az egészségbiztosítási alap kezelőjének az egészségügyi szakellátást végző intéz-ményekkel (kórházakkal) szintén szerződést kellett kötnie.47 Ha az intézmény a szer-ződés megkötését nem vállalta, akkor azt a helyi önkormányzattal kötötte meg.
A már említett társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól szóló törvény teljesítmény-arányos finanszírozást vezetett be.
a járóbeteg-szakellátást végző intézmények díjazásának az általuk végzett ellátá-sok teljesítmény-pontértéke lett az alapja. a járóbeteg-intézményeket megillető havi összeget az általuk teljesített havi pontérték és egy pont havi aktuális forintértéke alapján határozták meg .
a kórházaknak a fekvőbeteg-szakellátási tevékenységet végző részlegeiket minő-síteniük kellett abból a szempontból, hogy aktív vagy krónikus ellátást nyújtanak-e .48 a krónikus ellátáson belül megkülönböztetendő volt a szociális indikációjú ellátás, mely után az intézmények a biztosítottól részleges térítést kérhettek. a fekvőbeteg-ellátás díjazásának a megállapítását a törvény súlyszámokhoz kötötte az fekvőbeteg-ellátást/
ápolást indokló fődiagnózis, az aszerint indikált beavatkozások/ápolási igény, a főbe-tegséghez társult betegségek és a beteg életkora alapján történt a súlyszámok kép-zése . A kórház havi díjazását az a szorzat határozta meg, amely az adott hónapban nyújtott ellátások súlyszámösszegéből és egy súlyszám forintértékéből keletkezett.
fontos, hogy egy súlyszám forintértékét intézményenként kellett megállapítani, mégpedig úgy, hogy a fekvőbetegrészlegek költségvetési előirányzatát a súly szám -összeggel el kellett osztani, majd az áltagos teljesítményváltozás mértékével kellett korrigálni . ezzel is igyekeztek a kórházakat a hatékonyság javítására ösztönözni .
párhuzamosan a szolgáltató finanszírozása, egy előre meghatározott pont elérése után viszont már alábbhagy . A degresszió bevezetése azért volt szükséges, hogy egyetlen háziorvosnak se legyen annyi betege, amennyit ellátni már nem képes .
47 1992 . évi lXXXiV . törvény a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993 . évi költség-vetéséről.
48 a két típusú ellátás finanszírozási szempontú elhatárolása problémát jelentett, ezért a két fogalmat később rendeletben írta körül a miniszter. ld.: a népjóléti miniszter 9/1993. (iv. 2.) nM rendelete az egészségügyi szakellátás társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről.
A jogalkotó azonban hagyott egy „biztonsági szelep”-et is . Úgy rendelkezett, hogy ha valamely intézmény ellátási kötelezettségének teljesítése súlyosan veszélybe ke -rülne a finanszírozási rendszer változása következtében, akkor a legvégső esetben
„a reform intézkedés tartaléka” terhére lehet feloldani a válsághelyzetet .49
4 . Az AbortUsztörVény
az antall-korszak népjóléti jogalkotásának egyik legjelentősebb eredményéről van szó, mely 1992-ben látott napvilágot .50 bár a törvény „abortusztörvény”-ként vált ismertté, az országgyűlésnek az volt a célja, hogy gondoskodjon a gyermeket váró nőről, illetve biztosítsa a magzati élet védelmét. Már a bevezetésében rögzítette:
a terhesség megszakítása nem a születésszabályozás eszköze!
A jogalkotó világosan rögzítette azt a nézetet, mely szerint a születésszabályozás-nak nem az orvosi műtőben kell megtörténnie, hanem már az alap- és középfokú oktatási intézményekben, oly módon, hogy azoknak az egészségre ártalmatlan szü-letésszabályozási módszerekről felvilágosító tevékenységet kell folytatniuk az ifjú-ság körében . Az oktatási intézményeken kívüli családtervezési ismeretek terjeszté-sét a Családvédelmi szolgálat feladatává tette .
a törvény a gyermeket váró nőt térítésmentes terhesgondozás igénybevételére jogosította fel, továbbá várandósági pótlékot biztosított részére .51 a nő a zás keretében a helyes életmódról tájékoztatást kapott – például, hogy a terhesség ideje alatt ne dohányozzon, illetve alkoholt ne fogyasszon –, valamint átesett a szük-séges szűrővizsgálatokon.52
49 a jogalkotó egy ilyen „biztonsági szelep”-et utóbb a háziorvosi rendszer finanszírozásába is beépí-tett. 1994-ben egy kormányrendelet lehetővé tette, hogy a teljesítményarányos finanszírozás miatt szélsőséges finanszírozási helyzetbe került, területi ellátási kötelezettséggel működő háziorvosi körzetek bevételének kiegészítésére pályázatot lehessen benyújtani az egészségbiztosítási Alap kezelőjéhez. a pályázatot – többek között – csak akkor lehetett beadni, ha egy egész vagy több tele-pülés lakosságának ellátására kialakított orvosi körzetet a teletele-pülés(ek) földrajzi adottságai miatt nem lehetett átalakítani, és a körzet lakosságszáma alacsonynak minősült a rendelet szerint.
ld.: a Kormány 46/1994. (iv. 1.) Korm. rendelete az egészségügy társadalombiztosítási finanszí-rozásának egyes kérdéseiről szóló 52/1993. (iv. 2.) Korm. rendelet módosításáról. Ugyanez a ren-delet – pótlólag – a fogorvosi ellátás finanszírozásáról is rendelkezett. a finanszírozás alapjául ez esetben is az egészségbiztosítási alap kezelője és a fogorvosi szolgálat működtetője közötti szerző-dést kellett tekinteni .
