(Turóczi Mózes és társai.) *)
Márcz. közepén 1849. egy hadnagy, (Pap Sándor) vezetése alatt négy ágyú személyzetre való tüzér legénységet inditottak Nagy-Váradról Erdélybe, Kézdi-Vásárhelyre. Ezek közt ju-tottam Háromszékre én is.
Márcz. 26 án Csik-Szeredába, 31-én Kézdi-Vásárlielyre érkeztünk. Itt a kis-katonák nevelő-intézetébe, a Stijibe szállá-soltak el s ide gyűjtötték össze az ifjú székely ujonczokat, kiket nekünk ki kellett tanitani szolgálatra, a Turóczi Mózes gyárából kikerülő ágyuk mellé.
Bizony volt köztük 16 — 18 éves legényke akárhány, ki-ket szüleik könyezve hagytak nálunk, de azért vidám, kedé-lyes élet uralkodott közöttünk mindig.
Nevetve, játszva tanulták meg az öntőműhelyből kike-rülő és gyorsan felszerelt gyalog és lovas ágyuk mellett a szolgálatot; időnként czélt lőttünk künn a mezőn, vagy tölté-nyeket készitettünk ágyúba és gyalog fegyverekhez valót is.
Ezekhez a szükséges apró készülékeket mi készítettük emlé-kezetből, ugy miként Pesten, az Újépület közelében működő tölténygyárakban, tanítottak volt rá.
Kézdi-Vásárhely akkor is oly szük helyre összeszorult város volt, mint most. Telkei apró kis szeletekre szeldelve, melyekre csak keskeny bejáró ösvényeken lehetett bejutni.
Sepsi-Szentgyörgy felé vezető főutczájának balkézre eső (ke-leti) során feküdt az a kis telek, melyen az ágyukat öntöt-ték. (Alaprajzát ide mellékelve adjuk.)
A gyárat Turóczi Mózes uram vezette, egy barátságos képű, nyájas székely ember; mesterségére egyszerű
rézmű-*) A Bodola Lajos és Szabó Sámuel tüzér főhadnagyok szakértő és hi-teles leírások után az ők szíves engedelyük folytán. N. S.
ves, de tehetséges, ügyes ember, kinek Gábor Áron után leg-több érdeme van a székely ágyuk készitése körül; ők tették lehetővé, hogy a Székelyföld magára hagyatva, 48—49. telén védelmi harezot folytasson, s magát fentarthassa, mig Bem csapatai segitségre érkeztek. Háromszék felszabadulása után Gábor Áron a magyar kormánytól tüzér-őrnagyi, Turóczi Mó-zes századosi rangot kapott.
Az udvar, mely ágyuöntő települ szolgált négyszögletű, kereken beépitve egyszerű földszintes házakkal és nyitott ol-dalú félszerekkel, színekkel.
Az öntő-gödör a telek éjszaki bütüjéhez támaszkodott egyik végével, mellette a katlan, melyben a falukról kapott harangokat olvasztották. A rezet a csik-szentdomokosi bá-nyáktól hozták. Legnagyobb gondot az okozott, hogy fúró-gép nem lévén, az ágyút lyukasra kellett önteni.
Megkészült a forma, két egymásra fektetett ládában, agyagból mintázva. Ennek mármost kellős közepén, tengely for-mán egy karvastagságú agyag-kolbászt(agyaggal bekent rúdat) nyújtóztattak végig, melyet öntéskor az olvadt érez körülfogott.
Szája felől könnyű volt azt a tengelyt megtámasztani, de az ágyu feneke felől valami erősség kellett neki, a mi szilárdul egy helyben tartsa, hogy el ne mozduljon s az ágyu lyuka ferdén ne essék
Készítettek hát, találékony észszel egy villa, vagy ka-rika forma kovácsolt vasdarabot, melynek nyele, alól, függé-lyesen volt megerősítve. Arról lehet tehát biztosan megis-merni Turóczi uraméknak minden ágyuját, ha még volna valahol elhányódva belőle, hogy az ágyu feneke táján ezt a beleöntött vasdarabot meg lehet találni, mely letisztogatás után, kívülről is jól látszott. Ezért birt a székely ágyuk fe-nekH kisebb ellentálló-képességgel s ezért hasadt el közülök némelyik, a hareztéren, gyors tüzelés közben.
