Pozsony, 1729
• r
ELŐSZÓ
Kedves olvasó!
Ezennel rövid bevezetőt kap kézhez a magyar nyelvhez. Megszerkesztéséhez azok a férfiak és
nők adtak indítást, akik szeretik e nemes nyelvet.
A kis munka kidolgozását annál szívesebben vállaltam, mennél dicséretesebb az anyanyelv méltóságát és terjedését előmozdítani; leginkább azonban azért, mert e vállalkozás két különböző,
de szomszédos nép kapcsolatát érinti. Szent Ágoston bizonysága szerint ugyanis· „a nyelvek sokfélesége az egyik embert elválasztja a másik-tól, és e különbség miatt a természeti hasonlóság
1 dJ/ b k I I I ti é
nem e egen o az em ere egyes1tesere ; s ez rt dicséretes nagyon azoknak fáradozása, akik ké-pességük szerint arra törekednek, hogy a
külön-böző nyelvek kölcsönös megtanulásával az em-berek társas kapcsolatát elősegítsék, s ezáltal egymás iránt barátságosabbá váljanak.
2. §. Talán egy sincsen .az európai népek kö-zött, amely nem visel gondot saj·át nyelvének
dicsőségére és előmenetelére. Anglia és Hollandia Kelet- és Nyugat-Indiában terjesztette nyelvét;
Franciaország úgyszólván Európát· ·hódította
el I 1 N' I I 'b I l
meg ny veve ; emetorszagot nepe en es nye -vében a legtávolabbi országok igen sok települé-sén tisztelik. S meddig nem terjed a szlávok nyelve, amit a tudatlanok különben oly kevésre becsülnek? Aqítólag még hetven nép beszéli Európában és Azsiában. Egyedül a magyar nyelv maradt meg mindeddig otthonában. De miért?
A fő ok alighanem a távoli országokkal val6 kapcsolat hiánya lehet. Emellett azonban leg-inkább bennünk, magyarokban van a hiba, akik ez idő szerint sem idegen nyelv megtanulására nem törekszünk, sem arra nem fordítunk gon-dot, hogy a mienk váljék ismertté a szomszédos népeknél, s ha szükségessé nem is, legalább ked-veltté legyen; eltekintve att6l, hogy a sok idegen népek segítségével kedves hazánkban régi idők óta viselt háborúk alatt elég alkalmunk lett volna, hogy népünk és nyelvünk dicsőségét ösz-szekapcsoljuk. A mostani bevezető annak legyen szerény kezdete, hogy legalább akiknek rokoni kapcsolat, hivatali vagy más körülmények miatt érintkezniük kell a született magyarokkal, lás-sanak hozzá, hogy nyelvünket megszokják, s ez-által a mi nemzetünket is megnyerjék maguknak, és saját népüket is kedveltebbé és befogadot-tabbá tegyék.
3. §.Magában véve érdemli meg nyelvünk, hogy az idegenek megtanulják. Mert ha alka-lomadtán dicsérni szokták az egyik nyelvnél a mélt6ságteljességet, a másiknál a kecsességet, a harmadiknál az érzékletes kifejezéseket stb., akkor a mi nyelvünkben mindezek a tulajdon-ságok teljes gazdagságban megtalálhatók. Ha a spanyol grandezzaval, pompázatosan és mél-tóságteljesen beszél, a magyar capable állni a versenyt vele; ha a francia behízelgő beszédmód-jával a szívbe férkőzik és megnyeri azt, a ma-gyar, különösen az erényes, derék asszony
meg-nyerő magyar beszédével nemcsak egy embert, de egy állatot is meggyéSzhet; és ha a német német nyelvének férfiasságával áthatja a szívet és
meg-győzheti, egy derék magyar magyar nyelvének lendületével a férfiszívet biztosan képes bevenni.
4.
§.
