5S
M e z e i k a t á n g , cikória, jajkóró kattan, kattankóró, kávékatáng, napranéző, naprajáró fű, nap után járó fű (Cichorium Intybus). Fészkesek (Compósitae). 30—120 cm.
Sokfészkű, szára kemény, merev ágai szétterpedők, érdesek.
Tqlevelei rózsában állanak, öblösen kucorosak; a felsők aprók lándzsásak, alapjuk felé szélesedők és szárölelők, épek;
2—j fészke egy-egy csomóban fejlődik. Valamennyi fészek-piklielye mirigyesen pillás. Nagy, nyelves virágai szép égszín
kékek, ritkán fehérek, vagy rózsaszínűek. Termésének csúcsán, apró pikkelyekből álló bóbitája van. Terem legelőkön, utak szélén, az egész országban.
A mezei katáng gyökerét kesernyés, nyálkás ize miatt főzetnek készítve és más füvekkel vegyítve, altesti bajoknál használják. A friss gyökérnek kipréselt levét, sárgaság ellen isszák. Máj- és lépketnénye-désnél szintén jót tesz.
A Cichoria (pótkávé) e fűnek gyökeréből készül. Németország ban, különösen Freiburg, Ludwigsburg, Magdeburg, Braunschweig vidékén nagyban termesztik. Hozama 100 métermázsa holdankint.
O r v o s i k e c s k e r u t a , eboldal, gálya, pestisölő fű, pati
kai gálya (Galega officinalis). Hüvelyesek (Leguminosae). 50—
120 cm. Levele páratlanul szárnyas, 8—17 hosszúkás lándzsás levélkével. Pálhái hosszú szálkahegyben végződnek. Vitorlája lilaszinű, a többi szirom levele fehér. Terem nedves réteken, erdők szélén, folyók mentén, az északi vármegyék kivételé
vel, az egész országban.
Használata: Lázcsillapító hatásánál fogva e fűnek fözetét, himlőben fekvő gyermekeknek szokás italul adni. Ecetben áztatva és sóval vegyítve, lankadt tagok bedörzsölésére alkalmas.
L e g y e z ő b a j n ó c a , borvirág, kecskeszakálúfű, legyező-fű. réti legyezőm, szilva fa-legyezőm, tündérfürt, vereskőrontó (Spiríea Ulmaria). RázsaTélék (Rosaceae). 60—150 cm. Tőkéje vaskos, szára barázdált vöröses; levelei félbe szárnyasak.
A levélkék egyenetlenül fűrészesek, a végső nagyobb, tenye
resen 3 — 5-osztatú. Pálhái nagyok, fűrészesek. Számos apró, sárgásfehér, édes illatú virága bogernyőben fejlődik.
Termés-56
kéi 5—9-ével, 3—4 mm. átmérőjű gömböcskékben vannak összecsavarodva. Terem nedves réteken, vízerek mentén, a^
ország minden hegyvidékén.
Használata: E fü gyökerének és leveleinek kesernyés, fanyar izük van; összehúzó erejüknél fogva, vízben főzve, vérhas és ver-köpés ellen használtatnak. Ujabb időben hasví^kórnál kezdik alkalmazni.
A virágot, kellemes szaga miatt, teának főzve, i^as^tó italul veszik be. Szájvizet is készítenek belőle. Borba téve, a malvosiálho^ haspnló zamatot ad még a közönséges asztali bornak is.
V e t e t t k e n d e r fChannabis sativa). Eperfafélék (Mo-raceae). 50—300 cm. Levelei ujjasán összetettek; levélkéi keskeny lándzsásak, fűrészesek. Porzós virágai összetett buga-szerü fürtökben fejlődnek; a termővirágok egyenkint álla
nak ; piros bibéjük hosszan kiáll. Kemény, gömbölyű termé
sei (kendermag) olajtartalmúak. Hazája India, nálunk kivált az ország déli részén termesztik. Rostjai erős fonalat adnak, magjából olajat vonnak ki; az éneklőmadarak szeretik.
Az egész növény kábító, A mirigyszőröktől kiválasztott, sárgás narkotikus gyantából, Ázsia délkeleti részében a hasis készül, melyet újabban orvosságnak is használnak.
A kender leveleit nem használjuk, mert mérget tartalmaznak.
A gyógyászatban csak a magvak fordulnak elő és pedig erősen csillapító hatásuknál fogva, nemi szervek gyuladásánál, erős ondófolyás
nál, vagy magömlésnél.
A virágból és a felső friss hajtásokból készített tinctura a homoeopathák előtt kedves szer, a melyet előszeretettel használnak idegbajoknál, őrültségnél, máj kemény édesnél, scrophulotikus szembajnál, vesevérzésnél, nemi bajoknál, tripper és görcsöknél. A tiszta
tincturá-ból, 1—2 csepp elegendő.
