Az anyakönyvek tanúskodnak a nép azon átalános érzelméről is, liogy hivóim között nem volt súlyos beteg ki végső lelkipásztori ellátásomat ne kívánta volna. Ha volt, ki általam el nem láttatott, ez nem azért történt mintha nem kívánt volna magához, hanem mert vé
letlenül vagy elébb következett be halála, mint re
méltek ő, s rokanai arra pedig, hogy visszautasittattam volna, 25 év alatt nem volt eset. — Igen csalód
nék, ki a nép mindennapi külső életéből annak belső ér
zelmeire vonna következtetést. A nép külső mozgalmai
ban a kényszerűség hatalma alatt é l ; a rósz házasságok a zilált családi élet; gyermekei iránt tanúsított gondat
lanság s e miatt bekövetkezett korai halálozások, nem k i
számított esetek, melyeket elhatározott akaratának sza
badságában vitt véghez, hanem azon élet természetes folyományai, melyet megháboritott a szükség, helyi vi
szonyok és azon szokások, melyek másodtermészetévé vál
toztak; belső érzelmei ezekben öntudatosan nem vesznek részt, inkább ezek külnyilvánitása által tanúsítja, mily örömest szabadulna azon külső bilincsektől, melyeket kény
telen hordani, de feloldani hatalmában nincs ; legalább rögtön haszontalan törekszik magát túltenni azon viszonyo
kon, melyek évek lefolyta alatt élete fonalán át- és össze
szövődtek. Azon romlottság, melyet korunkban a miveit
— 88 —
osztály példája után a nép felett hirdetünk, ellenkezik szabad cselekedetei- és munkás életével. Egy községnek erkölcsei mellett semmi nem tanúskodik annyira, mint belső lelkületének azon nyilatkozatai, melyeket nem kény
szerűségből, hanem szabad akaratból számos év lefolyta alatt tesz. Dömösön azon jelenet, hogy minden katholi- kus kívánja lelkipásztorának végellátását oly átalános, hogy inkább tízszer elmaradhat az orvos és a végrendel
kezés, mint egyszer a lelkiatya, minek magyarázatát hasz
talan keresem akár a kényszerűségben, akár a végső fé
lelemben. Ugyanis inig az orvos és végrendelet ellen nem egyszer nyilvánítja ellenszenvét, a lelkiatyát nem
csak a beteg, hanem egész házi népe még akkor is kö
vetelik, midőn ennek személye nem kedves, tömegesen kisérvén a betegágyához, jeléül annak, hogy a vigasz
talás közös. Különben is lelkiisméretének megvizsgálását évenkint ritkán mulasztja el valaki a dömösiek közöl. Né
zetem támogatva van a vallásos élet más nyilatkozatai által is. Ünnepélyesen mennek véghez a menyegzők, mig az ágvasságok takartatnak. Az egyházban télen, midőn hon van a nép tömegesen megjelen, mig nyáron meg nem jelenhet. A szent menetek, kivált halottak napján ünnepélyesek. A bucsuzásokat a halottak felett zokogások kisérik. Sz. miséket szolgáltatni igen gyakori.
Igaz hogy a nép között, nagy szerepet játszik a szokás ; úgy hogy sok helyen az érzelmek helyett a val
lás gépszerüvé v á lik ; csak hogy ily községekben több év lefolytán a belső romlottság el nem titkolható jeleit adja, de Dömösön 25 év alatt nagyobb rablásokra, ön- gyilkosságokra, vagy gyilkolásokra, alattomos orgazdákra, gyakori tüzesetek mellett gyujtogatókra senki som em
lékezik, ezek miatt senki büntetve nem v o lt; a mely ki
— 89
-hágások pedig elkövettettek, sokkal csekélyebbek, hogy sem más községek azoktól mentek lennének. A hol azon szerencsétlenségek, melyeknek a község lakói kivannak téve helyi körülmények által vannak indokolva és indicálva:
talán nincs ok a népet belsőkép romlottnak nevezni.
El merem mondani, hogy a romlottság képtelen olyan szorgalmat és munkát kifejteni, mint faminőt Dö- mös községében tapasztalunk ; hol az iskola rendes meg
tartását, a családok normális állapotját nem a tunyaság, nem kényelem hajhászat akadályozza, hanem azon munka melyet megfeszített erővel szoktak végrehajtani és pedig azon időszakban, mely a henyélésnek látszik kedvezni.' Dömösön a munkaképtelen kidől s mint hitvány tekin
tetik ; itt az erő ad felsőbbséget. Dömösön nincs koldus kit méltán ennek nevezhetnénk. Igaz, helyeselni nehéz, hogy itt a Duna mellett még az ifjak és hajadonok is kereskedéseket űznek, de azon nép, mely keze után él, nem ítélendő el e miatt, hanem inkább munka képte
lensége végett. Durva nehéz munkát végezni, és még sem feledkezni meg a lelkiisméret gyengédebb érzelmei
ről, oly vonása a dömösi népnek, mely már a szomszéd községekben sem található fel. Tanuságos lenne a mun
kának azon nemét és összegét, melyet Dömös végez össze
hasonlítani azon községekéivel, melyek földmivelésből él
nek, hogy kitűnjék azon kitartó munkaképesség, me
lyet a romlottsággal összeegyeztetni nem lehet. Tanusá
gos lenne a műhelyek kézműveseinek foglalkozását össze
hasonlítani azon munkával, melyet a vontatók télen a fagyos Duna szélén, vízben ; vagy fuvarosaink a mere
dek hegyek lejtőin végeznek, midőn a ló szoros értelem
ben kidől, a szarvasmarha pedig ha másutt neveltetett csak megválasztva használható. Azon küzködés molyét
90 —
Dömösön lakosaink kénytelenek kiállani, nem is hasonlít
ható az alföldi munkáihoz, hol csak betakarittanak, de nem készpénzen élnek.
Dömösön a népet szálas edzett termet, nyers, de mint átalában a Duna mellett tisztes külső arcz és ruha, őszinte, nem erőltetett nyíltság jellemzik. Különösen von
zódik munkás társaihoz ; mintha érezné, hogy sorsának megítélésében csak az illetékes, ki vele együtt tapasz
talta az élet terheit. Fogékonysága foglalkozásainak bár
mely nemében, talán kárára van inkább mint hasznára.
A fúrás-faragásban, kőfejtésben, építésben, hajózásban, va
dászatban, mezei munkákban, lovaglásban, csizmadia és mészárosszerii foglalkozásokban, az elárnsitásokban, a bognár munkákban, számos elég ügyes ember van Dö
mösön ; de épen ezért, mert sokféle foglalkozásaik között szakképzettségök nincs, tehetségeik pedig sokoldalról fej
le sz te le k , ritkán maradnak egy üzlet mellett, mint ezt a kitanult mesterembereknél tapasztaljuk.
Hogy pedig minden természetes ügyességük mellett Dömösön az írás-, olvasás, a könyvek megszerzése a nép
rendes foglalkozása közé nem tartozik, azon okból magya
rázható meg, hogy aminek gyakorlati haszna csak több év után remélhető, az az erdei, fuvarozási, tehát egészen másszerü munkák között el szokott maradni. Tagadhat lan mindemellett, hogy télen hírlapokat többen olvasnak írni, olvasni, nem nagy kivétellel, mind tudnak.
91
2 2. § .