A nyersolaj kinyerése

Eredményeképpen a nyers növényi olaj, valamint az olajipari dara keletkezik. A megfelelően előkészített anyagból mechanikai úton kipréselik az olajat. A visszamaradt préselvényből pedig oldószerrel kioldják (extrahálják) a maradék olajat. A kisebb olajtartalmú növényeket rögtön extrahálják, a préselés művelete elmarad. Az így keletkezett olajból vákuum desztillációval távolítják el az oldószert.

A nyersolaj gyártás lépései a következő folyamatábrán látható:

Nyersanyagok átvétele (minősítés, tisztítás, szárítás, tárolás)

A napraforgómag átvételénél az olajtartalom kerül vizsgálatra. A cél a minél nagyobb olajtartalmú fajták átvétele. Az olajtartalom magfajtánként változik. Az átvételnél a magok nedvességtartalmának meghatározása is megtörténik, mert ez nagymértékben befolyásolja a tárolást. Huzamosabb ideig csak az 5-8%-os nedvességtartalmú magok tárolhatóak. Ehhez a magokat szárítani kell (a nem légszáraz magokban felfokozódnak az enzimtevékenységek, melyek minőségromlással, olajvesztességgel járnak). Vizsgálatra kerül még a szennytartalom

Nyersanyagok átvétele:

o Minősítés o Tisztítás o Szárítás o Tárolás

Előkészítés:

o Hajalás o Aprítás o Pörkölés

Olajkinyerés:

o Sajtolás o Extrahálás

122

is (ne tartalmazzon 2%-nál több szemetet, szennyeződést). Tárolni csak a megfelelően leszárított, egészséges, nem barnult magokat lehet, melyeket megfelelően tisztítottak. A magvakat silókban vagy többszintes tárolókban tárolják. A megfelelő tisztításhoz rostákat (vibrációs rosta), szélosztályozókat (szelelés művelete), mágneses kiválasztókat (mágneses dob) használnak.

Hajalás

A hajalás (héjtalanítás) hatékonyságát meghatározza a mag nedvességtartalma, hiszen ha nagy a nedvességtartalma, akkor nehéz héjtalanítani, viszont ha kicsi a nedvességtartalma, akkor könnyen törik. A szárításkori 5-8% nedvességtartalmú mag jó a héjtalanításhoz. A héj kb. 2-3% olajat tartalmaz, a héj eltávolításával javul a késztermék minősége. A szétválasztott héjt és magbélt hajaló rosta (héjelválasztó rosta) távolítja el, valamint szélfajtázó.

Aprítás

Az olaj kinyeréséhez a sejtfalakat roncsolni kell, ezáltal megkönnyítjük az olaj kinyerését.

Minél apróbb lesz a mag, annál nagyobb lesz a felület az olaj kinyeréséhez. Ehhez hengerszéket kell használni, amiben rovárkolt és sima hengerek segítik az egyenletes homogén szemcsék kialakítását.

Pörkölés

Legfontosabb célja az olaj viszkozitásának csökkentése, hiszen így könnyebben kifolyik a sajtolás közben. A kilépő anyag hőmérséklete 100 °C felett van. A hőkezelés hatására fehérje denaturálódik, valamint a nedvességtartalom is beállítódik. A pörkölés előnye még, a gyártáshoz szükséges energia, valamint a gépkopások csökkentése is. A pörköléshez gőzzel fűtött duplafalú berendezések szolgálnak.

Préselés (sajtolás)

A préselés során a rostok között levő olaj kipréselődik, kifolyik. A présekben a magot csigahajtás viszi előre, préseli be a forgó és álló elem közötti résbe (régen hidraulikus sajtolók voltak). A sajtolás a változó átmérőjű préskosárban történik, amelyben meghatározott menetemelkedésű és profilú csiga forog. A kosáron keresztül távozik a sötét színű kisajtolt olaj, választódik el a résen keresztül hajtott „pogácsától” az összetapadt massza. A jó hatásfokú berendezésekben a pogácsában visszamaradó olajtartalom 7-8%. A korszerű csigássajtolókat tengely-, csiga- és kosárhűtéssel gyártják, így megvédik az olaj minőségét

123

(nem emelkedik a hőmérséklet magasra). A kinyert sajtolt olajat a benne lévő szilárd anyagoktól szűréssel tisztítják meg.

Extrahálás

A préselés során megmaradt préselvények („pogácsák”) előkészítésre kerülnek, mely művelet a lapkázás (hengerszékek segítségével lapka formára lazítják az anyagot). A lapkák vastagsága nagymértékben befolyásolja az extrakciós időt. Az extrahálás során, az extraháló berendezésbe oldószert juttatnak a présmaradványra, ami jellemzően hexán (vagy benzin).

