A települési szennyvizek tisztításának mellékterméke a nagy mennyiségben jelentkező szennyvíziszap, melynek keletkezése világszerte növekvő tendenciát mutat (Yang et al., 2018a). A települési szennyvíziszap ártalmatlanítására és hasznosítására számos lehetőség áll az üzemeltetők rendelkezésére, de az elhelyezés lehetőségeit a lokális és regionális adottságok korlátozzák. A szóba jöhető alternatívákat alapvetően befolyásolja az adott terület gazdasága, infrastruktúrája, az ipar és a mezőgazdaság fejlettsége, a rendelkezésre álló mezőgazdasági és egyéb módon hasznosított területek kiterjedése, a hulladékkezelési szokások és a környezetvédelmi szabályozás.
Magyarországon évente körülbelül 180.000 tonna települési iszapszárazanyag keletkezik, amely a folyamatos csatornázási fejlesztések révén egyes becslések szerint az évtized végére elérheti a 250.000 tonna mennyiséget (SZKHS, 2014). A szennyvíziszap keletkezése folyamatos, emiatt elhelyezését napról napra biztosítani kell, ami előrelátást és pontos szervezést igényel. 2013-ban Magyarországon a szennyvíziszapok 37,8%-át a mezőgazdaság hasznosította, 45,7%-át rekultiválás alatt álló területekre szállították, 5,6%-át energiatartalmának visszanyerésével (égetéssel) egybekötve ártalmatlanították, 8,9%-át egyéb célra hasznosították és mindössze 2,0%-át helyezték el hulladéklerakókban (nem fedési céllal) (SZKHS, 2014). A hulladéklerakóban történő elhelyezést ma már csak indokolt esetben végzik, amennyiben az iszap kezelésére és hasznosítására megfelelő lehetőség az érintett területen ideiglensen vagy egyátalán nem áll rendelkezésre. Például a szennyvíztelepek időszakos karbantartási feladatai (pl. iszapvíztelenítő technológia), vagy az egyes technológiai elemek (pl. iszapvíztelenítő berendezés) meghibásodása miatt szükségessé válhat a kezeletlen szennyvíziszap elszállítása. Amennyibben az ilyen iszapok kezelésére más közeli szennyvíztisztító telepeken nincs lehetőség vagy szabad kapacitás, az iszapot valamely közeli hulladéklerakó telepre szállítják, és ott lerakással ártalmatlanítják.
Az Európai Unió tagállamaiban a mezőgazdasági hasznosítás aránya átlagosan körülbelül 40%, de Begiumban, Dániában, Spanyolországban, Franciaországban és Nagy-Britanniában 50%
feletti (Yang et al., 2018b). Kínában a szennyvíziszap 45%-a kerül a mezőgazdaságban felhasználásra (Bai et al., 2018).
Napjainkban a szennyvíziszap ártalmatlanítására annak közismerten magas szervesanyag- és tápanyagtartalma miatt legmegfelelőbb lehetőségként a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban történő felhasználást tekintik (Mohamed et al., 2018); de ehhez kapcsolódóan a benne található nehézfémek immobilizálását szükségszerű folyamatnak tartják (Wu et al., 2018).
1.6.1 A szennyvíziszapok anyagában történő hasznosításának lehetőségei
Magyarországon a települési szennyvíziszapok hasznosításának gerince a mezőgazdasági felhasználás és a rekultivációs területeken történő elhelyezés. Ezen kívül gyakorlat a szennyvíziszapok segédanyagként történő felhasználása a települési szerves és zöldhulladékok komposztálásánál, melynek eredményeképpen a szennyvíziszapot közvetve ugyan, de széles körben alkalmazzák a hulladéklerakó telepek megtelt részeinek borítására. Összetételéből adódóan a szennyvíziszapok és szennyvíziszap komposztok hosszan tartó talajjavító hatása közismert és elfogadott, emiatt a termőterületek tápanyag utánpótlásán túl sikeresen alkalmazhatók tájrendezésnél és tájsebek kezelésénél, a termékeny fedőréteg eredményes kialakítása céljából.
