A vizsgálatok során alkalmazott módszerek

A növényi minták PHQQ\LVpJL pV PLQ VpJL WXODMGRQViJDLW OHtUy SDUDPpWHUHNIHOYpWHOH]pVHDN|YHWNH] V]HPSRQWRNpVPyGV]HUHNV]HULQW W|UWpQW$PLQ VpJLSDUDPpWHUHNPHJKDWiUR]iViWD1|YpQ\WHUPHV]Wéstani Intézet laboratóriuma végezte el az alább közölt Magyar Szabványok szerint.

3.4.1. A maghüvelyesekkel (borsó és görögszéna) kapcsolatosan végzett mintavételek és azok feldolgozási módszereinek ismertetése

A vizsgált paraméterek: hüvelyszám/növény, magszám/növény,

H]HUPDJW|PHJ PDJ PLQ VpJL YL]VJiODWRN Q\HUVIHKpUMH- és nyerszsír tartalom illetve nyers fehérje- és nyers zsírhozam); tarló vizsgálatok.

A borsó és a görögszéna növényenkénti hüvelyszámát és magszámát növényegyedenként számolással határoztuk meg. A mag beltartalmi mutatóinak vizsgálatakor az alábbi módszereket alkalmaztuk:

Nedvességtartalom illetve szárazanyag-tartalom: MSZ 6830/3 szerint (laboratóriumi szárítószekrényben);

Nyersfehérje-tartalom (%) és nitrogén tartalom (%) meghatározás: MSZ 6830/4 szerint Kjeldahl módszere (Kjel-Foss Automatic készülékkel);

Nyerszsír-tartalom (%) meghatározás: MSZ 6830/6 szerint dietiléteres extrahálással (Soxlet típusú extrahálókészülékkel).

Mindkét vizsgált pillangós növény esetében a terméseredmények megállapítása a parcellánkénti terméseredmények és a betakarításkori magnedvesség alapján történt. Az így meghatározott parcellánkénti terméseket átszámítottuk t/ha-ra. Az eredmények közlésekor a táblázatokban a 14%-ra korrigált adatokat tüntettük fel. A borsó és a görögszéna ezermagtömegének mérése, majd a betakarításkor vett

PDJPLQWiN PLQ VpJL HOHP]pVH .DUXQN 1|YpQ\WHUPHV]WpVL ,QWp]HWpQHN

laboratóriumában történt, ahol a fent említett módszerek szerint került sor a minták szárazanyag-tartalmának és nyersfehérje illetve nyerszsír tartalmának meghatározására. Az eredmények alapján megadhattuk a magminták szárazanyagra vonatkoztatott fehérje- és olajtartalmát. A 14%-ra korrigált magtömegek és a fehérje- illetve olajtartalmak szorzataként kiszámítottuk a hektáronkénti fehérjeterméseket és olajhozamokat, melyeket kg/ha-ban fejeztünk ki.

A tarlómaradvány vizsgálatok során a gyökeres szárrész tömegének, szárazanyagtartalmának és -hozamának, tápelemtartalmának, tápelem-felvételének és tápanyagértéknek meghatározására koncentráltunk. A helyszínen 1-1 m² WHUOHWU O NLiVRWW Q|YpQ\L PDUDGYiQ\RN W|PHJpW D V]HQQ\H] GpVHNW O PHJWLV]WtWRWWXN D KHO\V]tQHQ OHPpUWN PDMG D

kg/parcella egységben megkapott eredményeket átszámítottuk t/ha-ra. A tarlóból vett mintákból laboratóriumban meghatározták annak szárazanyag tartalmát. A tarló tömegének és szárazanyag tartalmának ismeretében meghatározhattuk a hektáronkénti szárazanyag-hozam nagyságát, melyet t/ha egységben közlök. A laboratóriumban meghatározott beltartalmi paramétereket (a módszereket a zöldtrágyanövényekkel kapcsolatos vizsgálatok fejezetben tüntetem fel) a növényi minták szárazanyag %-ában adtuk meg. A kiszámított szárazanyag-hozamok és a tápelem-tartalmak ismeretében OHKHW VpJQ\tOW

