A nyelvmenedzselés-elmélet a legkülönfélébb típusú problémákkal foglalkozik: nem-csak a nyelvi rendszerrel kapcsolatosakkal, hanem a diskurzusokat, az udvariassá-got, a kontaktushelyzetekben való kommunikálást, a nyelvoktatást, a nyelvi törvény-hozást stb., stb. érintőkkel is. E megközelítés arra ösztönzi a kutatókat, hogy komp-lex módon lássák és láttassák a nyelvi helyzeteket, és részletesen tárják föl őket.
Mivel a nyelvmenedzselés-elmélet érdeklődési körébe tartozó nyelvi problémák igen sokfélék, és számuk is nagy, szükség van fontossági sorrendjük felállítására.
A nyelvi problémák körének kijelölése
A nyelvmenedzselés-elmélet fontos — és nagyon rokonszenves — vonása, hogy azt, hogy mi probléma és mi nem, a hétköznapi beszélő határozza meg; a nyelvész ezt csak tudomásul veszi. Szemben a nyelvműveléssel, melynek középpontjában az
F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, XII. évfolyam 2010/1, Somorja
absztrakt „nyelv” érdekei állnak, és szemben a nyelvtervezéssel, mely hite szerint a „nemzet” érdekeit tartja szem előtt, a nyelvmenedzselésben a hús-vér emberek, ezen belül is mindenekelőtt a „laikus beszélők” érdekei kerülnek előtérbe. A nyelvmenedzseléselmélet mellett elkötelezett nyelvész szakember ezért e m p i r i k u s k u t a -t á s o k a -t foly-ta-t annak megállapí-tására, hogy a laikus — nem nyelvész — beszélők éle-tük során milyen nyelvi problémákkal szembesülnek, s milyen módszereket alkalmaz-nak ezek megoldására az egyszerű nyelvmenedzselés során. A nyelvalakítók a hétköz-napi beszélők szokványos nyelvi diskurzusaiban található nyelvi problémákból kiindul-va döntik el, hogy a szervezett nyelkiindul-valakítás mely problémákkal foglalkozzon.
Szemben a nyelvmenedzselés-elmélet felfogásával, jómagam úgy gondolom, hogy foglalkozni kell azokkal a nyelvi problémákkal is, amelyeket csak a nyelvműve-lők vagy nyelvészek minősítenek annak. Egyrészt azért, mert ezeknek legalább egy része a nyelvművelőknek vagy akár a nyelvészeknek a saját nyelvhasználatában gondot okozhat, másrészt azért, mert a laikus emberek nyelvi problémáit emezek-kel összehasonlítva jobban megismerjük (a köztük meglévő különbségek feltárása révén), harmadrészt pedig azért, mert a nyelvművelők és nyelvészek hatással van-nak a laikus beszélők egy részére, elsősorban a nyelvtudatos értelmiségi rétegre, akik számára tehát a nyelvművelők és nyelvészek által problematizált jelenségek ténylegesen is gondot okozhatnak.
A nyelvi problémák feltárása a magyar nyelvközösségben
1. A nyelvmenedzselés-elméletben a nyelvi problémákra vonatkozó adatok begyűjtésének fő módszere az é l ő n y e l v i é s s z a k m a i d i s k u r z u s o k a t , s z o c i o l i n g v i s z t i k a i i n t e r j ú k a t é s m á s b e s z é d e s e m é n y e k e t t a r t a l m a z ó á t i r a -t o k , ill. ezekhez hasonló jellegű í r o -t -t n y e l v i a n y a g o k e l e m z é s e . A Gramma Nyelvi Iroda adatbázisa nagy mennyiségű felvételt és ezek átiratát tartalmazza (er-re lásd Lanstyák—Rabec 2008), ám ez az anyag eddig ilyen célra nem volt haszno-sítva. A nyelvi problémák azonosítása a laikus beszélők nyelvi diskurzusaiban ösz-szekapcsolható a nyelvi ideológiák vizsgálatával, melyeket szintén érdemes tanul-mányozni a laikusi diskurzusokban is. Ezt a megközelítést támogatják a gyakorlati megfontolások (a nyelvi problémák és ideológiák sokszor együtt jelentkeznek), de elméleti érvek is szólnak mellette: az, hogy egy-egy közösségben mit tekintenek nyelvi problémának és mit nem, ill. hogy mennyire súlyosnak éreznek egy-egy prob-lémát, az nemcsak objektív tényezőktől függ, hanem az adott közösségben ható nyelvi ideológiáktól is (l. Lanstyák, előkészületben).
