Ezek a növények gazdaságilag, népélelmezésileg jelentősek, továbbá levélalakjuk jól reprezentálja a termesztésben előforduló növénykultúrák levélalakját.
Őszi búza (Triticum aestivum spp. vulgare)
Az őszi búza Ázsia és Dél-Amerika hegyvidékeiről származik (Szabó–Bocz, 1992).
Legfontosabb kenyérgabonánk (Magda–Marselek–Miller, 2000). Termőterülete hazánkban 2009-ben 1142 ezer ha volt, a termésátlag pedig 3,85 t/ha (KSH, 2009). Bojtos gyökérzete van, levélzetét szárcsomókból eredő levélhüvelyekben alakítja ki, találkozásuknál fajra jellemző nyelvecske és fülecske található, szára szalmaszár. Virágzata kalász, füzéres füzér, termése egymagvú szemtermés. Ezerszemtömege 45-60 g közötti (Kovács, 1992). Ökológiai szempontból négy csoportba sorolhatjuk a fajtákat: a humid éghajlat búzái, sztyeppe típusú búzák, sivatagi és félsivatagi búzák és a magas hegyvidék párás éghajlatú búzái (Bocz, 1992).
Fejlődési szakaszai: kelés, bokrosodás, szárbaszökés, kalászhányás, virágzás és érés.
Magyarország valamennyi talaján termeszthető, a kontinentális éghajlatot kedveli. Vízigénye a kapásokénál kisebb. (Jolánkai–Szabó, 2005). Tápanyag ellátási szempontból a nitrogén az egyik kritikus elem, a jó sikértartalomhoz nélkülözhetetlen. Optimális ellátottságnál a növények üdezöldek, míg hiányában satnyán fejlődnek, többlet esetén pedig az erőteljes fejlődés miatt megdőlnek és a betegségekkel szemben fogékonyabbak lesznek (Bocz, 1992).
A felvett kálium nagy része a szárban és a levélben raktározódik, így aratás után egy része a
táblán marad (Ragasits, 1994 b). 1 tonna szem és a szalma mellékterméshez átlagosan a következő tápanyag mennyiségeket veszi fel: N 27 kg/t, P2O5 11 kg/t, K2O 18 kg/t, CaO 6 kg/t, MgO 2 kg/t (Antal, 1999).
Rozs (Secale cereale L.)
Az Ázsia és Dél-Amerika hegyvidékéről származó rozst nagyobbrészt állati takarmányozásra, kisebbrészt kenyérgabonának termesztik. Magyarországon a termőterülete 2009-ben 41 ezer ha körüli, termésátlaga 1,84 t/ha (KSH, 2009). Gabonafélékre jellemző bojtos gyökérzete és bokrosodástól függően 2-15 kékeszöld szalmaszára van. Levélzetét szárcsomókból eredő levélhüvelyekben alakítja ki. Virágzata kalász, füzéres füzér. Szemtermésének ezerszemtömege 30-35 g (Szabó, 1992; Ragasits, 1994 g). Hazánkban a rosszabb minőségű talajokon vetik, ahol a búza többet terem, ott nem termesztik (Magda–Marselek–Miller, 2000). A hűvösebb, csapadékosabb éghajlatot kedveli. A nitrogén 30-40%-át, a foszfort és a káliumot teljes egészében ősszel kell kijuttatni. A fennmaradó nitrogént kora tavasszal egy vagy két alkalommal szórják ki a termőterületre. A nitrogén adagjával vigyázni kell, mert csökkentheti a szár szilárdságát. Savanyú homoktalajokon javasolt a dolomit kijuttatása is (Kruppa–Szabó, 2005). 1 tonna szem és alomszalma a következő tápanyagokat veszi fel a talajból: N 25 kg/t, P2O5 12 kg/t, K2O 26 kg/t, CaO 8 kg/t, MgO 2 kg/t (Antal, 1999).
Tavaszi árpa (Hordeum vulgare L.)
A kelet-ázsiai géncentrumú tavaszi árpa jelentős részét söripari alapanyagnak és állati takarmánynak termesztik (Magda–Marselek–Miller, 2000). Vetésterülete 2008-ban Magyarországon 130 ezer ha, termésátlaga pedig 4 t/ha volt (Magyar Agrárkamara, 2008).
