A napirend és a politikai fi gyelem

A választók (politikai) nyilvánosság terében értékelik a politikusok által fi gyelmükbe kínált témákat, emiatt befolyásolási szándékot kell sejteni a politikai napirendre került témák mö-gött. A politikusok célja, hogy „előhangolt” felhasználók mondjanak véleményt a témákról.

Ebben az értelemben a politikai fi gyelem a politikai napirendekkel lesz egyenlő, vagyis azzal, hogy miként kerül egy téma a döntéshozók (politikai – policy – napirend) és véleménybe-folyásolók (média napirendje) fi gyelmébe, illetve hogyan lesz értelmezhető és fontos a köz-vélemény számára is (közköz-vélemény napirendje), illetve hogyan születnek a döntések. A napi-rend-kijelölés modellje ad erre választ.¹⁹³ Ezek közül is a politikai napirend kerül a politikai fi gyelem középpontjába, ami arra utal, hogy a döntéshozók fi gyelme véges, miközben szám-talan téma és probléma vetődik fel a politika napirendjén.¹⁹⁴ Fontos kérdéssé válik, hogy me-lyik téma kap fi gyelmet a tisztviselőktől az ügyintézés korlátozott kapacitásának világában.¹⁹⁵ A politikai fi gyelem másik értelmezési iránya a pártok működésében ragadható meg. A fi gyelem külön hangsúlyt kap a választások alkalmával, amikor egy párt különböző cso-portjai között kell megtalálni az összhangot, a nyilvánosság elé állítani azokat a „kombi-nált” témákat, amelyeket a fi gyelem középpontjába akarnak állítani. A folyamat tipikusan a „behind the scene politics”, vagyis a kulisszák mögötti politikában megy végbe, a nyilvá-nosság elé az elhúzódó viták, illetve a végeredmény kerül. Az esetlegesen megnyert válasz-tások alkalmával azonban a választók az ígéretek megvalósítását akarják látni. A kérdés az, hogy milyen sorrendben történhet az ígéretek napirendre vétele. Ez a szakasz viszont újra a politikai fi gyelem kérdését feszegeti. Mansbridge a folyamatot két modellel írja le, ezek a

’kötelezettséget vállaló’ és az ’előrelátó’ modellek. Amíg az előbbi arra helyezi a hangsúlyt,

190 Sunstein 2007.

191 Ld. az érzelemről írtakat a korábbi fejezetben.

192 Dahlgren 2005: 152.

193 McCombs & Shaw 1972.

194 John & Jennings 2010: 564.

195 John & Jennings 2010: 563–564; Kingdon 1984: 3.

hogy a törvényhozók a választásokon tett ígéreteket kívánják végrehajtani, azaz reagálni a választási eredményekre, addig az utóbbi arra, hogy milyen prioritások lehetnek azok, ami-ket a választók elvárnak az ígéretek betartásakor. Azaz melyik ígéret kerüljön előre és melyik hátra a sorrendben. Ebben az értelemben az előrelátó modell már a következő választások ígéreteire is hatással lehet.¹⁹⁶ Azt láthatjuk, hogy a politikai fi gyelem túlmutat a pusztán politikai tisztviselőkre szűkülő kérdéskörön, mivel a fi gyelmet nem jelen időben kezeli.

