14. Felhőosztályozás
14.2. A felhők osztályozása
14.2.2. A felhőtípusok
A felhők folyamatosan változnak, alakulnak, fejlődnek. A különböző formák végtelen változatosságot mutatnak.
Ugyanakkor sajátos stílusjegyek, szerkezeti, formai különbségek alapján lehetőség nyílik arra, hogy véges számú csoportba soroljuk őket. E rendszerben a felhőket fajok, fajták és változatok szerint csoportosítjuk.
14.2.2.1. A felhőfajok
A felhőosztályozás tíz alaptípusból indul ki. Ezek az alaptípusok a felhőfajok, melyek kölcsönösen kizárják egymást, vagyis egy felhő egyszerre nem tartozhat két fajhoz. Az osztályozás alapja a felhőnek a légkörben (a troposzférában) elfoglalt helye alapján történik. Eszerint megkülönböztetünk magas-, közép-, és alacsonyszintű felhőket (lásd 6.
fejezet). A magasszintű, középszintű és alacsonyszintű felhőfajok részletes bemutatását rendre a 14.1., 14.2. és 14.3. táblázatok tartalmazzák. A táblázatokban a felhők latin és magyar neve mellett megadtuk a részletes leírásukat, a felhőfajhoz kapcsolódó formákat, a felhők fizikai összetételét, valamint azt, hogy az adott felhőfajból hullhat-e csapadék.
14.1. táblázat: Magasszintű felhők. Elhelyezkedésük általában 6-7000 méter fölött
Csapadék Széttagolt felhők, fehér, finom rostokból, vagy
fehér, vagy túlnyomóan fehér foltokból, keskeny Cirrus
(Ci) szalagokból összetéve, a felhők rostos vagy selymes külsőt mutatnak, áttetszők. (14.1. ábra)
pehelyfelhő
nem ad csapadékot jégkristályok
Vékony, fehér, önálló árnyék nélküli felhőpadok, felhőlepel vagy felhőréteg, amely igen kis szemcsés, Cirrocumulus
(Cc) fodorszerű elemekből áll. Ezek az elemek magasszintű gomolyfelhő,
(bárányfelhő)
egybeolvadhatnak, vagy elkülönülhetnek egymástól, és többé-kevésbé szabályos elrendeződést mutatnak.
(14.2. ábra)
nem ad csapadékot jégkristályok
Áttetsző, fehéres felhőfátyol, szerkezete rostos, fonalas vagy sima, részben vagy egészben eltakarja Cirrostratus
(Cs) az eget és általában halo-jelenséget (Nap, illetve Hold körüli gyűrű) mutat. (14.3. ábra)
magasszintű rétegfelhő (fátyolfelhő)
14.2. táblázat: Középszintű felhők. Elhelyezkedésük nagyjából 2000 és 6000 méter között
Csapadék Fizikai összetétel
Leírás Név
(latin név, rövidítés, Fehér, szürke vagy fehéres és szürkés
árnyalatokat mutató felhőpadok, felhőtakarók vagy felhőrétegek általában önárnyékkal.
Altocumulus (Ac)
középszintű Elemei lehetnek lemezek, párnák, hengerek stb. Ezek egy része lehet rostos vagy zilált, gomolyfelhő egymással összeolvadhatnak, de el is
különülhetnek. (14.4. ábra) Szürkés vagy kékes felhőlepel, vagy csíkos,
rostos vagy sima réteg. Részben vagy egészben Altostratus
(As) hópelyhek, túlhűlt
vízcseppek borítja az eget, és egyes részein elég sűrű
ahhoz, hogy a Napot vagy a Holdat elhomályosítsa. (14.5. ábra) középszintű
rétegfelhő (lepelfelhő)
14.3. táblázat: Alacsonyszintű felhők. Elhelyezkedésük nagyjából 2000 méter alatt
Csapadék Általában szürkés színű felhő, elég egyenletes
felhőalappal. Ha a Nap átsüt a felhőn, a napkorong körvonalai felismerhetőek. A felhő olykor tépett darabokra esik szét. (14.6. ábra)
Stratus Szürke vagy fehéres árnyalatú felhőpad, felhőtakaró
vagy felhőréteg, majdnem mindig meglehetősen sötét részekkel, mozaikszerűen összetett elemekből, Stratocumulus (Sc)
réteges
gomolyfelhő párnákból, hengerekből áll, amelyek nem rostosak.
Az elemek elkülönülhetnek vagy egybe is olvadhatnak. (14.7. ábra)
záporszerű csapadék főleg vízcseppek,
alacsony Különálló felhők, általában sűrűek és éles
körvonalúak, domb, kupola vagy torony alakúak, Cumulus
(Cu) (congestus, esetleg
mediocris esetén) hőmérsékleten
jégkristályok és feldudorodó részük gyakran karfiolra emlékeztet.
Napsütötte felső részük ragyogóan fehér, míg gomolyfelhő alapjuk viszonylag sötét és közel vízszintes. (14.8.
