A perifériás vérben található regulátoros T sejt-alcsoportok prevalenciájának

A regulátoros T sejtek nem alkotnak egy homogén sejtcsoportot, hanem további alcsoportokra oszthatók. A CD4⁺ FoxP3⁺ T sejtek három fenotípusosan és funkcionálisan különböző alcsoportból állnak. A CD4⁺ FoxP3⁺ CD45RA⁺ sejtek a naiv vagy nyugvó regulátoros T sejtek, míg a CD4⁺ FoxP3⁺⁺ CD45RA^- sejtek a teljesen funkcionális effektor vagy aktivált regulátoros T sejtek. A CD4⁺ FoxP3⁺ CD45RA^- sejtek citokin-termelő, nem-szuppresszív effektor (aktivált) T sejtek. A teljesen differenciált aktivált regulátoros T sejtek válaszkészsége kifejezettebb, de gyorsabban pusztulnak el, míg a nyugvó regulátoros T sejtek válaszkészsége limitált, azonban képesek proliferálni és aktivált regulátoros T sejtekké átalakulni (318). Eredményeink szerint a perifériás vérben található regulátoros T sejtek közül a funkcionálisan legaktívabb effektor regulátoros T sejtek (CD4⁺ FoxP3⁺⁺ CD45RA^-)

gyakorisága csökkent a legnagyobb mértékben, míg a naiv regulátoros T sejteké (CD4⁺ FoxP3⁺ CD45RA⁺) változatlan maradt praeeclampsiában. Ez hozzájárulhat a természetes és az adaptív immunrendszer praeeclampsiában észlelt aktiválódásához. Ezzel összhangban a perifériás vérben található CD4⁺ CD25⁺ FoxP3⁺ CD45RA^- aktivált T sejtek gyakoriságát tanulmányunkban is magasabbnak találtuk praeeclampsiában, mint szövődménymentes terhességben.

A regulátoros T sejteknek egy kimerült, diszfunkcionális fenotípusát írták le krónikus hepatitis C vírus fertőzésben (319, 320). A kimerült regulátoros T sejtek CD279-et, vagyis programmed death receptor 1 (PD-1)-et expresszálnak. Azt figyelték meg, hogy a PD-1 egyik ligandja, a CD274 (PD-L1) negatívan befolyásolta a regulátoros T sejtek működését a STAT-5 foszforiláció gátlásán keresztül krónikus hepatitis C vírus fertőzésben (319). Továbbá az autoimmun megbetegedésekre hajlamosító FcRL3 gén expressziója humán regulátoros T sejteken azok diszfunkciójával és a PD-1 fokozott expressziójával társult (321).

Tanulmányunkban a kimerült, funkcionálisan kevésbé aktív CD4⁺ CD25^magas FoxP3⁺ CD279⁺ regulátoros T sejtek gyakoriságát magasabbnak találtuk praeeclampsiában, ami az effektor regulátoros T sejtek csökkent prevalenciájával együtt magyarázhatja a regulátoros T sejtek praeeclampsiában megfigyelt funkciózavarát (141, 142).

A regulátoros T sejteknek eredetük alapján két alcsoportja különíthető el: thymus eredetű (thymicus, természetes) regulátoros T sejtek, és a periférián indukált (extrathymicus, indukált) regulátoros T sejtek. Az Ikaros családhoz tartozó Helios transzkripciós faktort azonosították a thymicus regulátoros T sejtek markereként (322). Samstein és munkatársai szerint a regulátoros T sejtek extrathymicus differenciálódása alapvető a terhesség alatti immuntolerancia biztosításában méhlepénnyel rendelkező emlősökben (323). Hsu és munkatársai a CD4⁺ Helios^- Foxp3⁺ indukált regulátoros T sejtek expanzióját figyelték meg szövődménymentes terhességben, különösen a deciduában, és ez a folyamat károsodott praeeclampsiában (324). Másrészről Inada és munkatársai azt közölték, hogy a deciduában található Helios⁺ effektor természetes regulátoros T sejtek gyakorisága csökken spontán vetelés esetén normális embryonalis kariotípus mellett, és arra a következtetésre jutottak, hogy ezek a sejtek fontos szerepet játszanak a terhesség fennmaradásában (325).

