A Be.-ben meghatározott egyes büntetőeljárás-jogi akadályok

A Be. megszüntette az önálló vádemelési szakaszt, úgy, hogy azt beolvasztotta a nyomozás vizsgálati alszakaszába. hangsúlyoznom kell, hogy a jogalkotó ezen új szabályozással jelentős lépést tett annak irányába, hogy az ügyészség rendelkezése alatt álló döntések meghozatalát előre hozva az eljárás felgyorsulhasson. A Be.-ben bevezetett új nyomozási intézményrendszerben az ügyészségi döntés ugyanis a nyomozás részét képezi. Az ügyészségnek a vizsgálat befejezésével döntési kötelezettsége aktuálissá válik, hiszen döntenie kell, hogy vádat emel, vagy él a Be.-ben biztosított opportunitási lehetőségekkel a bírósági eljárás elkerülése érdekében.

Az ügyészségi intézkedés vagy határozat kilátásba helyezésével a Be. ezen is túllépve közvetlenül annak is megteremti a lehetőségét, hogy az ügyészség és a védelem kezdeményezőként is felléphessenek az eljárás befejezésével kapcsolatos döntés előre láthatóvá tétele végett.

425 P^ÁPAI –T^ARR [2012] i. m. 298.

426 Nyomozó hatóság vádemelési javaslatai, elintézettség adatai, Ügyészségi statisztikai tájékoztató, Legfőbb Ügyészség, Budapest, 2016.

http://ugyeszseg.hu/pdf/statisztika/Buntetojogi_szakterulet_2016.pdf (letöltve: 2018.02.27.)

A Be.-ben bevezetett intézményrendszer alapja, hogy az ügyészség érdemi rendelkezése alatt álló megszüntetési lehetőségek (közvetítői eljárás, feltételes ügyészi felfüggesztés, vádemelés meghatározott módjával kapcsolatos döntés⁴²⁷) alapvetően a terhelt beismeréséhez, előzetes, vagy utólagos hozzájárulásához kötöttek.

Ügyészségi intézkedés vagy határozat kilátásba helyezése alkalmazásának alapvető feltétele a személyre szóló megalapozott gyanú közlése. Az ügyészség a nyomozás során bármikor közölheti a gyanúsítottal, hogy milyen meghatározott intézkedés alkalmazására vagy határozat meghozatalára lát lehetőséget abban az esetben, ha a gyanúsított a bűncselekmény elkövetését beismeri [Be. 404–406. §].

Kiemelem, hogy a III. Be. egyes büntetőeljárás-jogi akadályainak köréből a lemondás a tárgyalásról külön eljárást a terhelttel való megegyezés szabályaival a bűnösség elismerésére irányuló egyezségként szabályozta újra a Be.-ben. E jogintézmény alkalmazása során a Be. a terhelti együttműködést tette fokozattá, hiszen egy a tisztességes eljárás követelményeinek is megfelelő konszenzuális eljárás az állam oldalán idő- és költségmegtakarítást, a terhelt oldalán enyhébb szankcionálást, a sértett oldalán biztos jóvátételt, míg a társadalom szempontjából azt eredményezi, hogy a bűncselekmény elkövetőjét biztosan felelősségre vonják.⁴²⁸ Azonban ezen jogintézmény részletes vizsgálata már egy külön tanulmány tárgykörébe tartozik.

A Be.-ben a közvetítői eljárás és a korábbi vádemelés elhalasztását felváltó feltételes ügyészi felfüggesztés egy sorba került más, a nyomozás során alkalmazható felfüggesztési okokkal, a vádemelés részbeni mellőzése a nyomozás részbeni mellőzésének megfelelő megszüntetési okként maradt fenn.⁴²⁹

E körben az alábbiakban csak érintőlegesen utalok arra, hogy a Be. a közvetítői eljárás és a vádemelés elhalasztása vonatkozásában milyen alapvető változtatásokat eszközölt.

