4. Megélhetési nehézségek, anyagi depriváció (Havasi Éva)
4.2. A megélhetési nehézségek, az anyagi depriváció különböző dimenziói
Azonban akár az orosz, a nigériai, az argentin, vagy a magyar szegények véleményét vizsgáljuk, akár a kutatók írásait olvassuk konszenzust találunk a tekintetben, hogy a szegénység meghatározó eleme az anyagi javak hiánya: az élelem, a hajlék, a ruházat, az alapvető fogyasztási cikkek, felszereltségi tárgyak szűkössége, nem megfelelő mennyisége és minősége, valamint a pénztelenség.
Ha a szegénységet jellemző „megélhetési nehézségek” konkrét megnyilvánulásait sikerül meghatároznunk, „operacionalizálnunk”, akkor következik a számbavétel, a mérhetőség nehézsége.
Részben ebből adódóan a szegénységet, s ennek meghatározó elemét, az anyagi nélkülözést, leggyakrabban az alacsony jövedelemmel határozzák meg. A jövedelemmel (annak egy meghatározott alacsony szintjével) definiált szegénységet, utalva a mérni kívánt és a mért között meglevő különbségre, „jövedelmi szegénység”-nek is szokták nevezni.
A számítási eredményeinket összegezve: a Monitor felvételből származó adatok szerint a 14%-os jövedelmi szegénységi aránnyal szemben a halmozott anyagi depriváció a lakosság egyharmadát érinti.
4.2. A megélhetési nehézségek, az anyagi depriváció különböz ő dimenziói
A megélhetési nehézségek számbavétele, az anyagi depriváció meghatározása és mérése azzal az előnnyel jár, hogy konkrét tartalmat, jelentést ad a szegénységnek, s ez által fontos kiegészítője a jövedelemmel mért szegénység-megközelítésnek.
Míg a jövedelem az aktuális (vizsgált évre jellemző) anyagi helyzetet méri, addig az anyagi depriváció az aktuális anyagi helyzet mérése mellett alkalmas arra is, hogy figyelembe vegye a tartós jövedelemhiányból adódó nélkülözéseket.
Az anyagi depriváció mérése azonban lényegesen bonyolultabb és nincs egységesen elfogadott definíciója, s ebből következően standard mérőszáma sem.
A tanulmányban használt deprivációs elemek elsősorban az OECD kísérleti számításait követik, de figyelembe veszik az EU szakértők e tárgyban tett ajánlásait is. Módszertani szempontból értékes tanulságokkal szolgált Förster és munkatársainak az EU14 országára, köztük Magyarországra is, kiterjedő összehasonlító elemzése, amely négy nagy deprivációs dimenziót kiemelve konkrét számításokat is tartalmaz a nem pénzbeli depriváció mérésére. A négy dimenzió: az alapvető javak deprivációja, a másodlagos (tartós javak hiányában megnyilvánuló) depriváció, a lakásdepriváció és a szubjektív depriváció.8
Természetesen az említett nehézségek mellett felvételből rendelkezésünkre álló információk is korlátot szabtak.
Az anyagi deprivációnak vannak objektív és szubjektív dimenziói. Az objektív dimenziók az adott társadalomban alapvetőnek tekintett javakhoz való hozzájutás szintjét, míg a szubjektív dimenziók a szegénységérzetet mérik. (Lásd 4.1. ábra.)
