Bocsák Veronika
Gyakran hangzik el a felső tagozatban tanító kollégáktól a szemrehányás: az alsó tagozatban nem tanultak meg olvasni a gyerekek.
Mi áll emögött, a tanítókat súlyosan elmarasztaló vélemény mögött? Kétségtelen tény, hogy a felsőbb osztályok tanulói olvasási nehézségekkel küzdenek. Ezekért a problémákért nem minden esetben az alsó tagozat hibáztatható, hiszen az olvasástechnika, a szövegértés, - ér-telmezés fejlesztése nem fejeződik be a negyedik osztályban. A felső tagozatban folytatódnia kell az olvasási képesség fejlesztésének. Mint ahogy alsó tagozatban sem csak az anyanyelvi órákon történik a gyerekek (anya)nyelvhasználati képességeinek fejlesztése, úgy felső tagozatban sem korlátozódhat a magyarórákra ez a tevékenység. A nyelvhasználati képességek egyike az olvasás, melynek fejlesztése valamennyi tantárgy feladata, ha úgy tetszik: tantárgyközi feladat.
Mit tesz az alsó tagozat e tantárgyközi feladat megalapozása érdekében?
Az alapvető természetesen az olvasástechnika elsajátítása, egyszóval: tanuljon meg olvasni a gyerek. Az olvasástechnikánál azonban fontosabb a gyereknek az olvasáshoz mint te
vékenységhez, az irodalomhoz mint élményforráshoz fűződő kapcsolata. Az érdekes téma, a fordulatos eseménysor felkelti a gyermek kíváncsiságát, érdeklődését, amelynek kielégítése érdekében leküzdi az olvasási nehézségeket, maga az irodalmi mű az elindítója a jól ismert, önmagába visszatérő folyamatnak: minél többet olvas a gyerek, annál jobb az olvasástechni
kája, minél fejlettebb az olvasástechnikája, annál többet olvas. A tanítók feladata, hogy meg
alapozzák a gyerekekben az olvasáshoz, az irodalomhoz fűződő pozitív viszonyulást. Ennek egyik jól ismert, de lassanként feledésbe merülő eszköze a felolvasás. A tanító naponta felol
vas az osztálynak egy közösen, vagy a tanító által kiválasztott, a gyerekek érdeklődésének megfelelő könyvből, rövidebb-hosszabb részletet. Mesekönyvekkel érdemes kezdeni, naponta egy-egy mesét felolvasni. Ezt követhetik az összefüggő, de fejezetekre tagolódó történetek pl.
Tersánszky Józsi Jenő: Misi Mókus kalandjai, Bálint Agnes: Egy egér naplója, Felix Sülten:
Perri. Személyesen tapasztaltam, hogy a gyerekek mennyire várják ezeket a felolvasásokat. A felolvasás azonban önmagában nem elég, akkor igazán hatékony, ha arra is szán időt a tanító, hogy beszélgessen a gyerekekkel az olvasottakról. Kardos László szavaival élve: "Ha a gyer
meket egyáltalán meg lehet tanítani olvasni, csak így lehet: közös olvasással, s utána lelkesült megbeszéléssel." {Kardos László: Hármaskönyv) A beszélgetések során a gyerekek elmondják érzéseiket, benyomásaikat, véleményüket a szereplőkről, az eseményekről, rajzokat is ké
szítenek, a szöveg hatására bennük kialakult belső képeket vetik papírra. Gyakori eset, hogy egy-egy érdeklődő gyerek kikölcsönzi a könyvtárból a könyvet, és otthon elolvassa. A tanító felolvasását azonban ugyanolyan érdeklődéssel hallgatja a későbbiekben, mintha először hal
laná: lelkesedik, felháborodik, izgul - újraéli a történetet.
A tanító felolvasásának a fentieken kívül azért is van jelentősége, mert a gyermek a tanító
tól mintát kap a kifejező, érzelmileg átélt, a tartalomnak megfelelő hangos olvasáshoz.
Minden tevékenység esetében fontosak a szokások. Az alsó tagozatban a tanítók az olva
sástanulás kezdetétől alapozzák, építik az alábbi szokásokat:
• célszerű olvasási szokások (kitartás, koncentrált tudatos figyelem) kialakítása, az
Tudatosan és tervszerűen folyik az olvasástechnika fejlesztése, amely szavak, szószerkeze
tek, mondatok és szövegek hangos olvasásával történik. Az értelmező olvasásra nagy szük
sége lesz a gyermeknek a felső tagozatban az önálló tanulásban, mely érdekes tagolási gya
korlatokkal készíthető elő. Pl. elemez (el emez; elem ez; e lemez; el e mez; e le mez) hatal
masok (hat alma sok; hatalma sok; hatalmas ok). Ugyanez mondattal nehezebb, pl. Gyere csak, ha mersz, mérkőzz meg velem! (Gyere csak, ha mersz; mérkőzz meg velem! Gyere csak;
ha mersz, mérkőzz meg velem!) A példák Hernádi Sándor: Szórakoztató szóra késztető kötetében találhatók. Az említett szerző írásait sok tanító használja beszédfejlesztő munkájában is.