1.6.1.1 Mezőgazdasági hasznosítás
A termőföldeken történő hasznosítás arányának alakulása elsősorban szabályozási, szemléletbeli és finanszírozási kérdéseken múlik. Az ezirányú hasznosítás élénkítése leginkább a gazdálkodók hatékony és széles körű informálásával és a felhasználás ellenőrzésének enyhítésével lehetséges – persze a természet-, környezet- és egészségvédelmi szempontokat maximálisan szem előtt tartva. A szennyvíziszapok mezőgazdasági alkalmazását valószínűsíthetően a tevékenység végzésének engedélyhez kötése és az engedélyes kötelezettségekhez kötése is visszafogja.
Egyes források szerint a szennyvíziszapok mezőgazdasági hasznosítására rendelkezésre álló terület hazánkban legalább 1,2 millió hektár (~ország területének 13%-a) (SZKHS, 2014).
Ez a földterület a szennyvíziszapok jellemző nitrogéntartalma (50 g/kg) alapján a jogszabályban rögzített évi 170 kg/ha maximálisian kihelyezhető nitrogén mennyiséget figyelembe véve évente elméletileg 4 millió tonna (3.400 kg/ha.év) iszap szárazanyag kihelyezését teszi lehetővé. Ez a mennyiség az évente keletkező iszapmennyiség mintegy 20-szorosa.
A szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági hasznosítása során felmerülő legfontosabb feltétel, hogy kihelyezése ne jelentsen közegészségi veszélyt a lakosságra és fitotoxicitást a növényekre, illetve felhasználása a talaj minőségét hosszú távon se befolyásolja negatívan.
Az iszapot valamennyi esetben a vegetációs időszakot követően helyezik ki és szántják be a talajba annak érdekében, hogy a következő vetési időszakig kellően stabilizálódhasson, esetleges fertőző hatása lecsökkenhessen. Bár az iszap mezőgazdasági hasznosításának feltétele a patogén mikroorganizmusok jelenlétének kizárása, a tárolás miatt a visszafertőződés veszélye folyamatosan fennállhat.
A mezőgazdaság hazánkban még mindig visszafogottan alkalmazza a szennyvíziszapot a talajok termőképességének javítására, melyet sok esetben annak fertőzőképességével, illetve a nehézfémtartalma által okozott fitotoxicitásával magyaráznak. Ezen okok mellett a gazdasági érdekek is fontos szerepet játszanak abban, hogy napjainkban a szennyvíziszapok anyagában történő hasznosítása inkább a környezeti rekultiváció és tájrendezés területein gyakorlat (pl. rekultiváció esetén közel 500-szoros mennyiségű iszap helyezhető el hektáronként, a mezőgazdasgi területekre történő kihelyezés csak az év bizonyos időszakaiban történhet, a
szennyvíziszap mezőgazdasági hasznosítása szigorú adminisztrációhoz kötött), habár számos megfigyelés bizonyította a szennyvíziszap nagy hatékonyságát a talajerő pótlásánál. Miközben a fogyasztásra, vagy állati takarmányozásra szánt növények termesztésénél a szennyvíziszap-felhasználás kevésbé gyakorlat, többször alkalmazzák az szennyvíziszapot erdőtelepítésekkor, illetve művelés alól kivett vagy energianövények termesztésére használatos földek tápanyagtartalmának hosszú távú növelése érdekében.
A víztelenített szennyvíziszap mezőgazdasági hasznosítása esetén az üzemeltetőknek iszapelhelyési költségei csak abban az esetben jelenkeznek, ha az iszap termőterületre történő kiszállíátást maguk végzik. A költségeket ilyenkor alapvetően a szállítási távolság határozza meg, de a fajlagos szállítási költségek (Ft/t) a kihelyezendő iszap mennyiségének növelésével csökkenthetők. A kezeletlen, vagy csak sűrített szennyvíziszap hasznosításának lehetősége a szennyvíziszap injektálása, ami Magyarországon is gyakorlat. Ez esetben a szennyvíziszap injektálásával kapcsolatos valamennyi teendőt a megkötött szolgáltatási szerződés szerint az ezzel megbízott vállalkozó végzi el, a szennyvíztelep üzemeltetőjének feladata a keletkező szennyvíziszap tárolómedencékbe juttatásával véget ér. Az injektálás költségéről pontos információim nincsenek, hiszen ezt minden esetben magáncégek végzik, akik áraikat üzleti titoknak tekintik.
