Közös sors
„Szobolyába értem. Megérkezésem hírére egy Kamenszky Petronius nevű jó öreg örömkönnyekre fakadt és nem tudván eltelni látásommal, elkísért a határokig… Mihelyt híre terjedt jöttemnek a munkácsi her-cegségben, alig lehet elképzelni, hogy milyen igyekezettel és örömmel lódult hozzám a nép… Ezek az emberek gyermekestől, feleségestől jöttek és messziről meglátván engem, térdre ereszkedtek és orosz mód-ra keresztet vetettek. Buzgóságukban és mód-ragaszkodásukban nemcsak hogy élelemmel láttak el, hanem hazaküldvén nejeiket és gyermekeiket, maguk beállottak a seregembe és többé el sem hagytak s kinyilatkoztat-ták, hogy velem akarnak élni-halni” – ezeket a sorokat maga II. Rá-kóczi fejedelem írta francia nyelvű „Emlékirataiban”, így emlékezve leghűségesebb népéről a ruszinokról. Ekkor válik nyilvánvalóvá a ru-szinok elkötelezettsége Rákóczi és a magyarság iránt. Ezt a hűséget Rákóczi azzal ismeri el, hogy a ruszinokat „Gens fidelissimának”, azaz
„leghűségesebb népemnek” nevezi, amire a ruszin nép a maga bátorsá-gával, vezére iránti szeretetével rá is szolgált.
A ruszinok történelme természetesen korábbra nyúlik vissza. Egé-szen a VIII. századra, amikor a keleti szlávok ősei a történelem korsza-kába léptek, nem volt se közös nevük, sem közigazgatásilag megszerve-zett államuk. Állandó volt a viszály a törzseik, falvak között. A legré-gibb irat erről a Nesztor-krónika (1000).
A Duna-medencében a magyarokkal szinte a kezdetektől együtt élő népről beszélünk. Nyelvjárásokban gazdag és színes néprajzzal rendel-kezik.
A ruszin-magyar barátság napjainkban is virágzik. Ékes példával szol-gálnak erre a Magyarországon tevékenykedő ruszin önkormányzatok is, többek között az Országos Ruszin Önkormányzat, a Borsod–Abaúj–
Zemplén megyei, a Fővárosi Ruszin Önkormányzat és még sorolhatnám.
Tevékenységünkben szeretném megemlíteni a színes rendezvénye-inket: a Ruszin Nemzeti Ünnepet, a Ruszin Búcsút, de gálaműsorokon is részt veszünk, különböző gasztro-fesztiválokon is képviseltetjük ma-gunkat a ruszin nemzeti konyhával. Számos ruszin hagyományőrző tá-bort szervezünk az ország különböző részein, illetve különböző ruszin
tankönyvek és ismeretterjesztő kiadványaink is megjelentek már. Pél-dák sora bizonyítja még, hogy milyen széles tevékenységi körökben vesznek részt a magyarországi ruszinok és ez mind barátságban történik a magyar néppel, bizonyságot téve a magyar–ruszin együttélés értékei mellett. Egy országban élünk, békében és barátságban. De tekintsünk vissza a történelembe, hogyan is élték a ruszinok mindennapjaikat a két világháború közötti és a háborús időkben Kárpátalján.
Ruszin tudományosság az első világháború után
A ruszin emberek a nehéz idők ellenére sem hagytak fel a művelődés-sel, és így 1921. január 26-án, Ungváron megalakult a Kárpátaljai Tu-dományos Társaság, Hodinka Antal történésszel az élen. Az ügyvezető elnökséget Harajda János, Hodinka Antal egykori diákja látta el. Mind-kettőjük munkássága fontos szerepet játszik a ruszin közösség életében, úgy gondolom, hogy őket minden ruszin embernek ismernie kell.
A Kárpátaljai Tudományos Társaság 27 taggal jött létre, s az alap-szabály szerint a maximális létszáma nem haladhatta meg a 35 főt. A továbbiakban csak meghívás útján lehetett bekerülni, melyről már a szervezet tagjai döntöttek közösen.
