Az elsô jelentések vizsgálatakor a Bizottság a megkülönböztetés alábbi okait és a megkülönböztetéssel sújtott alábbi csoportokat azonosította (nem fontossági sorrendben szerepelnek a listán):
• nem
• fogyatékosság
• faj, idegengyûlölet és rasszizmus
• etnikai származás
• szexuális irányultság
• bizonyos kasztok, törzsek
• „érinthetetlenség”
• nyelv
• születéskor nyilvántartásba nem vett gyerekek
• ikrek
• kedvezôtlen napon született gyerekek
• farfekvéses gyerekek
• rendellenes körülmények között született gyerekek
• egy gyereket vagy három gyereket engedélyezô politika
• árvák
• lakhely
• a különbözô tartományok/területek/államok stb. közti megkülönböztetés
• vidéki gyerekek (beleértve a vidékre vándorlottakat is)
• városi gyerekek
• nyomornegyedekben élô gyerekek
• távoli vidékeken és távoli szigeteken élô gyerekek
• belföldi hontalan gyerekek
• hontalan gyerekek
• elhagyott gyerekek
• családjukon kívül nevelkedô gyerekek
• etnikai kisebbséghez tartozó, családjukon kívül nevelkedô gyerekek
• intézményben élô gyerekek
• utcán élô és/vagy dolgozó gyerekek
• a fiatalkorúakat illetô igazságszolgáltatásban érintett gyerekek
• különösen a szabadságukban korlátozott gyerekek
• fegyveres konfliktusban érintett gyerekek
• dolgozó gyerekek
• erôszaktól szenvedô gyerekek
• gyerekkorú koldusok
• HIV/AIDS-ben szenvedô gyerekek
• HIV/AIDS-ben szenvedô szülôk gyerekei
• fiatal, egyedülálló anyák
• kisebbségek, köztük
• roma/cigány/utazó/nomád gyerekek
• ôslakos közösségek gyerekei
• más állampolgárságúak, köztük
• bevándorló gyerekek
• illegális bevándorlók
• migráns munkások gyerekei
• idénymunkások gyerekei
• menekültek/menedékkérôk
• beleértve a kísérô nélküli menekülteket is
• természeti katasztrófák által sújtott gyerekek
• szegénységben/szélsôséges szegénységben élô gyerekek
• a nemzeti vagyon egyenlôtlen eloszlása
• társadalmi státusz/társadalmi hátrány/társadalmi egyenlôtlenségek
• gazdasági problémákban/változásokban érintett gyerekek
• a szülôk gazdasági helyzete, amely faji szegregációhoz vezet az iskolában
• a szülôk vagyona
• a szülôk vallása
• vallás alapú társadalmi helyzet
• házasságon kívül született gyerekek
• egyedülálló szülôk gyerekei
• vérfertôzô kapcsolatból született gyerekek
• különbözô etnikai/vallási csoporthoz vagy nemzetiséghez tartozó szülôk házasságából született gyerekek
ELLENÔRZÔ LISTA A VÉGREHAJTÁSHOZ
Az ellenôrzô lista használatáról lásd XXXV. oldal
Általános végrehajtási intézkedések
Sor került-e a 2. cikkel kapcsolatban az általános végrehajtási intézkedésekre? (A kor-mányzaton belül az 2. cikk minden minisztériumot érint; a képzésben mindenkinek részt kell vennie, aki a gyerekekkel vagy a gyerekekért dolgozik, illetve a szülôk oktatá-sával foglalkozik.)
A 2. cikk végrehajtásával kapcsolatos konkrét kérdések
■
mAz Egyezményben lefektetett, a megkülönböztetés, különösen a gyerekekkel szem-beni megkülönböztetés tilalmára vonatkozó elv része-e az alkotmánynak, ha van ilyen, és a jogszabályoknak?■
mElismerik-e a jogokat a joghatóság alá tartozó valamennyi gyerek számára, meg-különböztetés nélkül, beleértvema más állampolgárságúakat?
ma menekülteket?
maz illegális bevándorlókat?