Bojtos gyökérzete, szalmaszára van. A levelek a kezdeti stádium után csavarodva kiszélesednek. Ezermagtömege 40-44 g (Kismányoky, 1994). Középkötött, mélyebb rétegű, tápanyagokban gazdag mezőségi talajokon termeszthető legkönnyebben. Hosszúnappalos növény, időjárásra érzékeny. Nagyobb adagú nitrogén műtrágya kedvezőtlenül befolyásolja a söripari minőségét. Magnéziumigényes növény, lazább talajokon ezt is pótolni kell.
(Kismányoky, 1992; Kismányoky, 2005). Az őszi árpa 1 tonna szemterméssel és mellékterméssel az alábbi tápanyagokat veszi fel a talajból: N 27 kg/t, P2O5 10 kg/t, K2O 26 kg/t, CaO 6 kg/t, MgO 2 kg/t (Antal, 1999).
Zab (Avena sativa L.)
A zab géncentruma Kis-Ázsia. 2009-ben vetésterülete hazánkban 52 ezer ha volt, a termésátlaga pedig 2,18 t/ha (KSH, 2009). Erőteljes bojtos gyökérzete van Levélzete a kalászosokéhoz hasonlóan nóduszokon eredő levélhüvelyeken fejlődik ki. Szára 50-150cm magas szalmaszár. Kalászkái hosszú nyélen ülő bugát alkotnak (Ragasits, 1992).
Ezerszemtömege 27-32g. Talajra nem igényes, egyedüli kényes pont, hogy korán lehessen vetni. Éghajlat szempontjából az egész ország alkalmas a termesztésre. Vízigénye kelés után a legnagyobb. A foszfort, káliumot ősszel, a nitrogént pedig tavasszal egy menetben a magágyba vagy két menetben, a magágyba és szárbainduláskor kell kijuttatni (Ragasits, 1994 h; Jolánkai, 2005). 1 tonna szem és a szalma melléktermékhez a következő tápanyag-mennyiségeket veszi fel: N 28 kg/t, P2O5 12 kg/t, K2O 29 kg/t, CaO 6 kg/t, MgO 2 kg/t (Antal, 1999).
Kukorica (Zea mays L.)
Amerikából származik, elsődleges géncentruma Peru. Magyarországon a búzával együtt a szántóterület közel felét foglalja el (Bocz et al., 1992), 2009-ben 1179 ezer ha-on termesztették, termésátlaga 6,40 t/ha volt (1992; KSH, 2009). Humán táplálkozásban, állati takarmányként és ipari alapanyagként egyaránt jelentős növény. Gyökérzete elsődleges és járulékos gyökerekből áll. Szára hengeres, vastag. Levéllemeze szélesebb, hosszabb a gabonákénál. Levélterületi indexe 5-7 között van. Levélterülete a Montgomery képlettel határozható meg legegyszerűbben. Egylaki, váltivarú növény. Szemtermésének ezerszemtömege 50-1200 g (Koltay, 1985; Ragasits, 1994 d). Mélyrétegű, humuszban gazdag, középkötött vályogtalajon adja a legnagyobb termést. Vízigénye 450-550 mm. A tápanyagok közül a nitrogén felvétele a fiziológiai érésig, a káliumé a címerhányásig tart. A nitrogént tavasszal, a foszfort és a káliumot pedig nyáron kell kijuttatni (Nagy–Sárvári; 2005, Nagy, 2007). A kukorica 1 t terméssel és mellékterméssel átlagosan az alábbi tápanyagokat veszi fel a talajból: N 28 kg/t, P2O5 11 kg/t, K2O 30 kg/t, CaO 8 kg/t, MgO 3 kg/t (Antal, 1999).
Cukorrépa (Beta vulgaris L. convar altissima Döll.)
Géncentruma a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán partvidéke. A cukorgyártás mellett fontos takarmány is (Izsáki, 2005) Magyarországi termőterülete 2009-ben 13 ezer ha volt, a termésátlag pedig 52,35 t/ha, 15% átlagos cukortartalom mellett (KSH, 2009).
Kétéves növény, első évben a vegetatív, a második évben pedig a generatív szervek fejlődnek ki. A kinyerhető cukor a répatestben található. A, B és C típusú levélzete van. Virágzata gomolyos füzér. Termése gomoly, ezergomolytömege 15-30g (Ruzsányi, 1992 a).
