A gyanú fokozatainak értelmezése a jogtudományban

A büntetőeljárásra vonatkozó törvényi rendelkezések sem korábban, sem jelenleg nem határozzák meg a gyanú fogalmát. Ugyanakkor rendelkeznek annak fokozatairól, definíciót úgyszintén nem adva. Az előbbiekkel összefüggésben – kivéve Bp. – a vádemelés feltételeire sem hivatkoznak. Az említett fogalmak tartalmára a büntetőeljárási törvények rendelkezéseiből és a jogtudomány képviselőinek értelmezésén alapuló álláspontok alapján lehet következtetéseket levonni. A Bp. miniszteri indokolása szerint a gyanú és fokozatainak a tárgykörét nem lehet igazán megfogalmazni. Az egyetlen garancia az eljáró hatóságok felelőssége.

Elméleti megközelítésben: „a gyanú a büntető eljárásban alapvetően logikai valószínűség, azaz lényegében objektív jellegű kategória, mint a kiindulási adatok és levont valószínűségi következtetés közötti logikai reláció, amely mindenki számára egyforma és ellenőrizhető.”³⁴⁷ A gyanú annyiban szubjektív természetű, hogy azt valaki felismeri, amit gondolatba foglal, így a nyomozó hatóság mérlegelésétől függ, hogy mit fogad el gyanút megalapozó tényként, melynek természetesen korlátai vannak, hiszen a lehetetlen nem lehet lehetséges vagy fordítva.³⁴⁸

Király Tibor szerint a gyanúnak tényekkel való megalapozása a leglényegesebb, mert azt nem lehet csak szubjektív valószínűségként felfogni,³⁴⁹ azonban nem szükséges, hogy a feltárt tények, adatok a bizonyosság erejével hassanak.³⁵⁰

Lényeges kritérium a gyanú hiányának és a gyanú fennállásának elhatárolásánál az adat, az információ, a tény fogalmának meghatározása. Ezek mennyisége és minősége lényeges hatással van arra, hogy a hatóság szerint a – hivatalból, illetőleg feljelentés, bejelentés útján – tudomására jutott emberi magatartás valószínűleg bűncselekmény-e.

Rudas György meghatározása szerint „adatnak tekinthető minden olyan tény, amely – közvetve, vagy érdekében használhatónak látszik”.³⁵¹ Lakatos János úgy fogalmaz, hogy

346 K^IRÁLY [1972] i. m. 279.

347 KIRÁLY [1972] i. m. 234.

348 KIRÁLY [1972] i. m. 242.

349 KIRÁLY [1972] i. m. 248.

350 K^IRÁLY [2000] i. m. 309.

351 BECK György – DEMETER András – DÉRI Pál – FEKETE József – FÖLDES Béla – GARAMVÖLGYI Vilmos – ILLÁR Sándor – KATONA Géza – LASSÓ Károly – LÁNG György – LÁZÁR Bertalan – LIPPOVITZ János –

„[az] adat a tényre vonatkozó ismeret, míg az információ a nyomozásban az adat hírtartalmát jelenti”.³⁵² Tremmel Flórián szerint a tények objektív, múltbeli és ontológiai (léttani) jelenségek, amelyeket fel kell deríteni, meg kell állapítani, mert pontosan a létükhöz vagy a hiányukhoz fűződnek büntetőjogi következmények.³⁵³ Cséka Ervin nézete szerint, azért „hogy a tények megismerésének folyamata előbbre haladhasson, a nyomozónak a kiinduló (alap-) feltevésen kívül, rendszerint további feltevésekre vagy az addigiak továbbfejlesztésére van szüksége ahhoz, hogy a bűncselekményről alkotott tudati képe mind teljesebb legyen. Ehhez pedig úgy jut el, hogy további tényadatok után kutat; e kutatómunkájának irányát a korábbi, helyesnek bizonyult feltevések, illetve az azokból folyó tapasztalati és logikai következtetések adják”.³⁵⁴

A „sanda”gyanú³⁵⁵, azaz gyanú lehetősége csak sejtés. Hiányos adatokkal bíró információ, mely esetén a tények nem valószínűsítik a bűncselekmény elkövetését, a valószínűség szintje sem állapítható meg. A gyanú lehetősége nem éri el még az egyszerű gyanú szintjét sem, ez utóbbi kategórián belül a bűncselekmény elkövetésére vonatkozó feltételezést sem. Következéskép gyanúról semmilyen formában nem lehet beszélni. Csak a gyanú hiánya észlelhető, tekintettel arra, hogy csak a gyanú esélye, lehetősége áll fenn.

