Hardt és Negri a fenti, a modern szuverenitás átalakulásának koncepciója mellett a biopolitika globális kapitalizmusra vonatkozó olvasatát is adják. Szerintük a biopo-litika a kapitalizmus új szakasza, amelyben eltűnnek a határok pobiopo-litika és gazdaság, termelés és reprodukció között.87 Hardt és Negri úgy véli, hogy az Empire-nak mint a szuverenitás új formájának kialakulásáért a globális kapitalizmus a felelős, amely-ben a gazdasági és a jogi-politikai megközelítések összecsúsznak, és a világ minden állama, régiója összekapcsolttá válik.88 Az Empire szuverenitása így sem időben, sem térben nem kötött, igazi posztmodern szuverenitás. A világban lezajlott egy, az 1970-es években kezdődő rendkívüli változás a termelés módját illetően: Negri szerint az ipari kapitalizmust felváltotta a kognitív kapitalizmus (cognitive capitalism).89 Ez egy informatizált, automatizált, globalizált és hálózatos termelési mód. A termelési mód átalakulása maga után vonta az immateriális munka felemelkedését, amelyet nem csupán annak informatizáltsága határoz meg, hanem a kommunikációs struktúrában betöltött helye, valamint az is, hogy alkalmas a társadalom manipulálására. A tudás, a kreativitás, a nyelv és az érzelmek sohasem látott mértékben válnak a piacgazdaság középponti kategóriáivá.
84 Ennek kapcsán említi meg a szerzőpáros a megelőző csapás és megelőző háború problematikáját, amely túl azon, hogy szétporlasztja a nemzetállami szuverenitásokat, háborús és rendőrhatalmi intézkedések folyamatos alkalmazását követeli meg, hiszen csakis ez szolgálja a biztonságot. Uo. 20. o.
85 Uo.
86 Uo. 21. o.
87 leMke: Biopolitics… 65. o.
88 Elméletük rezonál azzal az újbaloldali útkereséssel, amely az ezredforduló után teoretikus keretrendszert próbált találni a globális kapitalizmus kritikájára és alternatívák kidolgozására.
89 negRi, Antonio: Reflections on Empire. With contributions from Michael Hardt and Danilo Zolo. Transl.: Ed Emery. Cambridge, 2008. 64. o.
Hardt és Negri úgy véli, hogy az immateriális munkának van olyan formája, amely informatizált és kommunikációs technológiákkal átitatott ipari termelésen nyugszik, továbbá van olyan formája is, amely a termelés és a manipulációs eljárások együttesén alapulva érzelmeket konstruál és befolyásol, ezzel pedig a munka közvetlen hatást gya-korol magára a testre.90 Mindez új lehetőségeket nyit a kizsákmányolásban is, amely ma-napság az érzelmi és intellektuális kapacitások elszívásán nyugszik.91 Vagyis az Empire az értéktöbblet elsajátítása érdekében vég nélkül mobilizációra kényszeríti az egyéni és kollektív munkaerőt; az élet minden területe a tőkeakkumuláció vastörvényének rendelődik alá. Hardt és Negri szerint senki és semmi nem menekülhet a monetáris szempontok elől, „semmi sem menekülhet a pénz elől”.92
Hardt és Negri részben Foucault koncepciójára támaszkodnak, de túl is lendülnek azon. Számukra a biopolitikai termelés magának a társadalmi életnek a termelését jelenti, amelyben a gazdasági, a politikai és a kulturális egyre inkább átfedésbe ke-rül, és egymásba fonódik.93 A biohatalom pedig nem más, mint az a jelenség, hogy a tőke maga alá gyűri a társadalmat, és létrejön egy határok nélküli kizsákmányo-lási gépezet,94 amely korántsem csak a globális piacot jelenti, hanem a kapitalista szocializációt is. Hardt és Negri Multitude-koncepciójuk95 kapcsán éles különbséget tesznek a biohatalom és a biopolitika között. A biohatalom transzcendensként és szuverén autoritásként a társadalom felett áll, és meghatározza annak működési rendjét. A biopolitika ehhez képest a termelésért felelős: a társadalmon belül bon-takozik ki, és a munka kollaboratív formáin keresztül társadalmi kapcsolatokat alakít ki.96 A biopolitikai termelés a természet (Hardt és Negri szerint „természet”
mindaz, amit külsődleges a termelési folyamathoz képest) és a kultúra viszony-rendszerét is átrajzolja: a természet tőkévé változik, vagy legalábbis alárendelődik annak.97 A biológiai erőforrások jogi és politikai szabályozások tárgyaivá válnak, a természeti folyamatok pedig kereskedelmi érdekek és az ipari felhasználhatóság szempontjai szerint kerülnek megítélésre egy olyan világban, ahol gépek kezdik el gyártani a természetet és a kultúrát is.98 Ez a mesterséges termelési közeg az átmenet a modernből a posztmodernbe, amelyben a gazdaság, a kultúra, a politika és a ter-mészet összefolyik egymással.
Az Empire a szerzőpáros szerint a biohatalmat, pontosabban a biohatalmi rezsi-met99 testesíti meg, ahol a gazdasági termelés és a politikai struktúra összeolvad:
90 haRdt–negRi: Empire. 293. o.
A termelés megkülönböztethetetlenné válik az újratermeléstől; a termelőerők összekeve-rednek a termelési viszonyokkal; az állandó tőke elkezd kialakulni és megjelenni a vál-tozó tőkében, az agyakban, a testekben és a termelő alanyok együttműködésében. A tár-sadalom alanyai pedig egyszerre termelői és termékei ennek az egységes gépezetnek.100 Az Empire alternatívája az azon belül növekvő Multitude (sokaság),101 amely össze-fogja és egységbe tereli a társadalmi ellenállás legkülönfélébb módjait, biztosítva az emberek, osztályok, nemzetek politikai képviseletét.102 A Multitude olyan kiegyenlítő erő, amely felszabadulási lehetőséget jelenthet a dominancia különféle formái alól, és az élet, valamint a munka új kereteit alapozhatja meg.103
100haRdt–negRi: Empire. 385. o.