Eredményeink szerint a regulátoros T sejtek eredete nem lényeges a praeeclampsia patogenezise szempontjából, mivel a thymicus (CD4⁺ CD25^magas FoxP3⁺ Helios⁺) és extrathymicus (CD4⁺ CD25^magas FoxP3⁺ Helios^-) regulátoros T sejtek arányában nem találtunk szignifikáns különbséget egészséges és praeeclampsiás terhesek között. A Helios⁺ effektor és naiv regulátoros T sejtek prevalenciája sem különbözött a két csoport között.

5.18. A kannabinoid receptor 1 (CB1), kannabinoid receptor 2 (CB2) és zsírsav-amid hidroláz (FAAH) lepényi expressziójának vizsgálata praeeclampsiában

Az endokannabinoidok a ∆⁹-tetrahidrokannabinollal, a marihuána legerősebb pszichotrop összetevőjével megegyező hatású, endogén termelődő lipid mediátorok. A leginkább ismert és vizsgált endokannabinoid molekula az anandamid (N-arachidonoil-etanolamin). Szintéziséért az N-arachidonoil-foszfatidil-etanolamin-specifikus foszfolipáz-D (NAPE-PLD), míg lebontásáért a zsírsav-amid hidroláz (fatty acid amide hydrolase, FAAH) felelős (326). Az endokannabinoidok hatásukat elsősorban a G-fehérje kapcsolt kannabinoid receptorokon (CB1 és CB2) keresztül fejtik ki több jelátviteli útvonalon keresztül, beleértve az adenilát-cikláz gátlását, mitogén-aktivált protein kinázok aktiválását és különböző ioncsatornák aktiválását vagy gátlását (327). Az endokannabinoid rendszer elemei a petefészekben, petevezetőben, méhben, embryoban és a méhlepényben is megtalálhatók, és fontos szerepet játszanak a női reproduktív folyamatokban, ideértve az oogenezist, preimplantációs embryo fejlődést, az embryo petevezetőben történő transzportját, az implantációt, decidualizációt, placentációt, valamint a terhesség fennmaradását és a szülést (327-329).

Western blot módszerrel végzett méréseink szerint a kannabinoid receptor 1 (CB1) lepényi expressziója szignifikánsan nagyobb volt praeeclampsiában, amit az immunhisztokémiai vizsgálat is megerősített. A kannabinoid receptor 2 (CB2) és zsírsav-amid hidroláz (FAAH) lepényi expressziójában és immunreaktivitásában azonban nem találtunk különbséget praeeclampsiás és egészséges terhesek között.

CB1, CB2 és FAAH immunfestődést észleltünk a syncytiotrophoblast rétegben, a boholy mesenchymában és a deciduában normális és praeeclampsiás méhlepényben is. Erős CB1 immunreakciót figyeltünk meg a boholykapillárisok endothelsejtjeiben, valamint mérsékelt reakciót azok simaizomsejtjeiben, míg CB2 és FAAH festődés nem volt detektálható ezekben a lokalizációkban. A chorionlemez amnionhámjában kevésbé intenzív CB1 immunfestődést, és foltszerű elrendeződésben pozitív CB2 és FAAH immunreakciót találtunk. Eredményeink összhangban állnak az endokannabinoid rendszer humán placentáris lokalizációját vizsgáló korábbi tanulmányokéval (330-333).

