A vállalatoktól folyamatos bővülést várnak el az ügyfelek és a részvényesek, növekedő teljesítmény és csökkenő üzemeltetési költségek mellett. A hatékonyságot azonban nem könnyű maximalizálni, ha a vállalat kötött, költséges és védett informatikai rendszerek mellett kötelezte el magát. Egy előre gyártott rendszer sok esetben igen hatékony, sőt, akár optimális is lehetne, ha a piaci igények beérnék ennyivel. A kötött rendszerek nem képesek a változó piaci feltételekhez alkalmazkodni próbáló vállalat igényeinek megfelelő hatékonyságot biztosítani. Nem túlzás azt állítani, hogy napjaink legértékesebb vállalati befektetése az agilitás, ami lehetővé
1 Michael Porter a Harvard Business School Stratégia és Versenyképesség Intézetének a tanára. Számos alapvető fogalommal járult hozzá a versenyelmélethez, elismert tanításai már közel 20 éve beépültek a gyakorlatba.
teszi a legújabb piaci igények kielégítését és a lehetőségek megragadását mielőtt késő lenne, megelőzve a konkurenciát.
A rugalmasság növelésének érdekében a vállalatoknak úgy kell üzleti folyamataikra tekinteniük, mint összekapcsolódó funkciók (vagy külön folyamatok, szolgáltatások, pl. a vásárló hitelkeretének ellenőrzése, felhasználók hitelesítése stb.) egy csoportjára. A vezetőség feladata kiválasztani azokat a funkciókat, amelyek meghatározzák a vállalat arculatát, vagy a vállalatot a versenytársaktól megkülönböztető jelleggel rendelkeznek.
A nem megkülönböztető funkciók kivitelezése egységesíthető, de akár a kiszervezés is szóba jöhet. Elképesztő piaci versenyelőnyre tehet szert az a vállalat, amelyik bármikor képes megkülönböztetett funkcióit a változó üzleti feltételekhez alkalmazkodva kombinálni, egymáshoz illeszteni.
Ez már önmagában ütőképes ötlet, de az üzleti folyamatok ilyen mértékű rugalmasságához hasonlóan rugalmas informatikai környezetre van szükség. Meglátásunk szerint a megfelelő informatikai környezet képes az üzleti igényekhez igazodva változni. A szolgáltatásorientált architektúrák értékes megoldást nyújtanak az üzleti műveletek által megkövetelt rugalmasságra azáltal, hogy biztosítják az igény szerint üzemelő informatikai környezet alapszerkezetét.
Bizonyíték erre számos nemrég megjelent kutatási eredmény. A Forrester Research által végzett 2004-es felmérés2 eredményeit a 2.1. ábrán láthatjuk. Az ábrán szereplő lista élére a szolgáltatásorientált architektúra került. Ezenkívül a Gartner Group jelentései is kitartanak a SOA növekvő fontossága mellett, a csoport előrejelzései szerint a közeljövőben a szolgáltatásorientált megoldások és a szolgáltatásorientált üzleti alkalmazások (SOBA – service-oriented business applications) dominanciája várható. Charles Abrams, a Gartner Research igazgatója nemrég így nyilatkozott: „2001-ben megmondtuk, hogy a webszolgáltatások eljutnak odáig, ahol ma tartanak. Most azt állítjuk, hogy a történet még nem ért véget. Készüljenek fel arra, hogy a szolgáltatások kinövik a SOA-t, kiterjednek a legújabb architektúrákra, megjelennek minden kereskedelmi termékben és az új üzleti modellek szerves részeivé válnak.”3
2.1. ábra - A Forrester Research 2004. januári felmérése
2 A Forrester Research által az Enterprise Architecture Council tagjainak részére készített felmérés a Forrester Oval Program keretein belül.
Porter hajtóerő elméletére alapozva és a versenyképes előnyről alkotott nézeteit figyelembe véve az IBM Institute for Business Value kidolgozott egy megközelítést, ami az informatika és az üzleti erők együttes erejének a vállalatok működésére gyakorolt hatását szemlélteti (lásd 2.2. ábra). A változások nagyobb rugalmasságot nyújtanak, így a vállalatok nemcsak hogy életben tudnak maradni, de globális gazdasági szinten is vezető szerephez juthatnak.
Az üzleti világban megjelenő erők kétféle, egymást kiegészítő üzleti átalakulást válthatnak ki: vállalati rekonstrukciót vagy ipari dekonstrukciót.
2.2. ábra - Az informatika és az üzleti erők dinamikusabbá teszik a vállalkozásokat
1.1. Vállalati rekonstrukció
A vállalati rekonstrukció egy adott vállalaton belül megfigyelhető irányzat, melynek célja az idők során kiépült hagyományos vertikális silók megszüntetése. A vertikális silók a különböző üzleti egységeket szervezik hierarchiába, létrejöttüket a vállalat ismétlődő üzleti folyamatainak a hatékony megoldása indokolja. Jelenlétük hatékony, jól szervezett vállalkozásra utal, ahol a pontosan meghatározott feladatok és interakciók ismétlődő végrehajtást kívánnak meg. Bár kétségkívül hatékony, ez az elrendezés szemben áll a dinamikus működéssel elért hatékonysággal. A vertikális silók hierarchikus jellege gyakorta lassítja az új szolgáltatások megvalósításához szükséges válaszidőt.