■
mAzonosította-e az állam a különösen hátrányos helyzetû és védtelen gyerekcsopor-tokat?■
mKidolgozta-e az állam a pozitív diszkrimináció megfelelô prioritásait, célkitûzéseit és programjait annak érdekében, hogy csökkenjen a hátrányos helyzetû és veszé-lyeztetett csoportokat sújtó megkülönböztetés?■
mBiztosítja-e az állam jogalkotása, politikája és gyakorlata, hogy a gyerek vagy a szülô alábbi jellemzôi alapján ne tegyenek különbséget a gyerekek között mfaj?mbôrszín?
mnem?
mnyelv?
mvallás?
mpolitikai vagy egyéb vélemény?
mnemzeti származás?
mtársadalmi származás?
metnikai származás?
mvagyon?
mfogyatékosság?
mszületés?
megyéb helyzet?
(A megkülönböztetés Gyermekjogi Bizottság által azonosított alapjainak teljes listáját lásd keretes szöveg, 21. oldal)
■
mGyûjtenek-e részletes adatokat ahhoz, hogy hatékonyan ellenôrizhessék, a felsorol-tak egyikének esetében sem tesznek különbséget a jogok érvényesítésében, és nem különböztetik meg a különbözô régiókban és a vidéken, illetve városban élô gyere-keket?■
mKidolgozta-e az állam a Nôkrôl szóló negyedik világkonferencián elfogadott cse-lekvési állásfoglalás lányokra vonatkozó végrehajtási stratégiáját, figyelembe véve a 2000-ben készült felülvizsgálat ajánlásait is?■
mKidolgozta-e az állam az Egyezménnyel összefüggô intézkedéseket és programo-kat a 2001-ben tartott, a rasszizmus, a faji megkülönböztetés, az idegengyûlölet és az azzal összefüggô intolerancia leküzdésérôl szóló világkonferencián elfogadott Durbani nyilatkozat és cselekvési terv nyomán?■
mAz Egyezményben biztosított jogok megvalósításának ellenôrzése kitér-e a megkü-lönböztetés tilalmára vonatkozó elv tiszteletben tartásának vizsgálatára is?Biztosítja-e az állam jogalkotása, politikája és gyakorlata, hogy a szülô, a törvényes gyám vagy más családtagok alábbi jellemzôi alapján ne tegyenek különbséget a gyere-kek között, és ne érje ôket megtorlás
mstátusz, beleértve a családi állapotot is?
mtevékenységek?
mvéleménynyilvánítás?
mmeggyôzôdés?
Emlékeztetô:Az Egyezmény oszthatatlan, és a cikkek kölcsönösen összefüggenek egymással.
A 2., a megkülönböztetés tilalmára vonatkozó elvrôl szóló cikket a Gyermekjogi Bizottság általános elvnek minôsítette, ezért azt minden más cikkre is alkalmazni kell
Kiemelt figyelmet kell fordítani:
A többi általános elvre
3. cikk 1. bekezdése: A gyerek legfôbb érdekei a gyerekekkel kapcsolatos valamennyi intézkedésnél elsôbbséget élveznek
6. cikk Az élethez, az életben maradáshoz és a fejlôdéshez való jog
12. cikk A gyerek véleményének tiszteletben tartása a gyereket érintô kérdésekben; a meghallgatás lehetôségének biztosítása a gyereket érintô bírósági vagy köz-igazgatási eljárásokban.
A 2. cikk 1. bekezdése a 3. cikk 2. bekezdésével és a 4. cikkel együtt megállapítja a részes államok alapvetô végrehajtási kötelezettségeit a gyermek jogairól szóló egyezmény fennmaradó részében ismertetett jogokkal összefüggésben – nevezete-sen hogy a részes államok „tiszteletben tartják és biztosítják” a joghatóságuk alá tartozó gyerekek számára az Egyezményben rögzített jogokat, bár-miféle megkülönböztetés nélkül. A 2. cikk 2. be-kezdése értelmében a gyerekeket meg kell védeni minden megkülönböztetéstôl és megtorlástól, amely szüleik és a hozzájuk közel állók helyzete miatt érhetné ôket.
