Bagi Gábor
fegyverbe hívta a régi szabadság védelmére, majd 27-én a Német Lovagrend földesuraságát törvénytelennek nyilvánította. A berényi birtokos Szentmiklósi Nagy János jászkapitány, al-ezredes vezénylete alatt – a török idején létrehozott parasztvármegye fegyveres önvédelmi szervezetén – a régi kun (jászkun) privilégiumok kötelezettségei alapján felállították a jász ezredet. Ez egy irreguláris lovas alakulat volt, bár utóbb a tájegység időnként gyalogosokat is adott Rákóczinak. Az ezred tulajdonosa Vay Ádám udvari főmarsall, a jászkunok főkapitánya lett. Leginkább a Duna–Tisza közén vetették be, bár vészhelyzetben többször is a Felvidékre vezényelték (1704, 1708). Bizonyosan részt vett a nagyszombati (1704) és talán pudmerici (1705) csatában is.
A szabadságharc első évei Berényben az 1688-ban szétvert református felekezet újjászerve-ződését eredményezték. 1703 nyarán Kageneck lovagrendi adminisztrátor száz tallérra büntette ugyan őket a tanítói ház engedély nélküli felépítéséért, ám a helyzetet végül elfogadta. 1705.
november 30-án Rákóczi Gyöngyösön katolikus méltóságok és Zorger János berényi plébános jelenlétében a reformátusoknak templomhelyet és haranglábat adományozott. A már meglévő parókia, iskola és egyéb javak (pl. szőlő) birtokában megerősítette őket, és a templom számá-ra berendezésről és istentiszteleti tárgyakról is gondoskodott. A prédikátor Patai János majd Szováti János lett, a gyülekezet erősödését pedig négy szőlő megvásárlása jelezte. 1711-ben a református gazdák száma meghaladta a 60-at, de 100 fölötti adat is ismert.
Az első háborús évek békéjének azonban ára volt. Berényben 1705-ben 443 gazdát és 52 zsellért vettek számba, akik összesen 379 katonát küldtek a kuruc táborba. Emellett kimutat-tak 29 elesettet és 1 eltűntet is. A következő évben 205 lovas és 224 gyalogos városi kurucot vettek számba. Berényt sokáig elkerülték a császári hadak, bár a lakosságot többször is vak-rémület fogta el az Alföldet elnéptelenítő rác határőr katonaság portyáinak híreire. 1705 őszén Herbeville tábornagy császári hada ugyan még a Tápió mentén vonult fel, ám egy év múlva a városnak már nem volt ilyen szerencséje.
1706 szeptember elején Rabutin császári tábornagy mintegy 25 000 fős serege bevonult Szolnokra, majd a Jászság keleti felét feldúlva északnak indult. A kuruc csapatok nem tudták megállítani őket, ehelyett Berényben fosztogattak, sertéseket, móringos (hozományos) ládá-kat raboltak és gyújtogattak. A kurucok jelenlétében 1707 január végén Rabutin csapatainak Szolnokról Budára vonulásában sem volt köszönet. Gróf Jósika Dániel ezredének református huszárjai valóságos rémuralmat teremtettek a katolikus városban. Az ablakokon át belövöldöz-tek, raboltak, lovakat loptak, sőt Szentmiklósi katonáira is lőttek. Közben azt kiabálták: „Aha atta teremtette szette vette labancos pápistás lelkű, Máriát fa Jankót imádó Jászói, meg nem nyugszom méglen a Jász tisztekben is ki nem ölök ednihánnyat”. Fel-alá nyargaltak, kergették a szegénységet, és ordítoztak, hogy nem nyugosznak, amíg a várost tőből ki nem égetik.
1707 végétől a kurucok is kivetették a hadiadót a városra. Ennek értéke valószínűleg 1708-ban és 1709-ben is elérte a 13 000 rFt-ot, ami a város többször feldúlt állapotát és a mintegy 300 lovaskatona fegyverben tartását figyelembe véve hatalmas terheket jelentett.
Feltehetően a lakosság ezt az első két évben még valahogyan teljesítette, ám közben a várost újabb csapások érték. 1709 nyarán Tököly-Popovics határőr ezredes rácai megsarcolták a várost, még a templomot is kifosztották. Berényt végül nem is a kuruc haderő óvta meg az újabb támadásoktól, hanem a kitörő pestis.
A város XVIII. századi történetének talán legjelentősebb járványa az 1709 őszén jelentke-ző pestishez kapcsolható, ami az év végéig legalább félezer fővel csökkentette a lakosságot.