Ha kivetítjük Porter értéklánc elméletét egy konkrét vállalatra, megfigyelhetjük, hogy a horizontális integráció átszervezi a munkafolyamatokat. A növekvő külső nyomás hatására a vállalatnak nemcsak fogékonyabbá és ügyfélközpontúvá kell válnia, hanem a változékonyság és rugalmasság jegyeit is magán kell viselnie. Utóbbi még inkább erősíti a vállalati rekonstrukciós irányzatot.
1.2. Ipari dekonstrukció
Miközben a vállalkozások szorgosan alakítják vertikális silóikat horizontálisan integrált üzleti folyamatokká, az ipari viszonyokat egy másik erőteljes irányzat is befolyásolja: az ipari dekonstrukció. Az ipari dekonstrukció az iparban jelen lévő vállalkozások szakosodása erősségeik alapján. Ez a szakosodás, vagy más szóval specializáció, lehetővé teszi, hogy a vállalatok csak a profiljukba illő főbb üzleti tevékenységekre összpontosítsanak. A főbb üzleti funkciók képezik a vállalat lényegi szakterületét, irányvonalát és stratégiáját;
ezekért kapják általában a legtöbb elismerést is. A vállalat fő irányvonalán kívül eső feladatokat rendszerint kiszervezik harmadik feleknek, akiknek az adott feladat képezi a szakterületét. Így alakul ki lassan egy üzleti háló, melynek minden tagja a saját erősségeire összpontosíthat, miközben igénybe veszi partnereinek az erősségeit. A vállalatok ily módon történő összekapcsolásával az ügyfelek rugalmasabb és agilis úton jutnak hozzá a szolgáltatásokhoz.
Az üzleti hálók létrejöttével a vállalatok egyre inkább távolodnak az egy vállalaton belül központosított integrált értékláncoktól (az értéklánc a termelés minden lépésénél jól meghatározott beszállítók és elosztók összessége,
akiknek a közreműködésével elkészül a végtermék). Ehelyett olyan új üzleti modellek irányába mozdulnak, amelyek az üzleti partnerekkel, a beszállítókkal és az ügyfelekkel való nagyobb fokú együttműködést és interakciót támogatják.
1.3. A vállalati rekonstrukció és az ipari dekonstrukció hatása
Mindkét irányzat inkább lazán csatolt, semmint szorosan kapcsolt ipari hálózatok kialakulásához vezet. Ebben az értelemben szolgáltatások szétágazó iparáról beszélünk, ahol a szolgáltatások bármilyen helyzetben igény szerint összerakhatók.
A központosítatlan, szolgáltatásokból építkező ipar erősödése öngerjesztő folyamat. A szolgáltatások skálájának bővülése minőségi fejlődéssel jár együtt: az újabb szolgáltatások jobban körülhatároltak, szakszerűbb a megvalósításuk és ezáltal a globális gazdaság értékes részét képezik. Emellett a kiszervezés iránti növekvő igény egyre élesebb versenyhelyzetet teremt. A kiszervezésben nemcsak a nagy kiszervező szolgáltatók érdekeltek, hanem a szűkebb piaci körrel rendelkező szolgáltatók is, ami részben az interfészek, a szolgáltatás-leírások és a szerződések szabványosításának köszönhető. Eljutunk odáig, hogy jó néhány általános szolgáltatás hétköznapi árucikké válik, aminek folytán az ügyesebb játékosoknak osztozniuk kell majd a piacon, a kisebb szereplőknek pedig különleges ajánlatokkal kell meggyőzniük a szolgáltatásfogyasztókat.
1.4. Úton az üzleti komponensek és szolgáltatások felé
Legtöbbször a vállalatoknak nincs szüksége az ismétlődő folyamatok magas szintű, optimális kivitelezésére.
Sokkal fontosabb mérce, hogy mennyi idő alatt képes egy vállalat piacképes terméket előállítani, ami pedig még ennél is fontosabb, az az, hogy a megoldásokat mennyire tudja rugalmasan az ügyfélre szabni.
Az üzletek a termékeikhez csatolt szolgáltatások révén különböztetik meg magukat versenytársaiktól. A szolgáltatások árucikkesedése miatt a vállalatok ma már inkább szolgáltatók, nem pedig termékeladók.
Gondoljunk csak arra, hogy a mobiltelefonok milyen gyorsan telítették a piacot több országban is. Alig két évtized leforgása alatt a mobiltelefonok eljutottak a fejlett országok lakosságának jelentős részéhez, ami döbbenetes, ha összehasonlítjuk azzal, hogy a hasonló lakossági szám elérése a vezetékes telefonok esetében egy teljes évszázadba került.
A fogyasztók egyre újabb és jobban integrált megoldásokat kérnek, az árucikként megvásárolható termékektől pedig minél több kapcsolódó szolgáltatást várnak el. Ezek az irányzatok visszavezetnek minket az eredeti kérdésünkhöz, vagyis hogyan állhat a SOA az átalakulással szembe néző vállalkozások szolgálatába.