Az oldószerként használt anyagok szemben áramlanak az olajosmag lapkákkal. Az ellenáram kevesebb oldószert igényel, illetve folyamatosan fenntartja a koncentráció-különbséget. Az extraktőrökből kikerülő oldat az ún. miszcella 20-30% olajat tartalmazó olaj-oldószer elegy.

A miszcellákból lepárlással nyerik vissza az oldószert. Mely utána ismételten felhasználható.

Az olajszegény olajmag darát állati takarmányként hasznosíthatják. Fontos, hogy az extraktőrök jól szigetelt, zárt készülékek legyenek, hogy az oldószer ne tudjon elpárologni.

45. ábra: Bollmann-extraktor

(http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/szakkepzes/elelmiszeripar/elelmiszeripari-muveletek/a-diffuzios-lenyeres-berendezesei/folyamatos-extraktorok)

124

A Bollmann extraktőr végtelen láncon függő serlegsorból áll. Az olajos őrleményt először kis olajtartalmú oldószerrel egyenáramban kezelik, majd az ellenáram ágban tiszta oldószeres öblítést kap. A serlegeken átcsurgó oldószer olajban egyre inkább dúsul, az őrlemény, pedig gyakorlatilag elveszti olajtartalmát.

A Rotocell-extraktorban, egy körpályán mozgó kosárrendszer továbbítja az extrahálandó anyagot az oldószerrel ellenáramban. A korongot sugárirányú válaszfalakkal cellákra osztják.

Ez van a felső részben, az alsó részben pedig a különböző töménységű miszcellák tartályai és a benzines dara gyűjtőedénye található.

A miszcellát oldószermentesíteni kell, valamint az extrahált darát is. Ezen műveletek legtöbbször direkt gőz bevezetésével történnek. Az extrahált darát felhevítik, mely művelet a toasterezés. A keletkezett nyersolajból az ülepedésre hajlamos nyálkaanyagokat vizes, illetve vízgőzős kezeléssel távolítják el (nyálkátlanítás művelete). Az így eltávolított anyagból vákuumban lecitint állítanak elő, az extrahált, oldószermentesített dara pedig kiváló takarmány (nagy mennyiségű fehérjét tartalmaznak).

10.2.2. Finomítás

Az előállított nyersolajban számos olyan kísérőanyag van, melyeket el kell távolítani. Ilyen anyagok: szabad zsírsavak, színező-, valamint íz- és szaganyagok, és zavarosodást okozó, könnyen dermedő anyagok. Ezeket az anyagokat finomítással távolítjuk el.

Kémiai finomítás műveletei:

− nyálkátlanítás,

− savtalanítás,

− halványítás (derítés),

− gőzölés (dezodorálás),

− hidegszűrés.

Fizikai finomítás műveletei:

125

− vizes nyálkátlanítás,

− utónyálkátlanítás,

− halványítás (derítés),

− hidegszűrés,

− fizikai savtalanítás és gőzölés (dezodorálás).

A szabad zsírsavak lúggal szappant alkotnak, melyeket ezután vízzel ki lehet mosni.

Eltávolításuk a fajsúlykülönbség alapján például Alfa Laval szeparátorokban.

46. ábra: Alfa Laval szeparátor

http://www.directindustry.com/prod/alfa-laval/product-16602-427131.html

A színezőanyagokat derítőanyagok segítségével távolítják el, melyeket vákuumban 100 ºC körüli hőmérsékleten kevernek az olajhoz. Ezután a színezőanyagokkal telített adszorbenst szűréssel választják el olajtól. Ezt a műveletet hívják derítésnek. Az ízt és szagot adó anyagokat az illékonyságuk segítségével távolítják el. A műveletet 200 ºC körüli hőmérsékleten, vákuumban, közvetlen vízgőz befúvatással végzik, és szagtalanításnak nevezik. Az utolsó művelet a hidegszűrés, mely során a hűtés után a könnyen zavarosodó anyagokat el lehet távolítani.

Az így elkészült olajat műanyag palackokba töltik és vagy lehegesztik, vagy pedig különálló műanyag kupakkal lezárják.

126

15. táblázat: Finomított olaj kémiai jellemzői Víz- és illóanyag-tartalom, legfeljebb, % (m/m) 0,2 Zsíroldószerben oldhatatlan anyagtartalom,

legfeljebb, % (m/m) 0,05

Szappantartalom, legfeljebb, % (m/m) 0,005

Vas (Fe), legfeljebb, mg/kg 1,5

Réz (Cu), legfeljebb, mg/kg 0,1

Savszám, legfeljebb, mg KOH /g étolaj 0,6

Savszám a szûz pálmaétolajban, legfeljebb, mg

KOH/g étolaj –

Peroxidszám, legfeljebb, mekv. aktív O2/kg étolaj 8

Erukasavtartalom, legfeljebb, % (m/m) 2

Oldószermaradék nyomokban se

tartalmazzon