A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok történeté-nek feltárásához többféle eredeti hiteles forrásra támaszkod-hatunk, amelyek nélkül semmiféle továbblépés ezen a területen nem képzelhető el. Nem egészen ismeretlenek ugyan a tárgykör-ben munkálkodó kutatók előtt, rendszeres és teljes feltárásuk-ra azonban mindezideig nem került sor.
a./ Legfontosabb forrásaink mindenekelőtt az egyes kol-légiumok házi krónikái, az un. História Domus ok, amelyekben a rendházak megbízott scriptorai minden évben beszámoltak az elmúlt esztendő legjelentősebb eseményeiről, akár működött a rendház mellett iskola akár nem. Megírásukra már az 1580-ban nyomtatásban megjelent szabályzat, a Regulae Sooietatis Jesu kötelezte a rendtagokat. Formula soribendi című fejezete va-lamennyi írásbeli tevékenységre kiterjedt, így többek közt De literis annuis alcim alatt a História DomusOk és a Litterae
Annuae tematikájával és formájával is foglalkozik."'"''
A házi krónikáknak v. háztörténeteknek többek között a következő témakörök szerint kellett az év eseményeit össze-foglalniok: Catalogus personarum, Conversiones, Cultus Sanc-torum, Festivitates, Hospites, Festum Sancti Ignatii, Oecono-mia, Schola, Sodalitates, Convictus nobilium, Damna és Elogi-um DefunctorElogi-um stb. A História Domusokat író scriptorok ezt a
tematikát általában betartották, bár olykor variálták, hol bővítették, hol szűkítették. A beszámoló során a témákat több-nyire oldalcímek formájában a kézirat margójára is kivetítet-ték, ami a sokszor nehezen olvasható kódexekben nagy mérték-ben megkönnyíti az eligazodást.
Az egységes tematikus rendszernek az volt a célja, hogy egyrészt kizárjon a beszámolóból minden szubjektiv önkényes-kedést és a krónikás figyelmét meghatározott kérdésekre össz-pontosítsa, másrészt, hogy a provincia História Domusainak anyaga könnyen összefoglalható legyen, s így a Bécsben széke-lő provinciális és a Rendet Rómából irányító Generális számá-ra a rendházak évi eseményei áttekinthetőkké váljanak.
Ennek a beosztásnak a kutató nagy hasznát veszi az is-kolai színjáték forrásainak felkutatása során, mert az előadá-sok adatai csak bizonyos fejezetekben találhatók: mindenek-előtt a Schola megjelölésű bekezdésben, továbbá, ritkábban és alkalomszerűen, a Sodalitas, Convictus Nobilium3 Festivitates, Solemnitates és a Festum Sancti Ignatii oldalcímekkel jelzett
szövegrészekben is.
konvencionális beosztása, amelyhez a króniakírók általában következetesen ragaszkodtak. Mindenekelőtt közlik a növendé-kek számát, többnyire kiemelve, hogy közöttük hány gróf, bá-ró és köznemes található. Egyes esetekben a létszámot osztá-lyonként is megadják. Ezt követően felsorolják, hogy a Rheto-rica, tehát a legfelsőbb osztály végzett növendékei közül há-nyan választották a papi hivatást, sőt azt is feltüntetik, hogy ki melyik szerzetbe lépett.
Ezután kerül sor a Schola-fejezeten belül a declamációk és színjátékok felsorolására a Rhetoricán kezdve lefelé. A declamációkat többnyire csak általánosságban említik meg, mint a két felső osztály /Poésis és Rhetorica/ rendszeresen évente többször ismétlődő, nem színjáték jellegű gyakorlatait. A színjátékok témáját vagy címét viszont megadják, feltüntetve azt is, hogy melyik osztály játszotta és melyik kapott közü-lük praemiumot. Végül mindig nagy gondot fordítanak a közön-ség soraiban megjelent patrónus, mecénás és más előkelő szer mélyek felsorolására. Olykor a színpadra, díszletre és jel-mezre vonatkozó utalások is találhatók ebben a fejezetben, mint ahogy gyakran megemlítik a játékalkalmakat és az előadá-sok helyét is.