2. Fontos adatszerzési mód a határon túli és a magyarországi n y o m t a t o t t é s e l e k t r o n i k u s s a j t ó m o n i t o r o z á s a , a nyelvi problémákra vonatkozó cikkek, ill.
adások gyűjtése, a bennük található adatok felhasználása. A sajtón kívül érdemes volna megnézni a határon túli szépirodalmat is. Természetesen az adatokat kritikai elemzésnek kell alávetni, hiszen a sajtóban — és természetesen a szépirodalomban
— fiktív történetek is megjelenhetnek. A monitorozó munkába a felsőoktatási intéz-mények magyar szakos hallgatói is bekapcsolhatók, ilyen témájú szakdolgozatok hozzájárulhatnának a nyelvi problémák jobb megismeréséhez.
3. További — önként adódó — módszer a r é s z t v e v ő m e g f i g y e l é s , melyet nem nehéz alkalmazni olyan esetekben, amikor a kutató maga is az adott közösségben él, habár gondot okozhat a tárgyilagosság megőrzése olyan esetben, amikor a problémák
F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, XII. évfolyam 2010/1, Somorja
a kutató személyét is érintik. A részt vevő megfigyelés folyamatosan végezhető, segít-ségével nagyszámú adatnak lehet birtokába jutni — már amennyiben a kutató veszi a fáradságot, és megfigyeléseinek eredményeit rendszeresen írásban is rögzíti. A részt vevő megfigyeléshez ilyenkor hozzátartozik az önmegfigyelés is, hiszen a közösség tagjaként a kutató maga is szembesül különféle nyelvi problémákkal.
4. A nyelvi problémák feltárásának különösen fontos forrását alkotják a n y e l v -p o l i t i k a i d o k u m e n t u m o k : n e m z e t k ö z i s z e r z ő d é s e k , a l k o t m á n y o s e l ő í r á s o k , n y e l v i v o n a t k o z á s ú j o g s z a b á l y o k é s r e n d e l e t e k , a t ö r v é -n y e k v é g r e h a j t á s i u t a s í t á s a i s t b . Ezeket abból a szempo-ntból kelle-ne ele-mezni, hogy mennyire irányulnak meglévő problémák megoldására (s melyeket kí-vánják megoldani), ill. mennyire gerjesztenek új problémákat és súlyosbítják a meglévőket. Hasznos volna áttekinteni a jogszabályok p a r l a m e n t i v i t á i n a k j e g y z ő -k ö n y v e i t is. A jogszabályo-kon -kívül vizsgálni -kellene a nyelvi problémá-k szempont-jából Magyarország és a környező országok g y a k o r l a t i n y e l v p o l i t i k á j á t é s o k t a t á s p o l i t i k á j á t , a nyelvi problémák megoldására (vagy gerjesztésére) irányu-ló kormányzati és más erőfeszítéseiket és eredményeiket. Hasonirányu-lóképpen tanulmá-nyozni kellene a különféle szintű szervezetek, intézmények nyelvpolitikáját.