1939 és 1944 között Kárpátalján több mint húsz, változatos tartal-mú, ruszin, magyar és orosz nyelvű újság és folyóirat jelent meg szá-mos egyéb, nem rendszeresen megjelenő időszakos kiadvány mellett. A csehszlovák időszakban az orosz nyelvet favorizáló russzofil és az uk-rán nyelv használatáért síkra szálló ukranofil iuk-rányzat harca uralta a kár-pátaljai értelmiségi közvéleményt. A bécsi döntés után egy harmadik erő, a ruszinofil irányzat került előtérbe, amely Kozma Miklós kor-mányzói biztos személyén keresztül a hivatalos magyar politika támo-gatását is élvezte. A háborús idők dacára, Harajda irányításával hatal-mas nemzetépítő munka folyt a ruszinok körében, amelyből a KTT ki-adványai révén komolyan kivette a maga részét. A kiadványok magyar és ruszin nyelvűek voltak, "mert a cél nem csak az, hogy a rutén nyelv kultiváltassék, hanem az is, hogy a művelt magyar közönség érte-sülve lehessen Kárpátalja művelődési törekvéseiről, és figyelemmel és szeretettel tudja kísérni a rutén nép kulturális munkáját" (Kozma Mik-lós beszédéből, 148. p.).
A KTT három periodikát adott ki. A ”Hajnal” tudományos folyóirat volt, amelynek minden anyagát háromnyelvű rezümé tett hozzáférhető-vé a szélesebb szakmai közönség számára (ha a tanulmány ruszinul je-lent meg, akkor magyar, német és francia nyelvű tartalmi összefoglalás kísérte). Három évfolyama jelent meg négy részben (1941/1-2,
1942/1-2 és 3-4, 1943/1-4). Az „Irodalmi Vasárnap” című irodalmi lap havi két alkalommal jelent meg, így a két teljes évben (1942 és 1943) 24-24, 1941-ben 16, 1944-ben pedig 20 számot sikerült kiadni. A ”Rutén Ifjú-ság” a diákságnak szólt, irodalmi és népszerű tudományos anyagokat tartalmazott, máig jelentősek a helyi folklórral foglalkozó írásai. Havi rendszerességgel jelent meg, tanévenként 10 száma volt (még az 1944/45. tanévben is megjelent egy száma).
A háborús idők közepette sem maradhatott el az oktatás. A Kárpát-aljai terület kormányzói biztosának tanügye gondoskodott róla, hogy a tanárok kezükbe vehették a „Népi Iskola” (Narodna Skola) című perio-dikát, a kárpátaljai tanítók és nevelők lapját. Ez a lap nagyon sok fontos tanulnivalót tartalmazott, mind a tanárok, mind a gyermekek számára.
A lap tartalmát két nyelven publikálták, magyarul és ruszinul. Olvashat-tunk benne például a különleges nevelői feladatokról a háború idején. A tanítás lényege úgy rajzolódott ki, hogy a gyerek megértse, hogy az embereknek kötelességük más nemzetekkel megértő, békés együttlétet biztosítani. Különös figyelmet fektettek ezekben az időkben a kultúra előbbre jutására is, így a bemutató tanítások során is gyakran hivatkoz-tak nagy emberek kifejezéseire.
A folyóiratban említést tettek az évi pedagógiai szemináriumokról is. A pedagógiai továbbképzéseken a tanítókon kívül nagyszámú kö-zönség élvezte az ott hangzott értékes előadásokat. Minden szemináriu-mon két bemutató tanítás került sorra, egy magyar és egy ruszin.
A hírek sem hiányozhattak a lap oldalairól, így olvashattunk például Dr. Hodinka Antal jubileumáról, a különböző gyűlésekről illetve halál-hírekről is. A lap végén további fontos eseményekről is szó esett.
Sajnos a KTT tevékenységéről Magyarország megszállása, 1944.
március 19. után már nem sokat tudunk. A szovjet megszállás után működésének már nincs nyoma. Vezetőit meghurcolták a kommunisták, Ilniczky Sándor elnök 1947-ben kényszermunkatáborban, Harajda János ügyvezető igazgató 1944. december 13-án börtönben halt mártírhalált. A KTT vagyonát (székház, nyomda, könyvtár stb.) 1945. március 7-én államosították, ezzel megszűnt a ruszin–magyar tudományos élet, a ruszin–
magyar együttélés lehetőségei csorbultak.
Sok fájdalmat élt át a ruszin nemzet a háborús időkben is és sajnos nap-jainkban is. Nem mindenhol ismerik el a ruszin nyelvet, a kultúrát, a hagyományokat. De szerencsére azt el tudom mondani, hogy ha a hábo-rús években nehéz időket is élt át a ruszin nép Kárpátalján, a mai Ma-gyarországon a magyarokkal összetartó barátságos népről beszélünk és remélem, hogy ez a barátság kitart a végsőkig.
V G