A Gyermekjogi Bizottság értelmezése szerint a megkülönböztetés tilalma olyan általános elv, amely alapvetô fontosságú az Egyezmény egészé-nek végrehajtása szempontjából. A Bizottság szá-mos átfogó kommentárjában vázolta az elv alkal-mazásának hatásait a különbözô kérdésekkel és gyerekcsoportokkal összefüggésben A Bizottság hangsúlyozta, hogy a hátrányos megkülönbözte-tés mértékének ellenôrzése érdekében részletes adatokat kell gyûjteni.
A megkülönböztetés tilalma nem vonatkozik a pozitív diszkriminációra, amely jogosan tesz kü-lönbséget a különbözô gyerekeknek járó
bánás-mód között; a Gyermekjogi Bizottság rendre hang-súlyozza, hogy a hátrányos helyzetû és veszé-lyeztetett csoportok kiemelt figyelmet érdemelnek.
A megkülönböztetés és a gyermek konkrét jo-gainak összefüggésével e kézikönyv az Egyez-mény többi vonatkozó cikkénél foglalkozik.
A „megkülönböztetés” meghatározása
Az Egyezmény nem határozza meg a „megkülön-böztetés” fogalmát. A Gyermekjogi Bizottság fel-ismerte a 2. cikk alapvetô fontosságát, és a részes államok jelentéseinek vizsgálatakor mindig felve-ti a megkülönböztetés felve-tilalmának kérdését. 2007.februárjáig a Bizottság nem tett közzé értelmezô célú átfogó kommentárt a 2. cikkrôl. A különbözô átfogó kommentárokban azonban kitért a megkü-lönböztetés kérdésére az adott témakör összefüg-gésében. 5. számú, „A gyermek jogairól szóló egyezmény általános végrehajtási intézkedései”
címû átfogó kommentárjában a Bizottság a 2. cik-kel kapcsolatban megállapítja:
„A megkülönböztetés tilalmára vonatkozó köte-lezettség alapján az államoknak aktívan kell
A megkülönböztetés tilalma
A 2. CIKK SZÖVEGE
1. Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják és biztosítják a joghatóságuk alá tartozó gyermekek számára az Egyezményben lefekte-tett jogokat minden megkülönböztetés, nevezetesen a gyermeknek vagy szüleinek, vagy törvényes képviselôjének faja, színe, neme, nyelve, val-lása, politikai vagy más véleménye, nemzeti, nemzetiségi vagy társadal-mi származása, vagyoni helyzete, cselekvôképtelensége, születési vagy egyéb helyzete szerinti különbségtétel nélkül.
2. Az Egyezményben részes államok megteszik a megfelelô intézkedése-ket arra, hogy a gyermeintézkedése-ket hatékonyan megvédjék minden, bármely formában jelentkezô megkülönböztetéstôl és megtorlástól, amely szü-lei, törvényes képviselôi vagy családtagjai jogi helyzete, tevékenysége, véleménynyilvánítása vagy meggyôzôdése miatt érhetné ôt.
