A fejezetben eddig bemutatott két modell (Kontrollált Szemantikus Kogníció, Hub-and-Spoke modell) tehát a szemantikus memória szerveződését, illetve a fogalmakhoz való hozzáférést biztosító kognitív mechanizmusok, illetve reprezentációk milyenségét és funkcióját írják le. Jelen alfejezet célja, hogy ezen modellek, illetve a szóprodukciós modellek viszonyát körüljárja bizonyos nagyobb elméleti csomópontok láttatásán keresztül.
A technikai fejlődés hatása a modellálásra
Korábban a modellálás a viselkedéses adatok megismételhetőségén alapult, próbálták beazonosítani a folyamat időbeli lefutásának sajátosságait, illetve magyarázni a hibázások természetét. Reprezentációkat és folyamatokat feltételeztek, illetve paramétereket, amely tényezők a különböző személyek és körülmények hatására sajátos módon variálódhatnak.
Újabban a kognitív idegtudományi kutatásoknak köszönhetően a modellálás esszenciája változott: a kognitív funkciók, illetve ezek agyi korrelátumainak beazonosítása került fókuszba (Dell, Schwartz, Nozari, Faseyitan és Branch Coslett, 2013).
Mi a szóprodukció?
Nem triviális kérdés, hogy ki mit ért produkció alatt. A dolgozatban szóprodukció alatt a vizuális stimulus (kép) által kiváltott mechanizmust értem (7. ábra), amely az adott elem megnevezéséig tart, azaz itt nem a fonetikai értelemben használom a kifejezést, hiszen az nem csak a szóforma fonetikai kódolását és a beszédhangok létrehozását jelenti, mint ahogyan az pl. Levelt-ék (Levelt, 1999; Levelt, Roelofs és Meyer, 1999) modelljének utolsó lépéseként megjelenik.
49
vizuális stimulus
szemantikai egység fonológiai egység kiejtett szó
Szóprodukció
7. ábra
A szóprodukció kifejezés értelmezése
Így tehát a dolgozatban a szóprodukciót vagy szóelőhívást kiváltó és időben azt megelőző lépés a vizuális inger feldolgozása. A következő lépéstől értelmeződik a szorosabb értelemben vett produkció folyamata. Azonban azt látnunk kell, hogy míg a CSC és a Hub-and-Spoke modell is elsősorban a fogalmak elmebeli elrendeződését, reprezentációját, illetve jellegzetességeit állítja fókuszba, addig a szóprodukciós modellek a szavakhoz való hozzáférés (időbeli lefutást is magukban foglaló) lépéseit próbálják meg leképezni. Éppen ez adhatja a viszonyuk láttatásának egyik fő motivációját: ha elfogadjuk az eddig tárgyalt modellek jellemzőit (CSC, Hub-and-Spoke), látni fogjuk, hogy azokhoz leginkább az interaktív szóprodukciós modellek illeszthetők.
Milyen szinteket lehet elkülöníteni a szóprodukció során?
A különböző elméleti megközelítések4 ellenére a modellek túlnyomó többsége különválasztja a jelentésalapú és a fonológiai alapú lépéseket (Garrett, 1980; Levelt, 1992) és akár agyi folyamatokat is (Luria, 1973), így a szóprodukció során általában minimum ezt a két szintet el lehet különíteni. Az előbbi esetén az elméletek általában feltételeznek egy közbenső szintet, amely a konceptuális-szemantikai és fonológiai szintek között helyezkedik el: ennek szerveződésére vonatkozóan jelentős eltéréseket találunk. Egymással ellentétben állnak alapvetően a lemma alapú elméletek (pl. Levelt, 1992) a független hálózat elmélettel (Caramazza, 1997): egyrészt a lemma amodális vagy modalitásspecifikus voltát illetően, illetve a szintaktikai és fonológiai információk elérésének sorrendjét illetően (Rapp és Goldrick, 2000).