A Schola-fejezet legfontosabb része azonban az előadá-sok felsorolása és körülményeik ismertetése, ami önmagában is jelzi a színjátékok fontosságát a jezsuiták tanítási rendsze-rében. A darabok témáját vagy címét többnyire valamilyen
mon-datszerkezetbe ágyazva olvashatjuk, pl.: "Haec Gedeonem Germanice in foro civitatis, haec Hominem Jerichuntinum ante domum nostrum, aliae Filium prodigum in aria Scholarum lati-né agebant" Vagy: "P. Ambrosius Heigl .... pestem Flagellum esse Dei lugubri spectaculo demonstravit". Csak a XVIII. szá-zad első harmadától kezdve válik mindinkább szokássá, hogy a krónikaírók a puszta címek felsorolására szorítkoznak.
Elég gyakran előfordul azonban az is, hogy nem nevezik meg a darabokat, hanem csak annyit írnak, hogy egyes osztályok
színdarabokat adtak elő. fgy voltaképp jóval több előadásról tudunk, mint ahány darabnak a címét vagy témáját ismerjük.
Lényeges mozzanata a feljegyzéseknek az előadás nyel-vére való utalás. Erre akkor kerül sor, ha a darabot a latin-tól eltérő nyelven /lingua hungarica, germanica, gallica, italica, illyrica, slavonica, valachica/ mutatták be. Gyakran
"lingua vernacula"-t vagy "idioma vulgare"-t említ a krónikás, amiből nem mindig derül ki egyértelműen, hogy magyar, vagy né-met, illetve magyar vagy szlovák nyelvű előadásról van-e szó.
Sopronban például németül is játszottak, Trencsénben pedig olykor szlovák nyelvű előadásokra is sor került.
A színjátékok általában bizonyos ünnepi alkalmakhoz kapcsolódtak, s ezért a História Domus is az ünnepek megjelö-lésével adja meg az előadások időpontját. Ilyen ünnepi alkal-mak voltak többek között Nagypéntek /Dies parasceve v. Dies Veneris Sanctus/, Űrnapja /Dies Corporis Sancti/. Szent Ignác ünnepe, július 31 /Festum Sancti Ignatii/ stb. A
legjelentő-kalommal került sor a praemiumok kiosztására is.
Gyakran utalnak a feljegyzések a nézőközönség magatar-tására a következő kifejezésekkel: "cum successu et laude",
"magnó cum accursu", "cum plausu", "laudem et plausum retulit actio publica". Hangsúlyozottan emelik ki, ha az előadás a protestáns nézők tetszését is megnyerte, s azok ennek tapssal adtak kifejezést: "cum applausu haereticorum", "maximo accursu acatholicorum et plausu" stb.
Az előadás rendezőjét és különösképpen a darab szerző-jét azonban csak egészen kivételes esetben nevezi meg a kró-nikaíró. Mivel pedig ugyanazt a témát sokszor több jezsuita író is feldolgozta, a szerzőség meghatározása igen körülményes
A Schola-fejezeten kívül a História Domusnak már emlí-tett egyéb bekezdéseiben is találhatunk a színielőadásokra vo-natkozó adatokat. Néha ugyanis az egyes kongregációk, vagy a nemesi convictus /Convictus Nobilium/ növendékei is rendeztek különálló színjátékokat. Szent Ignác napján és az iskolaév vé-gén pedig gyakran az egész tanulóifjúság /juventus
scholasti-ca/ közreműködésével kerültek színre látványos produkciók, vagy a növendékek a körmenetekbe iktatott színpadi jelenetekben lép tek föl.
b./ A História Pomusok mellett legfontosabb forrásai a jezsuiták egész tevékenységének, s ezen belül az iskolai szín-játékoknak is az un. Litterae Annuae. amelyeket bízvást
for-díthatnánk magyarra "évi beszámolók"-nak, vagy "évi jelenté-s e k é n e k . A már idézett Reguláé Sooietatijelenté-s Jejelenté-su 1580. évi szabályzatának De literis annuis című fejezete is elsősorban erre vonatkozik, a História Domusok csak azért kerültek ott szóba, mert az egyes kollégiumok évi beszámolói nélkül nem lehetett volna az egész provincia eseményeit összefoglaló re-ferátumot Róma számára elkészíteni. A História Domus tehát előfeltétele volt a Litterae Annuaenak. Ezért is tévesztik néha össze a Litterae Annuaet. a Hvstoria Z?owwsokkal.
