A SZUKA SZAPORODÁSBIOLÓGIÁJA

A nemi érettséget a szuka általában 6-9 hónapos korában éri el. Ezt az első tüzelés jelzi, amely kisebb testű fajtákban rendszerint korábban, nagyobb testűekben később jelentkezik. A környezeti hatások közül az ivarérettség idejét különösen a tartásmód befolyásolja, az ún. szobakutyák ivarérettsége több hónapot is késhet.

A tenyészérettség szaporításra való alkalmasságot jelent, vagyis azt, hogy az utódok létrehozása nem veszélyezteti sem a szuka, sem pedig a kölykök egészségét. A tenyészérettség általában a második és a harmadik tüzelés idejével és a fajtára jellemző testtömeg elérésével esik egybe.

A kan kutya az ivarérettséget 7-10 hónapos, a tenyészérettséget (megfelelő mennyiségű és minőségű spermiumot képes termelni) kb. 12 hónapos korában éri el.

A kutya ivari ciklusa több vonatkozásban is különbözik a többi háziállat nemi működésétől. A nemi ciklus 9 napos előivarzásra, 5-8 napos ivarzásra, kb. 2 hónapon tartó sárgatestfázisra és ezt követő 4-4,5 hónapos nyugalmi időszakra tagolható.

5. ábra: A szuka nemi ciklusa

Az előivarzás alatt a hüvelyből véres ivarzási nyálka ürül, amelyet a köznyelv „tüzelésnek” nevez. A tüzelés azonban magába foglalja a „vérzést”

követő rövidebb tényleges ivarzás időszakát is, ami lényegében a termékeny időszak (a párosodási hajlam és fogamzóképesség) ideje.

A kutya jellegzetesen kétszer ivarzó állat, a tüzelés évente általában csak kétszer jelentkezik. A két ivarzási idő között eltelt intervallum nem feltétlenül hat hónap, esetenként négy-öt, kivételesen tizenkét hónap is lehet. Legtöbb kutyafajta évi első tüzelése február-március, a második augusztus-október hónapban jelentkezik, ritkábban a nyár eleji hónapokban is megfigyelhető.

A szuka tüzelésének két szakasza jól elkülöníthető: a petefészek állományában a tüszőnövekedéssel együtt járó előivarzást véres ivarzási nyálka ürülése jellemzi; az ezt követő ivarzás idején a szuka a kan közeledtét tűri, azt felveszi és hajlandó párosodni. A vérzés megjelenésével egy időben a szuka viselkedése feltűnően megváltozik, nyugtalan lesz, előszeretettel és gyakran elkóborol, étvágya csökken, pérája megduzzad, kissé megnyúlik, a legalkalmasabb a párosításra. A véres nyálka ürülésének időtartama fiatal, első fialás előtt álló szukáknál a szokásosnál rövidebb, 3-5 napos lehet, de az is előfordul, hogy észrevétlen marad. Egyes esetekben a tüzelés abbamarad, majd 1-3 hét múlva ismét jelentkezik.

A szukában a tüszőrepedés a tényleges ivarzás 1-2. napján (a véres nyálka ürülését követő napokban) következik be. Valamennyi érett tüsző néhány órán belül megreped, a kiszabaduló petesejtek a tüszőrepedést követően még nem tekinthetők érettnek, ugyanis a petevezetőben mintegy 3-4 napon át a második, számfelező osztódáson (meiózis) esnek át, és csak ezután válnak alkalmassá a megtermékenyülésre. Érésük után a petesejtek még 24-48 órán át megőrzik termékenységüket.

A párosodáskor az ondósejtek 15-20 percen belül eljutnak a petevezetőbe, ahol 4-7 napon át életben maradnak és termékenyítőképesek.

Lényegében tehát a megfelelő időben végzett párosításkor a termékenyülésnek elég nagy esélye van. A gyakorlati tenyésztésben egyszeri párosításkor két véglettel számolhatunk:

• a tüszőrepedés ritkábban a tényleges ivarzás előtt 2-3 nappal, a vérzés időszakában következik be, s a pároztatáskor (a vérzés megszűntét követő 2-3. napon) az ondósejtek már nem találnak életképes petesejtet.

Az elöregedett, de meg nem termékenyült petesejtek is elpusztulnak.

Vemhesülésre tehát nem kerül sor, a szuka üres marad, esetleg álvemhesség jelentkezik,

• a tüszőrepedés megkésve (az ivarzás utolsó, pl. 4. napján) történik meg, ás a párosításra ugyanakkor megfelelő időben, még az 1. napon sor kerül. A petesejtek megtermékenyülése ebben az esetben később fog bekövetkezni. A tüszők – az előző számoknál maradva – a párosítás utáni 3. napon repednek meg, és a négynapos érésük miatt a

termékenyülésre csak a 7. napon kerülhet sor. Ez lehetséges, mert az ondósejtek jó esetben még életben vannak. A késedelmes tüszőrepedés következménye a vemhesség időtartamának látszólagos meghosszabbodása lesz, mivel a vemhesség idejét általában a párosítástól számítjuk.