-Összefoglalás
azonosítaniuk azokat a gyermekeket és gyer-mekcsoportokat, akik jogainak elismeréséhez és érvényesítéséhez speciális intézkedésekre van szükség. A Bizottság felhívja például a figyelmet a részletes adatgyûjtés jelentôségére, hogy felis-merhessék a megkülönböztetést vagy a potenci-ális megkülönböztetést. A hátrányos megkülön-böztetés leküzdéséhez változtatni kell a jogsza-bályokon, a közigazgatáson és a források elosz-tásán, valamint a hozzáállás, szemlélet megvál-toztatása érdekében tanárképzésekre, oktatásra is szükség van. Hangsúlyozni kell, hogy az egyenlô jogok megkülönböztetést tiltó elve nem jelent azonos bánásmódot.” (Gyermekjogi Bi-zottság, 5. számú átfogó kommentár, 2003, CRC/GC/2003/5, 12. bekezdés)
A személyhez fûzôdô jogok megsértését jelenti a tanuló származása miatti hátrányos megkülön-böztetése
A jogerôs ítélet megállapította: az alperes meg-sértette a felperesek személyhez fûzôdô jogát az-zal, hogy „a hátrányos megkülönböztetés tilalmá-ba ütközô módon az általa fenntartott B. E. Álta-lános Iskolában a felperesek „ballagtatása” külön történt, és általános iskolai tanulói jogviszonyuk fennállása alatt a tornaterem használata számuk-ra nem volt megengedett.
A felperesek valamennyien a cigány népcso-porthoz tartozó gyerekek, akik az általános isko-lai tanulmányaikat ebben az iskolában végezték.
A felperesek közegészségügyi okra hivatkozással teljes iskolai tanulmányaik alatt el voltak tiltva a tornaterem használatától. Általános iskolai ta-nulmányaik befejezésekor pedig az iskola elhatá-rozta, hogy „ballagtatásuk” a „magyar” tanulók-tól elkülönítetten történjen. Bár a gyerekek és szüleik ez ellen tiltakoztak, az iskola a külön „bal-lagtatást” kötelezôvé tette azzal, hogy akik a kü-lön ballagáson nem vesznek részt, nem kaphat-nak általános iskolai tanulmányaik befejezést igazoló bizonyítványt. Ilyen körülmények hatásá-ra a felperesek a magyar gyerekektôl eltérô idô-pontban ballagtak.
E tényállás alapján a jogerôs ítélet megállapí-totta, hogy az alperes azzal, hogy eltûrte az álta-la fenntartott iskolában azt a gyakorálta-latot, amely szerint a cigány gyermekek a tornatermet nem használhatták, illetve az iskola tanulóitól elkülö-nítetten ballagtak, megsértette a felpereseknek a személyhez fûzôdô jogait. BH2002. 90
Elsô, „Az oktatás céljai” címû átfogó kommen-tárjában a Bizottság az oktatás általános kontex-tusában vizsgálja a megkülönböztetés kérdését:
„Az Egyezmény 2. cikkében felsorolt okok bár-melyikébôl következô nyílt vagy rejtett megkü-lönböztetés sérti a gyermek emberi méltóságát és alááshatja, sôt meg is akadályozhatja az ok-tatási lehetôségek kihasználását. Noha a gyer-mek oktatási lehetôségekhez való hozzáférési jogának megtagadása elsôsorban az Egyezmény 28. cikkére tartozik, a 29. cikk 1. bekezdésében lefektetett elvek be nem tartása is hasonló ha-tással járhat. Hogy szélsôséges példával éljünk, a nemek közötti megkülönböztetést megerôsít-hetik az olyan gyakorlatok, mint a nemek egyenlôségével összeegyeztethetetlen tanterv, a lányok számára az oktatási lehetôségekbôl adó-dó elônyök korlátozása és a lányokat a részvé-teltôl elriasztó, nem biztonságos és barátságta-lan környezet. A fogyatékossággal élô gyerme-kek megkülönböztetése számos hivatalos okta-tási rendszer és nem kevés informális oktaokta-tási környezet – például az otthon – jellemzôje. A HIV!AIDS-ben szenvedô gyerekeket mindkét környezetben jelentôsen megkülönböztetik.”
