„Z alán fu tá s a “ sem oldott meg kielégítően, A rany is régóta készült. „ L a u re a tu s “ -i polca m ost m integy kötelességévé tette, hogy m egvalósítsa terv eit; erős eu ró p ai és hazai m ozgalm ak is tá m o g a ttá k m u n k á já b a n . A m ú lt ir á n t fe ltám ad ó érdeklődés soha nem lá to tt m éretek et ö ltö tt; a tö rtén elm i tá rg y ú költészet v irá g já b a n állt. Ügy látszo tt, hogy az epika h ag y o m ányos, k ö tö tt fo rm á ja nem felel meg a k o r józan szellem ének; a m aga eszközeihez ragaszkodó, a form a feszítő erejét, ritm u s és rím zenéjét m egkívánó A rany m égis k ita rto tt m ellette. A tárg y h o z m éltó b b n ak , n e
m esebbnek is érezte a k ö tö tt, tiszta fo rm á t a reg én y nél; tá n id ő szerű tlen eb b n ek , de m a ra d a n d ó b b n a k . Az a v u ltn ak tetsző m ű fa jt teljesen a m aga céljai szerint fo rm á lta át. A vergiliusi b a ro k k -u d v a ri változat h e
ly e tt a h om erosi, n ibelungi, nép ieseb b szín ezetű t v á
laszto tta k iin d u lá su l; ez in k á b b m egfelelt a k o r re a lizm u sán ak s szervesen n ő tt ki az ő költői g y a k o r
latáb ó l is. A b a ro k k díszlet s a ro m a n tik u s önkény h ely ett az „eposzi h ite lt“ kereste. K ezdetben a költő
nek k iin d u lá su l szolgáló régi iro d alm i any ag o t értette ezen, k éső b b a nép em lékezetében élő közös hagyo
m án y t, végül a tö rté n e ti m ú lt d ö n tő esem ényeiben m egnyilatkozó, a m o n d á k b a n ö n tu d ato so d n i kezdő nem zetsors élm ényszerű m eg rag ad ását. ,,A valódi époszt nem í r j á k “ — m o n d ta — „az valam ely nép közös k ö lte m é n y e “ . A m aga készülő m üvéhez is fel a k a rta h a szn áln i m in d azt, am i lényegeset a m o n d á k ban és a tö rtén elem b en csak ta lá lh a to tt.
A m ű évtizedekig növekedett, m ind n a g y arán y ú b b s telteb b lett. \ k ö ltő h ű m a ra d t a népi világhoz, de érceit ú jra c tv ö z te ; b e já rta a tö rtén elem tájait, a n é l
kül, hogy a régészet igézetébe k erü lt volna; az élet tén y eib ő i in d u lt ki, de a legkisebb részlet hű ra jz á t is a lá re n d e lte az egész fegyelm ének. A stílus a la p ré te gét a n ép n y elv a lk o tta , ebbe szövődött bele a régi
58 A KLASSZIKUS KÖLTŐ
m agyarság, a B iblia, az ep ik ai h ag y o m án y szó lam kincse s m indaz, am it ő m aga a kifejezés ihletett perceiben m egtalált. R o p p an t nyelvi m űveltsége összefogta az Íratla n k ö ltészet vegetativ képiességét s a m agas iro d alo m logikus fogalm azási rem ekléseit.
U gyanígy stilizálta át az egykorú m ag y ar vidéki éle
te t tö rtén elem m é; h u n n ja i az alföldi falvak világából keltek életre, k irá ly a it m ag y ar p a ra s z to k ró l m intázta
— m in t R em b ran d t festette v alam ik o r legszebb a p o s to lfejeit öreg k o ld u so k ró l. Jellem eibe beo lv aszto tta a m onda, a hagy o m án y s a tö rtén elem m inden a d a lé k á t is; A tillája P riszk o sz R h eto r la p ja iró l lé p e tt elő, asszo n y ain ak viszályában a nibelungi k irá ly n é k ver
sengése is feltám ad t. De az á rn y a k a t vér lü k te tte át, cselekedeteiket a lélek erői m o z d íto ttá k ; so rsu k nem csataterek en dőlt el, han em sá tra ik m élyén s szíveik rejtek éb en . Az éposz világa z á rta b b lett, éltető lég
k ö re m eg sű rű sö d ö tt; az alak o k o tth o n o s közelségbe k e rü lte k a m ag y ar tá j és term észet gazdag ten y észe
tével; az époszi istenek is m egfogható valósággá v ál
tak , egy egységes költői világ szerves részeivé.
A m ese á ra d á sa , a képzelet já té k a , a k a la n d és a csoda elvesztették fo n to sság u k at, de a nyelv és á b r á zolás m űvészete sem volt igazában a leglényegesebb.
A „B uda H a lá la “ iro d alm u n k egyik legnagyobb sz á n dékú s legm élyebb értelm ű m űvének első részét je le n te tte : m ozgalm as életképe m ö g ö tt egy n a g y a rá n y ú tra g ik u s világkép kö rv o n alai kezdtek lá th a tó v á válni.
