A Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5017/2018/3. számú határozata
Az ügy száma: Köf.5017/2018/3.
A tanács tagja: Dr. Patyi András, a tanács elnöke, Dr. Balogh Zsolt előadó bíró, Dr. Horváth Tamás bíró Az indítványozó: Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
Az érintett önkormányzat: Halásztelek Nagyközség Önkormányzat (2314 Halásztelek, Kastély park 1.) Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata
Rendelkező rész
A Kúria Önkormányzati Tanácsa
– megállapítja, hogy Halásztelek Nagyközség Önkormányzat Képviselő-testülete 2013. január 11-ig hatályban volt, a helyi adókról szóló 20/2002. (XII. 11.) önkormányzati rendeletének 3. § f) pontja törvénysértő volt, ezért az a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyó 1.K.28.389/2017. számú perben nem alkalmazható;
– megállapítja, hogy a Köf.5048/2015/3. számú határozatában törvényellenesnek nyilvánított Halásztelek Nagyközség Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 25/2012. (XII. 14.) önkormányzati rendelet 2016. február 28-ig hatályban volt 4. §-a egyes rendelkezései a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyó 1.K.28.389/2017. és 1.K.28.148/2017. számú perekben nem alkalmazható;
– elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét;
– elrendeli, hogy a határozat közzétételére – a Magyar Közlönyben való közzétételt követő 8 napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
Az indítvány alapjául szolgáló tényállás
[1] Az indítványozó bíróság előtt folyamatban lévő 1.K.28.389/2017/10. számú per tárgya T. A. felperes (a továbbiakban:
Felperes1) építményadó fizetési-kötelezettsége. Halásztelek Nagyközség jegyzője a 2017. július 5-én kelt 6663-10/2017. számú határozatában a Felperes1 terhére 2012–2017. évre vonatkozóan építményadó címén 693 000 Ft előírását rendelte el, mely összeg megfizetésére az adóhatóság Felperes1-et kötelezte, egyúttal az építményadó összegét 2017. január 1. napjától évi 132 000 Ft-ban határozta meg. A határozat indokolása szerint a Felperes1 résztulajdonában áll a Halásztelek belterület, ... hrsz. alatti lakás megjelölésű ingatlan, amelyet nem a Felperes1 (mint adóalany) használ életvitelszerűen otthonául, ezért a Halásztelek Nagyközség Önkormányzat Képviselő-testületének 20/2002. (XII. 11.) számú (a továbbiakban: Ör.1.), a 25/2012. (XII. 14.) számú (a továbbiakban: Ör.2.) és a 24/2016. (XII. 01.) számú rendeletei alapján adófizetési kötelezettség hatálya alá esik 2012. január 1. napjától. Felperes1 fellebbezése folytán eljárt Pest Megyei Kormányhivatal (a továbbiakban: alperes) 2017. szeptember 8. napján kelt PE/040/03043-2/2017. számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A Pest Megyei Kormányhivatal Törvényességi Felügyeleti Osztályának kezdeményezésére eljárt Kúria Önkormányzati Tanácsa a 2016. január 26. napján meghozott és 2016. február 23. napján kihirdetett Köf.5.048/2015/3. számú határozatában az Ör.2. vonatkozó rendelkezéseinek megsemmisítéséről döntött, azonban csupán a jövőre nézve, 2016. március 1. napjától pro futuro hatállyal.
Felperes1 az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte. Keresetében előadta, hogy az Ör.1.
3. § f) pontja, és az Ör.2. 4. §-a ellentétes az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésével, valamint a helyi adókról szóló
1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.) 6. § c) és d) pontjaival, illetve a 7. § g) pontjával [helyesen: a Hatv.
6. § 2016. december 31-ig hatályos c) pontjával, melynek szövegét módosított tartalommal a 7. § g) pont veszi át; valamint a Hatv. 6. § d) pontjával], figyelemmel arra, hogy az adókötelezettség alóli mentesülés nem lehet az adóalany igazgatási jellegű nyilvántartásának függvénye. Erre tekintettel Felperes1 a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 155/C. § alapján kérte a perben eljáró bíróságtól a Kúria önkormányzati rendelet felülvizsgálatára vonatkozó nemperes eljárásának kezdeményezését.