A mélyrétegű, jó vízgazdálkodású, jó tápanyag-ellátású, morzsalékos, meszes vályog és középkötött agyagtalajokat kedveli 6,9-7,2 pH-értékkel (Magda–Marselek–Miller, 2000).
Mérsékeltövi növény. Nagy levélterülete miatt intenzíven párologtat, ami magas vízigényt von maga után. A kiemelkedő termés érésének fő tényezője a nitrogén, mely a nagy levélterület kialakításáért felelős. Hiányos ellátásnál kisebb lesz a répatest, többlet esetén az érés elhúzódik, csökken a cukortartalom. A foszfor elősegíti a gyökér- és levélképződést, gyorsítja az érést, fokozza a szárazsággal szembeni ellenállást, részt vesz a cukorszintézis energiaigényes folyamataiban. Legnagyobb mennyiségben a káliumot veszi fel, ami elősegíti a szénhidrátképzést és javítja a fagytűrést. Fontos elem még a magnézium, a kalcium és a nátrium (Ragasits, 1994 c). A cukorrépa fajlagos tápanyagigénye a leveles répafejjel együtt: N 3,5 kg/t, P2O5 1,5 kg/t, K2O 5,5 kg/t, CaO 4,5 kg/t, MgO 1,5 kg/t (Antal, 1999). Az istállótrágyázást meghálálja (Antal, 2005 a).
Burgonya (Solanum tuberosum L.)
A sokoldalú felhasználású – étkezési, takarmányozási és ipari célra egyaránt alkalmas – burgonya Közép és Dél-Amerikából származik. Vetésterülete 2009-ben 24,33 ezer ha volt 22 t/ha átlagterméssel (KSH, 2009). Főgyökérrendszere csak magról kelt növénynek van. Szára belül üreges, kívül szögletes. Egy gumó több szárat is fejleszt. Levele páratlanul, egyenlőtlenül és szárnyaltan összetett. Bogernyős virágzata fehér és lila között változik.
Generatív termése a bogyó. Vegetatív termése a gumó, ami módosult szárrész. Alakja, színe és nagysága fajtabélyeg (Lönhárd, 1979). Termesztésére kedvezők a laza és középkötött talajok. Az ország nyugati és északi csapadékos vidékeit jobban kedveli (Ragasits, 1994 a).
Tápanyagellátását a különböző termesztési sajátosságok is befolyásolják. A burgonya káliumigénye megelőzi a többi tápelemét, a jó minőség eléréséhez a N/K aránynak van a legnagyobb szerepe. A nagy termés kialakulásának feltétele az időben kialakult lomb és a foszforral, valamint káliummal megfelelően feltöltött talaj. A kálium és a foszfor növeli a betegségekkel szembeni ellenállását, a csírázóképességét. A kálium javítja az enzimjei aktivizálódását (Bocz, 1992 b). A szerves- és zöldtrágyát meghálálja (Antal et al., 2005). 1 tonna gumóterméshez az alábbi tápanyagokat feszi fel a talajból: N 5 kg/t, P2O5 5 kg/t, K2O 9 kg/t, CaO 3 kg/t, MgO 1 kg/t (Antal, 1999).
Borsó (Pisum sativum L.)
A Közép-Ázsiából származó borsó vetésterülete 2008-ban 20,7 ezer ha volt, termésátlaga 2,22 t/ha (KSH, 2008). Gyökérzete orsó alakú főgyökérből és elágazó oldalgyökerekből áll, rajta a talajlakó Rhizobium leguminosarium baktérium gümőket fejleszt. Sima, hamvas felületű szára gyengén szögletes, kapaszkodó, elheverő dudvaszár, magassága 30-150 cm. A borsó lomblevele párosan szárnyaltan összetett levél. A csúcson lévő levelek kaccsá módosulnak. A levélnyél mellett két pálhalevél fejlődik. Ezermagtömege 100-500 g (Sárvári, 2005).
Vízigénye közepes, fontos azonban a csapadék megfelelő eloszlása. Hőigénye alacsony. A termesztésre legalkalmasabbak a jó víz-, levegő-, és hőgazdálkodású, humuszban gazdag talajok (Bocz, 1992 a; Ivány, 1994 b). A száraz- és a zöldborsó fajlagos tápanyagigénye: N 60-19 kg/t, P2O5 17-6 kg/t, K2O 35-15 kg/t, CaO 32-10 kg/t MgO 6-2 kg/t (Antal, 1999). A nitrogént kora tavasszal igényli. A foszfor- és káliumtrágyákat az őszi szántással kell kijuttatni. A tápanyag-ellátottság szerepét számos kísérlet igazolta: jó foszforellátottság mellett a gümők könnyebben kifejlődnek és a terméskötődés is biztosabb lesz. Kielégítő kálium-ellátottságnál a gyökerek hamarabb kifejlődnek (Fresli–Liscsinszky, 1990 a).
