1918 õszén vidékünkre ijesztõ hír érkezik: Magyarország a háború vesztesei között van, mivel szövetségese volt annak a Németországnak, amelyet a III. Napóleonra mért sedáni vereség óta minden francia halálosan gyûlölt. Károlyi Mihálynak békét kell kérni Franchet d’Esperay francia tábornoktól, a gyõztes hatalom képviselõjétõl.
A megalázó békeföltételek katonai egyezményei közé tartozik a szerb katonai meg-szállás. Linder Béla 1918. november 13-án éjjel 11.30 órakor aláírta Baranya, illetve Dél-Magyarország megszállásának követelését. November 14-én reggel már 600 fõ-nyi szerb katonaság érkezett a pécsi állomásra.
A Somogyvármegye címû újság a következõket adja hírül:
„A Dráva hídjáért is aggódunk. Jelentéktelenül csekély õrsége van az eszéki híd-nak. Barcsnál a Dráva hídját egy cseh fõhadnagy vezetése alatt 40 fõnyi õrség ügyeli…”21
Kacskovics alispán hivatalos jelentésben így igyekszik megnyugtatni a közvéle-ményt:
„…Tegnapi intézkedésem nyomán már eddig Budapestrõl 230 magyar katona, Kanizsáról pedig egy század honvédség sietett a veszélyeztetett pontra. Az erõsíté-sek útban vannak, sõt telefonértesítés szerint még a zalai határt is, ahol semmi veszély nincs, megerõsítik…”22
Szigetvár vezetõsége súlyos gondokkal tárgyalja az eseményeket, mert senki nem tud biztosat a megszállás alá kerülõ országrész területérõl.
November 17-én – vasárnap – a templomokban is nyugalomra intik a népet.
November 18-án – hétfõn éjjel – Szigetvár és a közvetlen környék lakossága meg-szálló csapatok mozgásáról értesül.
November 19-én – kedden – a reggeli órákban Szigetvár utcáin már szerb meg-szálló katonák járõröznek.
20 Nyomtatásban megjelent. In: Zselici dolgozatok 4. Pécs: Mûvelõdésügyi Osztály, 1979. p.
57–66.
21 Sm. 1918. okt. 31.
22 Sm. 1918. okt. 31.
Az eseményekrõl az újság így számol be:
„…Szigetvár megszállása. Szigetvári tudósítónk jelenti, hogy tegnap este 11 óra-kor 220 fõbõl álló szerb csapat bevonult Szigetvárra. Minthogy a csapat érkezése elõre jelezve nem volt, a hatóság sem fogadta, de megérkezése után intézkedett elhelyezésük iránt. A szerb katonákat két szállodában helyezték el ideiglenesen…”23 A híren kívül külön cikk ad bõvebb ismertetést a megszállásról.
”A szerb csapatok s a Nemzetõrség együtt vigyáz a rendre. Nov. 18-án hétfõn az éjjeli órákban 216 fõnyi legénységbõl és 4 tisztbõl álló szerb katonaság érkezett Szigetvárra. A Nemzeti Tanácsot álmukból verték fel a fogadásra.
Vargha Sándor és a Nemzeti Tanács azonnal intézkedtek. A legénységnek a Le-gény- és Olvasó Egyletben, míg a tiszteknek a Korona és Réti szállókban adtak helyet.
Valamivel éjjel 1 óra elõtt jött a vonat. Vigyázban hallgatták Hegyessy János fõszolgabíró beszédét.
Tiltakozott a megszállás ellen, és hangsúlyozta, hogy a város kívül esik a demar-kációs vonalon.
Kéri a parancsnokot, hogy a kis és jelentéktelen városka lakosságát óvják meg minden kellemetlenségtõl. Idegesek. Jelentik, hogy van tolmács.
Nicsovics Vazul tolmácsolta a beszédet. A megszálló csapat a 6. szerb gyalogezred kötelékébe tartozik és parancsnoka Obren Petrovics fõhadnagy; beosztottak:
Samueló Lewy, Zsivány Nikolics, Milán Markovics hadnagyok. 19-én a városhá-zán megállapodtak a katonaság ellátását illetõen:
A város gondoskodik az ellátásról, amelyet a katonaság készpénzzel fizet. Fejenként és naponta 400 gramm hús, 700 gramm kenyér, kétszer hetenként 2-2 dl bor.
Õrséget állítottak az állomáson. Külön õrséget kap a posta is. 150 m körzetben járõröznek. A katonai fegyvereket be kell szolgáltatni. A városból élelmiszert to-vábbi parancsig kivinni nem szabad. Katonaruhában járni nem szabad…”
A katonaruhának a polgári életben való használatával késõbb is, többször is ba-jok vannak, mivel a boltokban levõ ruhahiány miatt a leszerelt katonák más ruhá-hoz jutni nem tudnak.
A járás székhelyén és a megszállott falvakban egyre nehezebb lesz a politikai te-vékenység és a lakosság mindennapi élete. Mindinkább világossá válik, hogy a kato-nailag megszállott területen a polgári közigazgatást is át akarják venni. A vármegye központjával, Kaporvárral egyre nehezebb a kapcsolat fönntartása.
