KÉRJÜK, HOGY AZ ALÁBBI ADATOKAT MEGFELELŐEN MEGADNI SZÍVESKEDJEN!
V. A Kormány tagjainak rendeletei
6. A körzeti erdőtervezés részletes szabályai
12. § (1) Az erdőtervezési körzeteket (a továbbiakban: körzet), és a körzeteket alkotó helységek jegyzékét az 5. melléklet tartalmazza.
(2) Az erdőtervezés 2020-ig szóló ütemtervét (a továbbiakban: ütemterv) a 6. melléklet tartalmazza. Az egyes körzetekben körzeti erdőtervezésre az ütemtervben megjelölt évben, és azt követően tízévente kerül sor.
13. § (1) Az erdészeti hatóság az Evt 33. § (1) bekezdés a) pont szerinti igazgatási tevékenység keretében a) a terepi helyszíneléssel nyert adatok,
b) az erdőgazdálkodó által benyújtott adatok, javaslatok,
c) a (2) bekezdésben foglalt – a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 2012. évi XLVI. törvény szerinti – állami alapadatok,
d) az erdőre vonatkozó ingatlan-nyilvántartási adatok, e) a természetvédelmi kezelési tervek,
f) a Natura 2000 fenntartási tervek javaslatai, valamint g) a nagyvízi meder kezelési tervek
összevetésével felülvizsgálja az Adattár Evt. 38. § (2) bekezdés a), b) és d) pontjában foglalt adatait.
(2) A körzeti erdőtervezés során felhasználandó állami alapadatok:
a) az alapponthálózati pontok adatbázisa a térképezés terepi munkálataihoz szükséges mértékben, b) az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis,
c) az állami topográfiai térképi adatbázis,
d) az állami távérzékelési adatbázisok és ortofotók.
14. § A körzeti erdőtervezés során az erdészeti hatóság terepi felvételezést végez:
a) az erdészeti nyilvántartás és térbeli rend felülvizsgálata, b) a természetességi állapot megállapítása,
c) az erdő rendeltetésének, az üzemmódjának, a természetességi állapotra vonatkozó alapelvárásnak megfelelő erdőnevelési beavatkozások, erdőfelújítási és a véghasználati lehetőségek feltárása, valamint
d) a mindenkori erdőgazdálkodó kötelezettségeinek megállapítása érdekében.
15. § (1) Az erdészeti hatóság az erdőrészlet szintű egyeztetés eredményeképpen létrejött adatok alapján a körzet területén 500 hektár vágásos és átmeneti üzemmódú területnél nagyobb 100%-os állami tulajdonú erdőket kezelő erdőgazdálkodó erdeire hozamvizsgálatot és a vizsgálat eredményétől függően hozamszabályozást végez.
(2) A hozamszabályozás során az erdők rendeltetései, és a faállományok állapota alapján megállapított véghasználati, erdőfelújítási lehetőségek csak kivételesen térhetnek el jelentősen a faállományok vágásérettségi kora alapján számított tartamos erdőgazdálkodást biztosító hozami területétől. Jelentős eltérés esetén az erdészeti hatóság egyeztet az erdőgazdálkodóval, és annak alapján állapítja meg a következő időszak véghasználati lehetőségeit.
16. § Az erdőgazdálkodás és a körzeti erdőtervezés egyes erdészeti tájcsoportokra vonatkozó egyedi szabályait a 7. melléklet tartalmazza.
17. § A körzeti erdőtervezés során az erdő faállomány-, termőhelyi, tulajdon- és erdőgazdálkodási viszonyai, közérdekű funkciói, valamint rendeltetései tekintetében jelentősen eltérő részeit lehetőség szerint a természetben jól fellelhető határok mentén, önálló erdőrészletként kell elhatárolni.
18. § (1) A körzeti erdőtervezés során az erdészeti hatósági nyilvántartások folytonossága, illetve az erdőgazdálkodási tevékenységek nyomonkövethetősége és értékelhetősége érdekében az erdőrészletek határai, valamint az erdőtagok és erdőrészletek erdőgazdasági azonosítói kizárólag az alábbi esetekben módosíthatóak:
a) az erdőrészletek határainak természetbeni változása esetén, vagy ha a meglévő részlethatár a terepen nem azonosítható,
b) az Evt. 16. § (5) és (6) bekezdésében foglalt, az erdőtag és az erdőrészlet kialakítására vonatkozó szempontok teljesülése érdekében,
c) az erdőrészletek erdészeti hatósági nyilvántartási adatok vonatkozásában történő egyértelmű besorolhatósága érdekében,
d) a körzeti erdőtervezési eljárásban talajvédelmi rendeltetésű erdő terület lehatárolása érdekében,
e) a körzeti erdőtervezési eljárásban lehatárolt terméketlen terület, illetve felnyíló erdő terület lehatárolása érdekében vagy
f) az erdőgazdálkodóval történő egyeztetés alapján
fa) az örökerdő és átmeneti üzemmódú erdőtömbök optimális kialakítása érdekében, illetve
fb) a 0,5 hektárnál nagyobb hagyásfa csoportok, illetve állományrészek erdőrészletként való lehatárolása érdekében.
