A X V III. század m ásodik felében a fran cia felvilágosodás eszméi szivárognak be az európai irodalm akba s forrongásba hozzák a lelkeket. N á
lunk is élénkebbé válik a művelődés vágya.
A bécsi u d v ar m indent elkövet ez eszmék távol
ta r tá s á r a s ellenük az egységes birodalom kiépíté
sével igyekszik védekezni. M ária Terézia, hogy a köznemességből is híveket n y erjen a ném et m ű
veltség szám ára, fe lá llítja 1760-ban a m ag y ar nemesi testő rség et Bécsben. De éppen ez intéz
m ény részéről érte te rv e it a legsúlyosabb csapás, m ert egyik te s tő rifjú , Bessenyei György, Bécs fé nyes k u ltú rális életének közepette tu d a tá ra döb
ben a m a g y a rsá g elm a ra d o ttsá g á n a k ; e lh a tá rozza, hogy m egfeszített szorgalom m al pótolja neveltetésének h ián y ait, buzgalm át és m u n k á já t h azáján ak emelésére szenteli s tá r s a it is hasonló elh atáro zásra b u zd ítja. Á ltala és benne eszmél a m agyar irodalom n em ze tfen n tartó h iv a tá s á r a : a rra , hogy a nem zet életének az akkori viszonyok közt első feltétele a m ag y ar nyelvű m űveltség, ennek leghathatósabb terjesz tő je a m ag y ar iro
dalom, mely sikerrel m u n k álh at a politikai és t á r sadalmi ú jjászü letés előkészítésén is.E z é rt szá
m ítjuk első m u n k ája, az Á gis m egjelenésének évétől, 1772-től irodalm unk új k o rszak át. Föl-
’épése visszhangot kelt idehaza is, eleven irodalm i mozgalom indul meg, mely a politikai élet teljes megbénulása idején egyedül képviseli és h ird eti a m agyar önállóság és öncélúság gondolatát. E d
dig az irodalom csak eszköze volt v allási és poli
tikai céloknak; m ost m int önálló m unkakör foglal
A magyar irodalom töiténete. 3
у .
34
helyet a nem zeti n ag y feladatok közt. K ialakul az irodalm i öntu d a t; m indenki érzi, hogy az iro dalom közügy, h a ta lm a s tényezője művelődésünk
nek és f a ji egységünknek. Töm érdek nehézséggel küzd ez az irodalom : szegénységgel, részvétlen
séggel, szigorú cenzúrával, de diadalm askodik mindezen. Segíti a nem zetnek ébredő fajszeretete is, mely az idegen k u ltú rá b a n nem zeti és állam i életének veszedelmét érzi. A lé tfe n n ta rtá s ösztöne művelődési téren indul m űködésnek: a m ag y ar nyelv művelését, az európai k u ltú rá n a k m ag y ar nyelven való terjesz tését, szóval a nem zeti m űve
lődés m u n k álását érzi legfontosabb felad atán ak . Az eleinte szétágazó irodalm i törekvéseket K a
zinczy lelkességének és m űveltségének sikerül egységbe fognia s szerveznie a m ag y ar irodalm i életet а X IX. század elején, am ikor politikai éle
tü n k e t halálos veszedelem fenyegeti. Évtizedeken á t az irodalom képviseli a politikai törekvéseket is s hogy a bécsi korm ány beolvasztó törekvései m eghiúsultak, abban íróinké a főérdem, iro d al
m unk m entette meg nem zetünket. Ez az irodalom megkezdi szerveinek kiépítését is : m egindulnak az újságok s folyóiratok, elindul küzdelmes ú tjá n színészetünk s elhangzanak az A kadém iát sürgető első felszólalások. Az első m ag y ar nyelvű lap (M agyar H írm ondó) 1780-ban indul meg Po
zsonyban; az első m ag y ar sz ín tá rs u la to t Kelemen László szervezi Budán 1790-ben, az A kadém ia é r
dekében az első felszólalás Bessenyei György Jám bor szándéka, m elyet 1790-ben ad ki Révai Miklós. T udatos és áldozatos m un k ájáv al ez a korszak készíti elő a m ag y ar irodalom v irá g ko rát.
Az irodalom több irán y b an indul, több „is
kola” keletkezik, m elyeket csak V örösm arty lá n g elm éje foglal m ajd egységbe.