[2] Egy másik ügyben (1.K.28.148/2017/13. számú per) Halásztelek Nagyközség jegyzője a 2017. május 23. napján kelt 6115-4/2017. szám alatti határozatában W. A. felperes (a továbbiakban: Felperes2) terhére 2015. évre vonatkozó építményadó címén 42 192 Ft előírását rendelte el, amely összeg megfizetésére az adóhatóság a Felperes2-t kötelezte. A határozat indokolása szerint a Felperes2 résztulajdonában áll a Halásztelek belterület, .../A/2. hrsz. alatti lakás megjelölésű ingatlan, amelyet 2015. március 10. napjáig nem az adóalany használt életvitelszerűen otthonául, valamint nem ez volt a bejelentett lakcíme, ezért az Ör.2. alapján adófizetési kötelezettség alá esik 2015. január 1. napjától.
Felperes2 fellebbezése folytán eljárt Pest Megyei Kormányhivatal a PE/040/02571-2/2017. számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A Pest Megyei Kormányhivatal Törvényességi Felügyeleti Osztályának kezdeményezésére eljárt Kúria Önkormányzati Tanácsa a 2016. január 26. napján meghozott és 2016. február 23. napján kihirdetett Köf.5.048/2015/3. számú határozatában az Ör.2. vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról döntött, azonban csupán a jövőre nézve, 2016.
március 1. napjától pro futuro hatállyal.
Felperes2 – a Kúria Önkormányzati Tanácsa Köf.5.048/2015/3. számú határozatának meghozatalát követően – a Pp. 155/C. § alapján kérte a perben eljáró bíróságtól a Kúria önkormányzati rendelet felülvizsgálatára vonatkozó nemperes eljárásának kezdeményezését.
Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása
[3] A felperesek indítványaira a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság mindkét ügyben felfüggesztette a per tárgyalását és azonos indokolást tartalmazó indítvánnyal a Kúria Önkormányzati Tanácsához fordult. Az 1.K.28.389/2017/10. számú ügyben az Ör.1. 3. § f) pontjának és az Ör.2. 4. § (1) bekezdésének, a 1.K.28.148/2017/13. számú ügyben pedig az Ör.2. 4. § (1) és (2) bekezdéseinek törvényességi vizsgálatát kezdeményezte.
[4] A Kúria a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 139. § (1) bekezdése és 31. § (1) bekezdése alapján az indítványokat egyesítette.
[5] Az indítványozó bíróság megítélése szerint az Ör.2. 4. §-a ellentétes a Hatv. 6. § d) pontjában foglaltakkal. Idézve a Kúria Köf.5.076/2012/4. számú határozatát, előadta, hogy a Hatv. általános rendelkezései között elhelyezett 6. § d) pont az önkormányzati jogalkotó által nyújtható mentességek körét – a tételesen megjelölt mentességeken túl – nyitva hagyja, azaz az önkormányzati jogalkotó a törvényi mentességi szabályokon túl további mentességeket adhat az adózóknak. A Hatv. azonban determinálja a települési önkormányzatok által kialakítható szabályozás irányát. A Hatv. 6. § d) pontjának „így különösen” fordulata arra utal, hogy az építményadó alóli mentesülés elsődlegesen a lakásingatlant érintheti, és a mentesülés lehetősége pedig elsődlegesen szociálpolitikai megfontolásokon kell, hogy nyugodjon.
[6] Az építményadó esetében az érintett önkormányzat nincs tekintettel az adófizetési kötelezettségben érvényesülő jogegyenlőségre [a Hatv. 6. § c) pontjára] és a Hatv. mentességekre vonatkozó, a lakhatás biztonságát különösen preferáló rendelkezésére [Hatv. 6. § d) pont] akkor, ha a vagyontömeg értékében megtestesülő teherbíró képességen túli, a tényleges lakhatáshoz nem kapcsolódó szempontokat is értékel. E ponton is idézve a Köf.5.076/2012/4. számú határozatot, a bíróság előadta, hogy az adókötelezettség alóli mentesülés nem lehet az adóalany igazgatási jellegű nyilvántartásának (lakcímnyilvántartásnak) függvénye.
