tArtAlomjegyzék
Előszó
Beszélgetőtársaink Beszélgetések
A jövő oktatási trendjei Interjú Halász Gáborral
Tanulás az információs társadalomban Interjú Z. Karvalics Lászlóval
A tanulás társadalmi kontextusa Interjú Knausz Imrével
Közösségi utak a tanulásban Interjú Galambos Ritával
Konstruktív tanuláselmélet, tanulási eredmények mérése Interjú Nahalka Istvánnal
Adaptív-elfogadó iskola, adaptív pedagógia Interjú Rapos Nórával
Az iskola nyitott világa Interjú Nagy Mariannal 21. századi tanár Interjú Prievara Tiborral
Zárszó
Bibliográfia – Nyomtatott és elektronikus dokumentumgyűjtemény a tanulás jövője tárgykörében
Ajánló
4 6 8 8
16
24
30
38
48
56
64
73 77
80
elÕszó
„A tudást a kapcsolatok hordozzák.”
A Tempus Közalapítvány számos szakmai projektjének keretében megrendezett konferencián, műhelymunkán, képzésen vannak jelen és kapnak egyre nagyobb hangsúlyt azok a részvételi tanu-láson, a résztvevők bevonásán alapuló munkaformák és módszerek, amelyek az egyéni tudásokra építve, egymással kapcsolatot teremtve adnak teret a párbeszédre, a közös megoldások keresésére.
Az egyéni tanulási utak sokszínűségére és a tanulás közösség általi támogatásának fontosságára szeretnénk felhívni a figyelmet újra és újra, szem előtt tartva, hogy bármely formában létrejövő együttműködés egyúttal a közös gondolkodás új útjait is jelentheti.
A tanulás ma már sok tudományos kutatás fontos vizsgálati tárgya, köztük a neurobiológiai kutatásoknak, a kognitív pszichológiának, a magatartástudományoknak vagy a szociálpszicho-lógiának is, melyek különböző megközelítésben igyekeznek megragadni belőle valami fontosat.
Ezek közül különösen izgalmas az a konnekcionista felfogás, mely szerint mentális feladataink végrehajtása akkor a legsikeresebb, ha elménk neuronhálózata úgy strukturálja magát, hogy a lehető leghatékonyabban aktiválhassa a szükséges kapcsolatokat és területeket. Ezek a neuronális hálózatok képezik az alapját az érzékelésnek, a különböző cselekvési formáknak, a magasabb kog-nitív funkcióknak. A konnektivista tanuláselmélet ehhez hasonlóan a kapcsolatok kiépítésének fontosságára épít, beemelve az informatika eszközei által támogatott hálózat- és közösségépítési lehetőségeket is a tanulási folyamatba. Mi abban hiszünk, hogy a tanulási folyamat sikeréhez szük-ség van együttműködésekre. Ahogyan az önmagukban „buta egyszük-ségek”, az elméleti neuronok között finom hálózat alakul ki kapcsolatképzési elvek segítségével, és a tudás ezeknek a hálóza-toknak az egyre bonyolultabb szerteágazásában képeződik le, úgy az emberek közti interakciók, a tanulás szereplői között kiépülő kapcsolatok minősége és e kapcsolatok sokfélesége meghatározó sikertényezője lehet a tanulási folyamatnak is, és még inkább új tudások létrehozásának.
A közel egy éve útnak indított A tanulás jövője című közösségi oldalunk mottója – „a tudást a kapcsolatok hordozzák” – egyszerre utal a fenti értelmezésekre, és szándékunk szerint tükrözi azt a célkitűzést is, hogy a tudáshálózatok kialakítására, a tudásmenedzsment mai és jövőbeni szerepére irányítsuk a laikus és szakmabeli látogatók figyelmét.
Az Olvasó által kézben tartott, az Alma a fán interjúkötetek sorában harmadikként megjele-nő kiadványunk viszi tovább ezt az ívet, és hangosítja ki mindazokat a gondolatokat, amelyek a partnerség, a szektorok közötti együttműködés, a közösségek építése, a közös műveltség értéke, a demokratikus állampolgárság, a nyitottság, az elfogadás és a közös tudásépítés, tudásmegosztás kérdései mentén mind a nyolc beszélgetésben összecsengenek.
Beszélgetőtársainkat többek között a tanulás jövőbeli trendjeiről kérdeztük. Egymástól füg-getlenül, vagy anélkül, hogy a szerzők szándéka ezt determinálta volna, mindannyian valamilyen formában központi gondolatként fogalmazzák meg a tanulás közösségi dimenzióit, legyen szó szakpolitikai kérdésekről, a kultúra átörökítéséről vagy a társadalmi igazságosságot középpontba állító intézményrendszerről. A beszélgetések során így esett szó az intézmények közti partner-ségről, vagy az információs társadalom által állított új civilizációs kihívások megoldásában a
be-lülről vezérelt, horizontális kapcsolatok szerepéről. Körbejártuk azt a kérdést is, hogy hogyan alakul a netgeneráció és az iskola viszonya, milyen nézőpontváltás szükséges a tanárok és szülők részéről ahhoz, hogy értelmezni tudják a gyorsan változó, őket körülvevő világot, hogy tudjanak és akarjanak a dolgok mögé látni. Mély összefüggésekre bukkantunk a hagyományos műveltség megőrzése és az iskola azon törekvései között, amelyek az egyén és közösség fejlesztésére irányulnak. Hasonló mintá-zatot rajzolt ki az a beszélgetés, amely a demokratikus társadalmakban betöltött állampolgári szerepek megalapozását a közösségi tanulással kötötte össze, ahol a kulcselem a pedagógusok és diákok bizalmi viszonyának kiépülése. A konstruktív tanuláselmélet alkalmazása a pedagógiában az előzetes tudásra alapozás fontosságára, az adaptív-elfogadó iskola koncepciója és a nyitott iskola modellje pedig az intézmény lehetőségeire, a környezettel való egyensúlyra mutatnak rá. A beszélgetések tehát mind valamely, az oktatási rendszerben is leképeződő társadalmi jelenségekre reflektálnak, melyek kulcsa a pedagógusok, diákok és a szülők közötti együttműködésben rejlik.
Az interjúk között más nézőpontból a hagyomány, a folytonosság és a változás alkot egy olyan dinamikus képletet, amelyben már nem valamilyen konkrét dolog változásáról, és az ehhez való al-kalmazkodásról, hanem ahogy egyik beszélgetőtársunk említi, „sokkal inkább arról van szó, hog y magát a változást kell megszoknunk”. A minket körülvevő világ globális, mélyre ható átalakulása, az információs és kommunikációs technológiai fejlődés, a társadalmi, gazdasági, kulturális viszonyaink átstrukturáló-dása összességében a (hasznos) tudásról, a tudás átadásáról, a tanulásról való képünk átalakulását vonja maga után, és eközben számos kérdést vet fel.
A kérdések és válaszok között egy valami biztosan látszik: a tanulás jövője rajtunk, a jelenben elin-dított utakon, irányokon, célokon múlik.
A szerkesztők