A lehetőség kevesebb, mint a valószínűség. Ezért ebben körben nincs mód a gyanú fokozatainak és irányának a vizsgálatára sem.³⁵⁶

A gyanú fokozatainak és irányának megállapításához pedig közvetlenül kapcsolódnak a megfelelő mennyiségű és minőségű bizonyítékok, vagyis a bizonyítási eszközök és a nyomozás során lefolytatott bizonyítási cselekmények eredményei. Ezek alapozhatnák meg a vádemelést, az állam büntetőigényének érvényesítését garantáló – a gyanú felső fokát is felváltó bizonyosság szintjét elérő – bűnösséget kimondó ítéletet.³⁵⁷

Tremmel Flórián a bizonyíték fogalmának lényegét az alábbi megfogalmazásban foglalta össze: „A bizonyítékok a büntetőeljárásban olyan adatok, amelyek a büntetőjogilag releváns tényekre vonatkoznak, valamint amelyeket a törvény által megengedett forrásból szereznek be s éppen ezért összességükben és összefüggéseikben

M^OLNÁR Rezső – B^AJNÁR József – R^UDAS György – V^INCZE István – V^ISKI László, Kriminalisztika, Általános rész, BM Tanulmányi és Módszertani Osztálya, Budapest, 1961, 15., 18.

352 LAKATOS János, Bevezetés a kriminalisztikába, Rejtjel kiadó, Budapest, 2004, 63., 66.

353 TREMMEL Flórián, Bizonyítékok a büntetőeljárásban, Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 2012, 74.

354 C^SÉKA Ervin, A bizonyítással összefüggő néhány kérdés a büntető eljárásban, Jogtudományi Közlöny, 1967/2., 114.

355 A „sanda” jelző a „gyanú” kialakulásának jellemzőjeként egyre gyakrabban használt kifejezésként jelent meg e téma kapcsán a jogi szakirodalomban, illetve a tudományos konferenciákon

356 H^ORGOS Lívia, A büntetőeljárási gyanú fogalmának új felfogása egy jogeset tükrében, Magyar Jog, 2018/4., 245.

357 HORGOS [2018] i. m. 245.

felhasználhatóak, alkalmasak a büntetőjogilag releváns tényállásnak az ügydöntő hatóság általi megállapítására.”³⁵⁸

A gyanú elsősorban bűncselekményre (in rem), másodsorban meghatározott személyre (in personam) irányulhat. Ezen irányultságában egyidejűleg realizálódhatnak a gyanú fokozatai is. A büntetőjog közjogi jellegének – a 19. század eleji – kialakulását megelőző e korszakban Vuchetich Mátyás egyetemi tanár 1819-ben publikált művében már szól a gyanú oszthatóságáról és irányultságáról azzal, hogy megkülönbözteti a bűncselekmény és az elkövető személyének megállapítását eredményező utat. Nézete szerint elsődleges annak megállapítása, hogy vajon a cselekmény, amelyet bűncselekménynek mondanak, tényleg megtörtént-e és milyen módón hajtották végre, valamint ki a cselekménynek az elkövetője, és hogy vele szemben a büntetőeljárás megindítható-e. Egyidejűleg utal rá, hogy a büntetőeljárás megindításához valószínű okból fennálló gyanú szükséges.³⁵⁹

Forker Armin a nyomozás során a következő gyanúszinteket jelölte meg azzal, hogy e megismerési és bizonyítási fokozatokat a büntetőeljárás intézményei csak feltételesen jellemzik: 1) „gyanú” – a vizsgálat megindításához; 2) „alapos gyanú” – a nyomozati eljárásnak egy bizonyos gyanúsítottal szemben való megindításához; 3)

„nyomatékos gyanú” – kényszerintézkedések alkalmazásához; 4) „igen nyomatékos gyanú” – bírósági büntetőeljárás megindításához.³⁶⁰

A büntetőeljárási törvények alapján megkülönböztethetők a gyanú szintjei, úgymint: egyszerű gyanú, alapos és megalapozott gyanú, nyomatékos gyanú.