A fran ciás iskola. Föllépésre első (1772) az az irodalm i csoport, mely a fra n c ia iro d alm at v á la s z tja példaképéül, a fra n c ia újklasszicizm us, fő
k én t V oltaire eszméinek és form áinak á tü lte té sé vel a k a rja irod alm u n k at felvirágoztatni. V ezérük
B e s s e n y e i G y ö r g y . B ered en szü letett 1747- ben. Szabolcsmegyétől a bécsi te s tő rg á rd á b a kül
detvén fel, az addig p a rla g i if jú n ag y mohóság
g al lá t it t önműveléséhez s tá r s a it is irodalm i m u nkálkodásra b u zd ítja, m indaddig, m íg a test- őrségből való kilépése u tá n megfelelő jövedelem h íjá n 1782-ben kénytelen falu si b irto k á ra vo
n u ln i vissza. K a ta sz tro fá lis fo rd u la ta ez életének;
m eghasonlott lélekkel éldegél falu si m agányában negyedszázadnál tovább s az á lta la m egindított irodalom tól elfeledtetve száll s írjá b a P usztaková- csin, 1811-ben. Nem volt n ag y író, m unkássága mégis korszakos jelentőségű, m e rt ő h ird ette elő
ször, hogy ta n u ln u n k kell a halad o ttab b n y u g a t
tól, de m a g y a rsá g u n k a t is meg kell őriznünk.
M intaképe V oltaire, de az ő lelkét szenvedélyes nem zeti érzés tö ltö tte el. Szomorú já té k a ib a n (Á g is, H u n ya d i László, B uda és A tilla tragé
d iá ja ) a fra n c ia ú j klasszikái tra g é d ia ta n í t
ványa. Sikerültebb v íg já té k a , A philosophus (1777); egyik a la k ja , P ontyi, szerencsésen r a j zolt őse irodalm unkban a p a rla g i köznemesnek.
Sok m indenfélét í r t : eposzt M átyás királyról (H u n y a d i), szatirik u s állam regényt (T arim enes u ta zá sa ), leíró és ta n ító költem ényeket (E m b er próbája, Term észet világa), k u ltú rp o litik a i ir a to k a t (M agyarság, Holmi, Jám bor szándék), jelen
tőségét azonban műveinek nem esztétikai, hanem irodalom történeti értéke a d ja meg.
A Bessenyeihez csatlakozó írói kör (Besse
nyei G yörgy T á rsa s á g a ) nevesebb ta g ja i: a te s t
őrök közül B á r ó c z i S á n d o r (1735— 1809), fo rd ításaib an kiváló stiliszta, K azinczy példaképe s B a r c s a i Á b r a h á m (1742— 1806), az „ele
g áns poéta” , a költői levél m űvelője; az itthoniak közül b. O r c z y L ő r i n c (1718— 1789), tá b o r
nok, m ajd ab aú ji főispán, lelkes m ag y ar, a kevés
sel megelégedő egyszerűség dalnoka. Legjelesebb költője ez irán y n ak Á n y o s P á l (1756— 1784), egy m eghasonlott lelkű pálos szerzetes, a világ
fájd alo m n ak első énekese költészetünkben. A II.
József ellen í r t Kalapos kirá ly c. sz a tírá já b a n szenvedélyesen dacos m ag y ar érzés szólal meg.
3'
36
Bessenyei visszavonulása u tá n m integy m á
so d v irág zását éli ez az iskola P é c z e l i J ó z s e f (1750— 1792) kom árom i re f. lelkész m un
k ásságában. Eszm éi terjesz tésére m eg in d ítja első tudom ányos fo ly ó iratu n k at, a M indenes G yű jte
m é n y t s fe jle tt ízléssel so k at fo rd ít. E redeti m unkái közül L afo n tain e m odorában í r t meséi váln ak ki. K orai h a lála s a M artinovics-összees- küvés felfedeztetése u tá n a fra n c ia irá n y m int külön iskola teljesen m egszűnik.
A m agyaros iskola. író in k n ak egy m ásik cso
p o rtja a rég i m a g y a r irodalom , főként Gyön
gyösi Is tv á n hag y o m án y ait fo ly ta tta . Minden m ás iskolánál szélesebbkörű közönségre szám ítha
to tt, leszállt e közönség á tla g á n a k ízléséhez s le- gyezgette a nem zeti h iú ság o t is. Ez irá n y képvi
selői a r a ttá k az ú j irodalom nak első n ag y sikereit.