Állandó izgalom oka a demarkációs vonal bizonytalansága.
„…A szigetvári szerb csapat parancsnoka bejelenti, hogy a dunántúli demarkáci-ós vonal Bátaszék, Pécsvárad, Babócsa, Kadarkút, Tarany, Berzence és Góla
köz-23 Sm. 1918. nov. 19.
ségeken vonul át, de a községeket egyelõre nem szállja meg, mert erre parancsot nem kapott…”24 „– A kaposvári fõszolgabírósághoz érkezett jelentés szerint ma délelõtt egy szerb törzstiszt érkezett Simonfára és közölte az elöljárósággal, hogy szerb csapatok hétfõn megszállják Simonfát. Hír szerint ugyanakkor a szerbek Zselicszentpált is megszállják…”25
Végül is 1919. február 2-án a Somogyvármegye c. lap közli azoknak a községek-nek a nevét, amelyekben szerb katonaság–õrség beszállásol.
Ezek: …”Barcs, Tarany, Rinyaszentkirály, Lábod, Szulok, Görgeteg, Somogytarnóca, Aranyospuszta, Hencse, Kadarkút, Szentimre, Hedrehely, Almamellék, Somogyhárságy, Németlad, Csertõ, Homokszentgyörgy, Kálmáncsa, Szigetvár, Görösgal, Istvándi, Nagydobsza, Rigócz, Darány, Drávatamási, Mozsgó és Somogyszentlászló…”26
A szigetvári szerb parancsnokság bejelentése a megszállás alá kerülõ községeket illetõen világossá tette, hogy a szigetvári járás D-i részét elvágták a megye székhelyé-tõl.Az Almáskeresztúrnál eredõ és Mozsgó község D-i részét határoló Porovicza-patak történelmi szerephez jut: 5 km-es vonalán Magyarország és az újonnan szervezett S.H.S. királyság – késõbb Jugoszlávia – zselici határfolyója lesz.
A megszállás nagy változást hoz a határközséggé vált Mozsgó életében is: fontos szerephez jut a politikai híreknek, a közigazgatási intézkedések híreinek a határon való átjuttatásában.
A Kaposvár–szigetvári vasútvonalat a határ kettévágta. Szigetvárral megszûnt a vasúti közlekedés. A vonal végállomását Szentlászlóban jelölték meg. A megszigorí-tott postai levélszolgálat miatt a megyei pártintézkedések eljuttatása és az irányítás munkája veszélybe került. A kereskedelem akadozott, a boltok egyre-másra kiürül-tek. A lakosság súlyos nélkülözésekkel tele télre számíthatott.
Híre jött, hogy Kaposváron megkezdték a földigénylõk összeírását. A Földmûve-lésügyi Minisztérium 32061-1919. sz. rendelete értelmében az öt holdnál kevesebb földdel rendelkezõk földet igényelhetnek. Ez a hír a szigetvári és a környékbeli pa-rasztságot is lázba hozza, hiszen a nagybirtokok gyûrûje a várost és a falvakat egy-aránt fojtogatta.
A mozsgói Képviselõtestület 1919. január 1-jén rendkívüli közgyûlést tart. Tárgy:
földigénylés. Az, hogy az év elsõ napján, Újév ünnepén tartják a közgyûlést, a nép türelmetlenségét mutatja.
Álljon itt a mozsgói Képviselõtestület közgyûlésének teljes menete!27
24 Sm. 1918. dec. 7.
25 Sm. 1919. jan. 19.
26 Sm. 1919. febr. 2.
27 A mozsgói képviselõtestületi, illetve munkástanácsi közgyûlési jegyzõkönyv az eredeti szó szerinti másolata. (Somogy Megyei Levéltár)
Jegyzõkönyv Felvétetett Mozsgón, 1919. évi január 1-én, a Képviselõtestület rendkívüli közgyûlésén.
Jelen voltak: Jung János bíró mint elnök, Perecz János, Tóth István, Horváth József, Müller Károly, Freifogl Ádám képviselõk.
A közgyûlés megnyitása után igazoltatott, hogy a gyûlésre a képviselõk szabály-szerûen meghíva lettek, mely után jelen jegyzõkönyv hitelesítésére Perecz János és Müller Károly kérettek fel.
Olvastatott alispán úr 32061/1918. sz. rendelete, mely szerint a katonai szolgá-latot és földet igénylõ katonákat „ánzwa” bizottságba 12 tag választandó. Tekin-tettel, hogy a községben és a hozzá tartozó pusztákon ilyen egyén igen sok lesz, körjegyzõ indítványozza, hogy 2 ily bizottság alakíttassék.
1/1919 határozat 2714
Ezek alapján az I. számú bizottságba
Vámosi József, Kovács József,
Cvik József, Meisztorovics János,
Koronics György, Megyer József,
hazatért katonák, kik 5 hold ingatlannal nem bírnak, továbbá
Kis István, Sárközi István,
Jozipovich István Müller János,
Velzenbach Antal, Mester József (Víg) jelöltetnek.