1710 elején még magas volt a halálozás, de aztán átlagos méretűvé vált. Az év őszén azonban a kór újra visszatért és még leglább további 300 fős népességfogyást okozott. A teljes veszte-ség így 800-900 fő között lehetett.
A helyzetet nehezítette, hogy 1710 első hónapjaiban II. Rákóczi Ferenc hadainak is Berény volt a fő táborhelye. Innen küldött élelmet az ostromlott Érsekújvárba, majd a dön-tetlenül végződő január 22-i romhányi csata után február 24 és március 24 között maga is itt tartózkodott. A 12 000 fős sereg ellátása a lakosságnak hatalmas terheket jelentett.
Őszre a kuruc állam és hadsereg gyakorlatilag összeomlott, míg a jász regiment feloszlott.
Október elején Jacob Cusani tábornok császári csapatai bevonultak a pestises városba, ahol gróf Ehrenfeld lovagrendi praefectus összeírást rendelt el és újra kiépítette a földesúri igaz-gatás kerületi központját.
1711-ben lezárult történelmünk kétszáz éves háborús periódusa és egy ugyanilyen hosz-szú békés időszak vette kezdetét. Ezt a török utáni újjáépítés és a hazai feudális társadalom újjászerveződése, megerősödése (majd a kapitalista átalakulás megindulása, lezajlása) jelle-mezte. A szatmári béke tárgyalásai során a rendi sérelmek között a jászkunok panaszainak (eladatás) orvoslása is felmerült, a végső szöveg azonban már csak a kérdés országgyűlési megvizsgálását tartalmazta. Ez a lakosok számára csalódás volt, ám a földesurat is óvatos-ságra intette.
A helyzet ugyan a Német Lovagrend földesuraságát szentesítette, ám annak is számot kellett vetnie a lehetőségekkel. Emiatt mindinkább kénytelen volt feladni a jobbágyi robot-munkával működtetett majorságok létrehozásával kapcsolatos terveit és alapvetően bérleti viszonyokra alapozni jövedelmeit. Bár még 1728-ban is tervezték majorságok létesítését (így Berényben 1000 pc területen), a kudarc végül azt eredményezte, hogy a Német Lovagrend 1731-ben eladta a Jászkunságot a Pesti Invalidusháznak.
Bár a város és a Jászkunság népessége, gazdasági ereje 1710-ben még az 1699-es átlagok-tól is jócskán elmaradt, a békés időszak lehetővé tette a gyors újjáépítést. 1720-ban a város már bérelte a Heves megyei Kerekudvar pusztát, valamint a Pest megyei Györgyét és Szelét, ahol összesen 1338 pc (pozsonyi köböl), 1728-ban pedig már 1663 pc szántója volt. 1726-tól a város a kiskunsági Törtel pusztát is árendálta 200 rFt-ért. Már ekkor kétnyomásos szántó-földi művelést folytattak. Az ipar és a kereskedelem is fejlődésnek indult. 1728-ban 69 helyi iparos után a város bevétele 191, míg az 5 görög kereskedőhöz, a piacokhoz és vásárokhoz kapcsolható jövedelem 736 rFt-ot tett ki. A város hat malma 160 rFt-t jövedelmezett.
1727-ben Spath von Zwiefalten lovagrendi komtur az alábbi leírást közölte Berényről:
„ … 650 házat tartanak számon, amelyek valamivel jobb külsejűek, mint a magyar megyék más községeiben – a városházán, a tisztiházon, a serházon, a plébánián és az iskolán kívül. A lakosság száma, nem számítva az asszonyokat és a 15 éven aluli nemzedéket, mintegy 1100 személyre tehető. … miből áll elő e városnak megélhetése; a földművelésből és az állatte-nyésztésből, néhányan, az amolyan legvagyonosabb gazdák közül, még a kerületen kívül, a szomszédos megyékben megállnak, s ott kereskednek … A jászberényi lakosság legnagyobb része … jobbágy, de található vagy húsz nemes család is, de ezek a közterhek viselésétől a
többiektől nem különböznek … Van jövedelme a városnak a ser- és pálinkakimérésből, a mészárszékből, a két városi malomból, amelyek az utóbbi száraz időkben … keveset, vagy semmit sem jövedelmeztek. Létesítettek néhány jó serházat, van jövedelem az évi három országos vásárból és mindenegyes helyeken lakó rác kereskedő némi adójából. Ezek a bevé-telek … különbözőek … évente 4500 rFt körül mozog … Az utóbbi két évben sok költséggel jó serházat építettek, s abból a jövedelem elég tekintélyes növekedését lehet várni. … Van egy katolikus templomuk, amelyhez néhány évvel ezelőtt szép tornyot emeltek 3500 rFt-ért, nem számítva a fuvarokat és az ingyen munkákat … A ferences atyáknak is van egy nagyon szép, ősrégi templomuk, nemrég állították helyre”.