Nó hát ebben a szegényes kis műhetyben öntöttek ösz-szesen 64 darab ágyút, tudtomra csak 3 és 6 fontosokat, nagyobbat nem. Lovas üteg csak a mi odaérkezésünk után készült 1849. május havában, egy 6 fontos üteg (6 ágyu).
Örök dicsősége hazánk önvédelmi harczában annak a kis csapat székely iparosnak, kik közül hatnak arczképét a
„Történelmi Lapok" 1893. január 1. száma közölte.
A képen levő munkás honvédek rövid ismertetését a ,kö vetkezőkben adjuk.
Turóczi Mózes százados, Kézdivásárhelyen 1813. jan. 20-án született. Rézinüvességgel és gazdasággal foglalkozott 48 előtt.
Utóbb gazdasági és cséplő-gépekkel gépeltetett és gaz-dálkodásból élt. Meghalt — miként kettős szomorú jelenté-sében olvassuk — »Gábor Aron ágyuöntő társa és a kézdi-vásárhelyi ágyúgyár igazgatója 1896. május 13-ikán reggeli 7 órakor 84 éves korában, öregségi végelgyengülésben. Mig a hős Gábor Aron a szellemi, addig Turóczi Mózes az anyagi és formai részt emelte érvényre. A kihűlt porokat május 16-ikán helyezték örök nyugalomra.«
Bene József hadnagy. Szül. 1815. febr. 15. Kézdi-Vásár-helyt. Kezdetben mint fegyveres honvéd szolgált, azon-ban, mint asztalost és üvegest, Szász-Hermány mellől, a gyár-hoz rendelték, hol gyutacsot gyártott, gépeket készített s a gyár vezetésénél működött, tiszti ranggal.
Kovács András alhadnagy. Szül. Dálnokon 1822. jul. 16.
A szabadságharcz előtt már bejárta Budapestet, Pozsonyt, Temesvárt, Aradot, Kolozsvárt, kocsi és gépgyárakban dol-gozva. 1848-ban egész télen táborban volt, sebet is kapott. — Az ágyú felszerelésnél, a saját szerszámával kezdett dolgozni;
a vas-munkáknál munkavezető és felügyelő volt. Mikor a muszkák Kézdi-Vásárhelyre bevonultak, ő is menekült az erdőkön át, igy jutott Törökországba. Végre mint vagyontalan gépész és kovács kereste kenyerét.
Tóth József őrmester. Szül. 1821. márcz. 5. Kézdi-Vásár-helyt. 1848. okt. 1-től 1849. jun. 24-éig dolgozott a salétrom-gyárnál, mint őrmester. Most csizmadia mester.
El-Klünglein József tizedes. Szül. 1817. nov. 19-én Nagysze benben. 1849-ben megsebesült Szász-Hermánynál. Sebesülése után szakadatlanul az ágyugyárban dolgozott. Most pléhes mester K.-Vásárhelyt.
Paizs Antal. Szül. 1828. jan. 27. Háromszéken. Futásfalván.
Mint kerékgyártó 1848. tavasztól 1849. aug. haváig szolgálta az ágyúgyárak Most is él mint kerekes mester K.-Vásárhelyt.
* * *
Ezen régibb adatokhoz két ujabbat csatolhatunk : 1. Bodola Lajos az 1-ső székely üteg parancsnoka, ki a nyárihónapok nagyobb részét most is Háromszéken szokta töl-teni, — gyakrabban érintkezett Kézdi-Vásárhelyt az öreg Turóczival, és a tőle hallottakat 1896. junius 17-ikén kelt le-velében ekként irta le :
„Mikor utoljára láttam az öreget, 84 éves volt. — Tel-jességgel nem volt megelégedve azon urakkal, a kik róla irtak ; akkori jegyzeteit nem is a leghívebben használták fel, anélkül, hogy azokat többszöri felszólítására neki visszaszol-gáltatták volna.
