„Jó két évvel ezelőtt keresett fel Schumicky András (Szepi) bará-tom, a pátyi templomépítő bizottság tagja azzal a kéréssel, hogy az épülő templomuk főhomlokzatára készítsek egy domborművekkel dí-szített bronzkaput, valami hasonlót ahhoz, mint amilyen a középkori és a reneszánsz templomokon, keresztelőkápolnákon (pl. Veronában, Pisában, Firenzében) látható.
Őszintén bevallom, először kétkedéssel fogadtam ezt az ötletet, túlzónak éreztem azt, hogy egy kis Budapest melletti község katoli-kus közössége ilyen nagy feladatra vállalkozzék. És egyáltalán szüksé-ges-e egy mai templom, egy mai közösség számára bibliai jeleneteket ábrázoló, domborművekkel díszített hatalmas méretű háromszor hat méteres bronzkapu? Pontosan húsz évvel ezelőtt készítettem diplo-mamunkámat az Iparművészeti Főiskolán. Feladatom egy templom-kapu elkészítése volt a csempeszkopácsi Árpád-kori kis templom szá-mára. A kapu elkészült, és az elmúlt húsz évben sokat gondolkodtam azon, hogy milyen jó lenne újra egy ilyen szép feladat. És most itt a lehetőség és én hitetlenkedem!?
Szepi közben több embert és közösséget is meggyőzött arról, hogy kell ez a kapu a pátyi templomra. Támogatókat is talált – az ÉRME klu-bot, a Havas, a Ramocsai és a Schumicky családot, Páty polgármeste-rét és alpolgármestepolgármeste-rét –, akik anyagi áldozatot is hoznának egy ilyen terv megvalósításáért.
Szükség van egy bronzkapura a modern templom homlokzatán, de akkor, ha az nem pusztán a szépség és a magasztosság szolgála-tában áll, hanem közelebb segíti az embert Istenhez. Így lett a kapu alapgondolata a találkozás. Az ember Istennel való találkozása, a Te-remtés könyvétől egészen Krisztus újbóli eljöveteléig. A találkozásról szólnak a domborművek történetei. Olyan találkozásokról, amelyek felforgatják az ember eddigi életét.
»A keresztény üzenet nemcsak informatív, tájékoztató, hanem performatív, átalakító,azaz az evangélium nemcsak valami tudható dol-gok közlése, hanem olyan közlés, amely ténye-ket hoz létre és megváltoztatja az életet.« (XVI.
Benedek pápa: Spe salvi) A templomkapu kü-lönleges hely. Érintkezési pont. A találkozás és egyben az elválasztás helye. Találkozási pont, ahol a szakrális tér a profán világgal találkozik, kapcsolódási pontot teremtve a világ számára a szentség felé. Elválasztási pont, mely hatá-rozottan választja el a két világot egymástól.
Beenged és elzár, megnyílik, ugyanakkor kívül is rekeszt. Lehetőséget kínál, megállásra kész-tet. Érintkezési pont, ahol az ember lendületet vehet a felemelkedéshez. Határhelyzet, ahol a kapu megköveteli tőlünk a megállást, a vál-tozást, felébreszti a megtisztulás iránti vágyat, hogy így beléphessünk egy magasabb rendű valóságba. Világunkban – melyet nevezzünk most a kapun kívül rekedt világnak – különös jelentőséget kap a templomkapu. Találkozá-si pont a hit és a hitetlenség világa között. A bronzkapu alapgondolata ez a találkozás: az ember Istennel való megrendítő, szenvedélyes és felemelő találkozása, az ószövetségi Terem-tés könyvéből indulva Krisztus újbóli eljövete-léig:
„Pátyi” kapu. Az elkészült és a tervben maradt részek együtt, 5 m x 1 m (Ozsvári Csaba, 2006-2009).
Hű másolata a Budapesti Szent István Bazilika Kincstárában látható, az elkészült részeket a székesfehérvári Egyházművészeti Múzeum kincstárában őrzik.
1-2. A bűnbeesés: Ádám és Éva kiűzetése a paradicsomból (Ter 3,1-4) 3. Ábrahám áldozata: Ábrahám és Izsák (Ter 22,1-18)
4. Jákob harca az angyallal (Ter 32,25-32)
5-6. A Szent Család és a királyok imádása (Szent István ábrázolással) 7. Jézus megkeresztelkedése
8. Jézus és a szamariai asszony 9-10. Az utolsó vacsora
11-12. A keresztre feszítés (Szent Imre ábrázolással) 13-14. Trónoló Krisztus és a négy evangélista” 36
„A Pátyon épülő új templom kapuján dolgozom. Monumentális munka, szinte már nem is ötvös méret, hanem annál jóval nagyobb.
De elvállaltam, mert erre vágytam már nagyon régóta, hogy egy ilyen nagyobb munkát készíthessek. A diplomamunkám szinte egy tanul-mány volt ehhez a munkához. Nem a szívemhez, a zsigereimhez, az idegeimhez, a szívemhez, a lelkemhez, mindenemhez ez áll most a legközelebb.
Ha azt mondom, hogy közel áll a szívemhez, akkor az egy romanti-kus megközelítés. Itt semmi romantikáról nincs szó, ez egy kőkemény feladat, amit meg kell oldani, és még nagyon az elején tartok. A tervek már készen vannak. »A Te arcodat keresem, Uram.« Ez a kapu alap-gondolata is. Az ember Istennel való találkozása a Teremtés könyvétől a Jelenések könyvéig. Nem öleli át az egész Szentírást, de egy ívet pró-bálok megrajzolni. Az ószövetségtől kezdve Krisztus újbóli eljöveteléig, amikor az ember drámai módon találkozik Istennel. Ezt szeretném az embereknek megmutatni, hogy van ilyen. Lényeges, hogy az ember mindig személyesen találkozik Istennel. Az Egyházon belül, az Egyház útmutatásai szerint, az Egyház segítségével, de mindig személyesen.” 37
Ramocsai Pál így emlékezik: „A kapu egyik tábláján a térdeplő király a magyar Szent Koronát tartja a kezében. Legdrágább kincsét adja a gyermek Jézusnak. Csaba alkotásában zseniális egységben van magyar történelmünk és a Biblia világa. Az ajándékát hódolattal nyújtó alakban első szent királyunkat, Istvánt véljük felfedezni, aki Szűz Máriának ajánlotta fel az országukat. Tekintete alázatos, féltő, 36 Ozsvári Csaba, 2008. október
37 Mária Rádió, 2008. augusztus 14.
aggódó és reménnyel teljes. Várakozóan fürkészi a kis újszülöttet, a világ Megváltóját. Csabát mindig izgalom fogta el, amikor a szentmise előkészületeit végezte az óbudavári kis kápolnában. Nemsokára kez-dődik az áldozat bemutatása, rendben van-e, helyén van-e minden?
– fejezte ki az arca.
Mindenki, de különösen az egyházi személyek iránt olyan nagy tisztelettel volt, mintha egyenesen a kis Jézus követei lennének. Éle-tében volt alkalma XVI. Benedek pápával személyesen találkozni, és ajándékát, az egységkeresztet éppen olyan mozdulattal adta át neki, mint ezen az alkotásán a térdeplő király a Szent Koronát. Megélhette, amit megalkotott. Az általa legjobban tisztelt földi személynek aján-dékot adhatott.”
Pátyi templomkapu részlete: Jákob (Ozsvári Csaba munkája)