Nem az a kérdés tehát, hogy adott pillanatban milyen döntéseket kell meghozni, hanem a fi gyelmet érintő priorizálásra hatással lesz a múlt, valamint befolyásolja a jövőt. A politikai fi gyelemnek tehát három dimenziója van. Az első dimenzióban hangzanak el az ígéretek, amelyek elkötelezik a döntéshozókat, és amelyek révén cselekvési stratégiákat állítanak fel a politikai szereplők. Ebben a dimenzióban kisebb szerep jut a prioritásoknak a politikai fi gyelem területén. A prioritások a kampánykommunikációban jelennek meg, vagyis mi az, amit a napirenden kiemelten szerepeltetnek a politikai szereplők és igyekeznek a média és a közvélemény napirendjére átemelni. Ez nem más, mint a klasszikus napirend-kijelölés (agenda-setting) folyamata, aminek alapjait Maxwell McCombs és Donald Shaw dolgozták ki 1972-ben.¹⁹⁷ A napirendbefolyásolás révén tehát a prioritások alárendelődnek a különbö-ző szereplők közötti kommunikációs dinamikának a választási kampányokban. A második dimenzióban a kormányzás vagy általában véve a döntéshozatalban érintett ügyek közötti válogatás kerül a középpontba. Ez a politikai fi gyelem témákra összpontosító szakasza, ami azt is magában hordozza, hogy amíg egyes témákkal tudnak foglalkozni, addig más témák kikerülhetnek a fi gyelem zónájából.

Az első dimenzióból fakad a második, mert a korábban napirendre került fajsúlyos témák kikerülhetetlenül a fi gyelem középpontjába kerülnek. Ennek révén válik az első dimenzió múltidejűvé, mivel addigra már megtörtént az elköteleződés a téma mellett.

Mansbridge-i értelemben ez a ’kötelezettséget vállaló’ modell a jelen, ami refl ektál a múlt-ra. A harmadik dimenzióban pedig a prioritások alapján kényszerből vagy stratégiailag hátrasorolt ügyek kerülnek elő, amelyekről tudható, hogy a jövőben foglalkozni kell ve-lük, de még nem érkezett el az idejük. Az ’előrelátó’ modell pedig a ciklus újraindítását teszi lehetővé, mivel a parlamenti választások ciklikusságából kifolyólag elkerülhetetlen, hogy a témák közötti válogatás ne legyen hatással a következő kampány ígéreteire. Azt látjuk tehát, hogy a politikai fi gyelem tárgyalásakor elkerülhetetlenül fi gyelembe kell ven-ni az időtényezőt. A politikai szereplőknek meg kell osztaven-niuk a szűkkörű fi gyelmüket a különböző alternatívák között. Végső soron a választásokon való győzelmüket befolyá-solja az, hogy mennyiben képesek összehangolni a fi gyelmüket a választóknak tett ígére-tekkel, miként reagálnak az ellenfelek ígéreteire és mit tartanak a napirendeken, azaz a nyilvánosság előtt. A sok versengő ügy azt is megkövetelheti, hogy vonják vissza néhány ígéretüket, más fontosnak ítélt kötelezettségvállalásokat pedig halasszanak el.¹⁹⁸ Az itt vázolt fi gyelemvezérelt modell kiemeli a szűkös fi gyelem jelenségét, amíg a dimenziók a fi gyelem egyensúlyára és ciklikusságára mutatnak rá. Arról azonban nem esett szó, hogy milyen témák kerülhetnek a döntéshozói fi gyelem középpontjába. Az eddigiek alapján úgy tűnhet, hogy egy-egy párt csoportjai és az ellenfelek között dől el a kérdés. Fontos

196 Mansbridge 2003: 516–520.

197 McCombs & Shaw 1972.

198 Froio et al. 2017: 700.

megjegyezni azonban, hogy a média és a közvélemény is befolyással rendelkezik, az ő napirendjeikről is átkerülhetnek témák a politika napirendjére, azaz a politika kénytelen lesz fi gyelmet szentelni más témáknak is. A politika tehát nem gyakorol kizárólagos jo-got a napirendek befolyásolása területén, irányítani azokat pedig korlátozottan tudja. A politikusoknak így nem csak a pártjuk és ellenfeleik felvetéseire kell reagálniuk, hanem a társadalmi igényekre és a médiában előkerülő ügyekre is.