A Bp. „zsebkönyvének” szerzői, Edvi Illés Károly és Vargha Ferencz a Bp. 1. §-ához fűzött magyarázattal is megpróbálták a gyanú fokozatait meghatározni. E szerint:

„A nyomatékos gyanús több mint az egyszerű gyanú, kevesebb mint a jogi bizonyosság. A nyomozás megindításához egyszerű gyanú is elég: az elítéléshez jogi bizonyosság kell.

Nyomatékos gyanúra akkor van szükség, ha valaki ellen a bírói eljárást elrendelik.”³⁶¹ A Bp. miniszteri indokolása utalt arra, hogy a gyanú akkor nevezhető nyomatékosnak, ha alapos, azaz kellő alappal rendelkezik.

358FENYVESI – HERKE – TREMMEL [2008] i. m. 223.

359 V^UCHETICH Mátyás, A magyar büntetőjog rendszere I. Elméleti büntetőjog (ford. Király Tibor) Magyar hivatalos Közlönykiadó, Budapest, 2007, 70.

360 FORKER Armin, A valószínűséginek a büntető eljárás megismerési bizonyítási folyamatában játszott szerepéhez. In: Vargha László (szerk.): A valószínűség szerepe az igazságszolgáltatásban. Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Bűnügyi Tudományok Tanszéke, Pécs, 1979, 13.

361 EDVI ILLÉS Károly – VARGHA Ferencz, A bűnvádi perrendtartás zsebkönyve, Grill Károly, Budapest, 1900, 3–4.

Király Tibor szerint az egyszerű gyanú racionális természetű, amely a valószínűség valamilyen fokával rendelkezik.³⁶² Finszter Géza megfogalmazásában: „az egyszerű gyanú nem lehet kizárólag szubjektív vélekedés vagy megérzés, hanem az a valóság tényein alapuló valószínűségi következtetés.”³⁶³

Tremmel Flórián szerint „Az egyszerű gyanú a rendelkezésre álló adatokon alapuló kisebb (50%-nál alacsonyabb) valószínűségi következtetés a bűncselekmény létére vagy az elkövető kilétére, az alapos gyanú már viszonylag határozott és többé-kevésbé ellenőrizhető adatokon alapuló nagyobb (50%-nál magasabb) valószínűségi következtetés. A gyanú fokozatai közötti különbségtételnek alapvető jelentősége abban áll, hogy a Be. az egyszerű gyanúhoz kevés, az alapos gyanúhoz sok eljárási joghatást fűz, ugyanakkor azonban sem az egyszerű, sem az alapos gyanúhoz nem kapcsolódhat anyagi joghatás, mert ehhez mindig bizonyosság, illetve bizonyítottság szükséges.”³⁶⁴

Fenyvesi Csaba így ír: az alapos gyanú és a megalapozott gyanú a valószínűség 50%-nál magasabb fokú és nem feltételük a bizonyítékok rendelkezésre állása, valójában tartalmilag megegyeznek egymással.³⁶⁵

Farkas Ákos szerint: „az egyszerű és a megalapozott gyanú közös sajátossága, hogy a közölt tények, adatok mindkét esetben a Btk. Különös Részében meghatározott valamely bűncselekmény elkövetésére utalnak. A közöttük lévő különbség a valószínűség fokában rejlik”.³⁶⁶ Tóth Mihály úgy véli, „a megalapozott gyanú akkor állapítható meg, ha a bűncselekmény és a konkrét személy között olyan, törvényesen rögzített bizonyítékokkal alátámasztott összefüggés mutatható ki, amely nagy fokban valószínűsíti, hogy a bűncselekményt e személy követte el. A megalapozott gyanú megállapítása tehát lényegét tekintve a hatóság mérlegelési tevékenységén alapul.”³⁶⁷

Bócz Endre a nyomozás elvégzése és a vádemelés során meglévő alapos gyanút „az alapos gyanú felsőfokának” nevezi.³⁶⁸

A nyomatékos gyanúnak a vádemelést követő, a bírósági tárgyalást megelőző megállapítása kapcsán Angyal Pál szavait idézve: a bizonyítékoknak nem érdemi

362 KIRÁLY [2008] i. m. 344.

363 FINSZTER Géza, Az alapos gyanú kriminalisztikai fogalma, Belügyi Szemle, 1980/9., 19.

364 TREMMEL Flórián, Gyanú és büntető eljárás. In ÁDÁM Antal (szerk.), Jubileumi tanulmányok 40. Janus Pannonius Tudományegyetem ÁJK, Pécs, 1985, 319.