ábra)
Vertikális felépítésű felhők (alapjuk szempontjából alacsonyszintű felhők)
eső, hó vagy dara vízcseppek,
Szürke, gyakran igen sötét felhőréteg, a
folyamatosan hulló eső vagy hó miatt erősen elkent Nimbostratus (Ns)
esőrétegfelhő alappal. A csapadék a legtöbb esetben eléri a talajt. túlhűlt cseppek, hókristályok, hópelyhek A felhő olyan vastag, hogy teljesen eltünteti a
Napot. Alatta gyakran jelennek meg tépett foszlányok. (14.9. ábra)
zápor, hózápor, dara, jégeső vízcseppek, túlhűlt
cseppek, jégkristályok, Vastag, sűrű felhő, tetemes vertikális kiterjedéssel.
Alakja oldalról hegységre vagy hatalmas tornyokra Cumulonimbus
(Cb) hópelyhek, dara, jégszemek emlékeztet. Felső részein sima, rostos vagy
barázdált képződmények figyelhetőek meg, és zivatarfelhő csúcsa majdnem mindig lelapított, gyakran üllő
vagy hatalmas tollpehely formában terül szét.
Alapja rendszerint igen sötét, és alatta gyakran figyelhetők meg alacsony, tépett felhők. A felhőalapból sokszor jól megfigyelhető csapadéksáv ereszkedik alá. Villámlás, dörgés és jégeső csak Cumulonimbus felhőben alakul ki. (14.10. ábra)
14.2.2.2. Felhőfajták
A legtöbb felhőfaj fajtákra osztható. E felosztás a felhő alakja és belső szerkezete alapján történik. Egy felhőfajon belül a fajták is kölcsönösen kizárják egymást, vagyis egy adott felhő egyszerre csak egy fajta nevét kaphatja. A különböző fajtákat és azok felhőfajokhoz való kapcsolódási lehetőségeit a 14.4. táblázat mutatja.
14.4. táblázat: Felhőfajták. A felhőfajták latin neve, rövidítése, leírása és azon felhőfajok jelölése, melyekre alkalmazhatók.
A felhők bizonyos sajátosságok alapján tovább tagolhatók változatokra. E tulajdonságok a felhők makroszkopikus tulajdonságaira, elrendeződési formáira vagy átlátszóságára utalnak. A különböző változatokat a 14.5. táblázat sorolja fel. Egy adott változat több felhőhöz is kapcsolódhat. Ugyanakkor egy felhőre egyszerre több változat is jellemző lehet. Ekkor az összes változatnevet felsorolják.
14.5. táblázat: Felhőváltozatok. A felhőváltozatok latin neve, rövidítése és rövid leírása.
Leírás
gerincvonalas
14.2.2.4. Járulékos képződmények és kísérőfelhők
Gyakran nem elegendő egy adott felhő pontos, teljes leírásához a faj, fajta és változat megnevezése. A felhő bármely részén, illetve felette vagy alatta is előfordulhatnak a felhőhöz kapcsolódóan sajátos képződmények, másodlagos felhőalakzatok. Ezeket járulékos felhőknek, illetve kísérőfelhőknek nevezzük.
Egy felhő akár több, különböző járulékos képződményt, illetve kísérőfelhőt is kialakíthat. A járulékos képződményeket és kísérőfelhőket a 14.6. táblázat foglalja össze.
14.6. táblázat: Járulékos képződmények és kísérőfelhők
Leírás
A felhők nem csak közvetlen kicsapódással jöhetnek létre a korábban felhőmentes levegő páratartalmából, hanem egy már létező felhőből is átalakulhatnak egy másik formába. Az átalakulás lehet részleges vagy teljes (14.7.
táblázat).
Részleges átalakulás során a felhő egy bizonyos része indul önálló fejlődésnek, és idővel egy másik felhőfaj sajátosságait kezdi mutatni. E folyamatot figyelemmel kísérve megnevezhető annak a felhőfajnak a neve is, melyből kialakult. Részleges átalakulás során a „genitus” toldalékot használjuk.
Ha egy felhő teljes egészben vagy legnagyobb részben átalakul, akkor az új felhő nevében „mutatus” toldalékkal jelöljük, hogy milyen fajtából történt az átalakulás.
14.7. táblázat: Részleges (genitus) és teljes (mutatus) transzformációval létrejövő felhők Mutatus
csmut
Az egyes felhőfajokat, azok lehetséges fajtáit, változatait, járulékos képződményeit és kísérőfelhőit, valamint transzformációit a 14.8. táblázat foglalja össze.
14.8. táblázat: A felhőosztályozás rendszere. Felhőfajok, valamint a lehetséges fajták, változatok, járulékos képződmények, kísérőfelhők és transzformációk. A fajták, változatok, járulékos képződmények és kísérőfelhők előfordulásuk gyakoriságának sorrendjében vannak feltüntetve.
A felhőosztályozás rendszere
- lacunosus
velum-- arcus - tuba