Panaszkodott, hogy az irók minden érdemet csak Gá-bor Áronnak tulajdonítanak, holott ő (Turóczi) öntötte az ágyuk legnagyobb részét, golyót és az ágyu felszerelést is ő végeztette.
Megjegyzem, hogy tudomásom szerint Turóczi maga volt oka ennek a félreértésnek, mert mikor a 7ü-es évek elején többen nyilatkozatra szólították fel, az általa végzett dolgok felől, — ő félénk ember lévén, — nehogy baja tör-ténjék a múltban végzettekért: igyekezett a felelősséget Gá-bor Áronra hárítani. — Egyéb iránt elismerte, hogy az ágyuk méreteit Gábor Árontól kapta. —
„Arra a kérdésre : hány ágyút öntött összesen ? nekem több izben úgy mondotta, hogy 64-et: több volt közte a 3, mint a 6 fontos," —
Az első székely ágyukról, melyek — nem K.-Vásárhelyt készültek, Bodola ezeket irja:
..Fülében két darab 6 fontos vas ágyút öntetett legelőször Gábor Áron. Ezeken kívül öntöttünk 4 darab 3 fontos bronz ágyút, de nem Fülében, hanem Sepsi-Szentgyörgyön Kis Já-nos bádogos műhelyében; mind a hatot Szentgyörgyön sze-relték fel
„Ezek voltak az első székely ágyuk, melyekkel Három-széket oltalmaztuk a 48—49-iki téli hadjáratban. Ezekkel csatlakoztam én 1849. február 28-ikán Bem táborához, ezek-kel mentünk Szebenbe — s később Verestoronyhoz.
Ha ezt a 6 ágyút a Turóczi-féle 64-hez tesszük: igy kerekedik ki az összes székely ágyuk száma 70-re. —
Arra a kérdésre: hány ágyuja volt Verestoronynál?
Bodola igy felelt:
A muszkák 1849. julius 20-iki támadásakor volt Veres-toronynál 2 darab vas 6 fontos, 2 darab bronz 3 fontos, a fent leirt G. A. féle ágyukból. Továbbá 2 bronz 6 fontos és 2 bronz 3 fontos, osztrák ágyú: összesen 4 hat fontos és 4 három fontos — 8 ágyú — Ebből a két székely 3 fontos elhasadt és az Oltba vettetett; a többieket a törököknek adtam át, kiktől azonban Lüders muszka generális elvette és
az osztrákoknak kiszolgáltatta."
* *
*
2. A budapesti nemzeti muzeum levéltárában 1896- má-jus 2-án, egy Gábor Árontól eredő levelet találtam, mely a
székely hadi fölszerelés történetét egésziti ki.
Kivül: „Az önálló székely tüzérség főparancsnokától Tisz. Hadügyminiszter urnák, Pesten."
Belől :
(Haza érkezése óta a felszerelést sürgeti és folytatja, szó szerint) „Kézdi-Vásárhely, junius 14. 1849. Hadügy-miniszter urnák, Pesten.
„Egyetlen salétrom készitőnket még öt nagyobb szerűvel szaporítottam ; folyó hó végén egy része, a más része jövő hó 15-ig létre jövendnek. Az eddigi pormunkálatot ma-lomra áttettem és még egy munkába ; következőleg két lőpor-malmunk leend, ugyan a jövő hó 15-ikén.
De minthogy állása ezen székely nemzetnek igen ké-nyes, a napontai megtámadást kezünkön tartva, makacsul megvédendők, — igen is sok gyúanyagra lévén szükségünk, hogy hivatásunknak teljes mértékben megfelelhessünk — mert mind a mellett, hogy a szélyeink három és 10 hat fontos ág}*ukkal, elegendő töltése«dvel ellátvák: munkán áll még 10 álgyu.
Ha az elszánt betörést hosszasabban határzotnak lévén elleneink — fent akadunk — mindenesetre salétrom és büdös-kőre lessz szükségünk; ezért jelen állapotunkat komoly fon-tolóra vévén, a T. Hadügyminisztérium hová hamarább a salétrom és büdöskő Nagy-Bányáróli megküldése iránt ren-delkezni méltóztasson. Gábor Áron, őrnagy."
