3. A közösségi energiapolitika alkalmazkodása a kihívásokhoz
3.1. A közösségi energiapolitika megteremtésének korai törekvései
Robert Schumann francia külügyminiszter javaslatára életre hívott Európai Szén és Acélközösség létrejötte mögött elsődlegesen egy szupranacionális hatóság megteremtése állt, mely képes megnehezíteni a háborús készülődést, valamint képes biztosítani a
20 (Katona J. 2009. p. 1165.)
21(Pálfiné Sipőcz R. 2011)
gazdasági alapú közeledést és együttműködést a korábban szemben álló nyugat-európai országok között. Az ESZAK a kor legjelentősebb energiaforrás termelés felügyeletének-, valamint az acél és szén közös piacának létrehozásával megteremtette a lehetőségét a gazdasági integráció elmélyülésének, mellyel egyben a közös európai energiapolitika előfutárának tekinthető.22
Az 1957-ben, az Európai Gazdasági Közösség (EGK) létrejöttével egy időben létrehozott Európai Atomenergia Közösség az ESZAK-nál már konkrétabb közös energetikai célokat fogalmazott meg. Az ESZAK és az EGK alapítóival megegyező alapító országok23 célként fogalmazták meg az atomenergia energetikai célú felhasználásának támogatását, valamint közös fejlesztését. A szervezet a beruházásokat indikatív programokkal ösztönzi, a kutatás fejlesztés előmozdítása érdekében pedig közös kutatási és képzési programokat végez. Emellett a szerződés a hasadó anyaghoz való hozzáférés kapcsán az egyenlő hozzáférés elvét határozta meg, illetve meghatározta az uránérc árképzési mechanizmusát, melytől a tagállamok nem térhettek el, ezzel biztosítva a résztvevő országok számára az energiatermeléshez szükséges nyersanyaghoz azonos feltételekkel történő hozzájutást.24 Az EURATOM- szerződés az ESZAK-ot létrehozó megállapodással ellentétben – katonai és nemzetbiztonsági szempontok mellet - már konkrétan energetikai, közös energiapolitikai célkitűzéseket tartalmazott, ezzel a közös európai energiapolitika kialakításának első lépcsőfoka volt.
A közös energiapolitika felé vezető rögös út első mérföldköve az EGK tagok által az 1964-ben energiakérdések tárgyában elfogadott „Jegyzőkönyv az Európai Közösség kormányai között létrejött energiaügyi kérdésekre vonatkozó megállapodásról”25 elnevezésű megállapodás volt, melyben a közösség tagjai először nyilvánították ki – a tartósan növekvő energiahordozó import okán – a közös energiapiac szükségességét. Az ellátásbiztonsággal kapcsolatban a Bizottság 1968-ban terjesztette elő az „Első irányvonalak a közösségi energiapolitikához” című memorandumát, melyben a Bizottság kinyilvánította az ellátási zavarok kockázata, kezelési lehetősége folyamatos vizsgálatának szükségességét, továbbá a készletezési politika alkalmazását a nukleáris fűtőanyagok, az
22 (Kaposi Z. 2007.).
23 Olaszország, Németország, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Belgium.
24 Az Európai Atomenergia_Közösséget létrehozó Szerződés (Egységes szerkezetbe foglalt változat)
25 Protokoll eines Abkommens betreffend die Energiefragen, vereinbart zwischen den Regierungen der Mitgliedstaaten der Europäischen Gemeinschaften am 21. April 1964 in Luxemburg
olajtermékek, és a kőolaj kapcsán. A memorandum egyenlő hozzáférést javasolt a belső, illetve az Európai Közösség (EK) érdekeltségébe tartozó külső primer energiaforrások elérése terén, továbbá előirányozta a szénhidrogének és a nukleáris energiahordozók esetén a közösségi szintű ellátáspolitika megteremtését.
Az olajválság még jobban rávilágított az energiafüggőségben rejlő problémákra.
Alig egy évvel az után, hogy az EK energiaimport-függősége rekord magas, 63%-os szintre emelkedett, az arab országok „bojkott” alá vonták az Izraelt támogató, köztük jó néhány európai országot is, amelyek gazdaságát megrázta a kőolajhiány. A krízis után egyértelművé vált az energiafüggőség mérséklésének, valamint az energiaszektor integrációjának szükségessége. Alig egy évvel a krízis kirobbanását követően, 1974-ben határozott az Európai Tanács az EK új energiapolitikai stratégiájáról,26 amely rámutatott, hogy kőolajválság következtében felszínre kerülő energetikai problémák miatt szükségszerűvé vált a fogyasztó és termelő országok cselekvéseinek összehangolása és a tagállami pozíciók szoros koordinációja. Ezt követően döntött a Tanács az 1985-ig terjedő, 10 éves energiapolitikai célokat lefektető határozat elfogadásáról,27 melyben célul tűzte ki az importfüggőség megfelezését, valamint az energiafogyasztás növekedési ütemének mérséklését. Emellett szorgalmazta a „megbízható” energiaforrások részesedésének növelését az energiatermelésben, ami gyakorlatban a nukleáris energia hasznosításának preferálását jelentette a Közösség országaiban. A Tanács e határozata újabb mérföldkő volt a közös energiapolitika kialakításnak útján, ugyanis ez volt az első olyan irányelv, amely konkrét energiapolitikai intézkedést fogalmazott meg az EK tagjai számára, s így ha áttörést nem is, előrelépést mindenképpen jelentett a közös energiapolitika kialakításában.