Szója (Glycine max L. Merrill)
A Mandzsúriából származó szója vetésterülete 2008-ban 28,9 ezer ha, termésátlaga pedig 2,56 t/ha volt Magyarországon (Varga, 1992 b; Fenyvesi L.-né, 2003; KSH, 2008). Magas fehérjetartalma és állati fehérjékhez hasonló aminosav-arányai miatt jelentős emberi táplálék és állati takarmány. Gyökérzete erőteljes, orsó alakú főgyökérzet. A primer lomblevelek egyszerűek, a többi lomblevél hármasan összetett. Felszínét sűrű szőrök borítják, színe a világostól a dereszöldig számos árnyalatban előfordulhat. Ezermagtömege: 140-200 g. A csapadék mennyisége mellett fontos annak egyenletes eloszlása is (Balikó–Fülöpné, 1997;
Varga, 1992). A szója fajlagos tápanyagigénye: N 27-75 kg/t, P2O5 20-64 kg/t, K2O 22-65kg/t, CaO 28-52 kg/t (Ivány, 1994 d). Nitrogén-szükségletének 35-50%-a a baktériumok légköri nitrogén-megkötéséből származik. A gümőket létrehozó Rhizobium japonicum baktérium Magyarországon nem őshonos, ezért oltott vetőmagot kell alkalmazni (Balikó–
Fülöpné, 1997). A foszfort és a káliumot a talajmunkák megkezdése előtt kell kiszórni (Fresli–Liscsinszky, 1990 b).
Bab (Phaseolus vulgaris L.)
Géncentruma Közép és Dél-Amerika. Magyarországon 2008-ban a bab termőterülete 661 ha, termésátlaga 2,44 t/ha volt (KSH, 2008). Gyökérzete gyengén fejlett főgyökérből és a feltalajt
dúsan átszövő mellékgyökerekből áll. Szára többszörösen elágazó dudvaszár. Lomblevelei hármasan összetettek. Fehér, sárga, piros vagy lila virágzata jellegzetes pillangós virágzat.
Fehér, színes vagy tarka termése hüvely, alakja fajtabélyeg. Ezermagtömege 80-1000 g (Késmárki, 1992; Iványi, 1994 a). A Magyarországon termesztett fajták meleg- és fényigényesek, az egész ország területén termeszthetők. A meszes, semleges vagy enyhén lúgos kémhatású talajokat kedvelik. A nitrogént a vetőágy készítéssel, a foszfor- és káliumtrágyákat pedig az alapműveléssel kell a talajba dolgozni (Késmárki, 2005 a). A szárazbab és a zöldbab tonnánként a következő tápanyagokat feszi fel: N 55-13 kg/t, P2O5 25-3 kg/t, K2O 40-12 kg/t, CaO 38-13 kg/t, MgO 8-3 kg/t (Antal, 1999).
Csicseriborsó (Cicer arietinum L.)
Ezt a Dél-Ázsiából származó növényt élelmezési és takarmányozási célokra egyaránt használják. Termésátlaga 1-3 t/ha termőtalajtól függően. Gyökérzete orsó gyökérzet, melyen kevesebb a gümő, mint a borsóén. Szára magas, felálló és négyszögletes. Páratlanul szárnyalt, összetett levele van. Levélkéi tojásdad alakúak, fűrészes szélűek. Virága pillangós, rózsaszín vagy lilás árnyalattal. Önbeporzó, de idegen beporzás is előfordul. Termése hüvely, amelyben 1-2 szögletes vagy sima mag van. Ezermagtömege 100-500 g (Szabó, 2005). Középkötött lazább mezőségi és humuszos homoktalajokat kedveli. Fény- és hőigényes növény.
Előveteményre közömbös (Antal, 1992 a). Fajlagos tápanyagigénye: N 50 kg/t, P2O5 20 kg/t, K2O 40 kg/t, CaO 35 kg/t, MgO 5 kg/t (Antal, 1999). A nitrogént tavasszal, a foszfort és káliumot ősszel az alapműveléssel kell kijuttatni. Mészigénye jelentős (Szabó, 2005).