(2) A jogszabályban erdőgazdasági azonosító adatokkal lehatárolt,
a) védett vagy fokozottan védett természeti területen álló erdők, valamint b) erdőrezervátumok
erdőtag- és erdőrészlet azonosítói csak a védetté nyilvánító jogszabályban foglalt területi lehatárolás Adattárban való egyértelmű nyomonkövethetőségének biztosításával változtathatók meg.
(3) Az erdészeti hatóság a körzeti erdőtervezés során kialakított ingatlan-nyilvántartási határtól eltérő, új részlethatárok Evt. 16. § (10) bekezdésben foglaltak szerinti ismertetését a körzeti erdőtervezési eljárás részlet szintű tárgyalásán teszi meg.
19. § A véghasználatok után visszamaradó, 0,5 hektárnál nagyobb egybefüggő hagyásfa csoportok területét külön erdőrészletbe kell tervezni, olyan erdőrészlet kialakításával, ahol a vágásérettségi kor a korábbi vágásérettségi kor legalább másfélszerese.
20. § Körzeti erdőtervezéskor a már a természetben meglévő, fátlan állapotban lévő – az erdőfelújítási kötelezettség alatt álló terület kivételével – vonalas létesítményhez tartozó nyiladék, erdei vízfolyás, erdei tó és terméketlen egyéb részlet alakítható ki.
21. § (1) Vágásérettségi kort csak a vágásos és az átmeneti üzemmódú erdők faállományára kell meghatározni az adott erdőre vonatkozóan, meghatározott vágásérettségi szakasz határértékei között, az erdő termőhelyi viszonyai, fafajösszetétele, eredete, egészségi állapota és felújulóképessége figyelembevételével.
(2) A vágásérettségi szakasz felső határértékénél magasabb vágásérettségi kort meghatározni csak az erdőgazdálkodó egyetértésével vagy az adott határértéknél idősebb erdőben, vagy hagyásfa csoportokra lehet. A vágásérettségi szakasz felső határértékénél magasabb vágásérettségi kort az adott határértéknél idősebb erdőben csak az erdőgazdálkodó egyetértésével lehet meghatározni akkor, ha a vágásérettségi kor a körzeti erdőtervezés ciklusán túlmutat.
(3) A vágásérettségi szakasz alsó határértékénél alacsonyabb vágásérettségi kort meghatározni és ahhoz kapcsolódóan rendkívüli véghasználatot tervezni csak a faállományban történt elháríthatatlan külső ok esetében, az erdő egészségi állapotának jelentős romlása vagy fafajcserével járó erdőszerkezet-átalakítás tervezése esetén lehet.
(4) A part- vagy töltésvédelmi erdőkben hosszú távú védelemre alkalmas, zárt, többszintű faállományt indokolt fenntartani, lehetőség szerint hosszabb vágásérettségi kor alkalmazásával.
(5) A korábban kialakult 50 hektárnál nagyobb, egykorú erdőtömbök felújítása esetén, átmeneti üzemmód mellett az újabb egykorú erdőtömb kialakulásának megakadályozása érdekében, különleges esetben a tájcsoportonként meghatározott vágásérettségi szakaszoktól eltérően 10 évnél alacsonyabb vagy magasabb vágásérettségi kor is megállapítható.
(6) Tarvágást – az Evt. 71/A. § (2) és (3) bekezdés szerinti erdőket kivéve – csak az erdő azon fafajára lehet tervezni, amelynek a kora a körzeti erdőterv időbeli hatálya alatt eléri a vágásérettségi kort.
(7) Fokozatos felújítóvágást és szálalóvágást úgy kell megtervezni, hogy a vágásérettségi kor a véghasználati időszak közepére essen.
(8) Egyéb termelés
a) közjóléti, természetvédelmi, örökségvédelmi vagy árvízvédelmi cél elérése érdekében, b) a kiemelten látogatott területeken,
c) balesetveszély vagy káresetek megelőzése, elhárítása érdekében,
d) idegenhonos fafajok kitermelése, faállomány-szerkezet javítása, különösen a fenyvesek természetes folyamatra alapozott erdőszerkezet átalakítása esetén a megtelepedett hazai lombos állományrész felszabadítása érdekében,
e) ha az adott fakitermelés más tervezett fakitermelés keretében nem valósítható meg – az alacsonyabb vágásérettségi korú fafajokból álló erdőfoltok kitermelése céljából,
f) faanyagtermelést nem szolgáló erdőkben szükségessé váló fakitermelés esetében, valamint g) erdőterület igénybevétele esetén
tervezhető.