A Congregatio Generális 1581. évi határozata kimondja, hogy egy-egy provincia egész területén működő valamennyi rend-ház tevékenységéről évenként összefoglaló jelentést kell ké-szíteni és Rómába küldeni. Ennek megfelelően az egyes rendhá-zak évi beszámolóit a provincia székhelyén, a mi esetünkben Bécsben, némileg lerövidítve összesítették és két /később több/
példányban lemásolták. Az első példány Rómába került, a máso-dik /illetve többi/ példányt a Provinciális irattárában őriz-ték. Hogy az idők múlásával miért kellett több példányt készí-teni, annak magyarázata abban rejlik, hogy a Litterae Annuae nemcsak a Generális és a Provinciális tájékoztatását szolgál-ta, hanem tartalmával minden rendháznak, illetve a rendtagok-nak is meg kellett ismerkedniök. Ezért szövegüket 1581-től 1614-ig, 29 kötetben folyamatosan kinyomtatták, ezeket szét-küldték s így olvasásukhoz mindenki hozzájuthatott. 1614-ben a Litterae Annuae kinyomtatása azonban abbamaradt, minden va-lószínűség szerint azért, mert az időközben megszaporodott
túllépte a kiadhatóság határait. /1650-1658-ig ugyan ismét megjelent néhány nyomtatott kötete rövidített szöveggel. Az 1658-ban közreadott kötet tartalmazza az 1581. és 1614. kö-zötti nyomtatott példányok indexét is, ami fontosságát növe-li./ Mivel pedig a Provinciális egyetlen példánya nem volt elegendő, ezért több másolatot kellett készíteni, hogy a pél-dányok egy év leforgása alatt körözhetők legyenek a provincia valamennyi rendháza között, ahol fel is kellett olvasni őket az ebéd ideje alatt, az egybegyűlt rendtágok előtt. Ezt iga-zolják egyrészt azok a bejegyzések, amelyek feltűntetik, hogy mely kollégiumokba és milyen sorrendben kell a Litterae Annu-aet küldeni, másrészt az egyes rezidenciák rektorainak igazo-lásai, amelyekben a kódexek első lapján tanúsítják, hogy mely napon kapták kézhez a Litterae Annuaet és felolvastatás után mikor küldték tovább a kötetet.
Ez a magyarázata annak, hogy míg Romában minden évből csak egy példányt őriznek, addig a bécsi Nationalbibliothek kézirattárában minden évből két, sőt három másolati példány is található. A pannonhalmi bencés apátság könyvtárában fenn-maradt kódexek valószínűleg a bécsi Litterae Annuaek egy
ré-szének másod- vagy harmadpéldányai.
A legteljesebb és a magyar kutatók részére is a leg-könnyebben hozzáférhető a bécsi sorozat, a kevésbé teljes pe-dig a Rómában őrzött gyűjtemény. Ezekhez mérten viszonylag csekély a pannonhalmi anyag. A nyomtatott példányok teljes
sorozata csak a római jezsuita könyvtárban és az osztrák Na-tionalbibliothek régi könyvtárában /Augustiner Bibliothek/, hiányosan pedig a BEK-ban és az OSZK-ban lelhető fel.
Az iskolai színjátékok történeti vizsgálata szempont-jából azért kap jelentőséget a Litterae Annuae köröztetése, mert rávilágít arra, honnan ismerték az egyes kollégiumok ve-zetői a provincia többi iskolájának színházi műsorát, és ma-gyarázatot kapunk arra is, miért bukkantak fel viszonylag rö-vid időközökben ugyanazok a drámák a provincia különböző is-kolai színpadain.
Nem értéktelenek azok az utasítások sem, amelyek a kó-dexek átvételéről és továbbküldéséről, valamint az iratok
to-2 /