A II. bizottságba
Kis Lajos, Szabó József,
Stádler Mihály, Hardi János,
Buzsáki Ferenc, Pápai Pál katonák,
kik nem bírnak 5 hold ingatlannal, továbbá
Perecz István, Viszt József,
Steker József, Tankovics József,
Kovács Ádám, Pécsi György
szavaztatik meg.
Ezen bizottságok közül az I. bizottság elnökéül Jozipovich István, a II. bizottság elnökéül Szabó József jelöltetik ki.
A 3. határozat a kisbíró munkáját rendezte.
Több tárgy nem lévén, az elnök a gyûlést bezárta.
Kmft.
Csapó Endre Jung János
kjzõ bíró, mint elnök
Hitelesítjük Kmft.
Perecz János, Müller Károly
Súlyos gondot okozott a szerb katonaság eltartása. Jól jellemzi a község leszegénye-dett állapotát a mozsgói képviselõtestület 1919. évi január 26-án tartott közgyûlé-sének jegyzõkönyve.
Megtárgyalták a szigetvári fõszolgabíró 309/1919. sz. rendeletét, amelyben a szerb csapatok eltartására Mozsgótól 300 000 Koronát kér. A közgyûlés megállapítja, hogy a község pénztára teljesen üres, s így a kiszabott összeg rendelkezésre bocsátását ez csak kölcsön útján teljesítheti. A kölcsön fölvételével Jung János bíró és Csapó End-re közjegyzõ bízattak meg. Az ügy sürgõssége kitûnik abból, hogy február 23-án a kölcsön fölvételét már jelentik a fõbírónak.
Súlyos nehézségekkel tele idõszakban érkezett Budapestrõl a hír: március 21-én kikiáltották a magyar Tanácsköztársaságot. Ezt a Szigetvárott megjelenõ Dél-Somogy c. újság is megerõsítette.
A megyei Direktórium elrendeli a Vörös Hadseregbe történõ toborzás elõsegíté-sét. Március 26-án Kaposváron már teljesen fölszerelt menetszázad áll készen.
A szerbek leszerelik a magyar csendõrséget, a szigetvári és a barcsi járás megszállt részeit pedig Barcs székhellyel egyesítik.
A lakosságot a Magyarország fölosztásáról szóló hírek tartják lázban.
Mozsgóról híre megy a Földigénylõ Bizottság megalakulásának. Ugyanekkor megszervezik a Munkástanácsot. Errõl az 1919. évi IV. sz. közgyûlési jegyzõkönyv számol be.
Jegyzõkönyv
Felvétetett Mozsgón, 1919. évi április 21-én a községi munkás tanács (kisbetû-vel írták) közgyûlésén.
Jelen voltak: Sárközi István elnök, Istvánovits Antal, Kovács József, Kis Lajos, Piltner János, Horváth Ferenc, Megyer József, Pruck József, a munkás tanács tagjai és Csapó Endre körjegyzõ.
Elnök a közgyûlés megnyitása után igazolta, hogy a gyûlésre a tanács tagjai vala-mennyien meghíva lettek, mely után jelen jegyzõkönyv hitelesítésére Istvánovits Antal és Kovács József kérettek fel.
Körjegyzõ elõterjeszti, hogy a munkás tanács megalakulása után község ügyeinek vezetését átvette, melynek elnöke ezzel járó szakadatlan teendõket egyedül ellátni nem képes, egyik másik ügy elintézésére a tanács tagjai külön megbízandók len-nének. Azon ügykörök, amelyekre megbízás adandó, a következõk:
1. Hitelszövetkezetek ellenõrzése.
2. Katonaság élelmiszerének biztosítására egy-egy tanácstag bízandó meg.
10/1919. határozat
Az indítvány elfogadása után
1. A Hitelszövetkezetek ellenõrzésével: Istvánovits Antal.
2. A katonaság által igénylendõ elõfogatok kirendelésével Körösztös Ferenc.
3. A katonaság élelmezésének biztosítása és ellenõrzésével járó teendõk ellátásá-val Bona Ferenc tanácstagok bízatnak meg. Egyben kimondja a közgyûlés, hogy a katonaság részére az elõfogatot a község csak sürgõs ügyben és a század-parancsnok által aláírt szolgálati jegyre szolgáltat ki, mert a lakosság ezideig naponta igénybe vett 6–8 fogat elõállításával gazdasági munkája végzésétõl elvonatik. A községnek a hatóságok aláírásával Sárközi István, a munkásta-nács elnöke és Csapó Endre körjegyzõ bízatik meg.
Elõterjesztve lett, hogy a vármegyei direktóriumban szerzett értesülés szerint az a terv merült fel, hogy a községi és körjegyzõket a közszolgálat érdekében helyükrõl elhelyezik s helyettük a községbe másik jegyzõt neveznek ki.
11/1919. határozat
A munkás tanács összes tagjai úgy határoztak, hogy a körjegyzõ jelenlegi szolgá-lati helyén továbbra is hagyassék meg.
Több tárgy nem lévén, elnök a gyûlést bezárta.
Kmft.
Csapó Endre Sárközi István
jegyzõ tanácselnök
Hitelesítjük Kmft.
Istvánovits Antal, Kovács József