(Gyermekjogi Bizottság, 1. számú átfogó kom-mentár, 2001, CRC/GC/2001/1, 10. bekezdés) Az átfogó kommentár azt is hangsúlyozza, hogy az oktatás fontos szerepet játszik a rassziz-mus leküzdésében:
„A rasszizmus és a vele összefüggô jelenségek akkor válhatnak elfogadottá, amikor jelen van a tudatlanság, a faji, etnikai, vallási, kulturális, nyelvi és más különbségektôl való megalapo-zatlan félelem, kihasználják az elôítéleteket és torz értékeket tanítanak vagy terjesztenek. E problémák megbízható és tartós ellenszere a 29.
cikk 1. bekezdésében felsorolt értékek – beleért-ve a különbségek tiszteletben tartását – megér-tését és elfogadását elômozdító és a hátrányos megkülönböztetés és az elôítéletek minden ele-mét megkérdôjelezô oktatás. A rasszizmus és a vele összefüggô jelenségek szörnyûségei ellen folytatott kampányokban tehát az oktatásnak kell a legnagyobb szerepet tulajdonítani.”
(CRC/GC/2001/1,11. bekezdés. Lásd még 29.
cikk, 313. oldal)
7. számú, „A gyermek jogainak végrehajtása koragyermekkorban” címû átfogó kommentárjá-ban a Bizottság sürgeti, hogy a részes államok a gyereket kora gyerekkorban megilletô jogok megvalósítása érdekében azonosítsák a megkü-lönböztetés tilalmának elvébôl következô teen-dôket:
„A 2. cikk azt jelenti, hogy a kisgyermekeket semmilyen okból nem szabad megkülönböztet-ni, például ha a törvények nem biztosítanak va-lamennyi gyermek, így a kisgyermekek számára is egyenlô védelmet az erôszakkal szemben. A kisgyermekek kiemelt kockázatnak vannak ki-téve, mert viszonylag eszköztelenek és jogaik megvalósításában másoktól függenek.
„A 2. cikk azt is jelenti, hogy kisgyermekek egyes csoportjait sem szabad megkülönböztet-ni. Megkülönböztetést jelenthet az alultáplált-ság; a nem megfelelô gondoskodás és figyelem;
korlátozott lehetôség a játékra, a tanulásra és az oktatásra; vagy az érzések és vélemények sza-bad kinyilvánításának akadályozása. A megkü-lönböztetés a durva bánásmódban és az indo-kolatlan – például kizsákmányoló vagy vissza-élést jelentô – elvárásokban is megnyilvánul-hat…” (Gyermekjogi Bizottság, 7. számú átfogó kommentár, 2005, CRC/C/GC/7, 11. bekezdés) Az átfogó kommentár a szolgáltatásokhoz va-ló hozzáféréssel kapcsolatos megkülönböztetés-sel kapcsolatban is aggályát fejezi ki:
„A kisgyermekeknek szóló minôségi szolgáltatá-sokhoz való hozzáférésben tapasztalható potenciá-lis megkülönböztetés különösen aggályos, fôleg amikor az egészségügyi, oktatási, jóléti és egyéb szolgáltatások nem mindenki számára elérhetôk és állami, magán- és jótékonysági szervezetek együtte-se biztosítja ôket… A Bizottság elsô lépésként azt javasolja a részes államoknak, hogy ellenôrizzék a kisgyermekek életben maradását és fejlôdését segítô minôségi szolgáltatások mûködtetését és az azok-hoz való azok-hozzáférést, többek között részletes, a gyermekek és a családok hátterére, körülményeire és más fontos tényezôkre is kitérô szisztematikus adatgyûjtéssel. Második lépésként olyan intézkedé-sekre lehet szükség, amelyek minden gyermek szá-mára biztosítják a rendelkezésre álló szolgáltatá-sokból következô lehetôségek egyenlô esélyû ki-használását. Általánosságban pedig a részes álla-moknak fel kell hívniuk a figyelmet a kisgyerme-kekkel szembeni általános és a veszélyeztetett cso-portokkal szembeni konkrét megkülönböztetésre.”