5. Mivel jelenleg nem állnak rendelkezésünkre a fenti módszerekkel megszerez-hető adatok, a nyelvi problémák feltárásának és jelen munkámban való bemutatá-sának fő forrásai az empirikus kutatások. Ezek egy része egy kérdőíves vizsgálatból származik; ennek során 2006 végén 33 szombathelyi, pozsonyi és maribori magyar szakos egyetemi, ill. főiskolai hallgató töltött ki a nyelvi problémák feltárására irá-nyuló kérdőíveket (néhány eredmény meg is jelent, lásd Kolláth—Lanstyák 2007). A vizsgálatban részt vevő három felsőoktatási intézmény hallgatói három különböző nyelvi helyzetet reprezentálnak: a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán tanuló magyarországi magyarok az államnyelvi egynyelvűséget, a pozsonyi Comenius Egye-tem hallgatói mint a határon túli tömbmagyarság „képviselői” a viszonylag stabil, ki-sebbségi kétnyelvűséget, a Maribori Egyetemnek a muravidéki szórványmagyarság-ból származó hallgatói pedig az instabil kisebbségi kétnyelvűséget, a nyelvcsere ál-lapotát. Az összehasonlító megközelítés lehetővé tette a kisebbségi helyzetben lét-rejövő nyelvi problémák egyes sajátosságainak feltárását is.
6. A rendelkezésünkre álló empirikus anyag másik részét n y e l v i n a p l ó k ide vonatkozó bejegyzései alkotják. A nyelvi naplók olyan írott dokumentumok, melyek nyelvi vonatkozású eseményeket és észrevételeket rögzítenek, azaz olyan esemé-nyeket, melyekben a beszélés, beszéd hallgatása, olvasás vagy írás meghatározó szerepet játszik. Nyelvi vonatkozású események leírásán kívül a nyelvi naplók nyel-vi reflexiókat is tartalmazhatnak, olyan észrevételeket különféle nyelnyel-vi jelenségek-kel kapcsolatban, amelyek nem köthetők egyetlen konkrét eseményhez. A naplóbe-jegyzések nem csekély része nyelvi problémákról szól. Pozsonyi magyar szakos egyetemi hallgatók 2006 és 2009 között 69 naplót készítettek, mintegy 800 bejegy-zéssel. (Lásd Lanstyák 2008; lásd még Bognár 2008.)
7. A nyelvi problémák empirikus vizsgálatának eddig nálunk nem alkalmazott módszere kifejezetten erre a témára irányuló s z o c i o l i n g v i s z t i k a i i n t e r j ú k ké-szítése, melyek célja a részleges vagy teljes nyelvi életrajzok8összeállításához szük-séges adatok összegyűjtése (ezekre lásd Nekvapil 2003, 2004).9Ami a lehetséges adatközlőket illeti, első körben nyelvtudatos, iskolázott beszélőkkel lenne érdemes ilyen témájú interjúkat készíteni, különösen olyanokkal, akik hivatásuk során
rend-F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, XII. évfolyam 2010/1, Somorja
szeresen szembesülnek nyelvi problémákkal, akár az oktatás, a közigazgatás, a kul-túra, a politika vagy a gazdasági élet stb. területén. Második körben érdemes meg-próbálkozni a kevésbé nyelvtudatos és kevésbé iskolázott, ill. iskolázatlan beszé-lőkkel is, mindenekelőtt olyanokkal, akik gyakran mozognak a két beszélőközösség határterületén. A szociolingvisztikai interjúk a spontán beszélgetések során rögzített nyelvi vonatkozású tények jobb megvilágítására, kiegészítésére is szolgálhatnak, amennyiben adatközlőként a spontán beszélgetések szereplőit alkalmazzuk.
8. A korábban említettekből következően a nyelvi problémák megismerésének forrásai közt tarthatjuk számon a n y e l v é s z e k és n y e l v m ű v e l ő k nyelvi vonatko-zású írásait is. Szükség volna a határon túli nyelvváltozatokra, nyelvhasználatra, kétnyelvűségre, nyelvpolitikára stb. vonatkozó eddigi magyar és külföldi szakiroda-lom áttekintésére és elemzésére a nyelvi problémák szempontjából.