A vállalatok jövedelmezősége

Jelen fejezet röviden sorra veszi azokat a mutatószámokat, melyek a jövedelmezőség vizsgálatára, vagyoni szerkezet felmérésére, hatékonyság vizsgálatára és pénzügyi helyzet bemutatására szolgálnak. A mutatókat a hazai és a nemzetközi szakirodalomban főként a vállalati pénzügyek (Rappaport 2002, Brealey – Myers 2005), számvitel (Sztanó et. al. 2012, Pucsek 2013) és kontrolling (Chapman 2005, Sinkovits 2007, Maczó 2007, Körmendi – Tóth 2011, Pucsek 2013, Béhm et. al. 2016) területeken alkalmazzák és közismertnek számítanak.

Pénzügyi – számviteli mutatószámok

A vállalatok tevékenységének nélkülözhetetlen feltétele az elemzés, ami a tevékenységek megítéléséhez, értékeléséhez szükséges. Biztosítja az információt és segítséget nyújt az összefüggések, gazdasági jelenségek megismerésében, feltárásában, ami a sikeres vállalkozás alapfeltétele. A tulajdonosok, befektetők és más stakeholderek számára információkat ad, döntéseket segít elő. Az elemzés célja, hogy bemutassa és számokban kifejezze a vállalatra ható tényezőket, feladata pedig a hatékonyabb gazdálkodás megvalósítása és a döntések elősegítése. Az elemzés tárgya vonatkozhat komplex rendszerekre és alrendszerekre egyaránt. Az értékeléshez a vállalkozások éves beszámolói is alapul szolgálhatnak, a vagyoni és pénzügyi helyzet alakulását, a jövedelmezőséget és a hatékonyságot értékelhetik a közölt adatokból. A mutatószámokat hasonlítani kell például az előző évi adatokhoz, versenytársakhoz vagy átlagteljesítményhez, mert önmagukban kevésbé értelmezhetők. (Maczó 2007, Szabó 2016, Bíró et. al. 2012, Sztanó et. al. 2012, Béhm et. al. 2016). A mutatók az alábbi csoportosítás alapján különíthetők el egymástól⁴:

- vagyoni helyzet elemzése: mérleg vertikális és horizontális mutatószámai - pénzügyi helyzet elemzése: likviditási mutatók, eladósodottság mutatói - jövedelmezőségi mutatók: ROS, ROA, ROE

- hatékonysági mutatók

A vagyoni helyzet elemzése a mérleg adataiból indul ki, amely a vállalkozás vagyonát mutatja egy időpillanatban, kettős vetületben a vagyon összetételét és annak eredetét.

4 Az egyes mutatók kiszámításának módját és értelmezését az 1. melléklet tartalmazza.

Következtethetünk belőle az eszközök összetételére, a saját források arányára, a vállalkozás kötelezettségeire is. Amikor a vagyoni helyzet elemzésére kerül sor, az egyes eszközök és források struktúráját vizsgáljuk, annak arányait és változásait vesszük sorra. A mérleget vertikális (csak eszköz vagy forrásoldal elemzése) illetve horizontális struktúramutatók segítségével elemezhetjük. (Sebes 2013)

- A vállalkozás pénzügyi helyzetének elemzésére statikus és dinamikus mutatókat is alkalmazhat. A statikus mutatók pillanatnyi likviditási helyzetet tükröznek. A legáltalánosabb likviditási ráta a forgóeszközök és a rövid lejáratú kötelezettségek év végi állományának hányadosaként képzett horizontális mutató. Hosszú távú pénzügyi stabilitás vizsgálatára alkalmas a D/E (Debt to Equity) mutató, amely az idegen tőke és a saját tőke aránya. Az eladósodottság mérőszámaként használják a hosszú távú eladósodottság nevű mutatót, amely a hosszú lejáratú kötelezettségeket viszonyítja a hosszú lejáratú kötelezettségek és a saját tőke összegéhez. A nettó eladósodottság megmutatja, hogy a követelésekkel csökkentett kötelezettség állomány hány százalékát teszi ki a saját tőkének. E mutató feltételezi, hogy a kinnlevőségek pénzügyileg előbb realizálódnak, mint a kötelezettségek. (Béhm et.

al. 2016) A hatékonyság fogalma alatt ebben az esetben az erőforrások felhasználásának gazdaságosságát értjük. Azt mérjük, hogy hogyan tudja a vállalkozás erőforrásait hasznosítani, adott input segítségével mennyi és milyen output állítható elő. Különféle mutatók képezhetők: a számlálóban a hozamok jelennek meg (például hozzáadott érték, bruttó/nettó/anyagmentes termelési érték), a nevezőben pedig a különböző vetítési alapok (például nettó eszközérték, bér, létszám, készletek). A gazdálkodás eredményességét mutatja, hogy hogyan alakult a vállalkozás „újérték termelő” képessége. Ezt a termelési érték mutatók fejezik ki legjobban. A legfontosabb termelési mutatók a bruttó termelési érték, a bruttó hozzáadott érték, valamint a nettó termelési érték. A bruttó termelési érték a vállalkozás tárgyidőszaki termelőtevékenységének hozamértékét jelenti. Az anyagmentes termelési érték a bruttó termelési érték anyagjellegű ráfordításokkal csökkentett értéke. A nettó termelési érték az anyagmentes termelési érték értékcsökkenési leírással csökkentett értéke. Eszközhatékonysági mutatót számolhatunk a teljes eszközállományra, a tárgyi eszközök és a készletek állományára is, de számíthatunk élőmunka-hatékonysági mutatókat is.

- A jövedelmezőségi mutatók azt fejezik ki, hogy a vállalkozás által realizált hozamokból a ráfordítások levonása után hány százalék marad meg eredményként.