De nem szándékunk., hogy panegirikuszt írjunk a magyar nyelvről. Hogy az azonban, ami itt elhangzott, megfelel az igazságnak, mindazok bizonyítják, akik a magyartköze-lebbről ismerik. Ami e bevezetőt illeti, nem szőr
szálhasogató kritikusoknak készült, hogy boga-rásszanak benne, hanem a kezdőknek és a ma-gyar nyelv kedvelőinek ja vára. A szükséges anyag kiválasztásán túl rövidségre és áttekinthetőségre
törekedtünk, s arra még, hogy emellett semmi ne maradjon ki, amit a kezdőnek egy olyan ide-gen nyelv tanulásában tudnia kell, mint a ma-gyar. Ha a nyelv kedvelői között akadnak, akik mélyebben kívánnak nyelvünk sajátosságaiba bepillantani, azoknak különösen Molnár és Pe-reszlényi részletesen kidolgozott Grammatica-ja, Komáromi Hungaria illustrata-ja, Bél írása a De vetere litteratura Hunno-Scythica és Tsétsi Obseruationes orthographico-grammaticae-ja ajánlható. Kövesdi Elementa linguae Hunga-ricae-ja túl rövidre és soványra sikerült, hogy e munka alapja lehessen. Hogy pedig a magyar nyelv mennyire nincsen rokonságban egyetlen európai nyelvvel sem, Bél Mátyás De peregrini-tate linguae Hungaricae-jából derülhet ki, mely
valószínűleg a Miscellanea Regiae Scientiarum Societatis Berolinensis legközelebbi számában jelenik meg. Ugyanettől a szerzőtől értesülésünk szerint egy másik disszertáció várható De
orien-tali linguae Hungaricae indole címmel; ebből hát az érdeklődők majd kielégíthetik kíváncsi-ságukat.
5. §. A módszert illetőleg, hogy miképpen
le-het nyelvünket.különösebb fáradság nélkül meg-tanulni, nem lehet mindenkinek egyforma sza-bályt előírni. A férfiak jól teszik, ha a grammati-cum principiurnok, különösen a paradigm.ák és a suffixumok mellett tisztes szókincsre töreked-nek, és mindjárt a magyar beszédre és írásra tér-nek; a tekintetes asszonyszemélyek azonban ne sokat törődjenek a grammatikai szabályokkal, hanem az olvasás megtanulása és a deklinációk megértése után késedelem nélkül német nyelvet
értő, született magyar férfiakkal vagy nőkkel kezdjenek társalogni; a vezetőnek így ugyanis alkalma lesz·, hogy a hibákat kijavítsa, bevezes-sen a grammatikába, és megmutassa, hogy ezt vagy azt így .és nem másként kell mondani vagy ragozni. Miután azonban mind a férfiak, mind a nők eljutottak odáig, hogy beszélni tudjanak, magyar könyvek olvasására kell szánniuk ma-gukat, az olvasottakat vezetőjük felügyelete alatt németre fordítaniuk, a speciális kifejezése-ket jól emlékezetbe vésniük, s azután az egész leckét párbeszéddé alakítaniuk. Hogy ebben mi-nél akadálytalanabbul haladjanak előre, nagyon hasznos, ha egy jól megírt magyar könyv mellé segítségül veszik Páriz-Pápai Dictionarium-át vagy Cellarius Liber memorialis-át, amely négy nyelven, latinul, németül, magyarul, csehül kap-ható, s kikeresik benne, ha a beszédben vagy ol-vasás közben valami ismeretlen fordul elő.
6.
§.
Végezetül szívből kívánja e szerény kis munka szerzője, hogy mivel anyanyelve ter-jesztésének őszinte szándékával írta, s emellett a dicsőséges német nemzet szolgálatára, a kívánt haszon mindkét félnél megmutatkozzék. És aho-gyan a felséges főhercegi Osztrák Ház·kegyel-mes örökös uralkodása alatt Magyarország
kel-lős közepén beszélik a német nyelvet, ugyanúgy beszéljék egykor a magyart a két nemzet kö-zötti igen hasznos kapcsolat miatt Németország belsejében. Élj boldogan, kedves Olvasó, s mondd a szerzővel együtt: „Áldja s egyesítse Isten a né-met és magyar nemzetet!" Ezt vallja és szívből kívánja
Kelt a magyar országgyűlés idején, 1729-ben, Szent László napján
köteles szolgád Meliboeus Tarnai Andor fordítása
FÜGGELÉK
MAGYAR ÉS NÉMET TÁRSALGÁS A Eelkelésrül
- Jó reggelt az Asszonynak!
