A Szűzanyába vetett bizalom felélesztésével megint szilárd talaj volt József lába alatt. Ettől kezdve eget ostromló vágyaiban egyre ke-vesebbet épített már saját erejére. Az utóbbi hetek mélyen a lelkébe vésték alapvető tehetetlenségét. Ettől kezdve egyre jobban elmélyült a Szűzanyába vetett bizalma, mely lendületet és hajtóerőt adott aka-ratának. Különös függőség és bensőséges szeretet tört fel a szívében a Szűzanya iránt. Mély érzelmi világának egész gazdagságával Mária felé fordult. Sohasem fogja már elengedni a kezét. Nélküle ismét
el-A következő időre a különleges jófeltételek a hangulat ellen való küzdelem jegyében születtek. De ez még nem volt elég. Tenni akart valamit azért is, hogy szítsa szívének fellángoló lelki szeretetét. Eszé-be jutott, hogy március a védőszentjének, Szt. Józsefnek a hónapja.
Márciusban minden nap imádkozott Szt. Józsefhez, és kérte, hogy se-gítse őt egy bensőségesebb Mária-szeretetre.
A Szűzanyát szívének teljhatalmú Királynőjévé választotta, és azon gondolkodott, hogy ennek a gyengéd szövetségnek milyen külső jelét adhatná? Hamarosan meg is találta. 1916. március 12-én letette első szüzességi fogadalmát égi anyjának kis kápolnájában. Fellángoló Mária-szeretete májusban hozta a legszebb virágokat.
A háborús időkre való tekintettel a fiúkat a húsvéti szünetben ha-zaengedték. József néhány messze lakó társával együtt Schönstattban maradt. A nagyhetet és a húsvétot először is lélekmegújításra használ-ta fel. A körülötte használ-tavaszi virágdíszben pompázó természet sugallhasznál-ta a gondolatot, hogy azon fáradozzék, hogy lelkének szent földjét Május Királynőjének, Máriának virágzó kertjévé alakítsa át. Ez a gondolat annyira megragadta, hogy azonnal tollat ragadott, és kifejtette tervét:
„Májusi virágok, melyek 1916 májusában teremtek szívem kertjé-ben Május Királynője számára. Anyám, neked szentelem a szívem kis kertjét, Neked akarom benne ültetni és nevelni:
I.) A szeretet és a nagyrabecsülés rózsáit. A rózsa Téged szeretne jelképezni. Ahogy a rózsa a virágok királynéja, ugyanúgy légy Te a szívem Királynője. A Te, a Királynő rendelkezésére ajánlok fel min-dent. Különösen is:
1. Az odaadásom megújítását.
2. A tiszteleted előmozdítását.
3. Olvasni akarok Rólad.
4. Beszélni akarok Rólad.
5. Köszönteni akarom a képed.
6. Felkeresem a szövetségi kápolnánkat.
7. Rózsafüzér 8. Szentáldozás 9. Lelki áldozás.
10. Apostolkodás.
11. A napom középpontjába szeretnélek állítani.
12. Röpimák.
II.) A hűség nefelejcseit a Te szolgálatodban. Meg akarom őrizni az irántad való hűséget.
1. A kongreganista imáim jó elvégzése által.
2. Az összejövetelekre való előkészület által.
3. A lelki olvasmányra való figyelés által.
4. Az alapos tanulás által.
5. A tanulószobában a csend megtartása által.
6. A harangozás alatti csend megtartása által.
7. A házszabályok jó megtartása által.
8. Különösen is a jó beágyazás által.
9. Az íróasztalom rendben tartása által.
10. A kegyelmi indítások és a lelkiismeret hűséges követése által.
III.) Az alázat és a szerénység ibolyáját ápolni akarom:
1. A helyreigazítások türelmes elfogadása által.
2. A bántások megbocsátása által.
3. Örömteli engedelmesség által.
IV.) A kereszt és az áldozatos szeretet golgota-virágját ápolom 1. A kellemetlenségek türelmes elviselésével.
2. A mások iránti figyelmes magatartással.
3. Előzékenységgel.
4. Az étkezésben való önfegyelemmel.
5. A különleges jófeltételek jó megtartásával.
6. Az illemkönyv olvasásával.
7. A házi szabályzat olvasásával.
8. Szívességeket teszek másoknak.
V.) Az ártatlanság liliomai.
1. A szemek őrzése, különösen is a hálóteremben.
2. A csend megtartása a hálóban.
3. A szentáldozáskor ezért imádkozni.”
Milyen találékony a szeretet! A hétköznapi élet sok-sok kis áldo-zatára épített májusi programja valóban fiatal szerelmének tündöklé-sét eredményezte. Nap mint nap gyönyörű „virágcsokrokat” szedett
„szívének kis kertjéből”. Minden leszakított virágért tett egy jelet a program megfelelő sorába. Ha összeszámoljuk az egész hónapot, 1712 jelet kapunk. Gyakran átment a kápolnájukba, hogy megláto-gassa és köszöntse Május Királynőjét. Ebben a májusban átlagban 6-7 alkalommal kereste fel naponta a kis szentélyt. Forrón, bensőséges áhítattal imádkozta ilyenkor a májusi imáját:
„Anyám, Neked áldozom fel egészen magamat. Átadom Ne-ked magamat egészen mindennel együtt, ami vagyok, és amim van.
Anyám, tégy velem, amit akarsz. Semmit sem akarok kérni Tőled.