101 A Multitude egy globálisan kizsákmányolt és egyúttal globalizálódott posztmodern közösségi állapot vagy posztmodern osztály, amelynek célja az Empire hatalmi struktúráinak lebontása és egyfajta utópikus világrend megvalósítása, amely globális állampolgárságon, a szociális szempontú bérezésen és a biopolitikai termelőeszközök birtokbavételén alapul. Vagyis a Multitude egy olyan globalizált és hálózatosodott közösségi állapot, amelynek – a korábbi emancipációs közösség el- és szétolvadásával – továbbra is az a célja, hogy a társadalmi igazságosság egyenlőségi programját képviselje. (A Multitude vizsgálatához lásd antal: A populista demokrácia természete. 207–209. o.)
102 haRdt–negRi: Multitude… xiv–xv. o.
103 leMke: Biopolitics… 115. o.
Agamben, Giorgio: Homo Sacer: Sovereign Power and Bare Life. Transl.: D. Hel-ler-Roazen. Stanford, California, 1998.
Agamben, Giorgio: Remnants of Auschwitz: The Witness and the Archive. Transl.: D.
Heller-Roazen. New York, 1999.
Agamben, Giorgio: State of Exception. Chicago, 2005.
Agamben, Giorgio: Az ellenőrző államtól a destituáló hatalom praxisáig. A Szem, 2016. március 27., https://aszem.info/2016/03/giorgio-agamben-az-ellenorzo-al-lamtol-a-destitualo-hatalom-praxisaig/ (letöltve: 2021.02.11.).
Antal Attila: A populista demokrácia természete. Realizmus és utópia határán. Bu-dapest, 2017.
Antal Attila: Politikai ellenség és identitás. In Földes György – Antal Attila (szerk.):
Holtpont. Társadalomkritikai tanulmányok Magyarország elmúlt 25 évéről. Bu-dapest, 2016. 131–152. o.
Fehér Ferenc – Heller Ágnes: Biopolitika. Világosság, (1993) 8–9., 5–49. o.
Fehér, Ferenc – Heller, Ágnes: Biopolitics. Aldershot, 1994.
Foucault, Michel: The History of Sexuality. Volume I. An Introduction. New York, 1976. Magyarul: A szexualitás története. Budapest, 1990.
Foucault, Michel: „Society Must Be Defended”, Lectures at the Collège de France, 1975–1976. Transl: David Macey. London, 2003.
Foucault, Michel: The Birth of Biopolitics: Lectures at the Collège de France, 1978–
1979. Trans.: G. Burchell. London, 2010.
Friedrich, Carl J.: Constitutional Government and Democracy. 2nd ed. Boston, 1941.
Hardt, Michael – Negri, Antonio: Empire. Cambridge, 2000.
Hardt, Michael – Negri, Antonio: Multitude: War and Democracy in the Age of Em-pire. New York, 2004.
Hardt, Michael – Negri, Antonio: Commonwealth. Cambridge, MA, 2009.
Heller, Ágnes – Puntscher Riekmann, Sonja (eds): Biopolitics: The politics of the body, race and nature. Avebury, 1996.
Heller, Ágnes: Has biopolitics changed the concept of the political? Some further thoughts about biopolitics. In Heller, Ágnes – Puntscher Riekmann, Sonja (eds): Biopolitics: The politics of the body, race and nature. Avebury, 1996. 3–16. o.
Hobbes, Thomas: Leviatán. Az egyházi és világi állam anyaga, formája és hatalma.
Ford.: Vámosi Pál. Budapest, 1970.
Kiss Lajos András: Haladásparadoxonok. Bevezetés az extrém korok filozófiájába.
Budapest, 2009.
Lemke, Thomas: Biopolitics: An Advanced Introduction. New York – London, 2011.
Lemke, Thomas: Michael Hardt and Antonio Negri on „postmodern biopolitics”. In Prozorov, Sergei – Rentea, Simona (eds): The Routledge Handbook of Biopolitics.
New York, 2017. 112–122. o.
Losoncz, Márk – Takács, Ádám: Biopolitics. In Ten Have, H. A. M. J. (ed.): Encyc-lopedia of Global Bioethics. Dordrecht, 2016. 372–380.
Meadows, Donella H. et al.: The Limits to Growth. New York, 1972.
Negri, Antonio: Reflections on Empire. With contributions from Michael Hardt and Danilo Zolo. Transl.: Ed Emery. Cambridge, 2008.
Prozorov, Sergei – Rentea, Simona (eds): The Routledge Handbook of Biopolitics.
New York, 2017.
Rentea, Simona: Introduction. In Prozorov, Sergei – Rentea, Simona (eds): The Routledge Handbook of Biopolitics. New York, 2017. 1–19. o.
Takács Ádám: Biopolitika és nemzeti állapot: egy foucault-i problematika rekonst-rukciója. In Cieger András (szerk.): Kötőerők. Az identitás történetének térbeli keretei. Budapest, 2009.
O’Donoghue, Amy: Sovereign Exception: Notes on the Thought of Giorgio Agam-ben. Critical Legal Thinking, 2015. június 2., http://criticallegalthinking.com/
2015/07/02/sovereignexception-notes-on-the-thought-of-giorgio-agamben/ (letöltve:
2021.02.11.).