A posztmodern városok széttöredezett, fragmentált térszerkezete körüli diskurzus – köszön-hetően a Los Angeles-i Iskola urbanistáinak (Davis, Dear, Soja, Scott, Storper) – az 1980-as évek közepe óta rendszeresen feltűnik a nemzetközi porondon. Az elmélet gyökerei az 1950-es évek második feléig vezethetők vissza, ekkor láttak napvilágot az első olyan írások, amelyek a városok szerkezetének lassú átalakulására irányították rá a figyelmet (Debord 1957; Banham 1959). A városok fragmentált szerkezetéről szóló átfogó, koncepcionális publikációk az 1990-es évek első felében jelentek meg a nemzetközi szakirodalomban.
Brown (1993) már ekkor rámutatott arra, hogy magát a fragmentációt a városok esetében folyamatként és állapotként is értelmezhetjük, vagyis kutathatjuk azt a folyamatot, amely a széttöredezettséget létrehozza, vagy vizsgálhatjuk magát a városi térszerkezetet is. Jenks és szerzőtársai (2013) később mindezt azzal egészítették ki, hogy a fragmentációt kog-nitív téren is értelmezhetjük, vagyis hogy hogyan éljük meg és észleljük a várost. Scott és Storper (2014) városfejlődési elméleteket áttekintő írásukban rámutattak arra, hogy a városkutatók és urbanisták újra és újra megpróbálják a városfejlődés általuk vizsgált tér-beli és időtér-beli folyamatait a lehető legpontosabban leírni és elnevezni. Ennek következtében a szakirodalomban idővel újabb és újabb fogalmak, jelszavak jelentek meg és terjedtek el (pl. foglyul ejtett város, manipulált város, fogyasztói város, neoliberális város, fragmentált város, duális város, kreatív város, digitális város stb.). Bár a fenti folyamat a tudományos terminológia széttöredezését növeli, valószínűleg megállíthatatlan, lévén a kutatói lét részét képezi az általunk vizsgált folyamatok feltárása és elnevezése (tudományos brendelés). Az általam leírt kelet-közép-európai városfejlődési folyamatok összefoglalására és pontos körülírására éppen ezért javaslom a mozaikos város (mosaic city) fogalmának bevezetését.
A mozaikos kép sajátossága, hogy míg mikroszinten csak egy fragmentált, többnyire
kao-tikus, felismerhetetlen képet látok, makroszinten a mozaik egy jól látható és értelmezhető képpé áll össze (32. ábra). A mozaikos város elnevezés a fragmentált város elnevezéssel szemben tehát szemléletesebben fejezi ki, jobban megragadja és visszaadja azt, hogy a vá- ros a széttöredezettség ellenére mutat valamilyen képet kifelé és működik.
32. ábra A mozaikos város képe mikro- és makroszinten mozaikos város
mikro-szintű képe:
a részletek felismerhetők, de a város nem rajzolódik ki, nem felismerhető
mozaikos város makroszintű képe: a részletek teljes struktúrává állnak össze, a város felismerhető
Forrás: saját szerkesztés
A mozaikos város kialakulásában alapvetően két folyamat játszott meghatározó szerepet:
a rendszerváltozás utáni privatizáció, valamint a városfejlesztési stratégiákat és szabályo-zást gyakran megkerülő, rövid távú politikai érdekeket szolgáló ad hoc döntéshozatal.
A kelet-közép-európai térségben e két folyamat nagyban hozzájárult a mozaikosság kiala-kulásához és lerakta a mozaikos város alapjait. A szakirodalomban használt fragmentált-ság és az általam bevezetett mozaikosfragmentált-ság közötti különbségek tehát alapvetően az őket létrehozó folyamatokban keresendők. A mozaikos város kialakulásának és fejlődésének a privatizáció és az ad hoc döntéshozatal fontos attribútuma.
Az elméleti és empirikus részben számtalan eredmény arra mutat, hogy a kelet-kö-zép-európai városok területe – a fent említett két folyamatnak is köszönhetően – jelentős változásokon ment keresztül a rendszerváltozás óta. Mint azt korábban megállapítottuk, a posztszocialista városfejlődés velejárója volt, hogy a hagyományos szocialista városok kompakt morfológiája felbomlott, ami a különböző funkciók és tevékenységek városok körüli szétterülésének volt köszönhető. A folyamat azonban nem csak „centrifugálisan”
a város területén kívül, hanem „centripetálisan”, vagyis a város területén belül is lezajlott.
A városon kívül a mozaikosság alapvetően a szuburbanizációra és a város szétterjedésé-re vezethető vissza. Az urban sprawl következtében a városrégió agglomerációs zónájában épített lakónegyedek jelentek meg a korábban összefüggő zöldterületeken és mezőgazdasági
területeken, a mezőgazdasági területek eltűntek vagy átminősítették őket, a természetes környezet széttöredezett és mozaikossá vált. A beépített és mesterséges felszínek aránya jelentősen nőtt. Az új fejlesztések mellett gyakran engedély nélküli építkezések vagy elha-gyatott területek tarkítják tovább a felszínt.
