A sportkiadások mértékének alakulása háztartástípusonként

4.3.3.1. Aggregált sportkiadások

A Heckit-modell második részét is futtatva – azaz a kvantitatív egyenletet kalkulálva – a szelekciós tag, a lambda szignifikánsnak bizonyult, azaz kijelenthető, hogy a szelekciós egyenlet hatással van a kvantitatív egyenletre. (28. táblázat) A futtatott Heckit-modellből nyílt lehetőség a valószínűségre gyakorolt marginális hatások és a kiadási rugalmasságok számítására (9.4. Melléklet, 49. táblázat).

A településtípus változói közül ezúttal is mindegyik szignifikánsnak bizonyult, azaz statisztikailag jelentős különbség található a községi változóhoz képest. Hasonló megállapításra juthatunk, mint a sportkiadás jelenlétére vonatkozólag már tettük, azaz a településméretből következő társadalmi, életviteli és sportkínálati sajátosságok összefüggnek a sportkiadások mértékével. A legmagasabb rugalmassági adattal a budapesti változó szerepel, amennyiben itt él egy háztartás, akkor 67,96%-kal többet költ sportra. A megyeszékhelyek háztartásai 25,38%-kal, az egyéb városokban élők 7,14%-kal nagyobb sportkiadásokkal rendelkeznek.

A háztartásban eltartott gyermekek számát reprezentáló változó esetében ezúttal csak az 1-2 gyermekeseknél található szignifikáns eltérés (10%-os szignifikancia szint alatt). Itt megállapítható, hogy a gyermektelen háztartásokhoz képest az ő sportkiadásaik nagysága 12,17%-kal alacsonyabb a gyermektelenekhez képest.

125 A háztartásfő korcsoportjának változói szintén szignifikánsnak bizonyultak és sportkiadások nagyságát vizsgálva újfent hasonló tendencia mutatkozott. A legfiatalabb korosztály sportkiadásainak nagysága 112,52%-a a legidősebbekének. Óriási különbséget mutat ehhez képest a következő kategória, mely ismét a 35-44 éveseké, akik 46,19%-kal költenek többet sportra, mint a legidősebbek. Ezt követően azonban változást tapasztalhatunk a sportkiadási valószínűségekhez képest, mivel a sorban nem a 25-34 évesek következnek, hanem a 45-54 évesek korosztálya 35,46%-os értékkel. Csak utánuk következnek a 25-34 évesek 21,53%-os értékkel. A sort ismét az 55-64 évesek zárják, akik 20,94%-kal költenek többet sportra a 65 év felettieknél – azaz alig marad el kiadásaik mértéke a 25-34 évesekétől.

A háztartásfő iskolai végzettségének javulása egyben a sportkiadások nagyságának növekedésével is jár. A második iskolázottsági kategóriában lévő háztartások 18,55%-kal nagyobb sportkiadásokkal rendelkeznek a legalacsonyabb végzettségűekhez képest, továbbá a legiskolázottabbak költenek legtöbbet sport célra, mivel esetükben 45,9%-kal kapunk magasabb értéket.

A kvalitatív egyenlethez hasonlóan nem található szignifikáns különbség a férfi és a női háztartások sportkiadási nagyságai között, amely a korábbi szakirodalmi eredményekhez képest újdonságnak számít, hiszen korábbi kutatások azt sugallták, hogy a férfi háztartásfőjű háztartások költenek többet sportra.

A háztartások nettó jövedelmei szignifikáns hatást gyakoroltak a sportkiadások mértékére is, minél nagyobb ugyanis a háztartás nettó jövedelme, annál többet költ sportra.

A sportkiadások mértéke kategóriánként csaknem 20,54%-kal nő a jövedelmi helyzet javulásával együtt – azaz eggyel magasabb jövedelmi kategóriába lépve ilyen mértékben nő a sportkiadások nagysága. Azaz a leggazdagabb és legszegényebb háztartások közötti kiadási különbség kb. 84%-os.

Bár a régiók változói csak a szelekciós egyenletben szerepeltek a modellekben, ettől függetlenül kiszámítható ezek hatása nem csak a sportkiadási valószínűségekre, hanem a sportkiadások nagyságára vonatkozóan is. Az eredmények értelmében a Közép-Dunántúli Régió háztartásainak sportkiadásainak nagysága a referencia-csoporthoz képest (Közép-magyarországi régió) 17,84%-kal elmarad attól.