A CB1 immunreaktivitás kifejezetten erősebb volt a syncytiotrophoblast rétegben és a boholy mesenchymában praeeclampsiás lepényi mintáinkban szövődménymentes terhességgel összehasonlítva. Ez egybevág korábbi megfigyelésekkel, ugyanis erős CB1 immunpozitivitást találtak spontán vetélésből nyert lepények trophoblastsejtjeiben, bár praeeclampsiában nem figyeltünk meg alacsonyabb FAAH reaktivitást a syncytiotrophoblast

rétegben a spontán vetéléssel szemben (333). Ezeket az eredményeket az endokannabinoid rendszer implantációban és placentációban betöltött szerepe magyarázhatja (328, 334). A trophoblast invázió folyamatát az endokannabinoid rendszer erősen befolyásolja.

Megfigyelték, hogy a CB1 mind alacsony, mind magas expressziója elégtelen trophoblast migrációs képességhez vezet (335). Feltételezésünk szerint a CB1 fokozott expressziója az elégtelen trophoblast invázió következtében a placentáció zavarához, és így a praeeclampsia kialakulásához vezethet.

Tanulmányunkban erős CB1 immunreaktivitást figyeltünk meg praeeclampsiában a deciduában is. A szintetikus kannabinoidok gátolják a humán deciduális sejtek differenciálódását és azok apoptózisát váltják ki CB1 aktiváción keresztül. A kannabinoid hatásnak kitett deciduális fibroblasztok kevesebb decidualizációra specifikus markert fejeztek ki és fokozott DNS fragmentációt mutattak (336). Ezért elképzelhető, hogy a magas CB1 expresszió megnövekedett apoptózishoz vezet és így gátolja a decidua kialakulását.

Másrészről az is lehetséges, hogy a CB1 fokozott expressziója inkább a decidua remodelling folyamatát zavarja meg, és azon keresztül vezet a kóros placentációhoz, spontán vetélést vagy később praeeclampsiát okozva.

A praeeclampsiás lepényi mintáinkban erősebb CB1 immunfestődést mutattak a boholykapillárisok endothel- és simaizomsejtjei is. Ez a kóros placentációra adott adaptív válasz is lehet, mivel az endokannabinoidok a CB1 és az 1-es típusú vanilloid receptoron (TRPV1) hatva, NO-mediált és NO-független útvonalakon keresztül képesek vazodilatációt kiváltani, növelve ezzel a méhlepény vérellátását (337). Az anandamid vazorelaxáns hatását különböző mechanizmusok útján fejti ki, fokozza például az indukálható nitrogén-monoxid szintáz expresszióját és aktivitását az endothelsejtekben (338). Az agyi keringésben a CB1 közvetlen vazodilatátor hatással is rendelkezik a vaszkuláris simaizomsejteken az L-típusú kálciumcsatornán keresztül történő kálciumbeáramlás gátlása révén (339).

Abán és munkatársai korábban vizsgálták a CB1 és FAAH lepényi expresszióját és lokalizációját praeeclampsiában (340). Tanulmányukban szignifikánsan magasabb NAPE-PLD expressziót és alacsonyabb vagy kimutathatatlan FAAH expressziót találtak praeeclampsiában, ugyanakkor nem figyeltek meg különbséget a CB1 expresszióban normális és praeeclampsiás méhlepények között. Eredményeik megerősítik az endokannabinoid rendszer kóros aktiválódását praeeclampsiában, azonban az endokannabinoid rendszer deciduális expresszióját, illetve a CB2 expresszióját és lokalizációját nem vizsgálták. Az Abán és munkatársai és saját eredményeink között észlelt különbségeket magyarázhatják a

praeeclampsiás csoport terhességi korában, a kórkép súlyosságában, illetve a használt antitestekben mutatkozó eltérések.

Tekintettel tanulmányunk eset-kontroll jellegére, direkt ok-okozati összefüggés a CB1 fokozott lepényi expressziója és a praeeclampsia kialakulása között nem állapítható meg.

Ugyan lehetséges, hogy a CB1 fokozott expressziója inkább a praeeclampsia következménye, mint oka, azonban nem találtunk irodalmi adatot arra vonatkozóan, hogy a praeeclampsia kockázati tényezői vagy kórélettani folyamatai összefüggést mutatnának a CB1 lepényi expressziójával.