A Brexit volt az első olyan esemény, melynek során a populizmus igazán nyomot tudott hagyni a brit politikában, viszont több példát lehet találni arra, hogy a populizmus koráb
ban is jelen volt, olykor kifejezetten releváns, a mainstream pártokat érintő módon. Az előző fejezetben részletezett aszimmetria problémájának feltárásához több szempontot is figyelembe kell venni. Ezek közül minden bizonnyal a legfontosabb annak kérdése, hogy a UKIP formájában miért tudott akkora relevanciára szert tenni egy, az outsider anti-establish-ment kategóriába sorolható párt, hogy el tudta érni a Brexit-népszavazás kiírását. Ennek jelentőségét azért szükséges hangsúlyozni, mert a UKIP a radikális euroszkepticizmussal és bevándorlásellenességgel nem hozott új témákat a brit politikába, hiszen azok nagy mérték
ben jelen voltak a választók körében és többször a két mainstream párton belül is artiku
lálódtak. Éppen ezért a brit–európai viszonyról és a bevándorlás kérdéséről szóló politikai viták a UKIP fellépése előtt túlnyomórészt kimerültek a Konzervatív Párt és a Munkáspárt közti, illetve olykor az említett pártokon belüli ellentétekben. Különösen fontos észrevenni, hogy a populizmusnak a brit politikában előforduló – és az előző fejezetben ismertetett – változatai közül mindegyik alapvetően a bevándorlás és/vagy az európai integrációhoz való viszony témájához köthető.
Az outsider anti-establishment populizmus a UKIP-en kívül két különböző formában jelent meg: a BNP szélsőjobboldali populizmusa és a Respect Party baloldali populizmusa
sorolható ide. A szélsőjobboldali populizmus marginális voltát magyarázza a brit politikai tradíció, melyben a demokrácia fokozatos reformok általi kiépítése nem teremtett ter
mékeny talajt szélsőséges politikai mozgalmaknak, szemben például Franciaországgal, ahol a forradalmi hagyomány miatt a szélsőséges politikai erők könnyebben tudták legitimálni magukat. Szintén fontos, hogy a bevándorlás kérdésének tematizálását nem tudták elvenni a Konzervatív Párttól, melyen belül Thatcher pártvezérsége óta jelen van egy a bevándorlás szigorítását követelő csoport, amit a szavazók hitelesebb politikai erőnek tekintenek, mint a szélsőjobboldalt; illetve ebből a szempontból a UKIP is fontos versenytársat jelentett.
A Respect Party baloldali populizmusának a választókra gyakorolt csekély vonzerejét, illetve ennek okait már korábban bemutattuk.
Önálló populista politikai erő a brit politikában a UKIP formájában tudott kibontakozni.
A UKIP ideológiája egyértelműen kimeríti a populizmus definícióját: a tiszta nép és a kor
rupt elit kettőse megjelenik az egyszerű emberek, a közép- és munkásosztály versus az EU bürokratikus gépezetét kiszolgáló korrupt tory–labour elit képében; az egységes népakarat pedig az egységes brit kultúra megteremtésének követelésében az Unióból való kilépés, a bevándorlás korlátozása és az elit politikailag korrekt, multikulturalista szemléletének felszámolása által. Ez a fajta populista euroszkepticizmus 2015-re számottevő bázist tudott kialakítani. Annak ellenére, hogy a párt kulturális és gazdasági pozícióit tekintve egyértel
műen jobboldalinak sorolható be, jobb- és baloldalról egyaránt tudott szavazókat szerezni.
Ez önmagában még nem lett volna elég ahhoz, hogy a UKIP tényleges fenyegetést jelentsen a két nagy párt számára, mivel a többségi választási rendszer következtében a UKIP-nek az elértnél jóval nagyobb szavazatarányra lett volna szüksége a számottevő parlamenti jelenléthez.
A fejezet elején felvetett kérdésre a választ álláspontom szerint leginkább a két nagy párt viselkedésén keresztül kaphatjuk meg, különös tekintettel a Cameron vezette Konzervatív Pártra. Általánosan elmondható, hogy a UKIP niche pártként két olyan téma kiemelésével vált relevánssá, amelyek részben felülírták a bal–jobboldali felosztás menti szavazói blok
kokat. Ilyen esetben a mainstream pártok viselkedése nagyban meghatározza az adott niche párt sikerét, ugyanis ha az egyik párt erősen elutasító álláspontot képvisel a niche párt pozíciójához képest, a másik pedig a niche pártéval megegyező állásponton van, de ezt nem képviseli olyan erőteljesen, akkor az jellemzően a niche párt támogatottságának növekedé
séhez vezet; viszont ha mindkét mainstream párt elutasító stratégiát követ, akkor az a niche pártot rendszerint hátrányosan érinti (meGuid, 2007: 274–276).