126 28. táblázat: Az aggregált sportkiadási tétel Heckit-modelljéhez tartozó kvantitatív egyenlet összefoglalása

Aggregált sportkiadások

Koefficiens Sztenderd hiba

Függő változó átlaga 10,17258

Függő változó sztenderd hibája 1,277510

rhó 1,7235036

szigma 0,86518

Forrás: saját számítás

4.3.3.2. Részletes sportkiadási tételek

A részletes kiadási tételek esetében a szelekciós tagok egyetlen egy esetben sem bizonyultak szignifikánsnak, azaz nem állítható, hogy a szelekciós egyenlet hatással volna a kvantitatív egyenletre. Ennek következménye az, hogy bár STATA programmal

127 kiszámíthatók a csak a szelekciós egyenletben megtalálható regionális változók rugalmassági értékei, de ezek hatása nem értelmezhető a lambdán keresztül a kvantitatív egyenletben. (9.4. Melléklet)

Sportszerek, kempingcikkek

Ennél a kategóriánál a kvantitatív egyenletben a gyermekek számát és a háztartásfő nemét reprezentáló változók egyike sem bizonyult szignifikánsnak.

A településtípus változók közül szignifikáns hatása csak a budapesti háztartások változójának volt 5%-os szinten, ezek a többi háztartáshoz képest többet költenek sportszerekre és kempingcikkekre, mint a más településeken élők. A rugalmassági érték alapján a budapesti háztartások 37,33%-kal költenek többet ezen kiadási tételre a községiekhez képest.

A háztartásfő korosztályi változók közül a 24 éves vagy fiatalabb kategória változója bizonyult egyedüliként szignifikánsnak (5%-os szinten), esetükben a rugalmassági érték kimondottan nagynak bizonyult, 217,27%-kal többet költenek ezen háztartások a kiadási tételre a 65 éves vagy idősebbek korosztályához képest.

Az iskolázottsági változók közül egyedüliként a legalább diplomával rendelkezők voltak szignifikánsak 5%-os szinten, esetükben a kiadások nagysága 44,33%-kal haladja meg a legiskolázatlanabb csoportét.

A jövedelmi kategóriák változója csakugyan 5%-os szinten bizonyult szignifikánsnak, a rugalmassági adatok alapján megállapítható, hogy kategóriánként a kiadások mértéke 11,27%-kal növekszik.

Sportrendezvények, belépődíjak

A sportrendezvényekre és belépődíjakra fordított kiadásokra futtatott kvantitatív egyenletben a lambdán kívül, semmilyen más változó – a konstans tag kivételével –nem bizonyult szignifikánsnak, így ezek rugalmassági értékeiről sem állíthatunk biztonsággal semmit.

Sport-, zene-, tánctanfolyam

A gyermekek számának és a háztartásfő nemének változóiról egyaránt elmondható, hogy azok nem bizonyultak szignifikánsnak.

A településtípus változók mindegyike szignifikáns, a budapesti változó 1%-os, a másik két változó 5%-os szinten. Megállapítható, hogy a településméret növekedésével

128 jelen tételre fordított kiadások nagysága is nő, a rugalmassági adatok alapján a budapesti háztartások 137,41%-kal, a megyeszékhelyek háztartásai 46,66%-kal, más egyéb városok háztartásai 23,94%-kal nagyobb mértékben költenek, mint a községi háztartásokéi.

A háztartásfők korosztályos változói közül a 35-44 évesek, a 45-54 évesek és az 55-64 évesek változói egyaránt 10%-os szinten bizonyultak szignifikánsnak. Ezek esetében megállapítható, hogy mindegyik korosztály többet költ a kiadási tételre, mint 65 éves vagy idősebbek referenciacsoportja. A rugalmassági értékek alapján a 35-44 évesek azok, akik legnagyobb mértékben (101,45%-kal), míg a másik két csoport nagyságrendileg azonos mértékben (45-54 évesek 62,92%-kal ill. 55-64 évesek 62,65%-kal) költenek többet tanfolyamokra a legidősebbekhez képest.

Az iskolázottsági változók közül mindkettő 5%-os szinten bizonyult szignifikánsnak, egyúttal megállapítást nyert, hogy az iskolázottsági szint javulása ezúttal is hozzájárult a kiadások mértékének növekedéséhez. A középfokú iskolázottsággal rendelkezők 24,77%-kal, a legmagasabb iskolázottsággal rendelkezők pedig 50,88%-kal költenek többet a kiadási tételre a legiskolázatlanabbakhoz képest.

A nettó jövedelmi kategória változója 5%-os szinten volt szignifikáns, és jelen esetben is a jövedelmek növekedése a kiadási tétel nagyságának növekedéséhez vezet. A kategóriánkénti rugalmassági érték 10,79%.