Napraforgó (Helianthus annuus L.)
Az Észak-Amerika nyugati részéről származó napraforgó Magyarországon a legfontosabb termesztett olajnövény, 2009-ben 536 ezer ha-on termesztették, termésátlaga 2,35 t/ha volt (Szabó–Domokos–Kiss, 2006 b, KSH, 2009). Orsó alakú főgyökérzete van, teljes hosszában elágazó oldalgyökerekkel. Bélszövettel kitöltött szára felálló, egyenes, erőteljes, dudvaszerű.
Az alsó 2-3 párt leszámítva levelei váltakozó állásúak. LAI értéke: 3-5 m2/m2 (Ragasits, 1994 e). Virágzata tányér alakú, összetett, fészkes virágzat, amelyet nyelves és csöves virágok alkotnak. Termése kaszat, mely terméshéjból és magból áll, ezerkaszattömege 60-80 g. A melegigényes napraforgó szélsőséges talajainkat leszámítva bárhol termeszthető. Közepes vízigényű (Antal, 1978). Kiterjedt gyökérzetének köszönhetően a tápanyagokat jól hasznosítja. A nitrogén kedvező hatása csak a többi tápelem együttes hatásával érvényesülhet.
A túlzott ellátás kedvezőtlenül befolyásolja az olajtartalmat. A foszfor pozitívan befolyásolja
a gyökérképződést, a szárazanyag-képződést és növeli az olajtartalmat. Megfelelő kálium-ellátottság esetén javul a szárazság-aszálytűrő képesség, a betegségekkel szembeni ellenállás és a szárszilárdság (Antal, 1992 b; Pepó, 2005). A napraforgó a következő tápanyagokat veszi fel 1 tonna kaszatterméshez: N 41 kg/t, P2O5 30 kg/t, K2O 70 kg/t, CaO 24 kg/t, MgO 12 kg/t (Antal, 1999).
Repce (Brassica napus L. ssp. oleifera)
A Földközi-tenger medencéjéből származó repce olaját étkezésre, világításra és ipari célokra használják (Szabó–Domokos–Kiss, 2006 a). Magyarországon 2009-ben 261 ezer ha-on termesztették, termésátlaga 2,22 t/ha volt (KSH, 2009). Főgyökérzete van, hajtásrendszere elágazó dudvaszár. Levelei kékeszöld színűek, az alsók rozettások, enyhén szőrözöttek, a felsők lándzsa alakúak, ép szélűek, simák. Sátorozó fürtvirágzata élénksárga. Ezermagtömege 3,5-6 g (Ragasits, 1994 f). A hűvösebb, mérsékelten meleg időjárású, középkötött, gyengén lúgos talajokat kedveli a legjobban. A foszfor befolyásolja a gyökérképződését és a megtermékenyülését. A kálium javítja a télállóságát és a betegségekkel szembeni ellenállást.
A foszfor és a káliumot nyáron a talajmunkákkal kell a talajba dolgozni. (Máté–Bakos–Kiss, 1978; Máté, 1992; Máté–Pepó, 2005). 1 tonna szem és a melléktermékhez a következő tápanyag-mennyiségeket veszi fel: N 55 kg/t, P2O5 35 kg/t, K2O 43 kg/t, CaO 50 kg/t, MgO 10 kg/t (Antal, 1999).
Olajlen (Linum usitatissimum L.)
Magyarországon étkezési és ipari változatát egyaránt termesztik. Vetésterülete 2008-ban 673 ha, termésátlaga pedig 910 kg/ha volt (KSH, 2008). Egyszerű főgyökere van. Szára felszíntől elágazó 40-50 cm magas, felületét vékony viasz borítja. Lomblevelei szórt állásúak, ülők, elállók, lándzsa alakúak. Virágzata sátorozó többes bog. Termése gömbölyű, lapított gömbölyű vagy hegyes zárt világosbarna vagy sötétbarna tok. Ezermagtömege 8 g (Ruzsányi, 1992 b). Középkötött mezőségi vályog- és erdőtalajok a legkedvezőbbek számára. A hiányos foszforellátás csökkenti az elágazások számát. A kálium a vegetatív szakaszban növeli az elágazások számát. A foszfor- és káliumtrágyát ősszel, a nitrogént pedig tavasszal kell kijuttatni (Antal, 2005 b). 1 tonna lenmag és a hozzá tartozó kóró a következő tápanyagokat vonja ki a talajból: N 40 kg/t, P2O5 13 kg/t, K2O 50 kg/t, CaO 18 kg/t, MgO 3 kg/t (Antal, 1999).
