Az Equal-programban részt vevő iskolákban tanuló diákok családjára vonat-kozó interjús vizsgálat célja az volt, hogy feltárja azokat a tényezőket, melyek a tanulók hátrányos helyzetének kialakulásában szerepet játszottak vagy sze-repet játszanak. Kutatásunk módszertana szerint a tanulási előmenetelt érintő kockázati tényezők és krízishelyzetek tanulmányozása eszköz az érintett is-kolák tanulás-támogatási szolgáltatásának továbbfejlesztéséhez. Elemzésük alapján lehetővé vált olyan felvetések megfogalmazása, melyek hozzájárul-hatnak a Zalaegerszegen és Jászapátiban működőképesnek bizonyult intéz-ményi kezdeményezések eredményességének növeléséhez.
A szülőkre, családokra vonatkozó kutatás alapján feltárhatóvá, pontosít-hatóvá váltak azok a tényezők, melyek befolyással vannak a tanulók életvite-lére, teljesítményeire, tanulási előmenetelére és pályaválasztási döntéseire. A tanulókat befolyásoló hatások egy része a családtól, a baráti körtől függ, így azok kevéssé alakíthatók az oktatási/képzési intézmények szolgáltatásainak bővítésével, átszervezésével. A hatások másik része azonban az oktatási szolgáltatások függvénye, így azok újragondolása, esetleges bővítése haté-kony lehet. A kutatásban feltárt adatokra hivatkozva a következőkben olyan felvetéseket fogalmazunk meg, melyek megítélésünk szerint lehetőséget biz-tosítanának a tanulók életvitelének, tanulási előmenetelének, szakmaválasz-tási döntéseinek kedvező irányú befolyásolására. A felvetések nem tekinthe-tők mindenben újszerűnek, sok tekintetben csupán egyes iskolák meglévő gyakorlatát igyekeznek bővíteni. Megfogalmazásuk alapját az adja, hogy a kutatási adatok igazolják: a személyre szabott, célirányosan megtervezett támogatási modellek eredményesek lehetnek a hátrányos helyzetűek tanulá-sának és szakmaszerzésének sikerre vitele szempontjából.
1. Tanulással/továbbtanulással kapcsolatos döntések kimunkálása
• A vizsgált családokban a 12-16 éves kortól kezdődően a tanuló lé-nyegében saját maga hozza meg a kapcsolatos döntéseket. Ezeket a szülőkkel többnyire csak egyezteti, és jellemző, hogy időnként tá-mogatást kér az adminisztratív jellegű ügyek intézéséhez (pl. a szülő kíséretében látogat el a kiválasztott intézménybe informálódni).
– Felvetés: a továbbtanulási döntések kimunkálását segítő olyan szolgáltatás kialakítása tűnik ésszerűnek, amely több-féle választási lehetőséggel ismerteti meg a tanulót. A szol-gáltatás révén a tanuló egyénileg vagy csoportosan felkeres-het iskolákat, szakképző intézményeket, gyakorlati képzőhe-lyeket, hogy a lehető legkonkrétabb képe legyen a választott szakmáról.
• A tanulók továbbtanulási iránya jelentős mértékben függ társaik, ba-rátaik továbbtanulásától, és kevéssé függ a szülők szándékaitól, szakmájától.
– Felvetés: a tanulók számára csoportos konzultációs lehető-séget célszerű biztosítani a pályaválasztási döntés meghoza-talakor. A tanácsadásnak nem csak egyénre, hanem csoport-ra, baráti közösségekre szabottnak kell lennie. Az azonos ér-deklődési körűek egymást erősíthetik szakmaválasztásuk-ban.
• Egyes tanulók továbbtanulási döntésükkel szabadulni kívánnak az őket megfélemlítő deviáns csoportoktól, ezért mindenképpen más is-kolát jelöltek meg továbbtanulási célként, mint a deviáns csoporthoz tartozó osztálytársaik.
– Felvetés: az iskolákban a tanulók közötti szolidaritást erősítő és az agresszivitást mérséklő programot szükséges indítani, hogy csökkenthető legyen a deviáns csoportokhoz nem tar-tozó tanulók kiszolgáltatottsága.
• Néhány tanuló szakmaválasztására jellemző gondolkodási séma, hogy a családjukban vagy a közvetlen környezetükben megismert tevékenységeket „szakmásítják”, azaz annak megfelelő szakmát vá-lasztanak.
– Felvetés: rendezvények keretében bővíteni kell a szakmák gyakorlatias megismerésének lehetőségét.
2. A tanulók között magas arányban találtunk olyanokat, akik fizikai vagy pszichikai egészségkárosodásuk miatt tanulási hátrányba kerültek.