a tápelem-felvétel (kg/ha), majd a tarlótömeg és a tápelem-felvétel ismeretében a tápanyagérték kiszámítására és megadására kg/t mértékegységben. Számításaink szerint a tápelem-felvétel azt a tápanyagmennyiséget mutatja meg, melyet a növényi maradványok hektáronkénti tömege tartalmaz, a tápanyagérték pedig azt a

tápanyagmennyiséget fejezi ki, melyet az aláforgatott növényi tömeg egy tonnája juttat (tart) vissza a talajba(n).

3.4.2. A zöldtrágyanövényekkel (facélia, olajretek, facélia-görögszéna keverék, facélia-olajretek keverék) kapcsolatosan végzett

mintavételek és azok feldolgozási módszereinek ismertetése

A vizsgált paraméterek: nyers biomasszahozam, szárazanyagtartalom és

-KR]DPPLQ VpJLYL]VJiODWRNWiSHOHPWDUWDORP

A mintavétel helyszínén mért termések alapján meghatároztuk a parcellánkénti, illetve hektáronkénti biomassza-hozamot, melyet az értékezésben t/ha mértékegységben adtam meg. A laboratóriumi vizsgálatok során kapott szárazanyag-tartalom és a növényi hozamok alapján pedig kiszámítottuk a szárazanyag-hozamot (t/ha). A növények tápelemfelvételének és tápanyagértéknek meghatározásához szükséges tápelemNRQFHQWUiFLyN YL]VJiODWD D N|YHWNH] PyGV]HUWDQL HO tUiVRNQDN PHJIHOHO HQW|UWpQW

Nedvességtartalom illetve szárazanyag-tartalom: MSZ 6830/3 szerint (laboratóriumi szárítószekrényben);

Nitrogén tartalom (%): MSZ 6830/4 szerint Kjeldahl módszer (Kjel-Foss Automatic készülékkel);

Foszfortartalom (%): MSZ 6830/16-87 szerint fotometriás módszerrel (spektrofotométerrel);

Káliumtartalom (%): MSZ 6830/28-80 szerint atomabszorpciós módszerrel (atomabszorpciós spektrofotométerrel emissziós állásban);

Kalciumtartalom (%): MSZ 6830/20-80 szerint atomabszorpciós módszerrel (atomabszorpciós spektrofotométerrel);

Magnéziumtartalom (%): MSZ 6830/21-80 szerint atomabszorpciós módszerrel (atomabszorpciós spektrofotométerrel).

A vizsgált tápelemeket a növényi minták szárazanyag %-ában adtuk meg.

Az elemi foszfor, kálium, kalcium és magnézium mennyiségeket a

N|YHWNH] IDNWRURNNDO NRUULJiOYD R[LG IRUPiEDQ IHMH]WN NL

PlP2O5=2,291; KlK2O=1,21; CalCaO=1,399; MglMgO=1,658. A korábban meghatározott szárazanyag-hozamok és a tápelem-tartalmak

LVPHUHWpEHQ SHGLJ OHKHW VpJ Q\tOW D WiSHOHP-felvétel, azaz a hektáronkénti biomasszahozamban foglalt tápanyagmennyiség (kg/ha), majd a biomassza-hozamok és a tápelem-felvétel ismeretében a tápanyagérték, vagyis a fitomasszahozam egységnyi tömegében található tápelem-tartalom kiszámítására és megadására kg/t mértékegységben.

Ezek mellett a szárazanyag-hozamok és a laboratóriumban bevizsgált nitrogéntartalmak ismeretében meghatároztuk a zöldtrágyanövények biomasszájának fehérjetartalmát (%) illetve fehérje hozamát (kg/ha) mértékegységben.