A Be. a közvetítői eljárást a célján keresztül definiálja. A Be. 412. § (1) bekezdése szerint: „A közvetítői eljárás a gyanúsított és a sértett megegyezését, a bűncselekmény

427 Be. 404. § (2) „Az ügyészség

a) közvetítői eljárás céljából az eljárás felfüggesztését, illetve a közvetítői eljárás eredményéhez képest az eljárás megszüntetését,

b) feltételes ügyészi felfüggesztés alkalmazását és annak eredményéhez képest az eljárás megszüntetését, c) a gyanúsított együttműködésére tekintettel – a 399. § (1) bekezdésében meghatározott okból – az eljárás megszüntetését, illetve – a 382. § (1) bekezdésében meghatározott okból – a feljelentés elutasítását, illetve d) vádemelés esetén a XCVIII. és C. Fejezetben meghatározott külön eljárás érdekében szükséges intézkedések megtételét helyezheti kilátásba, ha a felsorolt intézkedések vagy határozatok e törvényben meghatározott – a bűncselekmény elkövetésének beismerésén, illetve az együttműködésen kívüli – feltételei fennállnak.”

428 2017. évi XC. törvény indokolása a büntetőeljárásról.

429 2017. évi XC. törvény indokolása a büntetőeljárásról.

következményeinek jóvátételét és a gyanúsított jövőbeni jogkövető magatartását elősegítő, a gyanúsított, illetve a sértett indítványára, vagy önkéntes hozzájárulásukkal alkalmazható eljárás.” Bármely bűncselekmény esetén helye lehet, megszűnt a III. Be.

taxatív felsorolása, így a Be. tágabb körben teszi alkalmazhatóvá e jogintézményt. Már nemcsak a tevékeny megbánás anyagi jogi büntethetőséget megszüntető vagy más kedvezményt engedő okkal összefüggésben alkalmazható, hanem attól függetlenül mindaddig, amíg a közvetítői eljárás céljai elérhetők.

Álláspontom szerint e jogintézmény az ügyészségi irányítású vizsgálati szakban való elhelyezése a jogalkotó helyes döntése volt. Egyrészt nem sértheti a nyomozás érdekeit, hiszen a terhelt sértett találkozása a tényállás teljes felderítése előtt a terhelti beismerés követelményének fenntartása miatt nem jöhet szóba. A közvetítői eljárás sikeressége esetén pedig nyomozási cselekményeket nem kell lefolytatni. Így a gyorsaság és a „pergazdaságosság” követelményének is megfelel ezen új szabály.

A vádemelés elhalasztása helyébe lépő feltételes ügyészi felfüggesztés célja a gyanúsított olyan magatartásának ösztönzése, amely az eljárás megszüntetéséhez vezet.

Ennek érdekében a Be. kettős rendszert vezet be: az általános, mérlegelésen alapuló feltételes ügyészi felfüggesztést, és a Btk. Különös Részében meghatározott büntethetőséget megszüntető okra alapított feltételes ügyészi felfüggesztést. Mindkét esetben olyan függő helyzet jön létre, amelyben a gyanúsított lehetőséget kap a kívánatos magatartás tanúsítására.⁴³⁰

2018. második félévében 19 828 vádemelésre irányuló döntés közül 19 062 (96,1%) esetben rögtön sor került vádemelésre, továbbá közvetítői eljárás után 206 (1 %) esetben, és feltételes ügyészi felfüggesztés után 560 (2,8%) esetben történt meg a vádemelés.

A 19 693 vádemelésből 4142 (21%) esetben általános szabályok szerint, 34-nél (0,2%) egyezség alapján folytatott eljárásban, 667-nál (3,4%) a bűnösség beismerése esetén, 3268 (16,6%) esetben bíróság elé állítás során, 11 541 (58,6%) büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárásban, 27-nél (0,1%) távollévő terhelttel szembeni eljárásban és 14 (0,1%) alkalommal külföldön tartózkodó terhelt távollétében lévő eljárásban folytatták le a büntetőeljárást.

Elrendelt (személlyel szemben) 4137 feltételes ügyész felfüggesztésből 3317 (80,2%) lett eredményes, mivel a feltételes ügyészi felfüggesztés után az eljárás

430 A 2017. évi XC. törvény indokolása a büntetőeljárásról.

megszüntetésre került. Elrendelt (személlyel szemben) 1187 közvetítői eljárásra utalásból (983) 89,3% lett a közvetítői eljárásra utalás után a megállapodás alapján megszüntetve.

2018. második félévében 448 esetben került sor ügyészségi intézkedés vagy határozat kilátásba helyezésére, melyből közvetítői eljárással kapcsolatban 24,6%, míg feltételes ügyészi felfüggesztéssel kapcsolatban 35,7% volt érintve.⁴³¹

2019. évben 47 294 vádemelésre irányuló döntés közül 45 618 (96,5%) esetben rögtön sor került vádemelésre, közvetítői eljárás után 438 (0,9%) és feltételes ügyészi felfüggesztés után 1238 (2,6%) esetben történt meg a vádemelés.