A városnak ekkor főképp a varga, csizmadia és szűrszabó céheit említették, ezekbe a ka-tolikus és kálvinista mesterek harmadik felekezetbelit nem nagyon fogadtak be. A deákcéhbe tömörültek a város négy iskolájának a tanítói. Berény csak Rákóczi alatt fizette a kálvinista tanítót, így az utóbb a hívek adományaiból élt. A lelkész Kisérről járt át ide, mivel 1714 au-gusztusában a földesúr Szováti prédikátor működését eltiltotta, őt pedig kiutasította.
Az 1720-as évektől a berényieknek az újratelepülő kiskun közösségekbe való kivándorlá-sa is megkezdődött, amit a város belső problémái is elősegítettek. Az elöljáróság visszaélései ellen itt jelentős mozgalmak kezdődtek (1724–1727), melyeknek vezetői még a lovagrend nagymesterét, mint legfőbb urukat is felkeresték. A sokrétű elégedetlenség végül az adók megtagadásához és a városháza elfoglalásának kísérletéhez vezetett. A mozgalmak brutális letörésében a városi vezetésnek a nagy hatalmú földesúrtól, illetve a remélt megváltakozás veszélyeztetésétől való félelme is nagyban hozzájárult.
Berény földesúri árendájának változása
1702 1714 1716 1721 1730 1731 1734
rFt/kr
Berény 8 016/17 2 950/36 3 900/0 4 000/0 4 000/0 5 000/0 5 300/0
Jászkunság 42 316/6 13 404/0 17 210/0 21 900/0 26 126/0 30 170/0 33 910/0
A népesség, a gazdaság 1745 előtt komoly növekedésen ment keresztül, mely képessé tet-te a várost a megváltakozásra. A népességnövekedés mértéke a kivándorlások miatt nehezen megbecsülhető, míg a gazdaság megerősödésére inkább a gazdaságok száma és a földművelés kapcsán felsorolható adatok mutathatják a valós arányokat és nem az állatállomány alakulása.
Berény fejlődése az eladatás korában
házak népesség gazda, gazdaság
állatállomány
rét,
kaszás vetés, pc szőlő, kapás
marha ló juh sertés
1699 ? ? 389 5774 745 3 360 1415 ? 2 541,9 839
1710 ? ? 253 837 314 2 398 608 ? 4 507 ?
1713 ? ? 565 2031 703 4 659 519 ? 5 793 ?
1721 ? ? ? 5285 1317 6 163 1333 839,25 15 315 1153
1726 616 ? ? 5942 1902 10 488 1192 ? ? ?
1728 650* ? 722 ? ? ? ? 1182,5 ? 1653
1735 634 5385 893 3173 1831 6 255 737 ? ? ?
1745 874 6203** 1032 5840 2456 8 112 925 ? ? ?
* 1727-es adat ** 1746-os adat
A redempció előzményeinek ismertetése nem feladatunk. Ezt kétségtelenül elősegítette a jászkunok eladatás alatti katonaállításának megmaradása, sőt az 1740-től kirobbanó osztrák örökösödési háború során megfigyelhető kiszélesedése. Emellett nagy jelentősége volt, hogy bár a földesúri jogokat a Pesti Invalidusház zavartalanul gyakorolhatta, a jászkun eladatás tar-tósan a magyar rendi sérelmi politika részévé vált, amit pedig uralkodása első éveiben Mária Terézia mindenképp igyekezett leszerelni akár jelképes engedményekkel is.
Bár a négy évtizedes eladatást utólag negatív időszaknak tekintették, kétségkívül voltak hatásai is. E csapás sokkal inkább összeforrasztotta a jászkun népességet, mint egy kedvezőbb időszak. Berény esetében külön kiemelhető, hogy itt alakult ki a földesúr (Német Lovagrend, Pesti Invalidusház) hármas kerületi központja, ami a közigazgatás, a gazdálkodás és a kultúra újabb elemeinek megismerését eredményezte.
A szabadság és a jászkun kiváltságok 1745-ös visszaszerzésével Berény az önálló törvény-hatósággá vált Hármas Kerület önkormányzati központja lett. Az igazgatási funkció a gazdasági és vallási tényezőkkel ötvöződve sokáig vezető szerepet biztosított a városnak a jászkun közös-ségek között. A belső viszonyok, az önigazgatás, a gazdálkodás rendszere közel egy évszázadig követendő, viszonyítási mintának minősült. A város történetének e „fénykorát” igyekszünk az alábbiakban megvilágítani.