3$] V]LE~]iYDONDSFVRODWRVDQYpJ]HWWPLQWDYpWHOHNpVD]RN

feldolgozási módszereinek ismertetése

$ YL]VJiOW SDUDPpWHUHN V]HPWHUPpV PHQQ\LVpJL pV PLQ VpJL I NpQW VW LSDUL WXODMGRQViJRN Q\HUVIHKpUMH WDUWDORP QHGYHVVLNpU WDUWDORP

PLQ VpJL9DORUigráfos) értékszám, esésszám) alakulása.

$] V]L E~]D IDMWiN EHWDNDUtWiViW N|YHW HQ PHJKDWiUR]WXN D

parcellánkénti szemtermések nagyságát és nedvességtartalmát. Az így

Q\HUW SDUFHOOiQNpQWL WHUPpV DGDWRNDW NJSDUFHOOD PpUWpNHJ\VpJU O

átszámítottuk t/ha-ra. Az értékek összehasonlíthatósága érdekében az értékezés táblázataiban a 13%-ra korrigált terméseredmények

szerepelnek t/ha mértékegységben. A betakarításkor vett szemmintákat

,QWp]HWQN ODERUDWyULXPiEDQ HOHPH]WpN D N|YHWNH] PyGV]HUHN

segítségével:

Nedvességtartalom illetve szárazanyag-tartalom: MSZ 6830/3 szerint (laboratóriumi szárítószekrényben);

Nyersfehérje-tartalom (%): MSZ 6830/4-81 szerint (Kjeldahl módszere) (Kjel-Foss Automatic készülékkel);

Nedvessikér tartalom (%): MSZ 6369/5-87 szerint (sikérmosó berendezéssel);

0LQ VpJL 9DORULJUiIRV pUWpNV]iP 9( 9DORULJUiI NpV]OpNNHO )4$ -205);

Esésszám (s): MSZ 6369/9-77 szerint amilolites állapot vizsgálata (Perten-féle esésszámvizsgáló berendezéssel).

A szárazanyag-tartalom és nyersfehérje tartalom eredmények alapján meghatározhattuk a szemek szárazanyagra vonatkoztatott fehérjetartalmát. Az értekezés ezeket az adatokat közli. A fehérjetartalmak és a hektáronkénti terméseredmények szorzataként pedig kiszámíthattuk a fehérjehozamokat kg/ha mértékegységben.

A búzatermésekkel kapcsolatos elemzések során a 4.3.2.1. fejezet 18. és

DIHMH]HWWiEOi]DWDLEDQV]HUHSO MHO]pVHND]

alábbi kezelések rövidítései:

Évek: 1999-2000-2001, azaz 99-00-01;

(O YHWHPpQ\HN ERUVy J|U|JV]pQD IDFpOLD IDFpOLD-görögszéna keverék, olajretek, facélia-olajretek keverék, azaz bo, gsz, fac, fgsz, or, for;

Búza fajták: Mv Pálma, Mv Optima, azaz P, O.

A talajminták IHOGROJR]iVDNRU D N|YHWNH] SDUDPpWHUHN

meghatározására került sor: pH, Arany-féle kötöttség, szénsavas mész, humusztartalom, egyéb tápanyagtartalom (ARANY et al. 1962).

Talaj pH (H2O) illetve pH (KCl) meghatározás: potenciometriás módszerrel;

Arany-féle kötöttségi szám (K_A) meghatározása: Arany-féle fonálpróba kézi keveréssel;

Összes karbonát- vagy szénsavas mésztartalom (%) meghatározás:

Scheibler-féle módszerrel;

Humusztartalom (%) meghatározás: kolorimetriás módszerrel;

Összes nitrogén (%) meghatározás: Tyurin módszere szerint;

Foszfor (ppm), illetve kálium (ppm) meghatározás: Egner-Riehm-Domingó eljárással (ammónium-laktát-ecetsavas kivonószerrel) (spektrofotométerrel, illetve atomabszorpciós spektrofotométerrel emissziós állásban).