Lucerna (Medicago sativa L.)
A Földközi-tenger mérsékelt övezeteiben őshonos lucernát Magyarországon 2009-ben 126 ezer ha-on termesztették, a hozama pedig 4,87 t/ha széna volt (KSH, 2009). A legértékesebb fehérjében gazdag szálastakarmány, javítja a talaj termelékenységét. Karós gyökérzetén a szimbiózisban élő baktériumok gümőket alkotnak, melyek évente átlagosan 100 kg/ha nitrogént gyűjtenek (Varga, 1992 a). Levelei hármasan összetettek, fogazott szélűek. Szára kör alakú, felálló vagy elfekvő dudvaszár. Bab vagy vese formájú, sárgás vagy sárgásbarna magjának ezermagtömege 1,7-2,6 g. A mélyrétegű, meszes, középkötött talajokat kedveli.
Tavaszi és nyárvégi telepítése lehetséges. A lucerna tápanyagigényes növény (Iványi, 1994 c;
Késmárki, 2005 b). A lucerna 1 tonna szénához a következő tápanyagokat veszi fel a talajból:
N 27 kg/t, P2O5 7 kg/t, K2O 15 kg/t, CaO 35 kg/t, MgO 3 kg/t (Antal, 1999).
Vöröshere (Trifolium pratense L.)
Ennek az Európában és Ázsiában őshonos takarmánynövénynek a termőterülete Magyarországon megközelítőleg 20 ezer ha, termésátlaga 3,5-4,5 t/ha körül alakul (Ivány, 1994 e; Varga, 1992 c). Évelő lágyszárú növény. Főgyökérzete erős, orsó alakú. Szára üreges, általában felálló. Hármasan összetett, széles, elliptikus levelei hosszú száron ülnek. Összetett gombvirágzata van. Egy, ritkán két magvú, tojásdad vagy hosszúkás tojásdad hüvelytermése van. A magok színe a fényessárgától a sötétliláig terjed. Ezermagtömege 1,6-3,2 g (Ivány, 1994 e). Vízigényesebb a lucernánál, a szárazságot kifejezetten rosszul tűri. A középkötött erdőtalajokat kedveli. Foszforigénye bokrosodáskor a legnagyobb. A káliumtrágyázás legfontosabb a savanyú talajokon a hiányos feltáródása miatt (Győri, 2005). A vöröshere 1 tonna szénájában a következő tápanyagok vannak: N 23 kg/t, P2O5 5 kg/t, K2O 20 kg/t, CaO 25 kg/t, MgO 5 kg/t (Antal, 1999).
Paradicsom (Lycopersicon lycopersicum L. Karsten ex. Farwell)
Amerika trópusi vidékéről származik (Nagy, 2006). Magyarországon a vetésterülete 2008-ban 2,2 ezer ha, az átlagtermés pedig 53,39 t/ha volt (KSH, 2008). Nyersen vagy konzervkészítményként fogyasztjuk (Cselőtei, 1993 b).
Összetett levélzetének szőrözöttsége és alakja fajtabélyeg, amely lehet közönséges-, törpe- és burgonyalevelű. Álfürtvirágzata van. Piros bogyótermésének tömege 20 és 300g között van.
A fényigényes, melegigényes zöldségfélék közé tartozik. Vízigénye nagy a hosszú tenyészidő és az intenzív párologtatás miatt. Tápanyagok szempontjából a legkritikusabb időszak a bogyókötődés és a növekedés. A paradicsom káliumigénye a tenyészidő során folyamatos,
elősegíti a fotoszintézist a szénhidrátok felhalmozódását a bogyókban és növeli a bogyók víz visszatartó képességét. Hiánya esetén ún. foltos érés lép fel (Cselőtei, 1993 b; Farkas, 1998). 1 tonna terméshez és az ehhez tartozó lombtömeghez a következő tápanyagokat igényli: N 2,4 kg/t, P2O5 0,9 kg/t, K2O 3,5 kg/t (Terbe, 1999).
