A termesztésbe vonást motiváló tényez ı k

Az eddig nagy mennyiségben vadon termı állományokból győjtött növények termesztésbe vonása a megfelelı mennyiségő és minıségő drog biztosítását szolgálja a nemzetközi felvevıpiac részére. Ezen túl a vadon termı gyógynövények termesztésbe vonását számos további tényezı motiválja (Németh, 2001):

• A megfelelı drogmennyiség biztosítása

Sok vadon termı növény fontos élelmiszeripari-, főszeripari- és kozmetikai alapanyag. Ezek között azonban sok védett faj (Acorus calamus L., Adonis vernalis L., Drosera rotundifolia L., Iris spp. L., Primula spp., Digitalis lanata) található (Bohr, 1997; Gimpl és Bernáth, 2003). A veszélyeztetett fajok védetté nyilvánítása által ezek az állományok többé nem szolgáltatnak drogot a kereskedelem részére, így a megfelelı drogmennyiség nem minden esetben biztosított (Németh és Bernáth, 2001).

A védett növények mellett olyan, nem védett növények drogja is vadon termı állományokból származik, melyet a gyógynövénypiac folyamatosan igen nagy mennyiségben igényel. Így a csalán (Urtica dioica L.), a csipkebogyó (Rosa spp.), a hársfavirág (Tilia spp.) drogja is természetes állományokból származik.

Ezért a termesztésbe vonást nem csak természetvédelmi szempontok motiválják, hanem a gyógynövénypiacnak a megbízható minıségő droggal történı folyamatos ellátása is. A gyógy- és főszernövények esetében a drogok folyamatos jelenléte a piacon döntı fontosságú, hiszen ha egy adott alapanyag egy bizonyos ideig nem szállítható, az az abból elıállított termék megszőnéséhez vezethet, amelynek újbóli bevezetése egy esetleges átmeneti szünet után szinte lehetetlen (Franke, 1999).

• A drogminıség közvetlen befolyásolása

A termesztés során minél jobb minıségő drog elıállítása a cél. Ezzel szemben a győjtés sohasem minıség-, hanem mennyiségorientált (Franz, 2000).

A vadon termı állományokból történı győjtés során bizonyos esetekben a növények könnyő összetéveszthetısége is gondot okoz. Ezt jól példázza a mezei zsurló (Equisetum arvense) esete, ahol a növény termesztésbe vonása a gyakran mocsári zsurlót tartalmazó drog kizárását jelentené (Németh, 2001).

A növények heterogenitása és összetéveszthetısége mellett azonban a nem látható szennyezıdések is ronthatják a győjtött drog minıségét: a Chelidonium majus esetében, pl. a növény elıfordulásánál fogva (trágyadombokon és más nitrogén-dús helyeken) a drogban gyakran igen magas nitrogéntartalom mutatható ki (Bohr, 1997).

Mivel azonban többnyire gyógyszeripari alapanyagokról van szó, a drogoknak igen szigorú elıírásoknak kell megfelelniük. A gyógyszergyárak igénylik a jó és stabil minıségő alapanyagot.

Ez azonban csak ellenırzött körülmények között történı elıállítás során valósulhat meg, hiszen a termesztés során a drogminıség és az elsıdleges feldolgozás közvetlenül befolyásolható (Bohr, 1997).

A természetes állományokból származó, nagy mennyiségben forgalmazott drogok hatóanyagtartalma sok esetben igen heterogén. Így a kininfa (Cinchona ledgeriana ) esetében a természetben vegyesen fordulnak elı kinint-, kinidint vagy chinchonint tartalmazó egyedek. A cickafark (Achillea collina) populációk sem egységesek. Elıfordulnak proazulénes, illetve proazulén mentes egyedek. A kamilla (Matricaria recutita) esetében is léteznek kamazulénes és bizabololos kemotípusok. A zsályánál (Salvia officinalis) is megkülönbözetünk α- , β- thujonos, cineolos és kámforos típusokat (Franz, 2000).

Ezért a GAP (Good Agricultural Practice) Gyógy- és aromanövényekre vonatkozó irányelveinek egyik alapköve az a felismerés, miszerint jó minıségő növényi alapanyag elıállítása csak ismert hatóanyagtartalmú növényanyag ellenırzött körülmények között történı termesztésével érhetı el (Franz és Máthé, 1997; Brantner et al., 1997).