Egyébként 47 121 vádemelésből 8305-nél (17,6%) általános szabályok szerint, 91-nél (0,2%) egyezség alapján, 3984-91-nél (8,5%) bűnösség beismerése esetén, 6920-nál (14.7%) bíróság elé állításban, 27 633-nál (58,6%) büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárásban, 163-nál (0,3%) távollévő terhelttel szembeni eljárásban és 25 (0,1%) esetben külföldön tartózkodó terhelt távollétében lévő eljárásban folytatták le a büntetőeljárást.

Elrendelt (személlyel szemben) 9 423 feltételes ügyészi felfüggesztésből 7474 (79%) lett eredményes, mivel felfüggesztés után az eljárás megszüntetésre került.

Elrendelt (személlyel szemben) 3531 közvetítő eljárásra utalásból 2483 (70,9%) esetben lett a közvetítői eljárásra utalás után a megállapodás alapján megszüntetve az eljárás.

2019-ben 917 esetben került sor ügyészségi intézkedés vagy határozat kilátásba helyezésére, melyből közvetítői eljárással kapcsolatban 25,1%, míg feltételes ügyészi felfüggesztéssel kapcsolatban 42,3% volt érintve.⁴³² A 2020. évi adatok még nem álltak rendelkezésemre.

Álláspontom szerint – figyelemmel a rendelkezésre álló adatokra – összességében a Be.-be bevezetett új rendelkezések e jogintézményeknél az ügyészség diszkrecionális jogkörének hatékonyabbá tétele irányába hatnak.

6.3. Összegzés

E fejezetben a vizsgálódásom központi kérdése a gyanú volt. Ezt – mint a ius puniendi jogállami tartalma kiteljesedésének alapja a vádemelés előkészítése során – a büntetőeljárás oldaláról elemeztem. Bemutattam a nyomozás vizsgálati alszakaszában a III. Be.-ben meghatározott egyes – kiemelt – büntetőeljárás-jogi akadályokat, valamint

431 Ügyészségi statisztikai tájékoztató, 2018. második félévi tevékenység, Legfőbb Ügyészség, Budapest, 2019. (Frissítve: (2020. május 20.) http://ugyeszseg.hu/statisztikai-adatok/ugyeszsegi-statisztikai-tajekoztato-buntetojogi-szakterulet/ (letöltve: 2021.02.27.)

432 Ügyészségi statisztikai tájékoztató, 2019. évi tevékenység, Legfőbb Ügyészség, Budapest, (Frissítve:

(2020. december 17.) http://ugyeszseg.hu/statisztikai-adatok/ugyeszsegi-statisztikai-tajekoztato-buntetojogi-szakterulet/ (letöltve: 2021.02.27.)

az Be. rendelkezései alapján az ügyészség feladatainak megnövekedésével az opportunitás térhódításának jelentőségét.

Álláspontom szerint a gyanú lehetőségének, a gyanú egyes fokozatai értékelésének a bizonyosság felé haladása során a büntetőeljárás minden szakaszában biztosítani kell a jogállami követelmények teljesülését. Az Alkotmánybíróság több határozatában a jogállamiság alapvető ismérveként rögzített jogbiztonság követelményére tekintettel elvárásként fogalmazta meg azt, hogy amit a Be. preambulumában is rögzített, nevezetesen: tisztességesen és a funkciómegosztás elvét érvényesítve történjen meg a büntetőeljárás. E megállapítás a büntetőeljárás során alkalmazott leplezett eszközök alkalmazására is vonatkozik. Álláspontom szerint a gyanú fokozatainak differenciálása az eljáró hatóságok részére egységesen mérlegelési szabadságot biztosít. A Be. az eljáró hatóságok mérlegelési jogkörét kiterjesztette azzal, hogy a gyanú lehetőségének – tulajdonképpen a gyanú lehetőségének – megállapítását, ahogy korábban a gyanú fokozatainak megállapítását is az eljáró hatóságok mérlegelésén alapuló döntésére bízta.

A Be. szabályozással, az előkészítő eljárásnak, a gyanú lehetőségének a bevezetése nem annyira aggályos. A gyanú lehetőségének és a gyanú fokozatainak megállapítására vonatkozó problémakört egységesen kell kezelni és kidolgozni. E körben eddig sem alkotott rendelkezéseket a jogalkotó. Azt azonban az eljáró hatóságok döntéseinek indokolásánál követelményként kell kialakítani, hogy a nyomozás során a sablonos indokolás elkerülendő legyen. Valójában a jogalkotó a Bp. indokolásában megfogalmazott gondolatot közvetíti. Vagyis e kérdéseket részletesen nem lehet megfogalmazni és szabályozni és nincs más biztosíték, mint az eljáró hatóság felelőssége.