Attól, hogy a politikusok nem gyakorolnak kizárólagos jogot a napirend irányítása felett hathatósan képesek befolyásolni azt, hogy mi kerüljön a döntéshozói fi gyelem középpontjá-ba. Tipikusan ilyen befolyásolók a politikai beszédek, amelyek fi gyelemirányító funkcióval rendelkeznek a döntéshozatalra.¹⁹⁹ Kutatások többfajta kontextusban is vizsgálták a beszéde-ket. Egy holland kutatás például azt tanulmányozta, hogy milyen hatással vannak a politikai beszédek a koalíciókötésekre és a kormányok életciklusára,²⁰⁰ az Egyesült Királyságban pedig azt vizsgálták, hogy mennyiben reagálnak a beszédek a közvéleményre.²⁰¹ Mindkét kutatás hosszútávon tanulmányozta, hogy mire irányult a fi gyelem és azt lehetett várni, hogy kor-mányváltások alkalmával a fi gyelem fókusza is megváltozik, kicserélődnek tehát a témák.

Ennek ellenére arra jutottak a kutatások, legalábbis Hollandiában és az Egyesült Királyság-ban, valamint DániáKirályság-ban, hogy a kormányváltások nem jelentenek egyben kurzusváltásokat is, azaz a témák nem az aktuális kormányoktól függnek.²⁰² Az lehet erre a magyarázat, hogy a társadalmi gondok és kihívások függetlenek a kormányoktól, ezért azokat nem befolyásolják a választási kampányok, ehelyett a pártok a számukra kedvező módon adnak választ ezekre a fi gyelem felkeltése érdekében.²⁰³ Mindemellett a döntéshozók információfeldolgozása arány-talan, vagyis nem folyamatos, hanem epizodikus. Sokszor megreked, amit robbanásszerű ak-tivitás lendít ki a stagnálásból. Ebből a szempontból nem különbözik más, a politika világán kívüli szervezetek információfeldolgozásától. A kormányoknak és más szervezeteknek, ahogy az egyéneknek is, korlátozott a koncentrációképessége. Az egyetlen módszer e jelenség kezelé-sére az, ha a politikusok igyekeznek fi gyelmen kívül hagyni a körülöttük azonos időben zajló eseményeket, ehelyett arra összpontosítanak, hogy a fi gyelmüket gyorsan átfuttassák a külön-böző információáramlásokon. A kormánynak cselekvési sorrendet kell felállítania, de ez ha-tással lesz a témák ügyintézésére, végső soron pedig a napirendre kerülésére. Ezen a helyzeten javíthat a politika világában a hatalom felosztása, ami egyben az ügyek felosztását is jelenti (kormány, elnök, parlament, bíróság). Ezáltal szakosodva tudnak reagálni az egyes szerep-lők a politikai napirendekre kerülő témákra.²⁰⁴ A döntéshozatal világában tehát a politikai fi gyelem kérdése konkrét döntések meghozatalára, esetleg döntéshozói magatartásra képes válaszolni. A jelenséget a pártpolitikai ellentétek tovább színesítik, aminek ingerei rövidtávon fejtik ki hatásukat.²⁰⁵ Ezzel megérkeztünk a döntéshozatal világába, ahol a politikai fi gyelem második dimenziójában mozgunk. A politikai fi gyelem azonban nem jelent döntéshozatalt is, de a megnövekedett fi gyelem nagy valószínűséggel döntéshez fog vezetni. Egy kutatás azt vizsgálta, hogy miért fontos téma a bevándorlás Dániában, amíg kevéssé jelenik meg

Svéd-199 Hobolt & Klemmensen 2008.

