1. Goldziher Ignác Bosznia-Hercegovina annektálása után, 1908-ban ka
pott hivatalos megbízást arra, hogy írja meg az arab irodalom történetét a kez
detektől a XIX. század végéig középiskolai tankönyvként az új tartományok muszlim diákjai számára. Rövidesen el is készült a kitűnő munka, A z arab iro
dalom rövid története, amelyet azon nyomban le is fordítottak bosnyák nyelv
re, Kratkapovijest arabske knjizevnosti címen, és 1910-ben Szarajevóban meg is jelentette a tartományi kormány, bár a korábban kinyomott címlapon 1909 van. Goldziher, úgy tűnik, magyarul soha sem szándékozta kiadni könyvét, jó l
lehet egy magyar kiadás gondolatát már Krcsmárik felvetette egyik levelében (ld. V. pont). Ennek két oka lehetett: a magyar nagyközönség számára talán túl precíznek és részletesnek találhatta, másrészt a könyv tanítási célra készült, magyar nyelvű iskola viszont nem volt, amelyik arab irodalmat tanított volna.
Ezért az arab irodalomról szóló, 1903-ban megjelent, sokkal kevésbé alapos és átfogó írását magyarul elegendőnek tartotta.
2. Goldziher egyik utolsó tanítványa, H. Somogyi József a II. világháború kezdetén A Short History o f Classical Arabic Literature címen, alaposan kibő
vítve és átírva és az érthetetlennek talált részeket kihagyva angolra fordította a kéziratot, és 1957/58-ban közreadta az Islamic Culture c. indiai muszlim tu
Dé v é n y i Ki n g a
dományos folyóiratban. Ennek tovább bővített változata jelent meg 1966-ban könyvként Hildesheimben.
3. A kéziratot, Goldziher több más kéziratával együtt a M agyar Tudomá
nyos Akadémia Könyvtárának Keleti Gyűjteménye őrzi. A kézirat 171 lapból áll, s nincs letisztázva. Az első megfogalmazás jegyeit őrzi, s jól mutatja, hogy Goldziher nem magyar nyelvű publikálásra, hanem fordításra, ill. további fino
mításra szánta. Vannak benne nem teljes, bár érthető mondatok is, időnként pe
dig egyes mondatokat vázlatosan hagyott a szerző, amelyek értelmezésre szo
rultak. A levelezés fényében persze ez könnyen megmagyarázható, hiszen nem ez a kézirat került fordításra. Goldziher számára külön pénzösszeget biztosítot
tak, hogy legépeltesse a kéziratot, és ekkor nyilván sok apró javítást végzett a szövegen. A kéziratnak ez a letisztázott, legépelt változata azonban nem m a
radt ránk.
Goldzihert hivatalosan Thallóczy Lajos, a „Császári és királyi közös Pénz
ügyminisztérium, Bosznia és Hercegovina ügyeiben osztályfőnöke” kérte fel egy mintegy 10-12 íves arab irodalomtörténet megírására a boszniai gimná
ziumok két utolsó osztálya számára Goldziher naplójának (Tagebuch) tanú
sága szerint 1907. december 13-án. E hivatalos felkérést megelőzte az, hogy Goldziher egyik volt tanítványa, Krcsmárik János kormánytanácsos, az iszlám jog kiváló szakértője korábban Goldziherrel már levelezést folytatott ebben a tárgyban. Krcsmárik Goldziherhez intézett leveleiből (MTAK, Goldziher leve
lezés) az is kiderül, hogyan történt a fordítás, korrektúra és kiadás.
4. A kiadás során a szövegen semmilyen tartalmi változtatást nem végez
tünk, s nem hagytunk ki belőle semmit (ellentétben az angol kiadás fordítójá
val). Hozzáadni is csak jóval kevesebbet adtunk hozzá, mint az angol változat.