Ugy hiszem, a fönnebbiekben közlött adatokkal, a szé-kely ágyuöntés és hadifölszerelés kérdése, hitelesen meg van oldva.
Zeyk Domokos, honvéd százados, Bem segédtisztje volt; a segesvári csatatéren, 1849 julius 31-ikén, hősi küzde-lem után, mikor látta, hogy az őt körülfogó muszka lovasság közül nem menekülhet, mintsem hogy foglyul ejtsék : önke-zével oltotta ki életét, főbe lőtte magát.
Családi viszonyait, életrajzát, hiteles adatok alapján, az alábbiakban közöljük:
Nagyapja volt id. Zeyk Dániel {szül. 1737 junius 30, megh.
1796 aug. 29); magyar testőr, itélő mester, kormányszéki ud-vari tanácsos s végre királyi táblai elnök. - - Nagyanyja gróf Teleki Borbára.
Apja volt ifj. Zeyk Dániel (szül. 1778 január 2.; megh.
1846 aug 29.) Marosszék főtiszti helyettese és királyi táblai ülnök Maros-Vásárhelyt; 1837-ben Alsó-Fej érmegye egyik országgyűlési követe. — Anyja: Vay Katalin, ki 1870-ben halt el, 86 éves korában, Nagy-Enyeden.
Nyolcz gyermekök közül Domokos az ötödik. Ilyen sor-ral : József, Borbára (b. Kemény Domokosné), Károly (neje b. Kemény Judit), Dániel, Domokos (neje b. Kemény Juliánná);
Katalin (Borbély Józsefné,él Tisza-Roffon); Miklós; *) Johan-na (Zeyk Miklós **) Johan-nagy-enyedi tanár özvegye, él Nagy-Enyeden.)
Zeyk Domokos született 1816 jun. Marosvásárhelyt. ***). Is-koláit Nagy-Enyeden, Kolozsvárt és Magyar-Óváron végezte.
— 1845-ben nősült; halálakor két kis fia maradt: Simon (szül.
1846, megh. 61.) és Gábor, (szül 1848, él).
1848 őszén az Agyagfalváról kivonult székely csapatok-nál, Dorschner ezredesnek lett segédtisztje, de Maros-Vásár-hely bevétele után visszavonult a magán életbe. Mikor
azon-') Bem napi parancsai közt VI. lapon Vízakna febr. 3. 1849 az áll:
»Mátyás huszár ezredbeli őrmester Zeyk Miklóst hadnagygyá léptetem elő.«
**) Nemzetőr-kapitány és a nagyenyedi tanuló ifjúság századának vezetője, a 48 nov. 9-iki kivonulásig (Enyed oda hagyásáig). Van nálam egy kis jegyzete, melyben 4 ifjút kinevezett, hogy Budai nevii órás-mester mellett segédkezve>
ágyu:öltést készítsünk, a Russbergen öntött két 1 fontos vas-ágyucskához.
***) Az eredeti Anyakönyv í-ső kötetének 187. lapján következő bejegy-zés áll: 1816 junius 19-én kereszteltetett M. Zeykfalvi Dániel Tabulae Reg.
Adszessor urnák és M. Vay Kata úrasszonynak, Domokos. Fő kereszt atya Tu-bulae Reg. Praeses, M. gf. Kemény Sámuel ur. Fő kereszt-anya élete párja, M. gróf Iktári Bethlen Kata eő Excellentiája.
bau Bem, 1849 január 13-kán, Vásárhelyre é'kezett, Zeyk D.
huszárnak csapott fel, Mikes Kelemen oldala mellé.
Hatalmas testalkatú, ritka erejű bajvivó, daliás férfiú volt; az erdélyi magyar tábor egyik legerősb, legvitézebb katonája.
Bem csakhamar tisztikarába osztotta bé; s előbb főhad-nagygyá, később századossá léptette elő.