• A droghozam növelése

A minıségi szempontok mellett a droghozam növelése is motiválja a termesztésbe vonást. A vadon termı és a termesztett növények között az egyik legszembetőnıbb különbség a hasznosított növényrészek arányának növekedése a termesztésbe vont és nemesített növények esetében. Így pl. a termesztett és nemesített, ’Libor’ nevő útifő (Plantago lanceolata L.) fajta levelei akár 30 cm hosszúak is lehetnek, tehát jóval nagyobbak, mint a vadon termı útifő levelei (Franke, 1999).

• Természetes állományok védelme

Az intenzíven győjtött növények veszélyeztetetté válása mellett a huzamos ideig tartó győjtés

következtében a győjtött drog minıségi romlása is elkerülhetetlenül bekövetkezik (Schneider, 1998).

32. ábra: A természetes állományoknak a túlzott győjtés következtében fellépı minıségi és mennyiségi leépülése (Forrás: Schneider, 1998)

A 32. ábra egy intenzíven győjtött növény természetes populációinak mennyiségi és minıségi leépülését modellezi. Az ábrán jól látható, hogy az elsı évben a győjtık a természetes állományokból még igen nagy mennyiségő és jó minıségő növényanyaghoz jutnak. A második évben azonban már elkezdıdik a populációk leépülése, mivel fıleg az erıs növéső, életképes egyedek kerülnek begyőjtésre. Ennek következtében a győjtés harmadik évében tovább csökkennek az állományok és egyre nehezebbé válik a megfelelı minıségő növényanyag begyőjtése (Schneider, 1998).

Az adott állomány állapotától és ellenálló képességétıl függıen a leépülés természetesen nem minden esetben három év alatt következik be. A fentiekben bemutatott folyamat alakulhat lassabb, de gyorsabb ütemben is. A túlzott győjtésnek azonban gyakorlatilag minden, intenzíven győjtött faj esetében egy, a fenti modellnek megfelelıen alakuló minıségi és mennyiségi romlás a következménye.

Ilyen esetekben a növények termesztésbe vonása jelenti a megoldást, mivel ez által megszőnik, illetve csökken a természetes populációkra gyakorolt nyomás (Németh, 2001). Egy ilyenfajta sikeres termesztésbe vonás példája a hegyi árnika (Arnica montana), ahol olyan, alacsony pH- értékő talajokon is termı kultúrnövény változatot sikerült elıállítani, amely csírázása enyhén lúgos talajokon is megfelelı (Bomme, 1999).

• Nem ıshonos fajok termesztésbe vonása

Sok esetben nem ıshonos növények termesztésbe vonása is kifizetıdı, melyek megfelelı mennyiségben vannak jelen a nemzetközi gyógynövénypiacon. Sok esetben a bizonytalan drogminıség és az egyre növekvı szállítási költségek indokolják olyan, nem az európai flórához tartozó növények termesztésbe vonását, melyek megfelelı hatékonysággal termeszthetıek Magyarországon is. Így többek között az utóbbi években az Echinacea fajok (Amerika), illetve a máriatövis (mediterrán) magyarországi termesztése valósult meg sikeresen (Németh, 2001).

• A munkaerıigény csökkentése és a szociális háttér változása

Európában a legnagyobb drogmennyiség Kelet- Európából származik. Ezekben az országokban azonban a 90-es évek politikai változásai, elsısorban a földek privatizációja következtében erısen lecsökkentek a szabadon hozzáférhetı területek. Ezen túl az emberek kevésbé hajlandóak a fárasztó és nem mindig jól jövedelmezı győjtésre. Emiatt olyan növények termesztésbe vonása is szükségessé és kifizetıdıvé válhat, melyek most még egyelıre teljes egészében győjtésbıl származnak, mint, pl. a galagonya (Crataegus spp.), a bodza (Sambucus nigra) és a hárs (Tilia spp.) (Bernáth, 1999; Németh és Bernáth, 2001).

• Az alternatív kultúrák támogatottsága az Európai Unió által

Az EEC 1765/92 -es EU direktíva értelmében a gyógynövények termesztése támogatott. Ezáltal az eddig nem termesztett gyógynövények termesztése is kifizetıdı lehet (Németh, 2001).