(9) A véghasználat során fakitermelési korlátozás alá eső vagy kitermelni nem szándékozott faegyedek (a továbbiakban:
hagyásfa csoport) visszahagyását csoportos jelleggel kell megtervezni oly módon, hogy azok a 2 hektár vagy annál nagyobb, végvágott vagy tarvágott területen lehetőség szerint legalább 0,05–0,5 hektár területű csoportokban maradjanak vissza.
(10) Egymással szomszédos, véghasználatra tervezett erdőrészletek esetében a hagyásfa csoportokat összevontan is ki lehet alakítani.
(11) A véghasználattal érintett erdőrészletekben egyéb indokoltság hiányában nem kell hagyásfa csoportokat visszahagyni a 2,0 hektárnál kisebb területű, zárvány erdők véghasználata esetén.
(12) A véghasználat során a hagyásfa csoportokat őshonos fafajokhoz tartozó, lehetőség szerint idősebb, de még állékony, illetve böhöncös, odvas faegyedekből kell visszahagyni.
(13) A hagyásfa csoportokat úgy kell kialakítani, hogy azok lehetőleg a természetvédelmi vagy közjóléti jelentőségű, ismert vonalas, illetve pontszerű helyszíneket – így különösen fokozottan védett madár fészke, forrás, patakmeder, barlang bejárata, erdei emlékmű vagy erdei közjóléti létesítmény, berendezés – is tartalmazzák.
(14) A véghasználat során a hagyásfa csoportok erdészeti tájban honos fafajú egyedeit csak kivételesen indokolt esetben, így különösen veszélyelhárítás, az erdő védelme és fenntartása érdekében lehet kitermelésre tervezni.
22. § Védett természeti területen, Natura 2000 rendeltetésű területen vagy jelölő erdei élőhelyként kijelölt erdőkben az erdőtervet az alábbiak figyelembevételével kell meghatározni:
a) ahol a természetvédelmi szempontok indokolják, és a természeti feltételek lehetővé teszik
aa) hosszabb véghasználati időszakú, egyenlőtlen bontáson alapuló, fokozatos felújítóvágás vagy szálalóvágás tervezésével, valamint
ab) a tarvágások térben és időben tagolt tervezésével
vágásos üzemmódú erdőgazdálkodás esetén is az erdőborítás minél folyamatosabb fenntartására kell törekedni, b) a véghasználatok tervezése során arra kell törekedni, hogy az erdészeti tájban honos fafajokkal jellemezhető
faállomány-típusok, illetve a közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok esetében erdőtömbönként a korosztályviszonyok kiegyenlítettek legyenek,
c) a termőhelynek nem megfelelő vagy idegenhonos főfafajú erdők véghasználatának tervezésekor a fafajcserével járó erdőszerkezet-átalakítást alternatív lehetőségként minden esetben meg kell tervezni.
23. § (1) A közjóléti rendeltetésű erdőkben az erdőfelújítás és az erdőnevelés során változatos korú, fafajösszetételű és szerkezetű faállományt kell tervezni, amelynek érdekében – az erdő természetességi állapotának fenntartása mellett –
a) az erdők esztétikai értékét növelő, b) oktatási célokat szolgáló,
c) idegenhonos, nemesített, d) intenzíven nem terjedő vagy e) allergiás kockázatot nem növelő
fafajú vagy fajtájú faegyedek szálankénti, soros, illetve csoportos elegyítése vagy visszahagyása is tervezhető.
Kerülni kell a nőivarú nemes nyár fajták alkalmazását.
(2) A közjóléti rendeltetésű erdők véghasználatát lehetőség szerint úgy kell megtervezni, hogy az erdei közjóléti létesítmények köré egy famagasság szélességű hagyásfa csoport, védőzóna maradjon.
24. § (1) A gyenge termőhelyen álló, talajvédelmi rendeltetésű, mageredetű természetes felújításra alkalmas, természetes, természetszerű és származék erdőkben a véghasználatok tervezése során elsősorban elnyújtott fokozatos felújítóvágást vagy szálalóvágást kell tervezni.
(2) Településvédelmi rendeltetésű erdőkben
a) az elegyes állományok létrehozására, a véghasználatok térben és időben több ütemben történő tervezésére kell törekedni,
b) erdőfelújítás és erdőtelepítés során tervezése során kerülni kell az erősen allergén fafajokat (égerek, fűzek, nyírek, eperfafélék, platán, mogyoró) és a nőivarú nemes nyár fajtákat.
(3) Műtárgyvédelmi rendeltetésű erdőkben a közlekedés biztonsága és a védelmi szerep folyamatos fenntartására érdekében többszöri, mérsékelt erélyű nevelővágást, részterületes véghasználatot, valamint szükség szerint egészségügyi termelést kell tervezni.
7. Az Országos Erdőállomány Adattárra vonatkozó szabályok