A munkakínálat elemei, kapcsolata a reálbérhez

A munkakínálat a háztartások által a vállalati szféra számára felajánlott munkamennyiség. Ennek nagyságát egy nemzetgazdaságban a következő tényezők határozzák meg.

Az ország összlakosságának egy része nem munkaképes korú, a gyermekkorúak és az idősek nyilvánvalóan nem vesznek részt a munkakínálat alakításában. A munkaképes korú népesség a felnőtt lakosságot jelenti, e csoport egy része szándékozik is munkát vállalni, ők az aktív népesség, más szóval ők jelentik a munkaerő-állományt. Azok a munkaképes korúak, akik életük jelen szakaszában nem kívánnak munkát vállalni – mert felsőoktatásban tanulnak, gyermeket nevelve otthon vannak, eltartottak, stb. – az ún. inaktívak csoportját alkotják, ők tehát nem tartoznak a munkaerő-állományba. Az aktív népesség egy része foglalkoztatott, más részük – akik szeretnének munkát vállalni, keresnek munkát, de éppen nem találnak – munkanélküli (Mankiw, 1999). A fentieket foglalja össze a 10.1 táblázat³¹.

10.1 táblázat: A munkakínálat összetétele Összlakosság

Munkaképes korúak Nem munkaképes korúak Aktívak (munkaerő-állomány) Inaktívak

Foglalkoztatottak Munkanélküliek

Forrás: Saját szerkesztés

A munkakínálat és a foglalkoztatási helyzet jellemzésére számos mutatószámot közöl a statisztika.

 Aktivitási ráta = aktívak száma / munkaképes korúak száma (%). Ezt szokás részvételi aránynak is nevezni, a felnőtt lakosságnak a munkaerő-kínálatban való részvételét méri.

 Foglalkoztatottsági ráta = foglalkoztatottak száma/ munkaképes korúak száma (%)

 Munkanélküliségi ráta = munkanélküliek száma / aktívak száma (%)

A KSH adatai szerint 2010-ben Magyarországon az aktivitási ráta 55,4%, a foglalkoztatási ráta 49,2% (3781 ezer fő) a munkanélküliségi ráta 11,2% (474,8 ezer fő ) volt (10.2. táblázat).

31 Érdemes megjegyezni, hogy az aktívak csoportjában a KSH statisztikai osztályozása szerint a foglalkoztatottaktól és a munkanélküliektől elkülönítve említik az önállóak (önfoglalkoztatók, vállalkozók) csoportját (Misz-Tömpe, 2006).

Kényszerű munkanélkülinek tekintjük azokat a munkanélkülieket, akik a jelen bérszínvonal és munkakörülmények mellett is szeretnének munkát vállalni, de nem tudnak.

Önkéntes munkanélküli az, aki a jelen bérszínvonal mellett saját elhatározásából nem vállal munkát, jobban fizetett munkát keres. Ez a típusú munkanélküliség minden jól működő gazdaságban folyamatosan jelen van, ez teszi a munkaerőpiac kínálati oldalát dinamikussá, hiszen aki továbbképezi magát, a régi munkája helyett természetes módon szeretne a magasabb végzettségét igénylő, jobban fizetett munkát vállalni. Aki lakóhelyet változtat, az többnyire más munkahelyet kell, hogy keressen, azaz önként hagyja ott régi munkáját.

10.2. táblázat: Foglalkoztatás és munkanélküliség Magyarországon

Forrás: Saját szerkesztés a KSH adatai alapján

(http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qlf001.html), letöltve: 2012.09. 21

Fontos megjegyezni, hogy mind a munkanélküliek, mint az inaktívak számát meglehetősen nehéz pontosan meghatározni. Az inaktívak közt találhatók olyan reményvesztett munkanélküliek is, akik már régóta eredménytelenül keresnek munkát, ezért feladták a keresést és megpróbálnak valahogyan – családi támogatásból, ház körüli önellátó termelésből, illegális munkából, stb. – megélni. Ha azonban reményt látnának a munkavállalásra, inaktívból újra aktív munkakeresővé válnának. Ugyanígy, sokan vannak, akik azért választják az inaktivitást – például valamilyen nappali tagozatos tanulást, esetleg gyermekvállalást – mert az adott időszakban a munkapiacon számukra nem kínálkozik jó lehetőség, így életpályájuk jelen szakaszában az inaktivitással járó terveiket valósítják meg.

Így tehát az inaktívak között jócskán vannak rejtett munkanélküliek (Mankiw, 1999). Ezért a gazdaság teljes (potenciális) munkaerő-kínálata az aktívakat és az inaktívak egy részét jelenti (akik megfelelő körülmények mellett a munkaerőpiacra csábíthatók lennének.)