4 A teljes szóprodukciós szakirodalom áttekintése nem lehet célja a dolgozatnak. A problémaláttatás motivációja, hogy a szóprodukciós modellek és a dolgozat elméleti keretét adó modell közötti elméleti csomópontokon keresztül kapjunk képet a szóprodukciós modellek azon vonásairól, amelyek relevánsak lehetnek a CSC szempontjából.
50
Az interaktivitás mechanizmusa
Az interaktivitás folyamatával kapcsolatban megkülönböztetjük az oda-vissza (forward-backward) ható interaktivitást, a laterális interaktivitást, illetve az interakciót. Az első esetén nem csak az időben előbb bekövetkező lépéstől terjed az információ tovább, hanem igaz ez visszafelé is, a laterális interaktivitás során a folyamatok közötti információterjedésről van szó (de nem az egymásutániság értelmében, ezért laterális), az integráció során a folyamatok kimeneti eredményei egyesülnek és közösen járulnak hozzá a következő folyamathoz. Az oda-vissza terjedő interaktivitás melletti egyik érv (ún. word superiority effect) szerint a vizsgálati személyek könnyebben felismerik a betűket, ha azokat szavakban mutatják be, mint ha önállóan vagy álszavakban látnák azokat, míg az integráció mellett a különböző modalitásokból származó információk (pl. vizuális, auditív) összekapcsolását lehet említeni, mely hozzájárul egy következő folyamathoz, pl. a tárgyfelismeréshez (Rapp és Goldrick, 2000).
Alapvetően megkülönböztethetjük a diszkrét (Levelt és mtsai, 1991; Roelofs, 1992) és az interaktív (Dell, 1985, 1986; Dell és O’Seaghdha, 1992) modelleket. Az elkülönítés alapja az ún. cascading activation, amely feltételezi az aktiváció terjedését a következő szintre, még mielőtt az előző szinten a már elkezdődött folyamat befejeződött volna. Mit jelent ez konkrét szóprodukciós modellek esetében? A diszkrét, kétlépcsős modellek (pl. Levelt és mtsai, 1991) jellemzője, hogy a feltételezett szintek aktivációja időben szigorúan egymást követi, a későbbi szintek addig nem aktiválódnak, míg a korábbi szinteken a folyamat be nem fejeződött. Ezzel szemben az interaktív modellek jellemzője, hogy a szintek hatnak egymásra, azok aktivációja párhuzamosan futhat (Rapp és Goldrick, 2000).
A két típusú modellben az aktiváció terjedés mechanizmusának egy további következménye is van: míg a diszkrét modellek a megfelelő szó szelekciója során nem engednek meg több lehetséges jelöltet (hiszen addig nem terjed tova az aktiváció, míg a szelekciós szakasz nincs teljesítve, azaz lezárva), addig az interakciós modellek esetében a szelekció nem kizárólag egy elem kiemelését jelenti, hanem a kapcsolódó egységek is aktiválódnak, de a legmagasabb aktivációt mutató elem lesz majd a „nyertes”. Ennek következménye a hibák értelmezésében érhető majd tetten.
A tulajdonságlista alapú megközelítéstől a kapcsolatok erősségéig
A fogalmak tárolásában és egymáshoz képesti viszonyában egy nagyhatású elméleti irány volt a tulajdonság listát vagy tulajdonsági csomópontokat feltételező hálómodell (Collins és Quillian, 1969). Később a modellek fejlődése a különböző tulajdonságok együttjárásának megragadásában érhető tetten (pl. McClelland és Rogers, 2003), azaz a 2000-es évektől
51
népszerű számítógépes modellálás a tulajdonságok, kapcsolatok együttes előfordulásának súlyozottságán alapultak. Napjainkban már a különböző szintek (szemantikai, fonológiai) közötti összeköttetések súlyozottsága adja a modellek újabb vizsgálható paraméterét (Dell, Martin és Schwartz, 2007; Dell és mtsai, 2013).
52