Az atomenergia preferálásának, és az energiafelhasználás diverzifikálásának köszönhetően az 1970-es évek végétől sikeresen csökkentette az EK a kőolaj felhasználását és ezzel kőolajimport-függőségét. 1980-ban újabb döntés született a Közösség, ezúttal 1990-ig terjedő energiapolitikai céljairól,28 melyben megerősítették az importfüggőség 1985-ig történő megfelezését, s emellett az energiafelhasználás növekedési ütemét 0,8%-ban, a kőolaj arányát a primer energiatermelésben 40%-ban, míg
26 Council Resolution of 17. September 1974 concerning a new energy policy strategy for the Community
27 Council Resolution of 17. December 1974 concerning Community energy policy objectives for 1985
28 Council Resolution of 26 November 1986 on a Community orientation to develop new and renewable energy sources
a nettó olajimportot az 1978-as értéken maximálták.29 A hat évvel későbbi, szintén tíz éves időtartamra vonatkozó energiapolitikai célrendszert meghatározó tanácsi döntés30 a piac integrációját, közös árképzési elvek alkalmazását, költséghatékonyságot, diverzifikációt, s az energiaárak fluktuációjának mérséklését tűzte ki célul. A tanácsi határozatokból látható, hogy a kőolajválságtól, az Egységes Európai Okmány (EEO) létrejöttéig terjedő időszakban az iránycélok bővülésén és elmélyülésén túl nem került sor jelentősebb lépésre a közös energiapolitika kialakításában, a célkitűzések megrekedtek a tagállami stratégiákat befolyásoló iránymutatások szintjén. Az EEO elfogadása azonban megteremtette a lehetőséget a belső piaci és versenyszabályok az energiaszektorra történő kiterjesztésének, amely azonban kettőséget eredményezett. Ennek oka az volt, hogy míg az EEO az energiahordozók kereskedelmére és szállítására közös szabályok alkalmazását irányozta elő, addig a szabályozás a külkapcsolatokra, valamint az energiabiztonságra nem terjedt ki. A kettőséget némiképp csökkentette a Maastrichti Szerződés a kül- és biztonságpolitikai együttműködés koordinációjával, azonban feloldani nem oldotta fel azt.
A tanácsi döntésekben célként meghatározott maximum 40%-os kőolaj felhasználási szintet az EK az 1980-as évek elejére elérte, azonban az évtized végére az érték újra 50%
fölé emelkedett.
Az arab országoktól való egyoldalú függőség mérséklésének lehetőségét adta a hidegháború befejezése, mellyel megnyílt az út az orosz források bevonása a közösség ellátásába. Az energiapolitika külkapcsolati szegmensének erősödésének következtében létrejött a nemzetközi energetikai együttműködések jogi kereteit lefektető Energia Charta Szerződés (ECT). Az ECT alapvető célja az európai posztszovjet országok energiapiacának integrációja az európai és a világpiacba, valamint az exportőr és importőr országok között a növekvő kölcsönös függőség miatt jelentősebbé váló nemzetközi energiakereskedelmet szabályzó bilaterális megállapodások helyét felváltó multilaterális megállapodás létrehozása volt. Az Európai Bizottság 1994-ben terjesztette a Tanács elé az EU első energiapolitikával foglalkozó Zöld Könyvét,31 melyben jelentős újdonságként került meghatározásra az energiaügyi kapcsolatok célrendszerének meghatározása, valamint a támogatások és az energiapolitika céljainak összekapcsolása. A dokumentum kiemelte a Fekete-tenger országaival való együttműködést a keleti kőolaj és
29(Pálfiné Sipőcz R. 2011 p. 13.)
30 Council Resolution of 16 September 1986 concerning new Community energy policy objectives for 1995 and convergence of the policies of the Member States
31 COM(94) 659
földgáztranszfer biztonsága érdekében.32 Az 1995-ben kiadott energiapolitikai témájú Fehér Könyv33 a keleti külkapcsolatok irányába helyezte a hangsúlyt. Ennek oka az olaj alacsony ára mellett a keleti geopolitikai változások voltak. A Független Államok Közösségének szétesése érdekeltté tette az EU tagjait, különös képen az energiafelhasználását folyamatosan növelő Németországot, a térség kőolajexportáló országaival való együttműködés elmélyítésére. A dokumentum emellett megfogalmazta a villamosenergia- és a földgáz piac kiteljesítésének szándékát, mellyel kapcsolatban az első liberalizációs csomag keretében születtek meg az első konkrét intézkedések.