Paprika (Capsicum annuum L.)
Amerikából származó növény, friss vagy feldolgozott formában fogyasztjuk. A zöldpaprika termőterülete 2008-ban 2,5 ezer ha, termésátlaga 26,44 t/ha volt (KSH, 2008). Jelentőségét 150-250 mg/100g C-vitamin tartalmának köszönheti. Főgyökerén egyenletes oldalgyökerek vannak. Folytonos és determinált (csokros) növekedésű fajták ismertek. Levele ép szélű, nyeles, hegyesedő, kerekded vagy nyújtott ovális alakú. Színe sötétsége a terméséhez igazodik. Kétivarú virágaik fehérek. Bogyótermése van, magja sima, lapított, vese alakú.
Ezermagtömege 5-7 g (Cselőtei, 1993 a). A terméskötéshez fajtánként eltérő, általában 5000 lux körüli fényerősség szükséges. A nagy vízigényű növények közé tartozik. A nitrogénnek a vegetatív szervek kialakulásában és a megkötődés utáni termésnövekedésben, a foszfornak a generatív szervek fejlődésében van szerepe. A kálium a paprikában legnagyobb mennyiségben található elem, túladagolása esetén gátolja más elemek felvételét. Hiánya általános leromlási tüneteken kívül a levelek lilás elszíneződését okozza (Zatykó, 1998). 1 szerveket, második évben pedig a generatív szerveket fejleszti ki. Gyökérzetéért termesztjük, mely főgyökér, karógyökér. A levelek összetettek, szárnyaltak, erősen szabdaltak. Szára, mely a második évben jelenik meg, merev, szőrös és elágazó. Magassága 100-150 cm.
Szürkésbarna, lapított tojás alakú termése két részből álló ikerkaszat, melynek ezerkaszattömege 2-2,4 g (Cselőtei, 1993 c). Hőigénye és vízigénye közepes. Nitrogénigénye közepes, elégtelen ellátás esetén lelassul a növény növekedése, a levelei elsárgulnak, túladagolásakor csökken a répa eltarthatósága. A foszfort nehéz túladagolni, hiányát az erek vörös elszíneződése jelzi. A káliumból igényli a legtöbbet, hatására nő a szárazanyag-tartalma. Túladagolása a cukortartalom csökkenésével jár, hiányát a levelek vörös
elszíneződése jelzi (Szabó, 1998). 1 tonna terméssel a talajból kivont tápelemek mennyisége a következő: N 4,0 kg/t, P2O5 1,5 kg/t, K2O 5,0 kg/t, (Terebe, 1999).
Szőlő (Vitis vinifera L.)
Származás alapján 3 csoportot különböztetünk meg: európai-nyugat ázsiai, észak-amerikai és kelet-ázsiai fajok (Lőrincz, 2005). Termőterülete Magyarországon 2008-ban 82, 6 ezer ha, termésátlaga 7,53 t/ha volt (KSH, 2008). A gyökértörzs: a tőketörzs folytatása, amely évről évre vastagodik, és függőlegesen nyúlik a talajba. Levelei felváltva ellentétesen állnak, alakjuk fajtabélyeg. Széle fűrészes, csipkés vagy fogas. A levéllemez felülete sima, hullámos vagy ráncos. Virágzata összetett fürtvirágzat, termése bogyó (Prohászka, 1993; Kriszten, 2007). Közepes vízigényét a magyarországi viszonyok kielégítik. A különböző talajtípusok hatással vannak a minőségre. A szőlő sokéves, fásszárú állókultúra, ami befolyásolja tápanyagellátását. Fajlagos tápanyagigénye a következő 10 t/ha termés esetén: N 82 kg/ha, P2O5 22 kg/ha, K2O 81 kg/ha. Nitrogénhiány esetén a levelek világoszöldek lesznek, a hajtások vékonyan növekednek, többlet esetén robosztus lesz a növény, kóros virághullás jelentkezik és fokozódik a fagykár. Foszforhiány esetén a levelek haragoszöldek, a levélnyél pedig lehajlik, többletnél gyenge lesz a hajtás- és levélnövekedés, valamint csökken a termésmennyiség. Káliumhiány esetén a fiatal levelek széle felkunkorodik, fokozódik a fagykár és betegségérzékenység, többlet esetén a levelek elszíntelenednek, elhalnak, csökken a terméshozam (Bényei–Lőrincz, 1999).