(CRC/C/GC/7,12. bekezdés)
(Lásd még 3. számú, „A HIV/AIDS és a gyer-mek jogai” címû átfogó kommentár, 7–9. bekez-dés, lásd 262. oldal; 4. számú, „A serdülôk egész-sége és fejlôdése a gyermek jogairól szóló egyez-mény összefüggésében” címû átfogó kommentár, 6. bekezdés, lásd 266. oldal, és Az átfogó kom-mentárok teljes szövegét.)
A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával foglalkozó Emberi Jogi Bi-zottság 1989-ben átfogó kommentárt tett közzé, amely áttekintve a megkülönböztetés meghatáro-zását a többi emberi jogi szabályban és egyez-ményben, átfogó meghatározást javasol. Hangsú-lyozza, hogy „a megkülönböztetés tilalma, vala-mint a törvény elôtti egyenlôség és a törvény biz-tosította megkülönböztetés-mentes, egyenlô vé-delem alapvetô és általános elv az emberi jogok védelmével összefüggésben.” Az Emberi Jogi Bi-zottság megállapítja, hogy „a »megkülön-böztetés« kifejezés az Egyezségokmányban hasz-nált értelemben minden olyan különbségtétel, ki-zárás, korlátozás vagy preferencia, amely fajon, bôrszínen, nemen, nyelven, valláson, politikai vagy más véleményen, nemzeti vagy társadalmi származáson, vagyoni, születési vagy egyéb jogál-láson alapul, és amelynek célja vagy hatása a jo-gok és szabadság valamennyi embert egyenlô módon megilletô elismerésének, élvezetének vagy gyakorlásának kiküszöbölése vagy akadá-lyozása”.
Az Emberi Jogi Bizottság idézi a faji megkü-lönböztetés valamennyi formájának kiküszöbölé-sérôl szóló nemzetközi egyezmény 1. cikkét és a nôkkel szembeni megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöbölésérôl szóló egyezmény 1.
cikkét, amelyek hasonló meghatározást alkal-maznak.
Az Emberi Jogi Bizottság a továbbiakban hangsúlyozza, hogy „a jogok és szabadság gya-korlásának biztosítása azonban nem minden esetben jelent azonos bánásmódot”. Az egyenlô-ség elvének értelmében a részes államoknak oly-kor „pozitív diszkriminációt kell alkalmazniuk az Egyezményben tiltott megkülönböztetés fenntartását okozó vagy ahhoz hozzájáruló kö-rülmények enyhítése vagy megszüntetése érde-kében”. Végül kijelenti, hogy „nem minden elté-rô bánásmód minôsül megkülönböztetésnek, amennyiben a különbségtétel kritériumai éssze-rûek és objektívek, és amennyiben a cél össz-hangban van az Egyezségokmánnyal”. (Emberi Jogi Bizottság, 18. számú átfogó kommentár,
1989, HRI/GEN/1/Rev.8, 7–13. bekezdés, 187. és 188. oldal)
A gyermekekkel szembeni megkülönböztetés és az Egyezségokmány összefüggésérôl az Embe-ri Jogi Bizottság ugyancsak 1989-ben adott ki át-fogó kommentárt: „Az Egyezségokmány értelmé-ben a gyermekeket meg kell védeni a faj, bôrszín, nem, nyelv, vallás, nemzeti vagy társadalmi szár-mazás, vagyon vagy születés alapján történô megkülönböztetéstôl. Ezzel kapcsolatban a Bi-zottság megjegyzi, hogy noha az Egyezségok-mányban megállapított jogok élvezetével kapcso-latos megkülönböztetés tilalma a gyermekek ese-tében a 2. cikkbôl és a 26. cikkben biztosított tör-vény elôtti egyenlôségükbôl is következik, a meg-különböztetés 24. cikkben lefektetett tilalma kife-jezetten a rendelkezésben említett védelmi intéz-kedésekre vonatkozik. A részes államok jelentése-iben fel kell tüntetni, hogy a jogalkotás és a gya-korlat miként biztosítja, hogy a védelmi intézke-dések célja a megkülönböztetés megszüntetése legyen minden területen, beleértve az öröklést is, különösen a hazai és külföldi állampolgárságú gyermekek vagy a törvényes és házasságon kívül született gyermekek közötti megkülönböztetés esetében.” (Emberi Jogi Bizottság, 17. számú át-fogó kommentár, 1989, HRI/GEN/1/Rev.8, 5. be-kezdés, 186. oldal)
„Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják és biztosítják…
az Egyezményben lefektetett jogokat…”
A 2. cikk megfogalmazása és a Gyermekjogi Bi-zottság által adott értelmezése egyaránt hangsú-lyozza, hogy a részes államok aktív kötelezettsé-ge a megkülönböztetés mekötelezettsé-gelôzése, és ehhez a végrehajtás többi eleméhez hasonlóan számos in-tézkedésre van szükség, többek között felülvizs-gálatra, stratégiai tervezésre, jogalkotásra, ellen-ôrzésre, tájékoztató, oktatási és információs kampányokra, valamint az egyenlôtlenségek csökkentésére hozott intézkedések értékelésére.
