A privát szféra négyféle megközelítésmódja

Nagyon korlátozott azon tanulmányok száma, amelyek a privát szféra jelentőségét vizsgálják szülés alkalmával. Sajnos a legtöbb tanulmány „privacy” néven a bizalmas információkezeléssel foglalkozik. A privát szférának is – akárcsak a tágabb környezetnek – bizonyára vannak elsődlegesen inkább fizikai vagy szociális vonatkozásai. A „privacy”

fogalmának tisztázására Leino-Kilpi és munkatársai (2002) vállalkoztak, és négyféle

megközelítésmódját azonosították tanulmányukban: a fizikai, a szociális, az információs és a pszichológiai aspektusokat.

A fizikai aspektus talán a legkönnyebben megragadható. A kórházakban – a szülésközpontokkal vagy a nők otthonával ellentétben – a medikális protokoll dominanciája miatt szükséges egy privát és intim tér létrehozása, ahol a nő biztonságban érezheti magát. Az utóbbi évtizedekben a kórházakban az addig elterjedt többágyas szülőszobákat – ahol több nő szült egyszerre egymás mellett, legfeljebb egy függönnyel elválasztva – manapság már kezdik kiszorítani az egyágyas szülőszobák. Az egyágyas szobákban a szülő nők sokkal erőteljesebben megtapasztalhatják a számukra biztonságot nyújtó, őket védelmező privát teret, saját privát zónájukat. Fontos számukra egy olyan hely, ahol nem kell zavarban lenniük, akármit támad kedvük tenni, szabadon mozoghatnak és bármilyen hangot kiadhatnak. Sok nő ilyenkor tudattalanul különféle viselkedései által a világtól való elkülönülést, befelé fordulást választja. Azt is észrevették, hogy az otthonos berendezés megnyugtatja az anyákat. Így hát a dizájn eszközével a kezünkben sokat segíthetünk, hogy csökkentsük az anyai szülési stresszt.

Nem kell feltétlenül költséges átalakításokra gondolni, hanem ezt a hatást néhány otthonosságot sugárzó elemmel is előidézhetjük. Ilyenek a hangulatos falszínezés, a tompított fények alkalmazása, faliképek, kényelmes kanapé, párnákkal ellátott pihenőhely vagy matrac elhelyezése. A korábbi fejezetben részletezett, szülést támogató fizikai környezet szerepe abban is rejlik, hogy segít a nőnek ezt az privát és intim teret biztosítani.

Alapvető azonban az is, hogy a kórházi személyzet hogyan használja a szülés helyszínéül szolgáló helyiségeket. Például – tiszteletben tartva a nő vajúdása és szülése során jelentkező zavartalanság és biztonság iránti igényét – csukva tartják-e az ajtókat, illetve kopognak-e, ha be szeretnének lépni, vagy a kórházak gyakran felgyorsult és hektikus életét beengedik, és a nyitva tartott ajtón bekiabálnak kollégájuknak, hangosan telefonálnak stb.

A privát szféra egyértelműen szociális aspektusa a szülő nő azon képessége és erőfeszítése, hogy társas környezetében másokkal való érintkezését kontrollálja. Vagyis azt, hogy kik és hányan jönnek be a helyiségbe, hogy ne keltsék a zsúfoltság érzését, vagy akár azt, hogy kivel milyen mértékig elegyedik beszélgetésbe. A szakirodalom alapján kiemelkedik az az eredmény, miszerint a szüléskísérő személyének azonossága, illetve az

idegen orvosok, gyakornokok megjelenésének mellőzése a nő szülésének kedvező lefolyását támogatja, és ezen feltételek megléte esetében kevesebb az orvosi beavatkozás.

Mivel az intimitást alapvetően úgy határozhatjuk meg, mint a más személyhez való közelséget, a vele való összetartozás érzését és a bizalmat, ami két ember között létrejön, ezért erősen fedi a privát szféra társas, interperszonális aspektusát (Hunter 2012). Fontos a szülő nő partnerével és a szülésznővel, szülészorvosával való kapcsolata. Ebben a közeli bizalmas kapcsolatban az egyén kitárulkozik, személyes információt, mély érzéseit, aggodalmait osztja meg a másikkal, abban bízva, hogy azok elfogadásra találnak. A szociális aspektusról – amelyre lejjebb, a szüléskísérői támogatásról szóló részben fogok részletesen kitérni – még további lényeges faktorok látszódnak kirajzolódni a szakirodalom alapján.

A privát szféra védelme információs oldalról is alapvető, és az összes aspektus közül messze ez a leginkább kutatott szakterület (Burden 1998). Ez az ellátásban részesülő személy jogait öleli fel, miszerint a magáról kiadott, illetve a vele megosztott információk szigorúan bizalmasan kezelendők. Vagyis az ő magánügyeit, kezelését érintő közléseket más ne hallja, még a többi kismama sem a közös helyiségekben. Kórházi betegosztályokon a többágyas kórtermekben a privát szféra érzését növelendő gyakran függönyöket húznak a páciensek között. Egy új-zélandi kutatás megállapítja, hogy a függöny csupán kompromisszumos megoldás, ugyanis csak vizuális privát szférát képes teremteni, auditívat nem (Malcolm 2005). Emiatt a páciensek sok információt magukban tartanak, és nem osztják meg az őket ellátó szakszemélyzettel, nehogy a szobatársak előtt kínosan kelljen érezniük magukat.

A privát szféra pszichológiai aspektusa talán a legnehezebben megfogható, mivel ez a korábban felsorolt aspektusok az egyes személyekre hatást gyakorló pszichológiai vetületeivel foglalkozik. Minden anyának különböző háttértörténete van, és minden megtapasztalt történés az ő sajátságos személyiségjegyeivel, gondolati beállítódásával interakcióba lépve, elvezet aktuális egyéni élményeihez. Minden, a szülése közben megtapasztalt jelenség gyakran tudatosan vagy tudat alatt „emlékeztetheti” egy korábban már átélt életeseményre, különböző érzelmi, kognitív vagy viselkedéses válaszokat kiváltva. Egyéni beállítódása megnyilvánulhat abban, hogy például képes-e rábízni magát a testére, bízni annak megfelelő működésében, hallgatni annak jelzéseire, hogy mit esne jól tenni, vagy akár abban, hogy mennyire hajlamos átadni az irányítást a domináns más

személyeknek. Az is előfordulhat, hogy egy fiatalkori rossz emlék, feldolgozatlan szexuális trauma jön elő az egyes érintések, beavatkozások vagy kiváltképpen a vaginális vizsgálatok alkalmával.

Egy Skóciában végzett kutatás arról számol be, hogy annak ellenére, hogy mára már a vajúdási progresszió mérésének számos módja ismert, mégis a vaginális vizsgálat a leggyakrabban alkalmazott módszer (Shepherd és Cheyne 2013). Általában rutinszerűen alkalmazzák a szülészorvosok, és nem is tekintenek rá intervencióként. A nők viszont ezzel ellentétben kivétel nélkül kellemetlennek, feszélyezőnek és fájdalmasnak ítélik. Gyakori jelenség, hogy nem magyarázzák el a nőnek, hogy abban az időpontban éppen miért szükséges a vaginális vizsgálat, valamint a nők úgy érzik, hogy a vizsgálatot nem is utasíthatták volna vissza (Lewin és mtsai 2005).