[7] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Kp. 140. § (1) bekezdése alapján a 42. § (1) bekezdése értelmében az érintett önkormányzatot az indítványra vonatkozó védirat előterjesztésére hívta fel. Az önkormányzat a védirat előterjesztésének lehetőségével nem élt.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása
[8] I. A Kp. 140. § (1) bekezdése szerint az e fejezetben szabályozott eljárást indítvánnyal kell megindítani, amelyre a keresetlevél szabályait kell alkalmazni. A Kp. 157. § (1) bekezdése értelmében a törvényt a 2018. január 1. napján
vagy azt követően előterjesztett keresetlevél alapján indult eljárásokban kell alkalmazni. A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt tartalma szerint elbírálva a Kp. 144. §-a szerint érdemben vizsgálta. A Kp. említett rendelkezése szerint, ha a bíróságnak az előtte folyamatban lévő eljárásban önkormányzati rendelet olyan rendelkezését kell alkalmaznia, amelynek más jogszabályba ütközését észleli, a bírósági eljárás felfüggesztése mellett a Kúriánál indítványozza az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárást. A bíróság indítványának előterjesztését elsősorban az alapozhatja meg, hogy az adott rendeletet az előtte folyamatban lévő eljárásban alkalmaznia kellene. A már hatályon kívül helyezett vagy módosított, illetve a Kúria által megsemmisített, de az adott adóévre irányadó kötelezettségek vagy kedvezmények (mentességek) megállapítása szempontjából irányadónak tekintett, alkalmazandó rendeleti szabályok normakontroll eljárás szabályát képezhetik.
[9] Az Ör.1. 2. § (1) pontja szerint „Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész (a továbbiakban együtt: építmény)”
[10] Az Ör.1. 3. § f) pontja pedig az alábbiak szerint rendelkezik:
„Mentes az adó alól:
[…]
f) az adókötelezettség keletkezésekor az ingatlan nyilvántartásban lakás, vagy lakóházként bejegyzett, vagy ekként széljegyzett építmény.”
[11] Az Ör.1. 3. § f) pontja által sértett törvényi rendelkezésként az indítvány a Hatv. 6. § c) és d) pontját jelöli meg, 2012.
január 1. napjától való fizetési kötelezettség megállapítása alapján indult ügyből kiindulóan. Megállapítható, hogy az indítványozó bíró a Hatv. 6. § c) pontja 2016. december 31-ig hatályos szövege szerinti feltételrendszer sérelmét állítja, ezek közül is különösen az adófizetési kötelezettségben érvényesülő jogegyenlőség feltételének megsértését hangsúlyozza. Tekintettel arra, hogy az Ör.1. 3. § f) pontja alapján meghatározott adófizetési kötelezettség 2012. évre vonatkozik (az Ör.1. 2013. január 11-ig volt hatályban, ezt követően az Ör.2. lépett hatályba), ezért az Ör.1. 3. § f) pontjának törvényességét az akkor – azaz 2016. december 31-ig – hatályos Hatv. 6. § c) pontja szerint kell a Kúriának vizsgálnia [a Hatv. 6. § d) pontjának szövege 2016. december 31-ét követően sem változott].
Mindezek alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsa jelen ügyben is irányadónak tekinti a Hatv. 6. § c) pontjának 2016. december 31-ig hatályos szövegét a Hatv. 6. § d) pontjával összefüggésben értelmező joggyakorlatát.
[12] A Hatv. 11. § (1) bekezdése értelmében adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész. A Hatv. 2016. december 31-ig hatályos 6. § c) pontja szerint az önkormányzat az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan állapíthatja meg. A Hatv. 6. § d) pontja pedig arra ad felhatalmazást, hogy a Hatv.-ben meghatározott mentességeket, kedvezményeket további mentességekkel, kedvezményekkel, így különösen a lakások esetében a lakásban lakóhellyel rendelkező eltartottak számától, a lakáson fennálló, hitelintézet által lakásvásárlásra, lakásépítésre nyújtott hitel biztosítékául szolgáló jelzálogjog fennállásától, a lakásban lakóhellyel rendelkezők jövedelmétől függő mentességekkel, kedvezményekkel kibővítse.
[13] Amint arra a Kúria korábbi döntéseiben (így a Köf.5076/2012/4. és Köf.5048/2015/3. számú határozataiban) már rámutatott: a Hatv. általános rendelkezései között elhelyezett 6. § d) pontja az önkormányzati jogalkotó által nyújtható mentességek körét – a tételesen megjelölt mentességeken túl – nyitva hagyja. A Hatv. rendelkezései ebben a tekintetben „minimumszabályként” értékelhetők, azaz az önkormányzati jogalkotó a törvényi mentességi szabályokon túl, további mentességeket adhat az adózóknak. A Hatv. azonban determinálja a települési önkormányzatok által kialakítható szabályozás irányát. A Hatv. 6. § d) pontjának „így különösen” fordulata arra utal, hogy az építményadó alóli mentesülés elsődlegesen a lakásingatlant érintheti, és a mentesülés lehetősége pedig elsődlegesen szociálpolitikai megfontolásokon kell, hogy nyugodjon.