365 HERKE Csongor – FENYVESI Csaba – TREMMEL Flórián, A büntető eljárásjog elmélete, Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 2012, 226.

366 FARKAS – RÓTH (2007)i. m. 213.

367 B^ELOVICS Ervin – T^ÓTH Mihály, Büntető eljárásjog, HVG-ORAC Lap és Könyvkiadó, Budapest, 2017, 260.

368 BÓCZ Endre, Az alapos gyanú a büntetőeljárásban, Jogtudományi Közlöny, 1962/11., 581.

mérlegeléséről, hanem alaki értékeléséről van szó. Lényege tehát, hogy elegendőek-e az alapos (mai szóhasználatot értve megalapozott) gyanú megerősítésére.³⁶⁹

A Ridegh Rajmund – Olchváry-Milvius Attila szerzőpáros leírja, hogy a nyomatékos gyanút olyan számú és súlyú adatok alapozzák meg, amelyek a nyomozó meggyőződése szerint kétségkívül igazak, megdönthetetlen tények. A nyomozó meggyőződése természetesen a bírósági eljárásban szabad bírói mérlegelés tárgyát képezi.³⁷⁰

A terhelt első kihallgatásához, azaz a terheltnek a büntetőeljárásba való bekapcsolódásához szükséges (in personam) irányuló megalapozott gyanú Tremmel szerint „megerősödik és a tárgyalási szakasz számára a teljes bizonyítottság esélyét is biztosító nyomatékos gyanúvá alakul át, anélkül azonban, hogy a nyomozási szakban egyáltalán jogi érvényű bizonyosságról, bizonyítottságról beszélhetnénk”.³⁷¹

Fenyvesi Csaba megfogalmazásában a vádemeléshez már feltétlenül bizonyítékokkal megerősített gyanú, azaz a régi bevált perjogi kifejezéssel élve „nyomatékos” gyanú szükséges, ez pedig a bírósági eljárás megindításának a feltétele.³⁷²

Tremmel álláspontja szerint a nyomatékos gyanú kétirányú, azaz az egyéb adatokon túlmenően eljárásjogi bizonyítékokkal megerősített gyanú, ami szükségszerű a vádirat benyújtásához, de a letartóztatás elrendelésének vagy meghosszabbításának ügyészi indítványozásához is indokolt.³⁷³

Felfogásomban is a nyomatékos gyanú a bizonyítékokkal megerősített megalapozott gyanú, ami kevesebb, mint a bizonyosság, de a valószínűség magasabb fokát jelenti a megalapozott gyanúnál. Álláspontom szerint a nyomatékos gyanú valószínűségszintjének legalább 67%-ot el kell érnie. Amennyiben a bizonyítékok rendelkezésre állnak, és a megalapozott gyanú szintjét megerősítve a gyanú szintje eléri a 67%-ot, a vádemelés feltétele fennáll. Egyszerűbb a megítélése annak, hogyha a

369A^NGYAL Pál, Magyar büntető eljárásjog tankönyve II., Athenaeum R-T, Budapest, 1917, 59.

370 MISKOLCI ÁGOST–RIDEGH RAJMUND –OLCHVÁRY-MILVIUS ATTIL, Bűnügyi nyomozástan. Jogállam:

jog- és államtudományi szemle, 1938/5. szám, 193–194. o. Idézi: Sléder Judit: A büntetőeljárás megindítása. Doktori értekezés. Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Doktori iskola, Pécs, 2010, 81.

https://ajk.pte.hu/files/file/doktori-iskola/sleder-judit/sleder-judit-vedes-ertekezes.pdf (letöltés ideje:

2019.07.13.)

371 TREMMEL FLÓRIÁN, A gyanú differenciált felmerülésének értékelése a büntetőeljárásjogban. In: Gellér Balázs (szerk.): Békés Imre ünnepi kötet. ELTE ÁJK, Budapest, 2000, 395.

372FENYVESI –HERKE –TREMMEL [2008] i. m. 382.

373 TREMMEL [2000] i. m. 394.

nyomatékos gyanú valószínűségi felső szintje 99%, mivel a 100 százaléknál már nem nyomatékos gyanúról, hanem bizonyosságról van szó.³⁷⁴