A családi p e rp a tv a ro k , vadászatok, lak o m ák és h a rc o k m élyén világok m érkőzése b o n tak o zo tt k i; A tilla és B uda s á tra i k ö rü l a sors fonta h á ló it s a te stv é rg y il
kos in d u la t k iro b b a n á sa v ilágkorm ányzó erők b o sszú já t idézte fel. A rany tra g ik u s szem lélete a változha- ta tla n erkölcsi tö rv én y s az em beri szenvedély össze
ütközésén épült. A világrend, „am az erős tö rv é n y “ so rs -ú tja — úgy érezte — m ás, m in t az egyéné, aki
TRAGIKUM 59 nem lehet soha „ Isten , a la n t fö ld jé n “ . Az össze
ütközésből kivezető u ta t a lem ondásban, a lét h a tá r a i
n ak elism erésében ta lá lta meg. Az örök ren d p á rtjá r a állo tt: „ h a a kö ltő m integy igazat ad a szenvedélynek, h a eg y ü tt ja jg a t h ő s é v e l. . . ha hag y ja ugyan b ű n h ő d n i, de tisztázza és m e n te g e ti. . . azt költői vagy tra g ik u s ig azság tételn ek “ el nem fo g ad h atta. E zt az állásfo g lalást p á ra tla n u l felelősségteljes erkölcsi é r zéke szabta m eg; ösztönei m élyén azo n b an m ás élt:
a m in d e n t elso d ró világ-fátum élm ényének re m é n y telensége. A „B uda H a lá lá é b a n a nagy egyéniség p u sztu lását a z é rt és úgy m u ta tta meg, hogy szem ün
ket az időtlen csillagokra irá n y ítsa . De a m egnyug
vás nem volt végleges: élet és tö rv én y tra g ik a i össz
h an g ja felbom lott, a kö ltő nem b írta tovább; e lh a ll
g a to tt s m időn ú jra m egszólalt, h o m lo k áró l m á r nem a so rssal m érk ő ző a k a r a t büszkesége, h an e m a szelid h u m o rú bölcseség k ö n n y es d e rű je su g árzo tt.
A k o r nem é rte tte meg az eposz m élyebb é rte l
m ét; a m ű értő k k ö re is elsősorban m űvészi elem eit érték elte. A rany, aki az egész nem zetnek s nem csak az esztétik u so k n ak szán ta m űvét, elkedvetlenedett. Az az alk o tá s teh át, am ely nem zeti klasszicizm usunk m ű
vészi és erk ö lcsi világ k ép én ek p éld aa d ó k ifejezője le
h e te tt volna, tö re d é k m a ra d t. Jellem ezh etn é-e valam i jo b b an e k lasszik u s világ belső válságát? V alóban, m ély sz ak ad ék v álaszto tta itt el a tervet a valóságtól, a vág y at a teltségtől. N ietzsche szava a görög szépség
ről: „n in cs igazán szép felület szörnyűséges m élység n é lk ü l“ , e rre a m űvészetre is áll. De m ilyen m ás a m a g y a r és a görög mélység! O tt az élet szabadon ro h a n ó folyam a, am elyből tiszta m agasba szökik fel a m ű, itt fo ly to n o san ö n m ag át nyelő örvény, am ely feldobja s e lb u k ta tja az a lk o tást; ott a szépség diadala a születés és h a lá l döbbenetén, itt gyötrő hiányérzés, a m egszületni nem tu d ás fájd alm a.
A SZIGETEN
A KIEGYEZÉS ÉVÉBEN sajtó alá ren d ezte m u n k áin ak h at kötetes g y ű jtem én y ét s ezzel lezá rta m á sodik v irág k o rát. A „B uda H a lá la “ 64-ben jelent m eg s egy évvel később m eg szű n t a „K o szo rú “ . E t
től kezdve egy évtizeden á t jó fo rm á n sem m i eredeti m u n k á t nem írt. F é rfie re je teljéb en , a legm agasabb polcon, a dicsőség su g árzásáb an h allg ato tt. N ém a
ság án ak legfőbb o k ai k öltői term ész etéb en r e j
lettek. A lírai kifejezés ú tja i la ssa n k é n t elzá ru ltak előtte; a b a lla d á b a n csak ö n m ag át ism ételh ette volna m eg s légiónyi u tá n z ó já v a l v ersen y re kelni nem le h e te tt kedve. A verses elbeszélés rövidebb, n épiesebb fo rm á já b ó l rég k in ő tt, a reg én y t és d rá m át tehetsége h a tá ra in kív ü l esőknek érezte. Nagy ep ik ai tervei, az élm ény s a h it h evítő erejét elve
szítve, k ih ű ltek .
A világ ism ét m egváltozott k ö rü lö tte. A p o litik a fe ltá m a d t; a nem zeti érzés, am ely az eln y o m atás k o rá b a n az iro d a lo m résein át k eresett m e g n y ila t
kozást, m ost k itö rt e védelm i vonalból. A szorongó ö n ism eret és az elfo jto tt d ac h a n g ja it a d e rű lá tó vidám ság, a nem zeti gőg szó n o k latai v á lto tták fel, A költő a leigázott nép fá jd a lm á ró l és rem én y eirő l m ég tu d o tt én ek eln i; a kiegyezést legfeljebb csak elfo g ad h atta s belátásáv al ta lá n ig azo lh atta is, de ó d át írn i róla nem volt képes. H iszen egyes h an g o s hazafiak még h allg atását is á ru lá sn a k m in ő sítették
AKADÉMIA 61