Az objektív dimenziókat három nagy csoportra osztottuk. Az első az alapvető szükségletek kielégítettségének korlátozottságát méri. Ezek közül hármat emeltünk ki: az élelmet, a fűtést és a lakásfenntartást (rezsi). Akkor beszélünk a depriváció első típusáról, ha a három szükséglet közül legalább egy kielégítetlen. A ruházkodás szükséglete kimaradt az alapszükségletek köréből. Ez ugyanis nem azonos erejű szükségletet képvisel az idős és fiatal generációk számára, s ami legalább ennyire döntő, a mérésére szolgáló indikátor („a szükségesnél kevesebb pénz jutott új ruhák
6 Lásd Ouellette, T., Burstein, N., Long, D. and Beecroft, E. tanulmánya, oldal.
7 Global Synthesis, Consultations with the Poor, 11. oldal.
8 Lásd Förster F. M, Tarcali G. and Till, M. idézett tanulmányát.
vásárlására”) nem alkalmas arra (legalábbis Magyarországon nem), hogy valós szükséget mérjünk vele. A lakosság 61%-a szerint nem jut elég pénz erre a célra. A kínai piacon beszerezhető olcsó ruhák, a használt ruhaüzletek széles fogyasztóközönséget kielégítő kínálata és a magas említési arány miatt nem vettük be az alapvető szükségletek mérésére szolgáló mutatóba. A gyógyszereket anyagi okokból nélkülözni kényszerülők még az alapvető szükségletek hasznos indikátora lehetne, de adatok hiányában kimaradt az elemzésből.
Az objektív dimenziók második nagy köre a lakások felszereltségének nagyon alacsony szintjére, az elemi (a lakosság zöme számára rendelkezésre álló, természetesnek tekintett) tartós fogyasztási cikkek hiányára fókuszál. A lakásfelszereltség alacsony szintjét összesen 19 alapvető tartós fogyasztási cikk figyelembe vételével vizsgáltuk, mégpedig standardizált z-scorok alapján képzett index segítségével.9
Nagyon alacsony szintnek a medián 60%-a alatti index-értékkel rendelkezőket tekintettük. A másik mérőszám az alapvető fogyasztási cikkekkel (az automata mosógéppel, a fagyasztóval, valamint a mikrohullámú sütővel egyaránt) nem rendelkező háztartásokban élők arányát mutatja. Három olyan terméket választottunk, amellyel a lakosság zöme (rendre 72, 53, illetve 71%-a) rendelkezik, s az eltérő igényszintek kiszűrése és a mély szegénységre történő fókuszálás miatt, mindhárom cikk együttes hiányát tekintettük deprivációs ismérvnek. A lakások felszereltségével mért második depriváció típus akkor jellemzi az egyént, illetve a háztartást, ha vagy a relatív index, vagy az abszolút mérőszám szerint a nélkülözők közé tartoznak.
Az objektív anyagi depriváció harmadik nagy csoportja a rossz lakáskörülmények indikátorait tartalmazza. Az egyik mutató a benti WC hiánya (mint abszolút szegénységi ismérv), a másik a komolynak tartott hibák említése a lakással kapcsolatban a megkérdezett részéről (dohos, vizes, sötét, aládúcolt, beázik, nagy zaj, illetve légszennyezettség jellemzi), a harmadik mutató esetében pedig, az összeíró részéről. Az összeíró sötétnek, szűknek és olcsó berendezésűnek minősítette a lakást (mindhárom együtt). Rossz lakáskörülményekben mért depriváció akkor áll fenn, ha a három mutató bármelyike szerint nélkülöző a háztartás, illetve a benne élő személyek.
A szubjektív dimenziókon belül az „objektív” szegénységérzetet két mutatóval számszerűsítettük. Az egyik a rendszeres anyagi nehézségekre utal: „a háztartásnak hó végére rendszeresen elfogy a pénze”, a másik egy komplexebb mutató, amely a háztartások ténylegesen befolyt jövedelmét és az általuk a „megfelelő” szintű megélhetéshez szükségesnek tartott jövedelmet veti egybe. Az index azok arányát mutatja, akiknek a jövedelme a véleményük szerint szükséges összeg felét sem éri el.
A „szubjektív” szegénységérzet alapján azokat soroltuk a depriváltak közé, akik önmagukról azt állítják, hogy „nélkülözések között élnek”, illetve „hónapról-hónapra anyagi gondjaik vannak”.