A városok belső területeire a posztszocialista társadalmi-gazdasági átmenet erősen rányomta a bélyegét. A város szövete egyre inkább széttöredezetté, mozaikossá vált, a város korábbi kompakt egysége felbomlott. A városközpont tulajdonképpen oly módon formáló-dott át, hogy a fordista és posztfordista termelés egymás mellett létezik, a tradicionális és új ágazatok keveredése egyfajta hibrid városi gazdaságként működik (Hutton 2004). A mozai- kosságot az átalakulás negatív és pozitív fejleményei egyaránt növelték. A negatív követ-kezmények között említhetjük, hogy a város szövetében tönkrement iparterületek, hátra-hagyott gyártelepek, lakatlanná vált üzemi és katonai barnamezők jelentek meg, amelyek tovább szabdalták a város szövetét. A pozitív fejlemények ugyancsak a mozaikos város irányába hatottak. A városrehabilitációs és városfejlesztési projektek, valamint az új gaz-dasági funkciók megjelenése alapvetően megváltoztatták a korábbi beépítési struktúrát és a városszerkezetet. A városi szövet szétdarabolódása, mozaikossá válása egyrészt az épített környezet jelentős átalakulására volt visszavezethető: a városrehabilitációs beavatkozások-nak köszönhetően sok városrész megújult. A városokon belül az egyes kerületek és városré-szek lehetőségei azonban nagyon eltérőek voltak, így az épületek állapot és funkció szerinti összetétele kuszává vált. Ezen folyamatok között említhetjük például Középső-Ferencváros esetét, ahol a városrehabilitáció mind a mai napig folyik. Az épületek egy részét felújították, másik részét lebontották és helyettük új lakóépületeket húztak fel (15. fotó). Ugyanakkor a rehabilitációs terület keleti részén még sok régi, rossz állagú épület is megtalálható.
A városrehabilitáció keretében a tradicionális beépítésű területeken gyakran új negyed nőtt ki a földből, búcsút intve a hagyományos beépítésnek. Középső-Józsefvárosban a mo- dern Corvin negyed városfejlesztési szempontból sok pozitívumot hozott magával, hiszen a korábbi – építészeti szempontból értékes, de lakáspiaci szempontból értéktelen – beépí-tést új, multifunkcionális beépítés váltotta fel. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy a fejlesztés építészeti szempontból egyfajta zárványként tűnik fel a környék hagyo-mányos beépítési struktúrájában.
A gazdasági átalakulás másik pozitív fejleménye volt, hogy egyes városrészekben és lakónegyedekben új, vagy korábban alulreprezentált funkciók (kereskedelem, vendéglátás, turizmus, szabadidő, rekreáció) megjelenésének és térfoglalásának lehettünk tanúi. A rend-szerváltozás előtti, egységes funkciójú és megjelenésű területek (pl. nagyobb, összefüggő lakónegyedek, nagy kiterjedésű iparterületek) az épületek funkcióváltásának (konverzió) és az új funkciókat szolgáló fejlesztéseknek köszönhetően ily módon szétdarabolódtak.
Példaként említhetjük a korábban egységes funkciójú lakóterületeken a kereskedelmi-, vendéglátó-, turisztikai és irodafunkció megjelenését bevásárló központok, hipermarke-tek, hotelek, irodaépületek formájában. Belső-Erzsébetváros gyakorlatilag ennek a pozitív átalakulásnak „esett áldozatul”. Az 1990-es évek második felétől jelen lévő ingatlanspeku-láció, a műemlékvédelem alatt álló épületek funkcióváltása vagy lebontása, a kereskedel-mi és turisztikai dzsentrifikáció, a bulinegyed körül sűrűsödő városi konfliktusok kereskedel-miatt a városrész fejlődése instabillá vált. Ezen folyamatok egyben felhívják a figyelmet a stratégia nélküli, ad hoc fejlesztések veszélyeire. A véletlenszerű fejlesztések és a szabályok folyama-tos áthágása a városrégió egészében a korábbi struktúrák mozaikossá válását eredményezte.
A fent bemutatott folyamatok a tradicionális városszerkezet minden zónáját érintik a törté-nelmi belvárostól a külső munkahelyövig, illetve tovább kifelé az agglomerálódó területekig, így a mozaikosság a városrégió egész területén – bár eltérő mértékben – de megjelenik.
A mozaikosság és a kreatív gazdaság kapcsolatáról szólva elmondhatjuk, hogy a mo- zaikos város alapvetően kedvez a kreatív gazdaság és kreatív osztály megtelepedésének.
A lakónegyedek mozaikossá válása egyértelműen előnyt jelent a változatos összetételű kreatív osztály számára. Kutatási eredményeinkben is visszaköszönt a kreatívok azon véle-ménye, miszerint a budapesti városrégió egyik legnagyobb előnye, hogy a lakónegyedek változatosak, sokféle állapotban és formában vannak jelen az ingatlanpiacon, így mindenki megtalálhatja a számára vonzó alternatívát. A funkciók mozaikossága ugyancsak kedvez a kreatív gazdaság számára, hiszen a gazdaság multifunkcionálissá válásával nőnek a krea- tív és tudásintenzív ágazatok lehetőségei, sőt a funkcióbővülést és a városrész átalakulását sok esetben éppen maga a kreatív gazdaság generálja.
Eredményeimet egy mondatban úgy összegezhetem, hogy Kelet-Közép-Európában és Magyarországon a kreatív kor városfejlődése a mozaikos város megjelenésében csúcso-sodott ki.