[14] A Kúria Önkormányzati Tanácsának korábbi döntései szerint „Vagyoni típusú adók, így az építményadó esetében az érintett önkormányzat nincs tekintettel az adófizetési kötelezettségben érvényesítendő jogegyenlőségre akkor, ha a vagyontömeg értékén és az adóalany teherbíró képességén túli szempontokat is értékel, így az adófizetési kötelezettséget az adóalany igazgatási szempontú lakhatásától teszi függővé.” (Lásd többek között a Köf.5076/2012/4. számú határozatot.)
[15] A Kúria, értelmezve a Hatv. 6. § d) és 2016. december 31-ig hatályos c) pontját, több döntésben (így a Köf.5039/2015/5. számú és a Köf.5048/2015/3. számú határozatokban) megállapította, hogy az építményadó esetében az érintett önkormányzat nincs tekintettel az adófizetési kötelezettségben érvényesülő jogegyenlőségre [a Hatv. 6. § c) pontjára] és a Hatv. mentességekre vonatkozó, a lakhatás biztonságát különösen preferáló rendelkezésére [Hatv. 6. § d) pont] akkor, ha a vagyontömeg értékében megtestesülő teherbíró képességen túli, a tényleges lakhatáshoz nem kapcsolódó szempontokat is értékel.
[16] A Hatv. 52. § 8. pontja határozza meg a „lakás” fogalmát. Eszerint lakásnak minősül a lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 91/A. §-a 1–6. pontjában foglaltak alapján ilyennek minősülő és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház, lakóépület, lakás, kastély, villa, udvarház megnevezéssel nyilvántartott, vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan. Az Ör.1. 2. § (1) bekezdését és 3. § f) pontját összevetve megállapítható, hogy az önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül főszabály szerint a „lakás” adóköteles, míg az ingatlan nyilvántartásban lakásként vagy lakóházként bejegyzett, vagy ekként széljegyzett építmény mentes az adó alól. A mentesség egyedüli szempontja tehát az ingatlannyilvántartásba történő bejegyzés ténye, illetve jellege.
[17] A jelen ügy tárgyát képező Ör.1. 3. § f) pontja nem az adóalany, hanem az adózás tárgyát képező ingatlan igazgatási szempontú nyilvántartásától teszi függővé az adóalany adófizetési kötelezettségét. A Kúria Önkormányzati Tanácsa ennek ellenére irányadónak tekinti a fent idézett ítélkezési gyakorlatot, arra a következtetésre jutva, hogy az adófizetési kötelezettség az adótárgy igazgatási jellegű nyilvántartásától sem tehető függővé.
Az ingatlannyilvántartásba történő bejegyzés hasonlóképpen nem tekinthető a Hatv. 6. § d) pontja és az azt – a korábbi c) ponttal összefüggésben – értelmező joggyakorlat értelmében szociálpolitikai megfontolásnak, sokkal inkább a vagyontömeg értékében megtestesülő teherbíró képességen túli, a tényleges lakhatáshoz nem kapcsolódó szempontoknak, amely az idézett joggyakorlat értelmében nem képezheti a Hatv. alapján megengedett adómentesség biztosításának alapját.
[18] Erre tekintettel a Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapítja, hogy az Ör.1. 3. § f) pontja törvényellenes volt, ezért az, a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyó 1.K.28.389/2017. számú perben nem alkalmazható. Az Ör.1. hatályon kívül helyezése folytán annak általános időbeli hatálya megszűnt, így a Kúria Önkormányzati Tanácsa általi megsemmisítésre már nincs lehetőség, de az adott jogvitában való alkalmazási tilalma kimondható.
[19] II. Az Ör.2. 2016. február 28-ig hatályos 4. §-a az alábbiak szerint rendelkezik:
„(1) Mentes az építményadó alól: az a magánszemély tulajdonában lévő lakás, amelyben a magánszemély adóalany a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 5. §-ában meghatározott lakóhelyet létesített, és amelyet életvitelszerűen otthonául használ.
