A női nevek korpusza több mint a kétszeresére nőtt az újabb gyűjtés eredménye-képpen, de a férfinevek korpuszához képest még így is meglehetősen kevés elemet tartalmaz, ezért különösen a kis elemszámú alsóbb rétegekben jelentős mértékű tor-zítással kell számolnunk. Bár a legtöbb adat itt is a birtokos rétegből származik, a 11. táblázatból annyi mégis megállapítható, hogy az első néhány helyen nincsenek nagy különbségek a társadalmi osztályok között: az Erzsébet és a Margit továbbra is a legmegterheltebb nevek, mellettük pedig az Ilona és az Anna található még meg minden névlista elején. (A mindössze egyszer előforduló neveket a táblázat nem tar-talmazza.)
0 2 4 6 8 10 12 14 16
1223–1252 1253–1282 1283–1312 1313–1342 1343–1359
Pozíció Birtokos Polgár
név db % név db %
1. Erzsébet 72 15,79 Margit 8 22,22
2. Margit 58 12,72 Erzsébet, Klára 6 16,67
3. Katalin 56 12,28 Katalin 5 13,89
4. Klára 47 10,31 Magdolna, Sebe 3 8,33
5. Ilona 44 9,65 Anna 2 5,56
6. Anna 34 7,46
7. Sebe 11 2,41
8. Kunigunda, Csala 10 2,19
9. Ágnes 8 1,75
10. Izolda,
Skolasztika 7 1,54
11. Adelheid, Barbara 6 1,32
12. Jolanta, Magdolna 5 1,10
13. Ágota 4 0,88
14. Imus, Nyeste, Venus 3 0,66
15. Cecília, Lúcia, Ruzsint, Viola 2 0,44
Összes
név 456 100,00 36 100,00
Pozíció Mezővárosi polgár Jobbágy
név db % név db %
1. Ilona 4 20,00 Erzsébet,
Ilona 4 13,80
2. Anna,
Erzsébet, Sebe 3 15,00 Katalin 3 10,34
3. Margit, Nyeste 2 10,00 Anna, Csala, Margit 2 6,90
Összes
név 20 100,00 29 100,00
11. táblázat: Az egyes rétegek leggyakoribb női nevei
A korábban elemzett korpuszhoz képest újabb nevek is megjelentek: a görög–
latin eredetű Cecília, Lúcia és a bizonytalan eredetű Ruzsint (vö. BERRÁR 1952: 47) is a többször előforduló nevek közé tartozik, a szintén görög–latin eredetű Dominika, Ju-dit, Krisztina és Orsolya viszont csak egyszer bukkant fel. A Mária továbbra is rendkí-vül ritka, az új korpuszban mindössze egy alakváltozata bukkan fel (1344: Marus,
AO. 4: 417), így a teljes korpuszban mindössze három adattal képviselteti magát.
(E ritkaság okairól bővebben l. SLÍZ 2011b: 146–147.) A görög–latin eredetű nevek szinte kizárólag az Újszövetségből vagy a martirológiumokból származnak; az ószö-vetségiek közül egyedül a Judit, illetve egy zsidó nő neveként a Sába említhető (1349, AO. 5: 291).
2.3.2. A női nevek eredet szerinti megoszlása a különböző rétegekben Az egyesített korpusz a korábbi vizsgálatnál (SLÍZ 2011b: 126–129) is nagyobb-nak mutatja a jövevénynevek arányát (vö. 12. táblázat). Ezek eredet szerinti megosz-lását tekintve továbbra is görög–latin eredetűek teszik ki a korpusz túlnyomó részét, és török eredetű ezúttal sem került elő a forrásokból (vö. 13. táblázat).
Bár egyes városok jelentős német és vallon származású lakossága miatt azt vár-nánk, hogy a polgárasszonyok névanyagában nagyobb arányban jelennek meg a német vagy francia eredetű elemek, a birtokosokon kívül mindegyik rétegben csak egy német eredetű névvel és egyetlen franciával sem találkozunk. Meg kell ugyanak-kor jegyezni, hogy ennek nemcsak a görög–latin eredetű nevek közös európai név-kincshez való tartozása az oka, hanem az adathiány is. A női nevek közismerten ritka előfordulása az oklevelekben nagy valószínűséggel még akkor sem tenné lehetővé, hogy valóban hiteles képet kapjunk a polgárasszonyok névállományáról, ha kifeje-zetten városi oklevelekből állítanánk össze a korpuszt; bár kétségtelenül hitelesebb képet adnának róla, mint a jelen gyűjtés.
Birtokos Polgár Mezővárosi
polgár Jobbágy
db % db % db % db %
Magyar 36 7,89 5 13,89 4 20,00 5 17,24
Jövevény 406 89,04 31 86,11 15 75,00 23 79,31
Bizonytalan 6 1,32 0 0,00 1 5,00 0 0,00
Ismeretlen 8 1,75 0 0,00 0 0,00 1 3,45
Összesen 456 100,00 36 100,00 20 100,00 29 100,00 12. táblázat: A női nevek eredet szerinti megoszlása a különböző rétegekben A korábbi korpuszhoz képest kiemelendő változás, hogy az úrnők körében is felbukkant két szláv eredetű név: Casuch (1358, AO. 7: 325; vö. FNESz.4 Kazsó) és Precana (1349, AO. 5: 284); az első Abaújból, a másik pedig Kőrösből. Ami a ma-gyar eredetűeket illeti, a korábbi korpuszhoz képest csak két újabb név került elő: a Nuz (1344, AO. 4: 462; ’nyuszt’, vö. TESz.) és a Rusa (1353, AO. 6: 74–75). Nem meglepő módon mindkettő a női nevekre tipikusan jellemző jelentésmezőkbe tartozó közszavakból (virágok és kis prémes állatok) keletkezett.