A kutya átlagosan 63 napig (60-66) napig vemhes. Egyes törpe fajtákban 4-5 nap rövidülés lehetséges, de egy magzat esetén 68-70 napig is meghosszabbodhat. A vemhesség időtartama azonban meglehetősen állandó, ha azt a tüszőrepedéstől vagy az ezt megelőző LH (luteinizáló hormon) csúcstól számítjuk (63 nap!).

Az embriók a vemhesség 14-18. napjától ágyazódnak be a méhnyálkahártyába, megtapadásuk a 20-22. napra befejeződik, és a vemhesség félidejéig tágulatok formájában tapinthatók.

6. ábra: A kutya méhének változása a vemhesség alatt

A méh kezdetben ampullázottá, majd később egyenletesen kitágulva tömlőszerűvé válik és 10-15-szörösére is megnagyobbodik. Közben a has megnövekszik, alakja megváltozik, kissé lelóg, később a hasfalon keresztül a magzatok mozgásai is észrevehetők. Az emlők a vemhesség második felében kifejlődnek, megnövekednek, nagyon sok esetben már a várható ellés előtt 1-2 héttel tejszerű váladékot (előföcstejet) termelnek.

A közeledő fialást jellemző tünetek kísérik, így az emlők kifejlődése, duzzanata, a tej megjelenése, a viselkedés megváltozása („fészkelés”). A péra a szülés előtt megduzzad, a pérarésből nyúlós, szürkésfehér váladék ürül, a hasfal ellazul és leereszkedik.

Az ellésnek három jól elkülöníthető szakasza van:

• az előkészítő és megnyílási szakasz,

• a kitolási szakasz és

• az utószakasz.

Az előkészítő és megnyílási szakaszban a pérából nyálka ürül. Ezt az időszakot a szukák nyugtalanságukkal, ide-oda szaladgálásukkal jelzik. A méh szabálytalan időközökben összehúzódik, ezt a szuka jósló vagy megnyitó fájások formájában észleli, s ilyenkor nemritkán nyöszörgő hangot hallatnak.

Ez a szakasz 6-10 órát vesz igénybe.

A kitolási szakaszban a fájások egyre kifejezettebbek és rendszeres időközönként jelentkeznek. Ezek a tolófájások. Az első magzat megjelenését a magzatvízzel teli magzatburok megjelenése előzi meg. Közepes kölyökszám esetén a kitolási szakasz 3-12 óráig terjed. A magzatburkok legtöbbször a magzattal együtt, vagy közvetlenül utána távoznak el. A kutya magzatburkai a méhről rendszerint könnyen leválnak, heves fájásoknál nemegyszer már a méhen belül is, emiatt a burokban születés sem ritka a kutyánál. A szuka rendszerint eltépi ezeket a burkokat, ha mégsem, akkor közbe kell avatkozni, különben az újszülött megfullad. A szuka a magzatburkokat fölfalja, s ezzel egyúttal a köldökzsinórt is elrágja. Ez a tevékenysége ösztönös.

Az összes magzatburok fölfalásának megakadályozása akkor indokolt, ha a megszokottnál több kölyök születik. A túl sok burok ugyanis bélhurutot okozhat, és a közhiedelemmel ellentétben ezáltal csökkentheti a tejtermelést is. Téves tehát az a nézet, hogy a méhlepény hormontartalma révén fokozná a tejtermelést, ez azért is lehetetlen, mert a benne lévő hormonok egy része szájon át hatástalan, a felszívódó szteroidok közül pedig a progeszteron inkább gátolja a tejtermelést.

Az utolsó magzat távozását az utószakasz követi, amelyre a méh gyors összehúzódása a jellemző. Az esetleg bennrekedt burkok még távoznak, és egyben a méhben lévő vére magzatvíz (lochia) is gyorsan kiürül.

Tekintve, hogy a kutya medencealakulása a fialáshoz kedvező, segítségnyújtás általában nem szükséges. Néhány fajtánál (angol és francia bulldog) a szülészeti segélynyújtás (nagyon sokszor császármetszés formájában) elengedhetetlen a magzat és a szülőút aránytalansága miatt.

Megszületéskor a kölyökkutya egész teste – az alsó hasfalat kivéve – dúsan szőrözött. A szemhéjak összetapadnak, a hallójárat zárt. A metszőfogak még nem törték át a fogínyt. Az újszülött megfelelő érettségét leginkább az alábbi tünetek jelzik:

• fejlett, bársonyos szőrzet,

• fejlett szaruképletek (karmok),

• élénk reflexmozgás,

• jó szopási reflex,

• fejlett tüdő, melyet erőteljes visító hang jelez,

• zárt hallójárat és összetapadt szemhéjak,

• fajtára jellemző testtömeg (100-800 g)

Az újszülött kölykök gyakorlatilag vakok, süketek, hőszabályozásuk nem stabil. A szuka a kölyköket megszabadítja a buroktól, szárazra nyalja, miközben légzésüket és vérkeringésüket kíméletesen serkenti. A has és a végbélnyílás lenyalásával a bélszurok és később a bélsár eltávolodását, valamint a húgyhólyag kiürítését is elősegíti.