I. A földváltás
A redempció kapcsán Mária Terézia 1745. május 6-án kiadott oklevelét Berényben júli-us 11–13-án ünnepélyes körülmények között hirdették ki. A hangulatot azonban rontották a megváltakozás roppant terhei (580.000 rFt kifizetése, 1000 huszár kiállítása), melyek a lako-sok nyílt elégedetlenségét váltották ki. A váltság az éves hadiadó csaknem hússzorosát tette ki és az állami terheket a lakosok továbbra is viselni tartoztak.
A város 63.150 rFt-tal a 25 jászkun közösség legnagyobb váltságát fizette ki, a teljes jász-kunsági összeg több mint 10%-át és a régtől bérelt jász és kiskun puszták zömét is megsze-rezte. Belső határához csatolta Négyszállást, Boldogházát, míg a Kiskunságban megváltotta Lajost, Mizsét és Bene felét. Utóbbiak lettek a város „alsó pusztái.”
Berény redempciós földváltása
terület ára
saját határáért 40 400 rFt
Boldogháza pusztáért 8 000 rFt
Négyszállás puszta 2/3-ad részéért 2 000 rFt
Lajos pusztáért 5 000 rFt
Mizse pusztáért 6 000 rFt
Bene puszta 1/2-ed részéért 3 750 rFt
Összesen 65 150 rFt
Boldogháza ¼-e Alsószentgyörgyé lesz 2 000 rFt
Marad 63 150 rFt
A Jász Kerület összesen 232 750 rFt
A jászkunok a földesúr Pesti Invalidusházat 1745-ben bécsi bankárok hitelével fizették ki, akiknek aztán évekig a lakosok befizetéseiből és az új kölcsönökből törlesztettek. A rend-kívüli helyzet számos megszorításhoz, kényszerintézkedéshez vezetett. A hangulatot mutatja 1745 végén a káromkodókra kirótt büntetések szigorodása. Elsőre 50 pálca járt, másodszor 100, harmadszorra pedig börtönbe zárták a vétkest.
A tanács már 1746-ban a kölcsönök kamatainak letételére hívta fel a lakosságot, mert előt-te „az szántóföldet bevetni szabad nem lészen”. Mivel a kölcsönösszegek nem csökkenelőt-tek, kimondták: „más Vetőre senkinek föld nem fog adatni, hacsak a Redemptiót egészen le nem fizeti”. Amely „Gazda Redemptióját le tehetné és abban fonnyakodván húzza, s halasztya, le tenni nem akarja, értvén egyedül azt, ki könnyen le teheti, az ollyan tiltassík el Földitül.
A Szegénység mind az által annyira ne kínszeríttessík, hogy vonó marhájátúl, a Redemptio kedvéért kínteleníttessék magát meg fosztani ...”.
A főkapitánytól értesültek, hogy „sok helyeken a Szegénység míg az adósság alól fizetheti magát, kész volna búzájátúl részt adni”. Ezt elfogadva a redempcióban részt nem vevőket árendafizetésre kötelezték. A földről, redempcióról lemondottaknak új gazdát kellett állítani váltságukra, másképp a tőkepénzt és kamatot nekik kellett megfizetni. Gondot okozott, hogy többen csak kertet, vagy szántót váltottak és így fele tőkepénzzel és kamattal tartoztak.
1750. május 2-án a jászkunok leszámolták a Bécsbe felvitt redempciós költségeket. Ösz-szesen 521 566 rFt-ot fizettek ki, ennek négyötödét báró Palmnak, Argillarnak és Toussainet-nek tőkepénz és kamat fejében. A jászok 1746 végéig csaknem kifizették a rájuk eső 227 750 rFt-ot. Berény 63 150 rFt redempcióját az alábbi részletekben törlesztette:
időpont összeg (rFt/kr)
1745. jún. 22. 16 266/12½ kr
3 000/0
1745. jún. 24. 1 850/0
1745. okt. 11. 27 898/15
1746. jan. 22. 7 419/58
1746. aug. 26. 8 085/18
1746. dec. 17 630/16
Összesen 65 150/0
A bécsi törlesztés lezárása biztosította a jászkunok megváltakozását, ám a felvett hitelek visszafizetése már jóval lassúbb volt. 1747 nyarától a fizetéssel szándékosan késlekedőkön a kamatot (interes) 6 helyett 10%-kal hajtották be, de 1748 elején a kamatok csaknem elérték a tőkepénzek összegét. A tanács ezért javasolta a pénzzel, marhával való törlesztést, mert ha a váltó nem „tészen fel vállast földének árárul, a földet szántani szabad nem lészen”. 1748 tavaszán – mert „bennünköt nyomorúságban hagytak” – összeírták a terhek miatt elköltözött lakosokat, hogy vissza ne jöhessenek. Az 1745 után jött földváltókra a katonaállítás fejében visszamenőleg vetettek ki kötelenként 10 Ft-ot.