Birtokos Polgár Mezővárosi 13. táblázat: A jövevénynevek eredet szerinti megoszlása társadalmi rétegenként
a nők körében
Az egyetlen, de ötször is előforduló francia eredetű név a Jolánta. Ezt a korábbi korpusz elemzésekor és a névtáramban is még a görög–latin eredetű nevek közé so-roltam (vö. SLÍZ 2011a. Jolenth), újabb vizsgálataim alapján azonban (vö. 2.4.1.1.2.
fejezet) arra a következtetésre jutottam, hogy a név különféle származtatásai közül a franciából való eredeztetés mutatkozik valószínűbbnek.
A névféleségek megoszlását is megvizsgálva azt láthatjuk, hogy az első korpusz elemzésével kapott eredményeknél jelentősen, az akkori 61,22%-nál (SLÍZ 2011b: 128) több mint 12%-kal magasabb a jövevény névféleségek aránya az előkelő nők köré-ben (vö. 14. táblázat). Ez az újonnan megjelenő szláv neveknek, valamint a bizony-talan eredetűek viszonylag magas arányának köszönhető. Az utóbbiak egyike az újabb korpuszban háromszor is megjelenő Nyeste, amely egyaránt lehet a magyar nyest szó származéka és az Anasztázia alakváltozata is (vö. BERRÁR 1950: 254–255, RÁCZ 1959–1960: 78). A Manga (1358, AO. 7: 123) szintén több név (Magdolna, Margit) változata lehet, de más eredet sem zárható ki. A Chenez (1344, AO. 4: 391) feltehetőleg a Kunigunda egyik változata (vö. Kenys, BERRÁR 1952: 40).
A német eredetű nevek kapcsán kiemelendő, hogy többük egyházi, görög–latin eredetű nevek német változata. Az Elisabeth német változata például az Elz (1358, AO. 7: 366, Szepes m.), a Kathariná-é a Kathren (1358, AO. 7: 438–439, Szepes m.).
Német alapnévből keletkezhettek a következő névváltozatok: Goldus (1346, AO.
4: 571, Szepes m.; vö. BERRÁR 1952: 43), Imus (1358, AO. 7: 366, Szepes m.; vö.
FÖRSTEMANN 1900/19662: 949. Im- kezdetű nevek), Sela (1346, AO. 4: 556, Szepes
m.; vsz. a Giselá-ból). Német eredetű a polgárasszonyok köréből előkerülő Hylla is 14. táblázat: A névféleségek eredet szerinti megoszlása társadalmi rétegenként
a nők körében 15. táblázat: A névféleségek eredet szerinti megoszlása a jövevényneveken belül társadalmi
rétegenként a nők körében
2.3.3. Az úrnők névállományának időbeli változása eredet szerint Mivel női névből kevés áll rendelkezésünkre, nem érdemes a férfinevekhez ha-sonlóan, egyes nevekre lebontva vizsgálni az időbeli változást. Még a korpusz leg-gyakoribb neveiből is csak néhány fordul elő ugyanis időszakonként, így e véletlen-szerű adatok még megközelítőleg sem mutatnák a nevek valós népvéletlen-szerűségét. Az eredet szerinti megoszlás időbeli változását azonban már nagyobb eséllyel lehet vizsgálni (vö. 16–17. táblázat).
2. korszak 16. táblázat: Az úrnők neveinek eredet szerinti megoszlása
az egyes korszakokban
17. táblázat: A jövevénynevek eredet szerinti megoszlása az egyes korszakokban az úrnők körében
2. korszak 18. táblázat: Az úrnők névféleségeinek eredet szerinti megoszlása
az egyes korszakokban
2. korszak
19. táblázat: Az úrnők névféleségeinek eredet szerinti megoszlása a jövevényneveken belül az egyes korszakokban
Bár a magyar eredetű nevek arányában fokozatos csökkenést várnánk, az 1343–1359 közti korszakban az előzőhöz képest mérsékelt növekedést láthatunk. Ez lehet az adatok kis számából eredő torzítás is, ugyanakkor a névféleségek időbeli változását vizsgálva (18–19. táblázat) kitűnik, hogy a tíz előfordulás mögött mindössze négy névegyed áll. Ráadásul ebből kettő csak egyszer fordul elő (1344: Viola [AO. 4: 442]
és 1353: Rusa [AO. 6: 74–75]), így a másik kettő (3 Chala és 5 Sebe) nagyobb meg-terhelése, tehát feltehetőleg népszerű volta állhat a háttérben. Erre utal az is, hogy az úrnők névállománya mellett a Csala a jobbágyoknál, a Sebe pedig a polgároknál és a mezővárosiaknál is többször előfordul. Eszerint tehát nem arról van szó, hogy a magyar eredetű nevek újra kezdtek népszerűvé válni; az adatok csupán arról tanús-kodnak, hogy egy-két népszerűbb magyar eredetű név – e csoport háttérbe szorulá-sa ellenére – még a 14. század közepén is szélesebb körben használatos lehetett.