• Felvetés: A tanulók számára elérhető támogatási rendszer feladat-körét annak megfelelően kell átgondolni, hogy az szerepet kapjon a tanulók egészségi állapotának és pszichikai kondícióinak javításá-ban. A támogatási szolgáltatásnak figyelembe kellene vennie azokat a fizikai és/vagy pszichés rendellenességeket, melyeket a tanulók szégyellnek, ezért többnyire leplezni igyekeznek, illetve azokat, me-lyeket a tanulók nem ismernek fel, így nem is kezelnek probléma-ként, betegségként. Mivel a hátrányos helyzetű tanulók pszichikai kondíciói sok esetben rosszabbak az átlagosnál, ezért az iskoláknak célszerű keresni a lehetőséget az egészségügyi és szociális gon-doskodás nyújtására, közvetítésére. Az elemzett interjúk ugyanakkor jelzik, hogy az oktatási intézmények jelenleg csak korlátozott mér-tékben alkalmasak arra, hogy hátrányos helyzetű tanulóik pszichikai szükségleteit előtérbe helyezve szervezzék meg működésüket. Az iskolai szolgáltatások jelzett bővítése nem oldható meg pótlólagos erőforrások bevonása nélkül. A tanulók egészségi állapotfelmérése kapcsán újra és újra megfogalmazódik annak igénye, hogy az egészségkárosodások megelőzése, a pszichikai és fizikális
terhelhe-tőség javítása váljon az iskola egyik központi célkitűzésévé. A kuta-tási eredmények alapján megerősíthető, hogy valamivel kedvezőbb azoknak a tanulóknak a helyzete, akik az iskolázás révén is terjedő mozgásszegény életmódot sportolással, munkával vagy egyéb fizikai tevékenységgel ellensúlyozzák.
3. A szülőkre és a tanulók többségére egyaránt jellemező, hogy laza ösz-szefüggést látnak a tanulmányok és a későbbi munkavégzés között. Ál-talánosan elterjedt alapelv szerint „mindegy milyen végzettséget szerez a gyerek, csak legyen valamilyen papírja.” A szülők és tanulók ilyen jel-legű „nyitottságával” (céltudatosság hiányával) az iskolák esetenként visszaélnek, így bevett gyakorlattá vált, hogy a tanulót arra a képzésre iskolázzák be, ahol éppen hely van. A szülőket és tanulókat csupán arra kérik, hogy értsék meg és fogadják el az iskola számára sem kezelhető kényszerhelyzetet, mely többnyire az egyes képzési irányokra jelentke-zők alacsony számából adódik.
• Felvetés: A tanulástámogatás alapvetően fontos funkciója, hogy vilá-gossá tegye a szakmaválasztás valódi tétjeit, hosszú távú befektetés jellegét. Láthatóvá, érzékelhetővé kell tenni a tanulónak, hogy egyál-talában nem mindegy, milyen irányban indul el továbbtanulási dönté-sével, illetve hogy milyen mértékben engedi magát eltéríteni az általa választott iránytól.
4. A közös családi programok ritkulása azt jelzi, hogy a tanulók szabadidő-gazdálkodása elsősorban egyéni döntésük függvénye. A tanulók na-gyobb része rendelkezik ugyan számítógéppel otthonában, ezek egy része azonban használtan vásárolt, elavult eszköz, az iskolában tehát korszerűbb IKT-infrastruktúrához férhet hozzá. Néhány tanuló gyerekko-rának megismerésekor kiderült, hogy egyéni elhatározás alapján szer-vezett keretek között is kipróbált valamely sportot.
• Felvetés: A tanulók számára célszerű lenne lehetőségeket biztosítani szabadidejük értékes felhasználására.
– Szabadidős tevékenységként az iskolai számítógép-használat biztosítása a hátrányos helyzetű tanulók számára kedvező lehetőséget jelent az informatikai készségeik fejlesz-tésére.
– Az iskolai sportolás, a testmozgással járó játék lehetőségek az egészséges életmód irányába terelnék a tanulókat. Megfe-lelő szakember jelenlétével a sport csoportformáló szerepe is kiaknázható lenne az iskola keretei közt.
5. A tanulóknál a családi normák és kulturális hagyományok megengedik, hogy 14-16 éves korukban párkapcsolatot létesítsenek és fenntartsa-nak. A szülők gyerekeik párkapcsolatát és azok ezzel együtt járó
foko-zott önállósodását, a tanulás megszakítását elfogadják, tudomásul ve-szik.
• Felvetés: Előnyös lenne a tanulásszervezés olyan gyakorlatának ki-alakítása, amely párkapcsolat létesítése esetén – vagy egyéb családi okból – lehetővé tenné a tanulás ideiglenes megszakítását. Hason-lóan a felsőoktatási tanulmányok megszakíthatóságához és folytat-hatóságához, a szakképzésben is lehetővé kellene tenni az 1-3 évre terjedő halasztást. A halasztás idején a tanuló nincs jogviszonyban az intézménnyel, de az intézmény számon tartja őt és időről időre kommunikációt kezdeményez vele a tanulmányok folytatásának kér-désében. A tanuló esetlegesen elhamarkodott vagy kényszerhely-zetben kialakult döntése ilyen módon korrigálható lenne, hiszen az intézmény nem elküldte, kitette diákját, hanem formalizált keretek között engedélyezte a tanulói jogviszony ideiglenes szüneteltetését.