200 Breeman et al. 2009.

201 Jennings & John 2009.

202 Mortensen et al. 2011.

203 Green-Pedersen & Mortensen 2013: 168.

204 Jones & Baumgartner 2005: 20–21; továbbá: Baumgartner & Jones 1993.

205 John & Jennings 2010.

országban. Arra az eredményre jutottak, hogy Dániában a jobboldalon két parlamenti erő, a liberálisok és a konzervatívok ellenzékbe kerülésével abban látták a népszerűségnövekedés lehetőségét 1993-ban, ha politikai viták tárgyává teszik, amivel a fi gyelmet a bevándorlásra irányították. Ezzel konfl iktusba kerültek korábbi koalíciós partnerükkel, a szociálliberálisok-kal, de a szélsőjobboldallal ellensúlyozni tudták ezt a konfl iktust. Svédországban egy jelentős jobboldali párt volt, a bevándorlás témája nem volt életképes opció a koalíciókötési poten-ciálja megóvása érdekében, így az nem került a politikai fi gyelem középpontjába.²⁰⁶ Közel azonos módszerrel folytak kutatások Belgiumban, Dániában és Hollandiában az eutanázia kapcsán és hasonló, a pártpolitika és koalíciókötési potenciál által meghatározott eredményre jutottak.²⁰⁷ Jellemzően tehát a szakpolitikai témák azok, amelyeket könnyen lehet vizsgálni és a sikeresség tekintetében ebből a területből (a második dimenzióból) lehet levonni a kö-vetkeztetéseket a politikai fi gyelem első dimenziójáról, valamint prognosztizálni a jövőbeli hatásokat, ami már a harmadik dimenzió felé mutat.

Összegezve, a fi gyelem a digitális léttel együtt került a társadalomtudományok fókuszába, ahol a digitális a probléma okozója és megoldása is. A politika színterén azonban más irányt kap a téma, a kérdés, hogy miként jut el egy ügy valamilyen politikai döntésig. Akár mo-dellben, akár dimenzióban gondolkodunk egy-egy téma végállomása a szűkös fi gyelemmel rendelkező politikai tisztségviselőknél lesz. Az általuk felállított prioritások hatással lesznek arra, hogy milyen témák futnak végig a rendszeren, és milyen témák hevernek sokáig a fi -ókban. Ezidáig nem említettük, de a döntéshozatalt befolyásolja a jogi környezet is, hiszen a procedurális demokráciákban az előírások betartása révén válik egy döntés legálissá. Termé-szetesen attól, hogy valami legális még nem jelenti azt, hogy a közvélemény által elfogadott is, ezért egy döntés nem jelenti szükségszerűen a téma levételét a napirendről. Könnyen lehet, hogy a döntés után újra foglalkozni kell a témával a jövőben. Így jutunk el ismét az állam-polgárok és a média befolyásolási lehetőségéhez. Ahogyan azt jeleztük, nem szabad megfe-ledkezni arról, hogy a média és a közvélemény is képes hatásosan befolyásolni a politikai napirendet. Ezek a szereplők fontosak lesznek, de a politikai fi gyelem szakirodalmát tekintve mellékszereplőknek kell tekintenünk őket, mivel csak hatással tudnak lenni a döntésekre, de meghozni nem tudják azokat. Ez alól kivételt képeznek a választások és népszavazások, amikor felértékelődik a közvélemény szerepe és a politikai szereplők válnak befolyásolókká.

Az ilyen eseményeket azonban fi gyelmen kívül hagyják a politikai fi gyelmet kutatók, mivel nem politikai döntések (törvények, határozatok stb.) meghozataláról szólnak. Ilyen esetekben a napirend-kijelölés mentén kerül tanulmányozásra a fi gyelem (vagy napirendre kerülés) for-rásai, irányai és következményei,²⁰⁸ de ritkán vizsgálják a kutatók a fi gyelem kommunikatív jellemzőit. Ha mégis, akkor a napirendről szóló irodalom körében maradnak.²⁰⁹ Mindezek alapján a fi gyelem nem sokban különbözik a jól kidolgozott tematizációs technikáktól. Nem kapunk azonban választ arra, hogy miként képesek a politikai szereplők magukra vagy a té-májukra irányítani a fi gyelmet. Emiatt a politikai szereplők kommunikációja során folytatott harc a fi gyelemért rejteget pár megválaszolatlan kérdést.

206 Green-Pedersen & Krogstrup 2008.

207 Ld. Green-Pedersen 2007.

208 Ld. Kiousis & McCombs 2004; Lopez-Escobar et al. 1998.

209 Ld. Hopmann et al. 2012.