A munkanélküliséget annak kiváltó oka szerint tipizálhatjuk, így a következő típusok fordulnak elő a gazdaságban:

 Frikciós (súrlódásos) munkanélküliség az a munkanélküliség, ami a munkavállalók önkéntes munkahely-változtatása miatt lép fel. Az egyik állásból való kilépés, és a másik állásban való elhelyezkedés közt eltelt időben a munkavállaló munka nélkül van, tehát munkanélküli, azonban ez a munkanélküliség önkéntes. Ez természetes jelenség, a jól működő gazdaságokban is előfordul.

 A ciklikus (konjunkturális) munkanélküliség a gazdaság hullámzó jellegének, fellendülések és recessziók közt való ingadozásához köthető. Fellendülés idején a vállalatok növelni akarják kibocsátásukat, és ehhez több munkaerőre van szükség, tehát a munkanélküliek száma csökken. Recesszió idején viszont a csökkenő termeléshez kevesebb munkaerő is elegendő, elbocsátások következnek, azaz a ciklikus munkanélküliség nő.

 Strukturális munkanélküliségről akkor beszélünk, amikor a munkaerő iránti kereslet és a munkaerő kínálata szerkezetileg eltér egymástól. Ez előfordulhat gazdasági szerkezetváltáskor, amikor az újonnan beinduló ágazatban hiány van a képzett munkaerőből, ugyanakkor a megszűnő ágazat szakképzett munkavállalói munkanélkülivé válnak. Hasonló a helyzet a területi szerkezeti eltérések miatt is, ha a rendelkezésre álló munkaerő területileg máshol él, mint ahol szükség lenne rá.

Magyarországon, ahol a lakosság mobilitása nagyon kicsi, ez utóbbi helyzet komoly problémát okoz. Szintén strukturális munkanélküliséghez vezet, ha az oktatási rendszer olyan szakmákban biztosít túlképzést, amelyekre a gazdaság, a vállalati szféra nem tart igényt.

 Technikai (technológiai) munkanélküliség a strukturális munkanélküliségnek az a fajtája, amikor a gazdaság technológiai bázisának modernizálása, a nagyarányú gépesítés és automatizálás teszi korábbi munkavállalókat tömegesen munkanélkülivé.

A ciklikus, a strukturális és a technikai-technológiai munkanélküliség kényszerű munkanélküliséget jelent.

Amint említettük, a gazdaságban mindig jelen van a munkanélküliség. Amikor a munkapiac egyensúlyban van, tehát nincsenek kényszerű munkanélküliek, akkor is előfordul önkéntes munkanélküliség – tehát vannak olyan munkanélküliek, akik a munkapiaci egyensúlyi bérszínvonal mellett saját döntésükként nem kívánnak munkát vállalni. Ezt a helyzetet nevezzük természetes munkanélküliségnek, az ennek megfelelő foglalkoztatási szinthez tartozó kibocsátás pedig a potenciális kibocsátás. A gazdaság recesszióban ennél kevesebbet termel, és nagyobb munkanélküliséget tapasztal, fellendüléskor viszont átmenetileg a potenciális kibocsátásnál nagyobb is lehet a termelés, hiszen ilyenkor a termelők a megnövekedett keresletet úgy is ki akarják elégíteni, ha az egyensúlyinál magasabb munkabérrel a természetes munkanélkülieket is a munkaerőpiacra vonzzák, sőt a tényleges dolgozókat túlórában is hajlandók foglalkoztatni (Mankiw, 1999, Misz-Tömpe 2006, Hall-Taylor, 1997). A fentiek alapján definiálhatjuk a munkakínálat és a munkakereslet fogalmait, és jellemzőit.

10.2 ábra: A munkakínálat és a reálbér kapcsolata, munkakínálati függvény

Forrás: Saját szerkesztés

A munkakínálat (L^S) a háztartások által a vállalkozói szféra számára felkínált („eladásra kínált”) munkamennyiség. A munkakínálatot az ellenértékként kapott bér vásárlóértéke, azaz a reálbér befolyásolja. Minél magasabb a reálbér, annál nagyobb a munkakínálat, hiszen egyrészt magas bérek mellett az inaktívak és az önkéntes munkanélküliek egy része is megjelenik munkavállalóként a munkapiacon, másrészt a már dolgozók is hajlandók lehetnek akár túlmunkát is vállalni. Így tehát a reálbér emelkedésének hatására az aktív népesség száma is kismértékű növekedést mutat. Reálbér-csökkenés hatására viszont valamelyest csökken a munkakínálat, hiszen a munkavállalásra fordított idő ellenértéke kevésnek bizonyulhat ugyanezen idő más célokra –például pihenésre, utazásra, házi munkára – való alternatív felhasználásához képest.

Nominálbérnek (W) nevezzük azt a pénzösszeget, amelyet a munkavállaló a munkája ellenértékeként kap. Reálbérnek (W/P) nevezzük a nominálbér vásárlóértékét, azaz a rajta megvásárolható jószágok (termékek vagy szolgáltatások) mennyiségét. A munkakínálati függvény a reálbér és a kínált munkamennyiség kapcsolatát írja le.