A változtatást megkönnyíti, hogy a képzési rendszer moduláris átala-kítása, az elismertetési rendszer bővülése, a kreditálás esetlegesen meglévő intézményi gyakorlata lehetővé tenné a visszalépés gördü-lékennyé tételét.
6. A vizsgált körben jelentős arányban vannak olyanok, akiknek már korai tanulástörténetében megmutatkozik az idegenkedés a tisztán elméleti ismeretek elsajátításától. A második esély iskoláiban tanító pedagógu-sok tapasztalatai is igazolták, hogy „az iskola nem tudta biztosítani a szinkront az elmélet és a gyakorlat között, csak a vizsga időszakában.
Ezeknél a tanulóknál az elméleti órák „szárazsága” megnehezíti a tudás elsajátítását. A jövőben jobban kéne becsempészni az elméletet a gya-korlatba.”
• Felvetés: Az elméleti ismeretektől idegenkedő tanulók számára előnyt jelentene a tanulási folyamat olyan módon történő megszer-vezése, hogy abban a jelenleginél nagyobb szerepe legyen a gya-korlatias, kipróbáláson, tapasztalaton alapuló tanulási alkalmaknak.
A gyakorlat és elmélet arányát a középfokú képzésben is szükséges a tanulók befogadó képességéhez igazítani. (A tanulók verbális kife-jezőkészségének fejlesztését is célszerű gyakorlatias élethelyzetek-kel indítani.)
7. A baráti körben, otthon, alkalmi jelleggel és kedvtelésből végzett mun-kák volumene és minősége azt mutatják, hogy a diákok gyakorlatias ta-nulási folyamat résztvevői otthonukban, barátaiknál.
• Felvetés: A tanulók motiváltsága növekszik, ha az iskolai munkába az egyéni érdeklődésüknek, sajátos tudásuknak megfelelő részek bekerülhetnek. Segítséget jelentene számukra, ha az iskola révén lehetőséget kapnának a kedvtelésből végzett munka jellegű tevé-kenységekhez. A szülői beszámolók azt jelzik, hogy megvan bennük
az érdeklődés a megfelelő, produktív munkavégzésre iránt. Kísérleti jelleggel indokoltnak tűnik az iskolai műhelyek olyan jellegű üzemel-tetése, hogy a 14-20 éves kor közötti tanulók szakmai segítséggel, hozott anyagból elkészíthetnék saját céljaiknak megfelelő produktu-mokat. Bár az ilyen jellegű tevékenységek nem tartoznak a szerve-zett tanulás keretébe, a tanulók otthon megszerszerve-zett kompetenciáinak
„kamatoztatása” és pozitív értékelése a tanulás eredményességére is hatással lenne.
8. A szülőktől származó információk alapján feltárhatók a tanulót jellemző motivációk, tervek, meglévő tehetségek, kompetenciák. A tanulók csa-ládi környezetben fogalmazzák meg a jövőre vonatkozó – gyakran bi-zonytalan és változékony – terveiket. A családtagok tudnak az olyan jel-legű kedvtelésekről, hobbikról, melyeknek jelentősége lehet a tanulási életút alakítás szempontjából.
• Felvetés: A tanulók affinitásának, irányultságának feltárásához ked-vező lehetőséget kínál a családtagokkal folytatott intenzív kommuni-káció. A szakképző intézmények számára olyan szülői kérdőív és in-terjúterv kidolgozása javasolt, amely lehetővé teszi a tanuló teljesebb megismerését (korábbi tervek, készségek, produktív tevékenységek stb.).
9. A tanulók egy része iskolán kívüli tanulási célokat is megjelöl (pl. jogo-sítvány megszerzése). Ezek egyfajta egyéni motivációra épülő tanulási projektként foghatók fel.
• Felvetés: Az iskola olyan támogatást nyújthat a tanuló iskolán kívüli egyéni tanulási projektjéhez, melynek révén a tanuló tapasztalatot szerezhet az önálló tanulásszervezésre vonatkozóan.
10. A szülők és az iskola közötti konfliktusok egyik forrása, hogy eltérően ér-tékelik a gyerek teljesítményét. Egyes esetekben az iskolát a szülő túl-zottan engedékenynek tartja, ahol túlértékelik a gyerek teljesítményeit, más esetekben éppen ellenkezőleg, túlságosan szigorúnak, ahol viszont alulértékelik gyermeke teljesítményét.
• Felvetés: a szülők számára megismerhetővé kell tenni gyermekük iskoláját a tanulói teljesítmények tükrében. Az országos kompeten-ciamérés lehetővé teszi, hogy a szülők árnyalt képet kapjanak az is-kola tanulási teljesítményminősítő gyakorlatáról. Ezeknek az ered-ményeknek a fokozottabb kommunikációjában nem biztos, hogy az iskola érdekeltté tehető, így az esetlegesen a fenntartó által megol-dandó feladat.