Használati utasítás: A kendermagot vagy épen, vagy porrá zúzva, vízben, tejben főzve, vagy tejnek készítve szokás bevenni.
Az állatgyógyászatban a kendermagtej (1 rész finomra zúzott kendermag, 10—12 rész hideg vízzel vegyítve, kipréselendő) nagy szerepet játszik.
Közhaszna: A kendermaggal táplált tyúkok bővebben tojnak.
57
K ö z ö n s é g e s s é d k e n d e r , fóghagymaszagú fű, keresz
tes bodza, királynéasszony káposztája, Kunigunda fű, májgyő-gyító fű, pakóca, paszkonca, vizi gyopár, vizi kender (Eupa-torium Cannabinum). Fészkesek (Compositae). 50—150 cm.
Kissé pelyhes, levelei rövidnyelüek, 3—5 felé osztottak, lándzsás, fűrészes fhasábokkal. Viszájukon mirigyesek. Fész
kei sátorozó, tömött fürtökben állanak. Murvái fedelékesek.
Virágai halvány bíborszinűek. Illata az almáéra emlékeztet.
Terem árkokban, utak szélén, vizerek mentén, nedves réteken, az egész országban.
A vizi kendernek három faját különböztetjük meg. Az egyik a görög kender, apró bojtorján (agrimonia), a másik ageratum név alatt fordul elő, a harmadik az eupatorium. Füve, gyökere kelle
metlen füszerszagú és erős, kesernyés, fanyar izü.
Használata: A gyökérnek erős főzete, vagy a friss fűnek ki
préselt leve ajánlatos máj daganatnál, kemény édesnél, sárgaságnál,, kez
dődő vízkórnál, bélrenyheségnél, sőt váltóláznál is. Az ókorban a görög orvosok a füvet s gyökerét borban főzve,'májbajoknál és hasmenésnél használták.
Külső haszna: A füvet összetörve, daganatokra szokás kötni, mert azokat rövid idő alatt eloszlatja. Friss leve sóval és ecettel, lankadt tagok bedörzsölésre alkalmas.
Az állatgyógyászok e füvet kehes lovaknak szokták adni, hogy megtisztuljanak. A zöld kendernek leveleivel megdörzsölt lovakra a férgek sem szállnak.
K e r e s z t e s g a l a j , buzder, keresztes kásafű, keresztfű, keresztgyökér, mezei jázmin, ragadványfű, sérves fű, valaj (Galium Cruciata). Galajfélék (Rubiaceae). 15—45 cm. Töve terjedő. Levelei négyével örvben állanak, háromerűek, sárgás
zöldek és szárastól szőrösek. Virágai a levelek hónaljában, kurtaágú, bogernyőben fejlődnek; az utolsó elágazás középső virágai porzósak és termősek, a két szélső pedig csak por-zós. Pártája csöves, négymetszetű; sárga, mézillatú. A ter-méskocsánykák hátragörbülők s az ugyanott lehajló levelek közé rejtőzők. Termése kopasz. Terem füves, cserjés helye
ken, kivált a hegyvidéken, az egész országban.
58
A keresztes galajt a régiek nagy becsben tartották; manapság alig ismerik. A ragadó fűhöz (Galium Aparine) hasonlít.
Használata: E fűnek friss levét, erős főzetét, nyavalyatörésnél (epilepsia), görcsöknél, hisztérikus bajoknál és fejfájásnál használják.
Syrupnak készítve, véres viseletnél és vérfolyásnál nyer alkalmazást.
Külső haszna is van, a bőrkiütéseknél. A kiütéses testrészeket a fű fözetével, többször borogassuk naponkint.
K í g y ó s k e s e r ű f ű , anyafű, kigyógyökér, kigyótránk vagy trang, sárkányfű, tekertgyökerü fű fPolygonum Bistorta").
Keserűfűfélék (Polygonaceae). 30—90 cm. Ujnyi vastag tőkéje kígyózva kúszik. Szára egyszerű; levelei tojásalakuak, foná
kon kékesek. Piros virágai tömött, hengeres fűzérben fejlőd
nek. Porzói a lepelnél hosszabbak. Terem vizenyős helye
ken, réteken, hazánk minden magasabb hegyvidékén, Pozsony
tól Krassószörényig és Vasvármegyében. A havasokra is föl
megy.
A növény gyökerét multévi növényről, tavasszal kell szednünk.