(2) Kedvezményben részesül:
a) az a magánszemély adóalany, akinek lakás vagy lakóházként bejegyzett építményébe érvényes lakásbérleti szerződés alapján – az 1992. évi LXVI. törvény 5. §-ában meghatározott lakóhelyet létesítő, és amelyet életvitelszerűen otthonául használó – bejelentett személyek laknak;
b) lakás céljára szolgáló épület, épületrész esetén az a nem magánszemély adóalany, aki magánszeméllyel olyan pénzügyi lízingszerződést köt az adókötelezettség alá eső ingatlanra, amely alapján a szerződésben meghatározott futamidő végén magánszemély válik az adókötelezettség alá eső ingatlan tulajdonosává és az év első napján az adókötelezettség alá eső ingatlanában az 1992. évi LXVI. törvény 5. §-ában meghatározott lakóhelyet létesítő, és amelyet életvitelszerűen otthonául használó – bejelentett személyek laknak;
c) Az adókedvezmény mértéke:
ca) 1 fő lakáscímre bejelentett személy esetén: 25%;
cb) 2 fő lakáscímre bejelentett személy esetén: 50%;
cc) 3 fő lakáscímre bejelentett személy esetén: 75%;
cd) 4 fő lakáscímre bejelentett személy esetén:100%.”
[20] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.5048/2015/3. számú határozatában már vizsgálta az Ör.2. 4. §-át és megállapította, hogy a 2016. február 28-ig hatályban volt Ör.2. 4. § (1) bekezdéséből „amelyben a magánszemély adóalany a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 5. §-ában meghatározott lakóhelyet létesített, és” szövegrész, a 4. § (2) bekezdés a) és b) pontjából „az 1992. évi LXVI. törvény 5. §-ában meghatározott lakóhelyet létesítő, és amelyet” szövegrész és a „bejelentett” szövegrész, valamint a 4. § (2) bekezdés c) pontjának ca), cb), cc) és cd) alpontjaiban a „fő lakáscímre bejelentett” szövegrész az akkor hatályos Hatv. 6. § c) és d) pontjába ütközik, ezért azt megsemmisítette. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Pest Megyei Kormányhivatal indítványa alapján járt el, így konkrét ügyben alkalmazási tilalmat nem rendelt el.
[21] Megállapítható, hogy jelen ügyben a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az Ör.2. ugyanazon rendelkezéseinek vizsgálatát kéri ugyanazon indokok alapján, így a normaszöveg új vizsgálata nem lehetséges.
Tekintettel arra, hogy a Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.5048/2015/3. számú határozatában a kormányhivatali indítvány alapján eljárva a jogszabály pro futuro megsemmisítése mellett sem különös, sem egyedi (adott ügyre vonatkozó) alkalmazási tilalomról nem rendelkezhetett, a Kúria jelen ügyben döntési lehetőséggel rendelkezik arra
vonatkozóan, hogy a Kp. 147. § (1), illetve (2) bekezdései alapján az Ör.2. vitatott rendelkezésének egyedi ügyben való vagy általános alkalmazási tilalmát kimondja. Hasonlóképpen ítélte meg e kérdést a Kúria a Köf.5054/2015/3.
számú határozatában, amelyben utóbb, a korábban a Köf.5026/2015/4. számú döntésében törvényellenesnek nyilvánított önkormányzati rendeleti rendelkezésről – a Kp. 147. § (1) bekezdésének lényegi tartalmában megfelelő Bszi. 56. § (5) bekezdés alkalmazásával – megállapította, hogy az a Köf.5054/2015/3. határozat tárgyát képező egyedi ügyben sem alkalmazható.
[22] Minderre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a Köf.5048/2015/3. számú határozatában megsemmisített, illetve módosított Ör.2. 4. §-a jelen ügyekben, azaz a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyó 1.K.28.389/2017. és 1.K.28.148/2017. számú perekben, valamint – a Kp. 147. § (1) és (2) bekezdés alkalmazásával – valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben nem alkalmazható.
Záró rész
[23] A Kúria az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.
[24] A Kúria a törvényellenesség jogkövetkezményeit a Kp. 146. § (1) bekezdés b) pontja alapján állapította meg.
[25] A Magyar Közlönyben történő közzététel a Kp. 146. § (2) bekezdésén, a helyben történő közzététel a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.
[26] A megsemmisített rendelkezésnek a folyamatban lévő ügyben és általános alkalmazási tilalmát a Kp. 147. § (1) bekezdése mondja ki.
[27] Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényellenességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg, és saját költségeiket maguk viselik.
[28] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2018. október 16.
Dr. Patyi András s. k., a tanács elnöke, Dr. Balogh Zsolt s. k., előadó bíró, Dr. Horváth Tamás s. k., bíró