőszigetelés az ablakkáváknál a szoláris nyereségek növelésére

Másik kritikus pont a lábazat, illetve a talaj felé menő hőáramok kérdése. A hőszigetelés megszakítása itt nehezen kerülhető el, mert a tartófalakat hagyományos szigetelőanyagok nem bírják el. Erre megoldást jelenthet a nagy nyomószilárdságú üveghab (8.16 és 8.17 ábra), de kompromisszumként egy sor Ytong elem is elfogadható lehet.

8.4.3 Nyílászárók

A nyílászárók jellemzően háromszoros üvegezésű, hőszigetelt nyílászárók alacsony emissziós bevonattal, nemesgáz töltettelt, hőszigetelt kerettel. A nyílászárók eredő hőátbocsátási tényezője (Uw) célszerűen 0,8 W/m²K alatti, de ez sem mindig szükséges, érdemes mérlegelni az éves energiamérleget. Ez a PHPP szoftverrel vagy szimulációval tehető meg.

A nyílászárók között jelentős minőségi különbségek vannak, nemcsak az üveg és a keret, hanem az üvegezések közötti távtartó is számít, valamint az sem mindegy, milyen technológiával biztosítják a nemesgáz töltetet, ugyanis annak tartóssága alapvető fontosságú. A Passzívház Intézet ezért bevezette a passzívház minősített nyílászáró védjegyet, amely garantálja a minőséget. Hasonló védjegyet alkalmaznak egyébként hővisszanyerő szellőzőegységekre is.

Sokat számít a nyílászárók helyes beépítése is, ugyanis komoly beépítési hőhidak keletkezhetnek. A külső tokot és a hőszigetelést mindenképpen fedésbe kell hozni, de a legjobb, ha a tok a tartófal külső síkjába kerül (8.24 ábra).

A nyílászárók kapcsán gondolni kell az árnyékolásra is. Az árnyékvetőket benapozásra ellenőrizni kell, az árnyékolóknál pedig mérlegelni kell a hőhidas szerelés problémáját, a külső hatásoknak való ellenállást, az esztétikai megjelenésre gyakorolt hatást, valamint a tisztíthatóságot is. Mint tudjuk, a külső árnyékolók hatékonyabbak, de számos hátrányuk van. Egy jó kompromisszumos, a hátrányokat kiküszöbölő megoldást mutat a 8.26 ábra, ahol a két külső üvegréteg közé mobil árnyékolót helyeztek el.

8.21–8.23 ábra: Passzívház-minősített nyílászárók, illetve a jobb oldali kép egy hőhídmentes ablakbeépítési megoldás

8.24 ábra: Nyílászáró helyes

8.27 ábra: Természetes szellőzési stratégiák hatékonysága Forrás: [25]

A nyílászárók kapcsán a nyári szellőztetés kérdéséről is szólnunk kell. Mint már tárgyaltuk, passzívházak esetén akkor tudjuk nyáron a megfelelő komfortot biztosítani, ha éjjel jól átszellőztetjük a teret, nappal pedig csukott nyílászárók mellett árnyékolunk.

A 8.27 ábra illusztrálja, hogy nem mindegy, hogyan szellőztetünk. Bukóra állított nyílászárókkal nem lehet hatékonyan szellőztetni, ezért nyíló szárnyú nyílászárókban érdemes gondolkodni. Nyíló állapotban való rögzítésre mutat megoldást a 8.25 ábra.

8.4.4 Légtömörség

Amint a Bevezetőben tárgyaltuk, a passzívházak hármas követelményrendszeréből az egyik a légtömörségre vonatkozik. A tervezés és kivitelezés során ezért alapelv, hogy az épület bármely metszetében folytonos légzárást kell a fűtött tér körül biztosítani (8.28 ábra).

Ez nehézszerkezetes épületek esetén könnyebben, könnyűszerkezetes épületeknél és tetőtereknél nehezebben biztosítható. A vakolt falazat önmagában légtömör, könnyűszerkezetes épületeknél azonban légzáró fóliát kell alkalmazni az opaque határolószerkezeteknél.

Ezenkívül speciális megoldásokat kell alkalmazni gépészeti áttöréseknél és villanyvezetékeknél (8.29 ábra), valamint nyílászáró beépítéseknél (8.30 ábra).

8.28 ábra: Az épület bármely metszetében folytonos légzárást kell biztosítani a fűtött tér körül

Forrás: [24]

8.29–8.30 ábra: A légtömör burok kialakításának elemei: légzáró fólia (Airstop), tömítőelemek gépészeti áttörésekhez, légzáró szalag (Illbruck) és tömítőpaszta

nyílászárókhoz

8.31–8.32 ábra: Blower-door mérés [fotó: Feiler József]

A légtömörség mérése blower-door készülékkel történik az MSZ EN 13829 szabvány szerint. A mérés módszerét az Épületgépészeti rendszerek diagnosztikája c. jegyzet részletesen ismerteti. A mérés lényege, hogy zárt külső és nyitott belső nyílászárók esetén egy, a bejárati ajtóra szerelt keretbe foglalt fordulatszám-szabályozású ventillátorral 50 Pa túlnyomást (vagy depressziót) hozunk létre, és megmérjük az ekkor kialakuló térfogatáramot. Ezen térfogatáram és a fűtött térfogat hányadosa lesz az n50

érték, amire a követelmény is vonatkozik. Ha az n50 < 0,6 h^–1, akkor a spontán légcsere ennél lényegesen kisebb lesz, vagyis az n és az n50 nem keverendő össze.

Passzívházak minősítéséhez a blower-door mérést a műszaki átadáskor kell elvégezni, de szoktak egy közbenső mérést is csinálni, amikor az épület szerkezetkész, mert ekkor még könnyű a hibákat megtalálni. A hibakeresés történhet anemométerrel, füstgenerátorral, télen termokamerával, de első körben akár kézzel is.