A gyökér ilyenkor 2—3-szór hajlított alakot mutat, innét neve:
«bistorta», kétszer görbített. Összehúzó, erejénél fogva, nyálkaoldó szerekkel vegyítve, kitűnő hatású hasmenésnél, vérhasnál, vérfolyásnál, nemi bajoknál, trippernél, fehérfolyásnál (leuhorrhoe) és vakolásnál.
A főzetnek erősnek kell lennie.
Külső haszna: Inyvér^ésnél, foghúsernyedésnél, az erős főzettél szájunkat öblítsük. Hatása gyors.
E g y l e v e l ű k í g y ó n y e l v , Szent György fű (Orjhyo-glossum vulgata^ Kigyónyelvfélék (Ophyoglossaceae). 5—25 cm. Szára egylevelű; levele hosszúkás, tojásalakű, épszélű, tompahegyű és szárölelő. A lomblevél nyeléből kiágazó termőfűzére szártetéző 15—20 cm. hosszú, mindegyik olda
lán egy-egy sor 15—26 ülő spóra tokkal. Terem száraz, vagy kissé vizenyős réteken, szórványosan hazánk hegyvidékén.
Erről a növényről írja dr. Csapó: «Ennek egy kövér levelecs-kéje van, mely a vizi utifühöz hasonló, melynek egy hosszú kigyó-nyelvhez hasonló kis száracska kinőve vagyon. Terem nedves mező
kön, a hol is csak pünkösd havában található.))
59
Külső haszna: Sérülést, sebet gyógyít e füvecske, a ki vele testét kötözteti; friss sebeket tisztít, ha levelei borban főzve a sebekre boríttatnak.
F e l f u t ó k o m l ó (Humulus lupulus). Eperfafélék (Mo-racae). 3—4-5 m. Szára horgas, szőreivel kapaszkodik. Levelei szives alapból 3—5-karéjuak; durván és élesen fűrészesek.
Porzós virágai laza bugában fejlődnek, aprók és sárgás-zöldek.
A termők rövid kocsányú, tojásalakú fejecskékben vannak, melyeken a pikkelyek fedelékesek, szélesek és minden hó
naljában két virág rejlik. Megérve, a termések barnás-sárgák, 3—4 cm. hosszúak és tobozszerűek; a pikkelyek belső olda
lukon, sárga mirigyeket viselnek. A mirigyek keserű lupidin tartalma adja a sörfőzéshez a legjobb anyagot. Terem erdők szélén, kerítések mentén, stb. az egész országban. Helyenkint termesztik is.
A termesztett növénynek gyümölcse erős, bódító és kesernyés.
Kevés aetherikus olajon kívül, íz és szagnélküli gyantaanyagot tar
talmaz.
Használata: A komlót a gyógyászatban erősítő és vizeletet hajtó hatása miatt használják, kezdődő vízkárnál, altesti bajoknál s különösen gilisztáknál, A giliszták elhajtására a komlót tejben főzik.
Sárgaságnál a komlót borban kell főzni. A lupulin 0*3, 0*5 gr. adag
ban, önkénytelen vizeletnél s migrainenél vehető be.
Külső haszna: A sörfőzők is hasznát veszik; ránk annyiban fontos, hogy ütéstől eredő véraláfutásoknál és friss sérüléseknél borogató szernek, a komló főzete mindig bevált.
K e r t i k o r i a n d r o m , cigánypetrezsely, sobrák vagy sobrabori (Coriandrum sativum"). 2\—50 cm. Alsó levelei szárnyasak, kerekded, hasogatott levélkékkel; a felsők két
szer szárnyasak, keskeny levélkékkel, Gallérja rendes, szines gallérkája soklevelü. Ernyője 5—8-ágú. Szirmai fehérek, vagy pirosak; a külsők nagyobbak. Termése szívalakúan gömbölyű;
édes, fűszeres zamattal; levelei poloskaszagúak. Dél-európai növény, melyet csak helyenkint termesztenek. Kertek körül néhol el is vadul.
6o
A kertekben termesztett koriandrom, petrezselyemmagasságra nő. A friss magvaknak poloskaszaguk van; megszárítva kedves illa
túvá válik.
Használata: A magvakat, erősen izgató hatásuk miatt bél
renyheségből eredő felfúvódásoknál, kólikás bántalmaknál, mint főzetet, avagy mint port szokás alkalmazni. Gyomorgyengeségből eredő fej
fájást is enyhít, a fűnek jól megrágott magva.
Közhaszna: A koriandrommagot mustba, vagy borba szokás tenni, hogy muskotályzamatot kapjon.
A me^ei koriandrom (lyigella sativa") poralakban használva kitűnő tüdöelnyálkásodásr.ál, kimaradt havibajnál. A görögök a giliszták ellen használták. Gyenge természetüeknek a magvak főzete ajánlatosabb, mint a pora.