Szegénységérzet alapján akkor deprivált egy háztartás, illetve egy személy, ha akár az „objektív”, akár a „szubjektív” szegénységérzet fennáll.
Az objektív anyagi depriváció három, a szubjektív anyagi depriváció pedig két fő nélkülözési területre utal. Az objektív depriváció egy-egy területe megfelel egy-egy anyagi depriváció-típusnak, míg a szubjektív dimenzió két (objektív, illetve szubjektív) eleme alkot egy depriváció-típust. Így összesen négyféle depriváció-típust különböztettünk meg:
I. Alapvető szükségletek kielégítésének korlátozottsága
II. A tartós javak, a lakásfelszereltség alapvető szintjének hiánya III. Rossz lakáskörülmények
IV. Szegénységérzet („objektív” és „szubjektív”).
A nélkülözés elemzésénél a deprivációk számának halmozódását, illetve a depriváció típusainak átlagos számát (súlyozatlan deprivációs index10 segítségével) vizsgáltuk. Természetesen a
9 A z-score értékek az egyes vizsgált tartós fogyasztási cikkek standardizált értékei, amelyek figyelembe veszik a birtoklás értékelésénél azt is, hogy az adott jószág elterjedtsége a társadalomban mekkora. Ha az adott tartós fogyasztási cikk átlagos előfordulási aránya magas, vagyis sokan rendelkeznek az adott cikkel, de a vizsgált személy nem birtokolja, akkor a z-score változó nagy negatív értéket vesz fel, viszont, ha rendelkezik vele, akkor kis pozitív értéket. Vagyis felértékeli a ritkább javak előfordulását és leértékeli a sokak által birtokoltat.
10 A deprivációs index (Di) értéke 0 és 4 közé esik. Ha értéke 0, akkor ez azt jelenti, hogy az adott személy, háztartás, vagy társadalmi csoport esetében az anyagi depriváció egyetlen típusa sincs jelen, ha Di értéke 4, akkor mind a négy depriváció-típus jellemző.
M O N I T O R 2 0 0 5 6 1
deprivációs index, a depriváció típusainak méréséhez hasonlóan, számos önkényes elemet is tartalmaz, de tartalma, és a mért index értékének értelmezése mindenki számára követhető, számítása átlátható és egyszerű.
Standard, konszenzuson alapuló mérőszám hiányában, a különböző adatgyűjtésekből rendelkezésre álló információk szabta határok között, nagyfokú kutatói szabadság érvényesül a depriváció dimenzióinak számbavételénél, de ezen belül az anyagi depriváció dimenzionálásánál is. Mégha egyetértés is van abban, hogy a minimális alapszükségletek kielégítettségének mérése mellett a lakáskomfort és a lakások felszereltsége egyaránt figyelembe veendő, az egyes elemzők más és más javak meglétével, illetve hiányával számszerűsítik azokat.11 Vannak akik, részben ennek elkerülésére, a deprivációs mutató kialakításánál nem képeznek deprivációs dimenziókat, hanem az összes elemi adatot „ömlesztve” kezelik, s a szintetikus index esetében a depriváció típusai rejtve maradnak. Sokan a depriváció elemi mutatói között a mély szegénységre utaló tételek mellett az átlagos életszínvonalon élőkre, illetve a jómódúakra jellemző fogyasztási szükségletek kielégítettségi szintjét is figyelembe veszik, a deprivációs mutató alapvetően egy életszínvonal mutató.12 Az a megoldás is előfordul, hogy deprivációs típusok kialakítása után a teljes („overall) deprivációs index képrésénél a típusok eltérő súllyal szerepelnek.