50 1992. évi lXXiX. törvény a magzati élet védelméről.
51 Az 1975 . évi ii . törvény az anyasági segélyt ismerte . – A várandósági pótlék bevezetése a magzatot voltaképpen jogképessé tette .
52 ld .: A népjóléti miniszter 33/1992 . (Xii . 23 .) nm rendelete a terhesgondozásról .
a jogszabály lehetővé tette a terhesség megszakítását is – a közkeletű, „abortusz-törvény” elnevezést erre lehet visszavezetni –, ennek azonban taxatíve sorolta fel a lehetséges eseteit . A terhességet megszakítani kizárólag akkor lehetett, ha az álla-potos nő egészségét (vagy életét) súlyosan veszélyeztető ok forgott fenn, ha a magzat súlyos fogyatékosságban szenvedett, ha a terhesség bűncselekmény következménye, vagy ha az állapotos nő súlyos válsághelyzete53 indokolta ezt . lényeges – különösen a legutolsó esetben –, hogy nem lehetett azonnal elvetetni a gyermeket .
az állapotos nőnek ugyanis a Családvédelmi Szolgálat egyik munkatársánál a terhességmegszakítás iránt kérelmet kellett előterjeszteni. a munkatársnak ki kel-lett oktatnia őt – lehetőleg az apa jelenlétében – a gyermek vállalása esetén elérhető támogatásokról, az erkölcsi és anyagi segítséget nyújtó szervezetekről, az örökbeadás lehetőségéről, a terhességmegszakítás veszélyeiről, illetve a terhességmeg -sza kítást végző intézményekről. Ha a nő a döntését ezután sem kívánta megváltoz-tatni, a Családvédelmi Szolgálat munkatársa kérőlapot állított ki, melyet – lehetőség szerint az apával együtt – aláírt. Csak ezzel a kérőlappal együtt jelentkezhetett a kiválasztott egészségügyi intézményben,54 ahol azonban a beavatkozás a kérőlap kiállításától számított három napig továbbra sem történhetett meg . ez újabb gondol-kodási időt jelentett a nőnek.
a szervezeti formát illetően a törvény úgy rendelkezett, hogy minden szülészetinőgyógyászati osztályt működtető állami és önkormányzati (de nem egyházi!) in -tézményben egy terhességmegszakítást végző csoport működését biztosítani kell.
rögzítette azt is, hogy a beavatkozás költségeit az egészségbiztosítási Alap fedezi, feltéve, hogy a terhesség megszakítása a biztosítással rendelkező nőnél vagy a mag-zatnál fennforgó egészségi ok miatt történik .
már a végrehajtási rendelet részletezte,55 hogy a terhesség megszakítása mely egészségügyi intézményekben végezhető el különleges esetekben – például már a 18.
hetet követően –, illetve, hogy hová fordulhat a nő, ha a beavatkozás végrehajtását megtagadták a kiválasztott intézményben . e rendeletnek talán az egyik legérdeke-sebb szabályaként emelhetjük ki, hogy a korlátozottan cselekvőképes személy – tehát a még nem nagykorú nő – a Családvédelmi Szolgálatnál megjelenhetett önállóan is.
53 A súlyos válsághelyzet olyan helyzetet jelentett, amely testi vagy lelki megrendülést, illetve társa-dalmi ellehetetlenülést okozott, és ezáltal a magzat egészséges fejlődését veszélyeztette.
54 a kérőlap másolatát a kiválasztott egészségügyi intézménynek a Családvédelmi Szolgálat munka-társa is megküldte, így mérhetővé vált a konzultáció eredményessége, hiszen előfordult, hogy a nő döntését megváltoztatta időközben, így a kórházba már nem ment el. Fontos, hogy ezzel a Család-védelmi szolgálat az anyának nem engedélyezte az abortuszt, pusztán csak igazolást állított ki arról, hogy részt vett a tanácsadáson .
55 a népjóléti miniszter 32/1992. (Xii. 23.) nM rendelete a magzati élet védelméről szóló 1992. évi lXXiX . törvény végrehajtásáról .
a terhesség megszakítására vonatkozó kérőlapot a törvényes képviselőnek elég volt a kérelmező felvilágosítása után aláírni. További érdekességként említjük meg, hogy az akkori pénzértékviszonyoknak megfelelően a terhességmegszakítás térítési díját ötezer forintban állapították meg . ez alól természetesen – a fent említett egészségi okon kívül is – voltak kivételek. Például egyáltalán nem kellett térítési díjat fizetni a rendszeres szociális segélyben részülő személyeknek.