Ily módon a jövedelmezőségi mutatókra egyfajta haszonkulcsként is tekinthetünk.

Az árbevétel-arányos eredmény (ROS) azt mutatja meg, az árbevétel hány százaléka realizálódik nyereségként. Az eszközarányos megtérülési mutató (ROA) a cég eszközállományának hozamrátáját mutatja meg. A sajáttőke-arányos megtérülési mutató (ROE) a cégbe eredetileg befektetett, illetve abba visszaforgatott tulajdonosi tőke hozamrátája. A számviteli értelemben realizált eredmény nem jelent feltétlenül pénzügyi értelemben realizált eredményt. A vállalkozáshoz beáramló és onnan kiáramló pénzeszközök különbsége a cash-flow kimutatásból olvasható ki. A cég

alaptevékenységéhez kapcsolódó pénzáramlást a működési pénzáramlás mutatja. Ez azonban csak az adósságok levonása után és a hiteltartozások törlesztését követően tekinthető teljes egészében a tulajdonosok hozadékának. (Sztanó - Veress 2012, Bíró et. al. 2012, Béhm et. al. 2016) A Dupont modell a vállalkozások jövedelmezőségének vizsgálatának egyik alap modellje. A befektetés arányos eredmény (ROI – Return on investment) az árbevétel arányos jövedelem (ROS) és a befektetett eszközök megtérülésének szorzata.

Vállalkozások jövedelmezőségének vizsgálata

Jelen fejezetben sorra vesszük azokat a kutatásokat melyek egy vállalat jövedelmezőségét vizsgálják pénzügyi mutatószámok felhasználásával. A szakirodalom nagyon széleskörű, ezért olyan kutatásokat emeltünk ki, melyek egy-egy ország esetén vizsgálják meg a vállalatokat, a teljesség igénye nélkül felsorakoztatunk nemzetköz példákat az amerikai, távol-keleti és közép-kelet európai szerzőktől (21. táblázat).

A vállalatok versenyképességét pénzügyi mutatószámokkal már régóta vizsgálják.

Ballantine et. al. (1988) szerint a jövedelmezőségre való törekvés vezeti a vállalatokat a versenyzéshez. A neoklasszikus közgazdaságtan egyértelműen meghatározza, hogy a cégek profit maximalizálásra törekednek a versenykörnyezetben. Ballantine et. al. (1988) az iparágak és vállalat méretek közötti jövedelmezőségi különbségeket vizsgálta meg. A vállalatok számára a nyereség vagy a veszteség a versenyben elért teljesítményre utal. A vállalatok egyedi adataiból azonban csak közvetetten lehet megállapításokat tenni az iparág teljesítményére vonatkozóan. A jövedelmezőség mérésére a tőkearányos nyereséget és az árbevétel arányos nyereséget alkalmazták. A kutatás egyik fő eredménye, amely a szakirodalom kategorizálása szempontjából jelentős, hogy kétféle megközelítéstben értelmezhetjük az iparág és a vállalatok versenyképességét:

- iparágak közötti elemzés: a jövedelmezőség és árbevétel kapcsolata az iparági koncentráció mértékével (vagy egy nagyvállalat dominanciájával), az iparág nyitottságával (vagy sok kis vállalat jelenlétével), az iparági veszteség mértékével - iparágon belüli elemzés: vállalatméretenként hogy alakul a profit vagy a veszteség

mértéke

A kutatásokat csoportosíthatjuk az ismertetett iparágak közötti – iparágon belüli értelmezésben is, valamint egyéb rendező elvek alapján, mint egy-egy vizsgált speciális kérdéskör, mint a környezetvédelem vagy a tőkestruktúra. Iparág szempontjából lehetnek iparágon belüli elemzések (Banker et. al. 1993, Tucci 2005), valamint iparágak közti elemzések. (Ballantine et. al. 1988, Rao et. al. 2009, Chowdhury – Chowdhury 2010, Czapiewski 2013, Guo – Wang 2015, Jasiniak – Pastusiak 2014, Grabowska 2014, Katits – Szalka 2014). Más megközelítésben csoportosíthatunk a kutatás tárgya alapján:

- TOP 100-as listák alapján (Katits – Szalka 2014, Guo – Wang 2015)

- vállalatméret (Talaja 2012) vagy környezetvédelem szempontjából (Rao et. al 2009)

- Tőkeszerkezet és piaci érték alapján (Chowdhury – Chowdhury 2010, Czapiewski 2013, Grabowska 2014, Jasiniak – Pastusiak 2014)

A vállalati jövedelmezőség vizsgálatát mutatószámokkal (pl.: ROA, ROI, vagyoni-és pénzügyi helyzet mutatói) vizsgálják, legtöbb esetben független változónak használják fel a modellekben, függő változónak pedig a méretet, tulajdonosi szerkezetet választják a kutatások. Az alkalmazott módszerek az egyszerű leíró statisztikáktól kezdve a többváltozós, regresszió modellekig nagyon változatosak. Több kutatás nem pusztán a pénzügyi kimutatások adataira támaszkodik, hanem kérdőíves megkérdezést is alkalmaz, ami azonban szubjektív, főként a vállalat belső tényezőire, belső struktúrájának és stratégiájának feltárására lehet alkalmas. A kutatások megállapítják, hogy általában a vállalat mérete és tulajdonosi szerkezete befolyással van a piaci teljesítményére, jövedelmezőségére is. (19.

táblázat).

19. táblázat: Vállalati jövedelmezőség mérésére használt mutatók, módszerek Szerző/terül

et

Kutatás témája Felhasznált mutatók

Szerző/terül et

Kutatás témája Felhasznált mutatók

Szerző/terül et

Kutatás témája Felhasznált mutatók

Szerző/terül et

Kutatás témája Felhasznált mutatók