1749-ben a határ 54 967 rFt 50 d-re becsült váltságából a hitelek mellett már 47 782 rFt 96 d-t fizetett ki a lakosság. A helyzet így annyira stabilizálódott, hogy több kisebb váltást érvény-teleníthettek. Így 1751-ben Bajtos János 10 rFt-os befizetését a hadiadóba tették, mivel többet adni képtelen. 1752 nyarától a kerületi közgyűlés a 20 rFt alatt földet váltók redemptus jogait nem ismerte el és megengedték az ilyen összegeknek a visszafizetését. Kimondták, hogy a 20 rFt alatt redimálók a „Districtusok privilégiumaival és útlevelével nem élhetnek”.
1755 elejétől a redempciójukat letett lakosok a tanács előtt igazolták a kifizetést, mert „másként az ekét a Földnek nem veti, meddig arrul eleget nem tészen”. 1757-ben megerősítették, hogy a redempcióban nem serénykedőknél „az Interes 10 p. 100 fog fel vétetni”. Blénessy János
sze-rint a váltság utolsó részletét 1755. január 3-án elsőnek a főbíró fizette be, majd a tanácsbeliek követték. 1760. szeptember 30-án a fizetéseket lezárva kitűnt, a város összesen 94 192 rFt-ot szedett be a redempcióra.
A települések és lakóik kölcsönfelvétele már 1745 nyarán megindult. A pénzeket 6%-os kamatra adták, ami az 1647. évi CXLIV. tc. szerinti maximumot jelentette. Efölött a kölcsön uzsorának minősült és a kölcsönző a pénze elvesztésével bűnhődött.
A katolikus jászok jelentős összegeket vettek fel egyházi személyektől, az egri, nagyszom-bati, váci és váradi kanonokoktól, az egri, berényi, gyöngyösi, pesti szerzetesi rendházaktól, de Pest és Heves, illetve Gömör, Borsod, sőt Ung megyei nemesektől is. A helyi kölcsönzők között kerületi kapitányok, adószedők és tehetősebb (nemes) lakosok is voltak.
Berény 1746. június 10-én a pesti ájtatosoknak 4000, Heves megyei uraknak 3420, Pest megyeieknek 19 000, az egri konventnek 1585, a nagyszombati kanonoknak 10 000, eper-jesi kereskedőknek 8000, a berényi ferenceseknek 500, a gyöngyösi konventnek 200 rFt-tal tartozott. Ez 48 000 rFt-ot jelentett, de Félegyházának maga is adott 1000 rFt-ot. Ebben a helyzetben kezdetben elkerülhetetlen volt egyes kölcsönöknek újabbak általi törlesztése. Így 1747/48-ban Komáromi Ferenc egri kanonoktól 5.015, a főkapitánytól 3.000, a Kerületek kasszájából 5000 rFt-ot vettek fel, majd 1748/49-ben a főkapitánytól még 11 000 rFt-ot. Ez az ismertetett kölcsönökkel már túlhaladta a váltságot, ám Berény a gyors kifizetésére rövid idő alatt túl sok kölcsönt vett fel, ami elég kusza helyzetet teremtett. 1747-ben a város 19 634 rFt tartozást törlesztett, de csak 6500 rFt-ot önerőből, a többit új kölcsönökből. A következő évi részletet (7036 rFt) sikerült helyben beszedni, de 1749-ben 14 000 rFt kifizetését csak 11 000 rFt új kölcsönnel tudták megoldani.
Berény adósságai 1750. május 2-án 17 500 rFt-ot tettek ki. Ebből a főkapitány 7000, a pesti dominikánusok 8000, a Jászkun Kerület 2000, a berényi ferencesek 500 rFt-tal részesül-tek. (Utóbbiak 1750/51-ben Mihálytelek 150 rFt-os hitelezői is voltak.) 1753-ban a városnak 13 500 rFt adóssága volt, ez a kerületi összeg mintegy hatodát jelentette. A kölcsönök kap-csán a végső, összesített tételek az alábbiak voltak:
tőke kamat
rFt
az egri piaristák 4 000 675
Duchon Antal 5 000 600
Almásy főkapitány (ötször) 19 000 2 635
báró Szeleczky 5 000 480
Beleznay generális 10 000 725
Pulszky Sámuel 8 000 639
nagyszombati kanonok 10 000 1 200