Csak engedd, hogy szeresselek, szeresselek és tiszteljelek vég nélkül!”
Minél inkább nőtt Mária-szerelme, annál jobban a gondolkodásá-nak és érzéseinek előterébe került a kápolna. Titokzatos varázs lengte körül az egyszerű szentélyt, és a lelkét ellenállhatatlan erővel igézete alá vonta. A kápolna József számára látható képe volt a láthatatlan eszményüknek és egy hatalmas műnek.
Lelki életének minden fontos döntését itt készítette elő és küzdötte végig. Nem csoda, ha a kis kápolna egyre inkább lelki otthonává vált.
Ezt most, ebben a májusban élte át a legmélyebben, amikor Mária iránti oly gyengéd és mélyen bensőséges szerelme teljesen betöltötte a szívét. Ez lett az ő Tábor-hegye, ahol az ő kedves égi anyjával bi-zalmas beszélgetéseket folytatott. József maga sem volt egészen tisz-tában azzal, hogy mi is történik vele itt, honnan ered ez a természetes bensőségesség, amely oly építően hat rá.
Május végén József még egyszer felajánlotta az elmúlt hónap ösz-szes „virágját” Máriának, és ekkor tört fel szívéből a forró kívánság:
„Anyám! Fogadd el a tiszteletedre mindazt a jót, amit májusban tettem, de különösen is azt, amit feljegyeztem. Jóllehet május elején mindent a szabad rendelkezésedre áldoztam fel, most mégis lenne egy kívánságom. Kérlek, fogadd el annak az eszmének a megvalósulására, hogy Schönstatt egy második Ingolstadt legyen. Ez azonban csak egy
kívánság, és én teljesen Rád bízom Anyám, tégy azt, amit akarsz! Ave Maria!”
Május végén József visszatekintett az elmúlt hetekre. Mint min-dig, úgy most is a nagy élet-eszményhez mérte magát. Ebből a szem-pontból úgy tűnt neki, hogy nagyon keveset tett ebben a hónapban.
Azonban az utóbbi idők elmélyült élményei hatására azt állapította meg, hogy eszményének tartalmát mintha csak most fogta volna fel igazán. Amióta május folyamán a Szűzanya iránti szeretete a lelkének legelrejtettebb mélységeit is átjárta, úgy érezte, hogy titokzatos, eddig ismeretlen erők törtek fel benne. Elemi erővel tört fel benne az odaadó ösztön. Oda akarta magát az Üdvözítőnek és a Szűzanyának ajándé-kozni, és elégetni magát az eszményéért, mint egy tiszta, megszentelt, áldozati gyertya. Önzetlenül szolgálatára akart lenni felebarátainak.
Mintha egy ellenállhatatlan őserő ragadta volna meg, úgy élte át az odaadó ösztön sürgetését. Egészen világosan meglátta, hogy mindez azóta történt, mióta megtanulta a királynőjüket igazán szeretni. A má-jusi élmények hatására ez a vele született természetes ösztön teljesen előtört, és lelkének uralkodó hatalmává változott. Mintegy felmérte magában életeszményének összes tartalmát. József így azt észlelte, hogy az eszménye sokkal nagyobb és egyszerűbb lett. Korábban az életeszményét csak egyes részei felsorolásával tudta maga elé állíta-ni. Mint például az eszményi pap, a korszerű szent. Ezen belül a bűn legyőzése, és Istentől, Krisztustól való megragadottság, a nagy, em-berfeletti teljesítményre való felhívás, a kicsiben való hűség, a hétköz-napok megszentelése... Az életeszményének másik vonása a bizalmas, nagylelkű Mária-szeretet és az önzetlen odaadó felebaráti szeretet. To-vábbá helyet kapott a szívében a Schönstatti Kegyelmi Anya és az Ő szentélye, mint egy eszme jelképe. Az életeszménye a kegyelmi tőké-ért való állandó munkát is jelentette, hogy Schönstatt egy megújulási mozgalom gyújtópontja legyen.
Már a haditerv kidolgozása idején megpróbálta mindezt néhány mondatban összefoglalni. De az utóbbi hetek élményei alapján hir-telen világossá vált előtte, hogy a felsorolt összes tartalmat egyetlen gondolatban egyesíteni tudja:
„Omnibus omnia, Mariae specialiter mancipatus”.
Ebben a jelmondatban, úgy érezte, találóan össze tudja foglalni lelki életének utolsó 4 évi történetét. Úgy érezte, ebben benne cseng mindaz, ami az elmúlt időben a bensőjében lejátszódott. De ugyan-akkor előre is mutatott a jövőbe, megjelöli a számára legsajátosabb, legszemélyesebb, Isten által akart életfeladatát.
Ez az egyetlen, egészen személyessé vált gondolat maga köré tudta rendezni összes gondolatát és érzelmeit, és hozzásegítette, hogy egy önálló személyiséggé fejlődhessen.
„Mindenkinek a mindene és egészen Máriáé!” – ez lett az ő szemé-lyes eszménye.
Ez a május gazdag áldást hozott. Felélesztette és magas szintre emelte a Mária iránti bensőséges szeretetet. A Szűzanya iránt megerő-södött bizalma szilárd talajt adott a lába alá a sokféle érzelmi hullám-zás és kilengés közepette. Ez a május megújította az eszményeibe ve-tett hitét, de mindenekelőtt személyes eszményével ajándékozta meg.