A Gyermekjogi Bizottság folyamatosan hangsú-lyozza a végrehajtás és különösen a megkülön-böztetés tilalmának „aktív” megközelítését. A 2.
cikk végrehajtására az összes többi cikk végrehaj-tásához szervesen kapcsolódva kell sort keríteni – biztosítva, hogy az említett jogok minden gyer-meket megillessenek, a megkülönböztetés bár-mely formája nélkül.
A jogszabályok felülvizsgálata
és a megkülönböztetés tilalmára vonatkozó elv beépítése a jogszabályokba
5. számú átfogó kommentárjában a Bizottság
„… különösen hangsúlyozza annak biztosítá-sát, hogy a hazai jog tükrözze az Egyezményben meghatározott általános elveket (2., 3., 6. és 12.
cikk). A Bizottság üdvözli az egységes szerkezet-be foglalt gyermekjogi alapokmányok kidolgo-zását, mert ezek kiemelik és hangsúlyozzák az Egyezmény elveit. A Bizottság azt is hangsú-lyozza, hogy ezenkívül a vonatkozó »ágazati«
törvényeknek (oktatási, egészségügyi, igazság-ügyi stb.) következetesen tükrözniük kell az Egyezmény elveit és rendelkezéseit.” (Gyermek-jogi Bizottság, 5. számú átfogó kommentár, 2003, CRC/GC/2003/5, 22. bekezdés)
A Bizottság számos állam jelentéséhez fûzött záró észrevételeiben jelezte, hogy a megkülön-böztetés tilalmának elvét – ahogy az általános el-vekként azonosított többi cikket is – át kell vezet-ni a jogszabályokba, amelyeknek tükrözvezet-niük kell a megkülönböztetés 2. cikkben felsorolt vala-mennyi lehetséges alapját. Emellett hangsúlyoz-ta, hogy lehetôséget kell biztosítani a megkülön-böztetés bírósági megtámadására. A Bizottság azt is kiemelte, hogy az államoknak felül kell vizsgálniuk az alkotmányukat és minden hatá-lyos jogszabályt, hogy azok ne adhassanak alkal-mat a megkülönböztetésre.
Az elsô és az idôszakos jelentések vizsgálata-kor a Bizottság gyakran találkozik olyan esetek-kel, amelyekben a hatályos jogszabályok teret ad-nak a megkülönböztetés valamely formájáad-nak. A társadalmi nem alapú megkülönböztetés különö-sen gyakori példája az olyan jogszabály, amely el-térô alsó korhatárt határoz meg a fiúk és a lányok házasságkötéséhez (lásd 1. cikk, 6. oldal); egy másik példa az egyes államok jogalkotásának szerves részét jelentô megkülönböztetés a házas-ságban élô szülôktôl, illetve a házasságon kívül született gyermekek között.
A Bizottság hangsúlyozta, hogy a
A Bizottság hangsúlyozta, hogy a