Bern napi parancs-könyvének ide vonatkozó része igy hangzik: „Nagy-Szeben, márcz. 26, 1849. Hadnagy Zeyk Do-mokost főhadnagygyá, mellém nyargaloczczá." „Mehádia für-dőhely, május 18, 1849. Urházi György és Zeyk Domokos nyargalóczokat, folyó hó 16-ikával (kezdődő illetékkel), százado-sokká nevezem ki. (LXII-ik lap.)
Zeyk D. elestéről leghitelesebb egykorú följegyzés a Macskási Antal honvéd századosé (megh. 1883), kinek jegy-zeteiből az idevonatkozó részt ide irjuk. *)
„Mintegy 1.0 órakor kezdődött meg a muszkák elleni (segesvári) liarcza Bem apónak. Estefelé a fehéregyházi szöllő vagy gyümölcsös dombról, ágyúi mellől, azt rendeli fülem hallatára Zeyk Domokos galoppennek **), hogy szaladjon a balról fekvő erdőbe: nézze meg, miért hallgatott el az erdő-ben a tüzelés ? Zeyk elindult . . . é s soha sem tért többé vissza.
„Midőn a muszkák (Fejéregyháza mögül) kirohantak, Bem apó a szekeréhez ment, onnan tán földabroszait kive-endő. Mi csak azt láttuk, hogy az öreget 6 kozák körülvette, de nem bántotta. Mire mi védelmére siettünk, a kozákok el-szaladtak. Az öreg minket szaladókat követve százszor200mor-mogta: Hurum! hurum! ***) Ha mutattuk, hogy mi nem a min-ket üldöző kozákokért szaladunk, hanem az elibünk kerülő 2000 muszka elől: oda sem akart nézni.
„Az öreg apó előtt szaladva láttuk, hogy fenn az olda-lon egy magyar futárt beér 6 kozák, kik magyarunkat rendre támadták. Ki elhullott, ki sebet kapva, ki nem merte meg-támadni magyarunkat, visszatért. Rövid időre üldözőbe veszi magyaruukat 16—18 számból álló csapat s ezek után szalad
*) Tört. Lapok 1892. márcz. 15-iki szám, 39-40. lap.
**) Nyargalócz.
***) Rosszul ejtve és értve. Jelentése azt hiszem: Kehr ' um! Kehr um!
vagy Herum, herum! = meg kell fordulni.
még több kozák. Mellettem szaladó bajtársam elkáromkodja magát, mutatva, hogy: „ni! az a hunczfut azt hiszi, hogy 18 nem elég annak az egy magyarnak legyőzésére. Midőn a kozákok magyarunkat beérték, láttuk, hogy nagy lovával fennállott s alatta álltak a kozákok. Csakhamar e felállásra magyarunk leborul. Ki lett volna ? nem tudhattuk a nagy tá-volság miatt.
Hónapok múlva Szathmármegyében, mint menekvőt meg-látogatott egy testvérem, ki némely muszkatiszt magavisele-tét megdicsérendő, elbeszélte ; hogy magok a muszka tisztek, a segesvári ütközetnél látva azt, hogy egy magyar mily vi-tézül menekült] meg 6 kozáktól s látva, hogy egy nagyobb csapat kozák üldözi, rendeletet küldöttek egy kozáktól, hogy azon vitéz magyart, a 18 tagból álló csapat, élve hozza el.
De a rendelet későn ért rendeltetése helyére s a ma-gyar már halva volt!"
Ez volt Zayk Domokos, ki saját pisztolyával lőtte főbe magát.
Az elesett hősnek, hátramaradt családja is, b. Heydte osztrák őrnagytól, ki szemtanuja volt az eseménynek, hasonló értesülést nyert Z. D. halálának körülményeiről.
Jókai, a forradalmi csataképek közt, egyik elbeszélésé-ben Kezy Domokosra változtatja Zeyk nevét és történetet költ
hozzá: a mint a menekülő fővezér egy keskeny csapáson át, az ellenség közül megszabadul, mig- vitézei egyenként hulnak el az átjáró védelmében ; ezek közt mint legutolsó : Kezy Do-mokos.
A család, birtokában levő arczképet, melyről a miénk vétetett, Sikó Lajos festőművész készítette.
Szabó S.
TURÓCZI MÓZES ÉS TÁRSAI.