A beszédfejlesztés fontos része a szókincs mennyiségi és minőségi fejlesztése: szinonimák, szakkifejezések pontosítása, értelmezése az egyes tantárgyak, témák (matematika, környezet
ismeret, technika, történelmi olvasmányok) körében, és aktivizálása a szóbeli feleletekben és az írásbeli munkákban.
Az alsó tagozatban történik az önálló tanulás képességének megalapozása, amelynek egyik fontos eszköze a szövegértő és szövegértelmező olvasás folyamatos fejlesztése. Milyen fela
datokon keresztül történik a fejlesztés?
• Megtanulnak a szöveggel dolgozni: nem az emlékezetükre támaszkodnak, hanem a felada
tok megoldásakor folyamatosan foglalkoznak a szöveggel; tájékozódnak a szövegben, visszakeresnek, válogatnak, kiemelnek, egy-egy részletet vagy mondatcsoportot újraolvasnak, értelmeznek.
• Információkat emelnek ki: ez pontos olvasásra szoktat, mert minden lényeges információt meg kell keresni. Ennek érdekében rendszeresen kapnak pontos és teljes információkiemelést kívánó feladatokat. Ez azért fontos, mert ha hozzászokik a gyerek a felületes, pontatlan olvasáshoz, a tankönyvből tanuláskor olyan tüneteket produkálhat, mintha nem tudna olvasni.
• Összefüggéseket ismernek fel (ok-okozati).
• Értelmezik az olvasottakat: válogatás, kiemelés, értelmezés, visszakeresés. Ez az egyik legnehezebb és legnagyobb figyelmet igénylő feladat.
• Megtanulnak olvasni a sorok között. (Pl. Keresd meg azokat a kifejezéseket, amelyekből megtudjuk: a kishal haragudott! Az öregasszony cselekedeteiből milyen tulajdonságaira következtethetsz? Hogyan fejezi ki az író az idő múlását? Honnan tudjuk, hogy ősz van?
stb.)
• Kiemelik a lényeget: aláhúzzák, kiírják.
• A lényeget tömören megfogalmazzák: vázlatpontokat mondanak vagy írnak.
• Képessé válnak a kritikai olvasásra: véleményt alkotnak az olvasottakról.
• Fejlődik a kreatív olvasási képességük: elképzelnek a történetben ki nem fejtett részeket, befejeznek történeteket, meséket, átalakítják a történetet egy másik szereplő szemszögéből nézve.
Az olvasás egyik, már az alsó tagozatban is meglévő funkciója: a szöveg elolvasása va
lamilyen feladat megoldását szolgálja. Ezt is megtanulják a gyerekek, amikor különféle, írás
ban kapott utasítás alapján kell feladatokat elvégezniük, megoldaniuk. Itt jut különösen nagy szerephez a pontos és a szövegértő, -elemző olvasás. Pl. kísérletek, megfigyelések tapasztala
tait rögzítik írásban kapott utasítások és megfigyelési szempontok alapján (pl. időjárási meg
figyelések, a növény fejlődésének szakaszai, stb.)
Mi a tanár szerepe, ha az olvasást mint rendszerépítést értelmezzük? A megértés összetett gondolkodási folyamat. Egyik fontos feltétele az olvasó - jelen esetben a tanuló - meglévő tudása. Az új ismeretet a meglévő rendszerbe kell beépíteni. Minél nagyobb és rendszerezet
tebb az olvasó meglévő tudása, annál könnyebb az olvasottak megértése. Az új szöveg feldol
gozását mindig megelőzi az előkészítés. Ennek egyik célja a témára való ráhangolás - moti
váció -, de sokkal fontosabb, az új ismeret megértését szolgáló célja a témával kapcsolatos, már meglévő tudás felfrissítése: a hosszú távú memóriában tárolt ismeretanyag előhívása. A tanár szerepe ebben az értelmezésben tehát nem más, mint ennek a rendszerépítésnek a segí
tése. Az alábbi kérdések segítik a gyermeket abban, hogy ez a rendszerépítő tevékenysége tu
datos legyen. A tanító (tanár) a szöveg megismerése előtt a cím, illetve a téma közlése után a következő kérdéseket teheti fel, amelyekre a gyerek kezdetben szóban, később írásban vála
szolhat:
• Mit tudsz már előzetesen a témáról? Vázlatosan, szavakkal mondd el/írd le!
• Mit akarsz megtudni? Röviden, vázlatosan fogalmazd meg!
A szöveg feldolgozása után:
• Mit tudtál meg az olvasottakból, amit eddig nem tudtál? Megfelelt-e a várakozásodnak?
Ezek a kérdések természetesen nem helyettesíthetik a tudatos, tervszerű, irányított szöveg
elemző, szövegfeldolgozó tevékenységet. Ahhoz viszont elengedhetetlenül fontosak, hogy segítségükkel a gyerek megtanulja: az ismeretek rendszert alkotnak, de ezt a rendszerbe illesztést neki magának kell elvégeznie.