- Igen szépen köszönöm.
- Miként nyugodott, aludt az Asszony?
- Igen jól.
- Mitül vagyon tehát, hogy ily sokáig az ágy-ban marad az Asszony?
- Későn mentem alunni.
- Mi tartóztatta Kegyelmedet ? - Némely jó barátim késtenek nálam.
- Valóban ideje vagyon már a felkelésnek.
- Ugyan valóul gondolja-é?
- Igenis, mert tízre jár az óra.
- Tehát fel kell hamar kelnem.
- Tessék azonközben a másik szobába bétérni Kegyelmednek.
A felöltözésről
- Te leány, hol vagy?
- Imé, vagyok! Mit parancsol az Asszony?
- Adj tiszta inget!
- Melyikét kívánja az Asszony, a vastagab-bat-é vagy a vékonyabbat?
- Amelyikét előbb kaphatod.
- lm, itt vagyon! Mit tévő legyek már?
- Add ide a nyakra való keszkenőmöt.
- A közönségest hozzam-é el vagy az arany-n yal varrotta r?
- Mindegy, mert sietnem kell. Most add ide az alsó köntösömöt, a vállamot, abroncsos és felső szoknyámot. - Nosza hamar l Ültesd fel a fejrevalómat; de még előbb mosdanom kell.
- Imé, itt a friss kútvíz, a királyné szagos vize, a kendő, a fésők, a gombostők és ami egyéb szükséges.
A konyhabeli szükségrül
- Hallod-é, leány! Hadd gyöjjön bé a szakács vagy szakácsné!
- Már az ajtó előtt várakozik.
- Mit parancsol Nagyságod?
- Mint áll a konyha dolga? Mit fogsz
készí-teni? ·
- Amit a Nagyságos Asszony parancsolni fog.
- Vagyon-é valami az éléskamarában?
- Vagyon alkalmas készületünk vadbul és egyéb konyháravalóbul.
- Mi vagyon tehát?
- Egy pár bépácolt őzcímer, két fácány, három kötés húros madár és egynéhány császármadár is; mindenféle kolbászok; a majorban pedig vannak hízlalt ludak, kappanok és pókák.
- Fogjad hát a konyhacédulát:
1. az egy őzcímer törött lének;
2. tehénhús mondolás tormával;
3. tyúkok karfiollal;
4. az őzpecsenye a madarakkal és a hozzá tar-tozandó salátával;
5. savanyókáposzta friss disznóhússal s tej-féllel j
6. póka pástétomban;
7. ecetben· forralt ponty egy tál rákkal;
8. utoljára tésztábul sütött és a szokott kon-fektum.
A káfé italrnl - Hol van a lokáj, szolga?
- A ká.féhez tartozand6 edényt készíti elől.
- Nem kész-é még a káfé? Hol marad oly so-káig?
- Most hozzák.
- Hozd ide a káfés asztalkát; tedd reá a készü-letet; hozd el a csészéket is; lásd, hol vagyon a nádméztart6, mert nem lesz elég nádmézünk.
-Tessék az Asszonynak egy csészével venni?
- Megvallom, inkább szeretem tejjel a káfét.
- Ha parancsolja az Asszony, majd az is itt lesz; de talám inkább csokoládával tart kegyel-med?
- Nem tagadhatom, hogy egy helyesen főtt csésze csokoláda sokkal kedvesebb nálam, mint egynéhány té vagy káfé csésze.
- Ellenben nékem a csokoláda igen heves, és a véremet fel szokta buzdítani.
- Az Asszony heves, de én hideg természetű
vagyok.
- Csak tréfálkodni tetszik ugyan kegyelmed-nek.