A Goldziher által megadott szövegbe nem tettünk semmilyen betoldást, változ
tatást vagy m odernizációt. Egyes esetekben azonban újabb szerzőkkel bővítet
tük Goldziher munkáját. A bővítéseknek két szükséges oka volt. Az egyik az, hogy Goldzihert nem kérték fel arra, hogy tankönyvében a Q ur’ánról is írjon, mivel annak az ismerete a muszlim iskolákban nem az irodalomtörténet köré
be tartozik. Egy európai kézikönyvben azonban szükség van rá, hogy erről is legyen szó. Somogyi Józseffel ellentétben nem írtunk bele egy új fejezetet, ha
nem Goldziher saját, 1903-ban megjelent irodalomtörténeti írásából (Arabok) vettük át az idevágó részt. A másik ok az volt, hogy szeretnénk, ha ez a könyv egyetemista diákok számára tankönyvként szolgáljon, s ezért minden olyan klasszikus szerzőnek benne kell lennie, akivel egyetemi éveik során találkoz
hatnak. A Goldziher által ismertetett közel 300 irodalmárhoz így is csak 35
ne-Előszó
vet kellett a legszükségesebb adatokra támaszkodva hozzáadni. Ezek a szer
zők a következők:
Miután a mü eredetileg túl hosszú fejezetekre tagolódott, ezért a jobb érthető
ség és a könnyebb áttekinthetőség kedvéért további alfejezetekre osztottuk a szöveget, Goldzihertől csak a négy rész, ill. a nagy római számmal jelölt feje
zetekre osztás származik, továbbá az egyes szerzők neve elé tett arab számok.
Az alfejezetek címei a kiadótól származnak.
5. A fentebb már említett okoknál fogva nem lehetett nyelvi és stilisztikai változtatások nélkül kiadni a kéziratot. Elsősorban a hibás vagy hiányos mon
datokat kellett megváltoztatni, másodsorban minden olyan mondatot korrigál
ni kellett, amelyik nem volt teljesen egyértelmű, vagy a mai olvasó számá
ra nem érthető szavakat, ill. kifejezéseket tartalmazott (ezek többsége azóta nem használatos, vagy akkor sem használt németből készített tükörfordítás). A mondatok tartalmát, Goldziher véleményét azonban sohasem változtattuk meg (az angol fordítás sajnálatos módon nem így járt el). Ezekkel az apróbb kor
rekciókkal egyrészt tartoztunk Goldziher emlékének, akinek nem állt módjá
ban az utolsó simításokat elvégezni munkáján, másrészt azoknak a diákoknak, akik ebből a könyvből tanulnak. Nem szószerinti kiadást akartunk közzéten
Dé v é n y i Kin g a
ni, hanem értelmes szöveget. A változtatásokra azért is szükség volt, mert mint már említettük, valószínűleg nem a végleges változat kézirata maradt fenn, az nyilván a fordítónál maradt. Természetesen a magyar szavak helyesírását a mai követelményekhez igazítottuk, az arab szavak átírásánál is a napjainkban hasz
nált tudományos átírást használtuk a Goldziher kéziratban található egyéni át
írás helyett, még olyan esetben is, amikor bevett, közismert nevekről van szó, mint M uhammad próféta vagy cabbásida és umayyád dinasztia. A görög neve
ket magyaros (nem pedig latinos) írással közöltük (Arisztotelész), a középkori Európában ismert arab neveket viszont latinosan (nem magyarosan): Averroés, Maimonides. A kötetet szerzői, könyveim és tematikus indexszel láttuk el a könnyebb kezelhetőség érdekében.
6. Goldziher könyve még ma is értékes és jól használható kézikönyv, me
lyet érdemes közreadni, különösen annak fényében, hogy még a nagy világ
nyelveken is csak kevés hasonló színvonalú, kis terjedelmű, de tartalmas ösz- szefoglaló munka található. Goldziher Ignác müvének értékét akkor tudjuk igazán becsülni, ha figyelembe vesszük, hogy nem álltak rendelkezésére ké
zikönyvek és enciklopédiák, melyekből csak ki kellett vennie az adatokat és értékeléseket, hanem szinte mindenben csak saját ismereteire támaszkodha
tott. Ezek az ismeretek azonban olyan bámulatosan széleskörűek és alaposak voltak, hogy saját kora tudásának fényében nem szorulnak kiegészítésre vagy korrekciókra. Ahol kényszerű kiegészítéseket kellett tenni, ott minden esetben Goldziher kora óta felbukkant szerzőkről és művekről volt szó.
7. Goldziher kéziratát először a Körösi Csorna Társaság adta közre 2001 - ben Dévényi Kinga és Iványi Tamás szerkesztésében egyetemi tankönyvként.
Ehhez képest a jelenlegi, a sok helyen nehezen érthető eredeti kézirat újraol- vasása és újraértelmezése alapján készített, teljes mértékben átdolgozott és ja vított kiadás.