1.6.1.2 Rekultiváció
A szennyvíziszapok rekultivációs hasznosításának hátránya, hogy korlátozott számukból adódóan a fogadó területek az iszaptelepekhez képest sok esetben közepes vagy nagy távolságban helyezkednek el. Gazdaságossági szempontból ez jelentős negatívum, hiszen a közúti szállítás számottevő környezetterhelésén túl rendkívül költséges is. Egyszerűsített számítások alapján a szennyvíziszap 100 km-re történő elszállításánál 10.000 Ft/t iszap fajlagos költségek is realizálhatók, ami még nem tartalmazza a szennyvíziszap átvételi díját.
Egyértelműnek tűnhet tehát az iszapképződés helyéhez minél közelebbi rekultivációs lehetőséget választani, azonban döntés előtt fontos elvégezni a szállítási és átvételi költségek együttes meghatározását.
Bár a rekultivációs területek kiterjedése nem jelentős, az azokon elhelyezhető iszapmennyiség (1.500 t/ha) miatt jelentős befogadóképességgel rendelkeznek (SZKHS, 2014). Azonban míg a mezőgazdasági hasznosítás mintegy folyamatos iszapelhelyezést tesz lehetővé, addig a rekultivációs területek iszapfelvevő kapacitása folyamatosan csökken. Ettől függetlenül a szennyvíziszapok meghatározó részének rekultivációs hasznosítása rövid- és középtávon még könnyebben megoldható, később azonban a rekultivációt igénylő területek szignifikáns csökkenésére kell számítani. Becslések szerint a korábban hulladéklerakási és bányászati céllal használt területek rekultivációja és a kapcsolódó tájrendezési munkák 5-10 éven belül nagy valószínűséggel befejeződnek (SZKHS, 2014). Emiatt hosszú távon a szennyvíziszapok ilyen célú hasznosítási lehetőségével már nem számolhatunk még annak ellenére sem, hogy a jövőben további bányászati tevékenységgel érintett területek felhagyása várható.
Bár a kezelt szennyvíziszapok és szennyvíziszap komposztok összetételükből adódóan a legtöbb esetben rekultivációs hasznosításra alkalmasak, ez esetben is előfordulhat korlátozás, hiszen az illetékes hatósági és önkormányzati szerveknek lehetősége van helyi szigorításokra.
A rekultivációs célú szennyvíziszap hasznosítás esetére hazánkban még nincsenek jogszabályban rögzített vizsgálati és elhelyezési előírások, tehát ebből a szempontból hasznosításuk lényegében központilag nem szabályozott.
1.6.1.3 Hulladéklerakó telepeken történő hasznosítás
A hulladéklerakó telepek megtelt parcelláinak borítása ma már jellemzően a helyszínen telepített komposztáló létesítmények termékével történik. Ezek a technológiák javarészt a települési zöldhulladékok ily módon történő hasznosítását végzik, melyen túlmenően akár nagyobb mennyiségű szennyvíziszap feldolgozását majd rekultivációs célú hasznosítását is lehetővé teszik. A magyarországi hulladéklerakó telepek többségénél engedélyezett a szennyvíziszap fogadása. 2013-as adatok alapján a hazai hulladéklerakó telepeken összesen 423.000 t/év komposztáló kapacitás biztosított (SZKHS, 2014). Tekintettel arra, hogy a szennyvíziszap hulladéklerakókban történő elhelyezése ritkán gyakorlat és csak kritikus esetekben történik (pl. szennyvíztisztíó telep iszapkezelési techonlógiájának karbantartása vagy meghibásodása) annak költségei ritkán ismerhetők meg.