Cameron sok szempontból nehéz helyzetben volt a Brexit-népszavazás kiírásakor, mivel a UKIP megerősödése mellett saját pártjának kilépéspárti frakciójával is szembe találta ma
gát, de azáltal, hogy népszavazással próbálta meg az Egyesült Királyság európai uniós tagsá
gát megerősíteni, több szempontól is stratégiai hibát követett el. Egyrészt mert a közvetlen demokrácia valamelyik formájának alkalmazásakor a populista pártok, mint a UKIP, jóval könnyebben tudnak érvényesülni, mint a parlamentarizmus keretei között. Másrészt azért, mert a brit euroszkepticizmus jelentős múlttal rendelkezik, és mindkét nagy pártban jelen
voltak euroszkeptikus irányzatok, ha eltérő mértékben is (GiFFoRd, 2006: 853–854), illetve léteztek az euroszkepticizmusnak pragmatikus (pl. Thatcher), nacionalista (pl. Powell) és antiglobalista (pl. BNP, UKIP) változatai is. A népszavazás ezt a többosztatú politikai teret binárissá tette, ráadásul egy olyan időszakban, mely előtt pár évvel a kilépéspártiak fölény
ben voltak a maradáspártiakkal szemben, és a népszavazás kiírása előtt sem mutatkoztak nagy különbségek a két tábor között (Goodwin – milAzzo, 2015: 302–305).
Miközben a Munkáspárt vezetősége stabilan elutasította a kilépést, és a Brexit kampány során sem volt igazán számottevő párton belüli lázadás, a Konzervatív Párt gyakorlatilag kettészakadt a Boris Johnson-féle hard-euroszkeptikus irányzatra és a Cameron vezette maradáspárti euroszkeptikusokra. Vagyis míg a Munkáspárt szinte teljesen egyégesen utasí
totta el a kilépést, addig Cameron nem tudta saját pártjánál ugyanezt elérni, így a viszonylag kis méretű leave-párti konzervatív frakció mellett megnyílt a politikai tér egy szintén ki-lépést támogató niche párt számára – ami jelen esetben a UKIP volt.
Összességében elmondható, hogy a Brexit-kampány előtti brit populizmust nagyrészt már addig is a Brexit témái határozták meg. Ugyanakkor fontos látni, hogy az Európával való viszony és a bevándorlás kérdése korábban jellemzően a két nagy párton belüli ma-instream populizmusokban jelent meg, és az, hogy egy outsider anti-establishment populista párt akkora sikert tudjon elérni, mint a UKIP a Brexit kampány során, szintén elsősorban a két nagy párt viselkedésének volt köszönhető. Ebből az is következik, hogy nem célszerű párhuzamot vonni a UKIP és Európa más populista politikai szereplői között, melyek nagy
részt önerőből tudtak eredményeket elérni.
Felhasznált irodalom
AslAnidis, Paris (2015): Is Populism an Ideology? A Refutation and a New Perspective.
Political Studies, Vol. 64, 88–104.
bARR, Robert R. (2009): Populists, Outsiders and Anti-Establishment Politics. Party Politics, Vol. 15, No. 1, 29–48.
cAnovAn, Margaret (1981): Populism. New York, Harcourt Brace Jovanovich.
cowely, Philip – stuARt, Mark (2005): Parliament In Anthony seldond – Dennis KAvAnAGh
(eds.): The Blair Effect 2001-5, Cambridge University Press.
cowely, Philip – stuARt, Mark (2008): A Rebellious Decade: Backbench Rebellions un
der Tony Blair, 1997–2007 In Matt beech – Simon lee (eds.) Ten Years of New Labour, Palgrave Macmillan.
doRey, Peter (2011): British Conservatism: The Politics and Philosophy of Inequality. I.B. Tauris.
doRey, Peter (2017): Towards Exit from the EU: The Conservative Party’s Increasing Euroscepticism since the 1980’s. Politics and Governance 2017, Vol. 5, Issue 2, 27–40.
evAns, Geoffrey – mellon, Jon (2015): Working Class Votes and Conservative Losses:
Solving the UKIP Puzzle, Parliamentary Affairs, Vol. 69, 464–479.
ezRow, Lawrence (2010): Linking Citizens and Parties: How Electoral Systems Matter for Political Representation. Oxford University Press.
FAiRclouGh, Norman (2000): New Labour, New Language? London, Routledge.
FellA, Stefano (2008): Britain: Imperial legacies, institutional constraints and new poli-tical opportunities. In Daniele AlbeRtAzzi and Duncan mcdonnel (eds.): Twenty-first Century Populism: The Spectre of Western European Democracy, Houndmills, Palgrave.
GiFFoRd, Chris (2006): The rise of post-imperial populism: The case of right wing euro
scepticism in Britain. European Journal of Political Research, Vol. 45, 851–869.
Goodwin, Matthew J. (2008): Backlash in the “Hood:” Determinants of Support for the British National Party (BNP) at the Local Level. Journal of Contemporary European Studies, Vol. 16, No. 3, 347–361.