Azonban a felelősség kérdése az ismertetett 2. számú jogeset tükrében elgondolkodtató.

A büntetőeljárás során elkövetett hibás hatósági értelmezések, következtések, hibák és mulasztások alapvető állampolgári jogokat sérthetnek.⁴³³

Hack Péter szerint Magyarországon hiányzik az ügyészi felelősség intézménye (bár kétségtelenül számos ügyészi döntéssel szemben van bírói kontroll), ellentétben az európai államokkal, melyek többségében létezik ezen intézmény. (Pl. az Egyesült Királyságban téves jogértelmezés, jelentős bizonyíték nem megfelelő értékelése, téves következtetés esetén a bíróság az ügyészséget döntésének ismételt felülvizsgálatára utasíthatja).⁴³⁴ Vajon hogyan jelenik meg e felelősség a Be. vagy más törvény rendelkezéseiben. Ezzel egyébként adósak maradtak a korábbi törvények rendelkezései

433 HORGOS [2018] i. m. 254.

434HACK [2017] i. m. 97–98.

is. Sajnos azonban e körben megállapítható, ebben nem történt változás. A részletesen és tudományosan kidolgozott válaszok azonban már túlmutattak volna e kutatás tárgykörén.

A műben már korábban idézett Szabó András szavaira kell újra hivatkoznék: „A jogállamisághoz szorosan tapadó jogbiztonság azt várja el a törvényhozótól, hogy a jog egésze, egységes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek, és előre láthatók legyenek. […] A jogállamiság elvéből fakadnak nemcsak a büntető anyagi jog garanciái, hanem az eljárásjogi garanciák is. Törvényes büntetőjogi felelősségre vonási eljárás garantálja csak a jogállami igazságos büntetőhatalom gyakorlását. Az eljárási mulasztás és eredménytelenség kockázata az államot terheli.”⁴³⁵

Az előkészítő eljárásban a gyanú lehetőségénél, a nyomozás felderítési szakaszánál az egyszerű gyanú kapcsán, valamint a nyomozás vizsgálati szakaszánál a megalapozott gyanú vonatkozásában követelmény, hogy a jogalkalmazó, (nyomozó hatóság és ügyészség) megfelelően értékelje a gyanú lehetőségét, a gyanú fokozatait, az addig beszerzett bizonyítékokat, így talán érvényesülhetnek Szabó András fent idézett gondolatai.

Nézetem szerint egyértelműen rögzíthető, hogy a Be. a fent kifejtett, bevezetett új intézményrendszerrel kibővítette – nagyobb döntési szabadságot biztosítva – az ügyészség diszkrecionális jogkörét. A Be. rendelkezései is követik a napjainkban tapasztalt azon irányvonalat, hogy az ügyészség feladatainak megnövelésével az opportunitás egyre jobban teret hódít. Azonban ezt nem követi azon szabályok definiálása az ügyészség felelőssége tekintetében, amely szükséges lenne a ius puniendi jogállami tartalma kiteljesedésének teljes biztosítása végett. Ezzel a jogalkotó adós maradt.

Meggyőződésem szerint a büntetőeljárás során a ius puniendi jogállami tartalma kiteljesedésének a fundamentuma a gyanú – irányultságával és differenciáltságával történő – megállapíthatósága. Ebben gyökerezik az állami büntetőigény érvényesítésének a lehetősége. Úgy vélem, hogy a jogalkotói akaratnak megfelelő helyes anyagi és eljárásjogi jogalkalmazással – a gyanútól a bizonyosság szintjére való eljutással – garantálva is lesz a ius puniendi jogállami tartalmának egyre szélesebb körben való kiteljesedése. Hiszem, hogy a ius puniendi jogállami tartalmának kiteljesedése a jogállam örökérvényű követelménye, hogy e kiteljesedés a teljesség szintjére lépjen a büntető anyagi és eljárásjogi jogalkotásban és jogalkalmazásban egyaránt.

435 SZABÓ [2010] i. m. 116–117.

VII. A IUS PUNIENDI ÉS A BÜNTETŐELJÁRÁS-JOG – VÁD ÉS