A munkaügyi kapcsolatok szerepe, jelentősége

megteremtése a fogyatékos személyek rehabilitációjának elősegítése érdekében;

- A munkába állást segítő, valamint támogató szolgáltatások biztosítása;

- A társadalmi szemlélet formálása, fejlesztése.

A szövetségek az érdekképviseleti tevékenységük keretében foként az alábbi feladatokat látják el:

- jogszabályok és központi intézkedések véleményezése minisztériumi felkérésekre,

- közreműködés az Országos Fogyatékosügyi Tanácsban,

- a tagság szélesebb körét érintő problémák feltárása, javaslatok megfogalmazása országos főhatóságok felé.

Az érdekképviseleti munka gyakran formális, mert a jogszabályok tervezetét olyan rövid határidő alatt kell véleményezni, hogy érdemi munkára sokszor nincs lehetőség. A minisztériumok a véleményeket legtöbbször nem veszik figyelembe. Általában hasonló sorsra jutnak a tagság jelentős csoportjait érintő problémák megoldására vonatkozó kezdeményezések, felterjesztések is. Többek között ezek miatt a szövetségek érdekvédelmi tevékenysége nagyon gyenge. Magyarországon jelenleg az esetek jelentős részében még nem érvényesül a "Semmit rólunk nélkülünk" elv.

A Madridi Nyilatkozat hangsúlyozza, hogy minden intézkedést a fogyatékos emberek érintett érdekképviseleti szervezeteivel párbeszédben és együttműködve kell meghozni.

Részvételük nem korlátozódhat a tájékozódásra és a döntések támogatására. Ehelyett a kormányoknak a döntéshozatal minden szintjén létre kell hozniuk, illetve erősíteniük kell az egyeztetést és párbeszédet szolgáló mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a fogyatékos emberek érdekvédelmi szervezeteiken keresztül részt vegyenek minden intézkedés megtervezésében, végrehajtásában, nyomon követésében és értékelésében. A kormányok és a fogyatékos emberek érdekvédelmi szervezetei közötti erős szövetség az alapfeltétele a fogyatékos emberek esélyegyenlősége és társadalmi részvétele leghatékonyabb előmozdításának. E folyamat elősegítése érdekében megnövelt forrásokkal kell elősegíteni a fogyatékos emberek érdekvédelmi szervezeteinek kapacitásbővítését, hogy vezetési és kampánytechnikai képességeiket javíthassák. Ez egyben azt is jelenti, hogy a fogyatékos emberek érdekvédelmi szervezeteinek feladata, hogy irányítási és képviseleti tevékenységük színvonalát folyamatosan javítsák (Dajnoki - Szabó, 2007).

Segítséget nyújtanak azoknak a munkáltatóknak, akik nem vállalják fel a fogyatékos és megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatását a bürokratikus eljárások, illetve az ezzel járó adminisztratív pluszmunka miatt. Ezek a szervezetek a foglalkoztatással járó procedúrát felvállalják, ezáltal nemcsak a munkát biztosító szervezetet támogatják, hanem segítik a fogyatékos, illetve megváltozott munkaképességű munkavállalókat is az elhelyezkedésben.

Az ezt követő tényezők minősítése már alacsonyabbnak mondható, a legkisebb átlagértéket a média kapta. Ennek talán az lehet az oka, hogy a médiában kevés szerep jut a fogyatékos, illetve megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásával

kapcsolatos kérdéseknek, ezáltal a kapcsolatrendszerre a legkevésbé a média van hatással.

33. ábra: A fogyatékos személyek munkaügyi kapcsolatrendszerében szerepet játszó tényezők megítélése

Forrás: Saját vizsgálatok, n=473

Egy hajdúsági interjúalany kiemelte, hogy az alapítványoknak, akik a megváltozott munkaképességűeket segítik, rendelkezniük kellene állásközvetítési fekészültséggel, mivel ma még igen nehéz velük együttműködni, speciális ismeretek hiányában.

Valamennyi válaszadó csoport megítélése szerint a médiának van a legkisebb szerepe a munkaügyi kapcsolatrendszerben. A médiában keveset foglalkoznak ezzel a területtel, melyet érdemes lenne fokozni, hiszen a fogyatékos, illetve megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának egyik legfőbb oka az információhiány. Ennek érdekében a vizsgált szervezetek igyekeznek folyamatos kapcsolatot fenntartani a médiával. A legtöbb vizsgált szervezet a fejlesztésekről, beruházásokról, illetve közösségi programjairól rendszeresen beszámol a helyi televíziókban, ugyanakkor az országos csatornákról ez nem mondható el.