Goodwin, Matthew J. (2014): Forever a False Dawn? Explaining the Electoral Collapse of the British Naional Party (BNP). Parliamentary Affairs, Vol. 67, 887–906.
Goodwin, Matthew J. – milAzzo, Caitlin (2015): UKIP: Inside the Campaign to Redraw the Map of British Politics. Oxford University Press.
hAwKins, Kirk A. (2009): Is Chávez Populist?: Measuring Populist Discourse in Comparative Perspective, Comparative Political Studies, Vol. 42, No. 8, 1040–1067.
JAnsen, Robert S. (2015): Populist Mobilisation: A New Theoretical Approach to Populism.
In Carlos de la toRRe (ed.): The Promise and Perils of Populism – Global Perspectives, Uni
versity Press of Kentucky.
KAvAnAGh, Dennis (2005): The Blair Premiership. In Anthony seldond – Dennis KAvAnAGh
(eds.): The Blair Effect 2001-5, Cambridge University Press.
KinG, Anthony (1985): Margaret Thatcher: The Style of a Prime Minister In Anthony KinG
(ed.): The British Prime Minister, second edition, Macmillan.
lAzeR, Harry (1976): British Populism: The Labour Party and the Common Market Parliamentary Debate, Political Science Quarterly, Vol. 91, Issue 2, 259–277.
mAmmone, Andrea (2009): The Eternal Return? Faux Populism and Contemporazitation of Neo-Fascism across Britain, France and Italy. Journal of European Studies, Vol. 17, No. 2, 171–92.
mARch, Luke (2017): Left and Right Populism Compared: The British Case. British Journal of Politics & International Relations, Vol. 19, Issue 2, 282–303.
mcleAn, Iain (2003): The Failure of Imperialism: Joseph Chamberlain and Enoch Powell In.: Rational Choice and British Politics: An Analysis of Rhetoric and Manipulation from Peel to Blair, Oxford Scholarship Online.
meGuid, Bonnie M. (2007): Party Competition between Unequals: Strategies and Electoral Fortunes in Western Europe, Cambridge University Press.
moFFitt, Benjamin – toRmey, Simon (2014): Rethinking Populism: Politics, Mediatisation and Political Style. Political Studies, Vol. 62, 381–397.
moFFitt, Benjamin (2016): The Global Rise of Populism: Performance, Political Style, and Representation. Stanford University Press.
mudde, Cas – RoviRA KAltwAsseR, Cristóbal (2012): Populism and (Liberal) Democracy:
A Framework for Analysis. In mudde – KAltwAsseR (eds.): Populism in Europe and the Americas. Threat or Corrective for Democracy? Cambridge University Press.
mudde, Cas – RoviRA KAltwAsseR, Cristóbal (2017): Populism: a Very Short Introduction�
Oxford University Press.
noRton, Philip (2008): Tony Blair and the Office of Prime Minister. In Matt beech – Simon lee (eds.): Ten Years of New Labour, Palgrave Macmillan.
PAPPAs, Takis S. (2016a): Modern Populism: Research Advances, Conceptual and Methodo-logical Pitfalls, and the Minimal Definition In Oxford Research Encylopedia of Politics.
PAPPAs, Takis S. (2016b): Distinguishing Liberal Democracy’s Challengers, Journal of Democracy, October 2016, Vol. 27, No. 4, 22–36.
PeAce, Timothy (2016): Religion and Populism in Britain: An Infertile Breeding Ground?
In Nadia mARzouKi – Duncan mcdonnell – Olivier Roy (eds.): Saving the People: How populists Hijack Religion, Hurst and Company, London.
Powell, Enoch (1968): ’Rivers of blood’ speech. http://www.telegraph.co.uk/com
ment/3643823/Enoch-Powells-Rivers-of-Blood-speech.html (Letöltve: 2021. novem
ber 23.)
RichARdson, John E. (2013): Ploughing the same furrow? Continuity and Change on Britain’s Extreme-right fringe. In Ruth wodAK – Majid KhRosRAviniK – Brigitte mRAl (eds.):
Right-Wing populism in Europe: politics and discourse. London Bloomsbury Academic.
stARtin, Nicholas (2014): Contrasting Fortunes, Differing Futures? The Rise (and Fall) of the Front National and the British National Party. Modern & Contemporary France, Vol. 22 (2014), No. 3, 277–299.
touRnieRsol, Karine (2015): Reworking the Euroskeptic and Conservative Traditions into a Populist Narrative: UKIP’s Winning Formula? Journal of Common Market Studies, Vol. 53, No. 1, 140–156.
zúquete, José Pedro (2015): „Free the People:” The Search for „True Democracy” in Western Europe’s Far-Right Political Culture. In Carlos de la toRRe (ed.): The Promise and Perils of Populism – Global Perspectives, University Press of Kentucky.