Egyetértve Ouellette és munkatársainak anyagi depriváció mérésére megfogalmazott érvelésével13: az egyetlen út az, egyéni szubjektív választások, preferenciák szerepének csökkentésére az, ha inkább az „abszolút” és nem a „relatív” szükségleteket tartjuk szem előtt. Mint ahogy a bevezetőben már írtuk, ha a nagyon alapvető szükségletcsoportokra fókuszálunk, elkerülhetjük azt a vitát, hogy mi tekinthető nélkülözésnek és mi nem. Ezáltal kiküszöbölhetőek a fogyasztási szokásokból, a kulturális különbségek eltéréseiből adódó mérési torzulások. Minél jobban tágítjuk a figyelembe vett szükségletek körét, úgy nő a bizonytalanság a szükségletek minden egyes háztartástípusra egyaránt érvényes jellegét illetően.
A jövedelmi szegényben élők az átlagosnál nagyobb valószínűséggel halmozottan depriváltak, de a kétféle mérőszámmal — a jövedelemmel és az anyagi deprivációval — az anyagi szegénységben élők eltérő számát és körét ragadjuk meg.
A lakosság közel egynegyedének (23%) jövedelme a szegénységi küszöböt meghaladja ugyan, de mégis a halmozottan depriváltak közé tartoznak. Ugyanakkor olyanok is vannak, bár arányaiban kevesebben, akik jövedelmi szempontból a szegények közé tartoznak, de nem halmozottan depriváltak (a lakosság 4%-a, a jövedelmi szegénységben élők 31%-a). (4.2. ábra)
A halmozott depriváció mérése éppen azáltal segítí a szegények „beazonosítását”, hogy a jövedelemmel mérhetővé tett szegényeken túl, ráirányítja a figyelmet a szegények valamivel tágabb, részben az előbbivel azonos, részben különböző, de legalább annyira fontos csoportjára. Mivel a mély szegénységre fókuszáltunk, az anyagi depriváció tartalmát a legalapvetőbb szükségletekre korlátoztuk. Így a depriváció mérésénél nem léptek be a fogyasztási szokások különbözőségéből, az eltérő értékekből, magatartásmintákból adódó nehézségek, például az a jelenség, hogy bizonyos javak fogyasztásában, birtoklásában nem csak anyagi okok játszanak szerepet.14
Ferge Zsuzsa H.
Ganst idézve utalt arra, hogy a szegények egyik fontos funkciója éppen az, hogy a fogyasztói társadalom „szemetét”, mindazokat a javakat, amelyek mások számára már nem eladhatóak, vagy a többségi társadalom „levetett darabjait” elfogyassza. Így ezek a javak előbb-utóbb „lecsurognak” a szegényekhez is. Amikor a javakkal való rendelkezést vizsgáljuk, többek között ezt is szem előtt kell tartanunk.15 Még az anyagi depriváció esetében is figyelembe kell venni a különböző szükségletek kielégítettségi szintje mögött meghúzódó generációs és kulturális különbségeket is. A
11 Lásd a hazai szerzők közül Kapitány Balázs és Spéder Zsolt értékes és a dimenziók kialakításában újat hozó tanulmányát.
Valamint Panos Tsakloglou és Fotis Papadopoulos idézett tanulmányát.
12 Ehhez a közelítésmódhoz állt közel, a nemzetközi gyakorlatok fő áramát követve, Gábos András és Szivós Péter 2003-as tanulmánya is. Lásd a „Szegénység különböző metszetei” c. tanulmányt.
13 Lásd Ouellette, T., Burstein, N., Long, D. and Beecroft, E.: Measures of Material Hardship: Final Report c. tanulmányát.
14 Lásd Global Synthesis Ferge Zsuzsa What is happenning to poverty? Uncertainties of poverty measures – challenges of
„postmodernity” c. a depriváció mérési bizonytalanságairól írott munkáját.
15 Ferge idézett tanulmánya 11. oldal.
véleménykérdéseken, egyéni megítélésen alapuló besorolások, azok értelmezése az elemzés során szintén nagy körültekintést igényelnek. 16
A következőkben részletesen bemutatjuk az anyagi depriváció egyes típusainak (s azon belül az egyes összetevőknek) előfordulási arányait a teljes népességen belül és a jövedelmi szegények körében.