Az alternatív munkaerő-piaci szervezetek jelentőségét támasztja alá egy Zrt. termelési igazgatójával készült interjú tapasztalata is, akik egy alapítványon keresztül kerültek kapcsolatba fogyatékos személyekkel, mint potenciális munkavállalókkal. Az

alapítvány azzal foglalkozik, hogy azokat, akik hozzájuk jelentkeznek, megpróbálják az életútját elindítani. Igyekeznek munkát keresni az embereknek. Az alapítványtól megkeresték őket, hogy az életbe való beilleszkedés segítése céljából bemutassanak két kollégát, akik szellemi fogyatékosak. Az volt a kérdésük, hogy tudnak-e olyan feladatot biztosítani nekik, amit el tudnak végezni? Kísérővel fognak jönni, aki folyamatosan itt van velük. A vezető elmondása szerint úgy volt vele, ami nekik nem rossz azt próbálják ki. Végighallgatta az alapítvány munkatársát majd megbeszélték, hogy ha kiderül, a kolléga, akit hoznak nem tud beilleszkedni, vagy nem tudja ellátni a feladatát, akkor nem fogják alkalmazni. Ezek után befogadták a Szimbiózis Alapítvány által támogatott dolgozókat és a mentorukat. Ezt követően a vezető szólt a művezetőnek, megállapodott az alapítvánnyal a foglalkoztatásról. Elmesélte, hogy a jövő héttől két új munkaerő jön, és még kíséri őket valaki. Megbeszélték, hogy az első héten még nem vonnak le semmilyen következtetést, adnak 1-2 hetet maguknak. Ha valami gond van, akkor sem jelzik azonnal, hogy nem tudjuk tovább vállalni. Az alapítvánnyal is megbeszélték, hogy 1 évig fogják a mentort küldeni hozzájuk. Eltelt egy év, és amikor úgy tűnt a dolog, hogy a fogyatékos munkavállalók önmagukban is be tudnak járni időre munkahelyre és attól függetlenül, hogy nem jön velük most már mentor, és képesek a rájuk bízott feladatukat ellátni, akkor azt mondta a cég, hogy teljesen természetes, hogy tovább foglalkoztatja őket. A történethez hozzátartozik a döntés gazdasági oldala is, ugyanis amikor a két kolléganőt alkalmazták, nem gazdasági megfontolásból tették, nem is gondolkoztak ezen. A termelési igazgató szerint minden olyan dolog, ami a cég szerepét a munkavállalók beilleszkedésében segíti, az nekik jó. Nem tartják magukat ebben a témában szakembernek és nincs is idejük erre. O úgy tudott segíteni, hogy megengedte, hogy a fogyatékos személyek egyáltalán menjenek, és kipróbálják magukat a munka világában, vagyis egyszerűen csak adott egy esélyt, amit sokan az előítéletek miatt meg sem próbálnak.

Nem minden esetben az alternatív munkaerő-piaci szervezet keresi meg a munkáltatói oldalt, ellenkezőre is akadt példa. Ez esetben egy családi vállalkozás vezetői maguktól döntöttek úgy, hogy megváltozott munkaképességű személyt szeretnének foglalkoztatni, ezért ők kerestek meg egy ilyen jellegű alapítványt szakmai segítségért.

A vizsgált vállalkozás tervei között szerepelt (2010), hogy a cég tevékenysége mellett létre akarnak hozni egy alapítványt, ami munkaerő közvetítéssel foglalkozik.

Szeretnének munkaerő-piaci szolgáltatást nyújtani, vagyis már ők is szeretnénk kiközvetíteni megváltozott munkavállalókat más cégeknek. A vezető elmondása szerint

„van egy társadalmi alapprobléma, mégpedig az, hogy a civil szervezetek nem jutnak el a vállalkozói szektorba". Mivel a vizsgált szervezet gyakorlatilag mindkét oldalon, a munkáltató és a munkavállalói oldalon is jelen van, nagyon könnyen összehozzák a két szereplőt. így könnyebb nekik kiközvetíteni a munkavállalókat, jelenleg 1500 aktív ügyfelük van. Véleménye szerint, amikor ő elmondja, hogy miért jó, vagy miért nehéz megváltozott munkaképességű embert foglalkoztatni, azt neki valóban elhiszik.

Szerinte „nem nagy baj, hogy a rehabilitációs hozzájárulás kikerülése miatt foglalkoztat valaki megváltozott munkaképességű munkavállalót. Nem baj, ha valaki pénzért kezd bele, mert majd rá fog jönni, hogy nem csak a pénz a lényeg. Ha elindul ez a folyamat, alakulni fog a szemlélet is."