Elsőnek Dugonics A n d rá s (1740— 1818) szegedi szárm azású p ia rista , m ajd egyetem i ta n á r lép fel 1774-ben Homeros és V ergilius nyom án né- gyesrím ű tizenkettes versekbe szedett T rója ve
szedelmével, de legnagyobb sik erét 1788-ban m eg
je le n t E te lk a című regényével a r a tta . Az „ere
deti rom án”-nak idegenből m a g y a ro síto tt m eséje Á rpád és Zoltán fejedelm ek idején tö rtén ik , de töm érdek vonatkozás van benne II. József tö r vénytelen u ra lm á ra , úgy hogy valóságos kulcs
regény. Ez a politikai célzat s az egészet á th a tó h azafias tűz idézte elő rendkívüli sik erét a laza m eséjű, kezdetleges jellem zésű, ham is k o rra jz ú regénynek, melynek fo ly ta tá s á t E te lk a K arjelben című szín d arab jáb an ír ta meg. Első regényének sikerét a többiek (A ranyperecek, Cserei, Jo lá n ka ) nem érték el. S zíndarabjai, melyekkel az első m ag y ar színészek fogyatékos m ű so rát igyekezett g azd ag ítan i (Toldi M iklós, B á th o ri M ária, K u n László) németből való adaptációk. Igen becses M agyar példabeszédek és jeles közm ondások című gyűjtem énye. M un k ásság át a h azaszeretet élesztésére szentelte; előadása a legtöbbször kör- m önfontan m agyaroskodó, sallangosan népies.
Még népszerűbb volt ez irá n y m ásik m űvelője,
g r ó f G v a d á n y i J ó z s e f (1725— 1801) lovasgenerális. Nem zeti h ad sereg ért, m ag y ar vise
le té rt s n y elv ért lelkesedő tüzes m ag y ar érzés h a tja á t valam ennyi m u n k áját. Különösen kettő volt n épszerű; m indegyiknek hősében kitűnő m a
g y a r típ u s t rajzo lt. E gyik E g y fa lu si nótárius
n a k budai u tazása (1790). „Az elaludt vérű m a
g y a r szívek” fölserkentésére és m u la ts á g á ra ír ta ; hőse, Z a jta y Istv án , peleskei jegyző, keményen m egleckézteti a fővárosnak idegen lelkű és ru h á z atú lakosait. Pom pás m egfigyelő képességről t a núskodó alföldi képei, a főváros m a g y a rta la n sá g á t gúnyoló célzata s hősének r a jz a minden kiváló
sá g nélkül is m éltán te tte kapóssá. M ásik m un
k á ja (R ontó P álnak és g ró f B en yo vszky M óric
n a k életek, 1793) az ú. n. pikáró- vagy kópé-re
gény m ű f a já t képviseli irodalm unkban.
Ez irá n y h arm ad ik m unkása P á 1 ó c z i H o r v á t h Á d á m (1760— 1820) d u nántúli földbirtokos, ügyvéd és mérnök. Eposzokat í r t (H u n n iá s H unyadi Jánosról, R udolfiás H absburgi R udolfról), melyekben V oltaire m ó d jára az an tik csodálatost allegóriákkal p ó to lta; nagyon nép
szerűkké v á lt dalokat kö ltö tt dallam ostul vagy ism ert dallam okra; de legnagyobb érdeme, hogy felism erte a népköltészet becsét s term ékeit d alla
m ostul eg y ü tt g y ű jtö tte (Ó és ú j m in teg y ötöd- félszá z én ekek).
Ehhez az iskolához szám ítják a debreceni kö rt is. Debrecenben ez id ő tá jt eleven írói élet fejlődik, m elyet bizonyos egyetemes színezet je l
lem ez; költői a tudom ány különféle ágaival (nyel
vészet, történelem , term ész etrajz) is foglalkoz
nak. Legtöbb oldalú közöttük F ö l d i J á n o s (1755— 1801) orvos, a legnépszerűbb F a z e k a s M i h á l y (1766— 1828) főhadnagy. V íg elbeszé
lése, a Ludas M a ty i (1815) egy p a ra s z t siheder- nek három szoros bosszúállását m ondja el az erő
szakos és ig a z sá g ta la n földesüron. A hexam eteres form ának a jelentéktelen tá rg g y a l való ellentéte kitünően emeli az élénken, ford u lato sán elbeszélt tö rté n e t kom ikus h a tá s á t.
38
Л deákos iskola. író in k n ak h arm ad ik cso
p o rtja , nagyobbrészt szerzetes-tanárok, a latin költészetet, főként H o ra tiu st és V erg iliu st vette m intaképül. Elsőnek B a r ó t i S z a b ó D á v i d (1739— 1819) jezsu ita ta n á r lép fel 1777-ben U j m értékre v e tt különb verseinek három könyvé
vel ; őt csak h am ar követi R á j n i s J ó z s e f (1741— 1812) je z su ita s R é v a i M i k l ó s (1749
— 1807) p ia rista , úgy hogy az elsőség kérdésében keserű h arc tö r ki közöttük s ez sok prozódiai kérdést is tisztáz. K öltészetük egyébként inkább csak alkalm i verselés és fo rm agyakorlat, — ig a zolása annak, hogy a m ag y ar nyelv az időm értékes verselésre is alkalm as. Mindössze egy költemény volt nagyobb h a tá s ú : B aróti Szabónak A ledőlt diófához í r t alleg ó riája. Az első, ki az an tik köl
tészetnek nem csak fo rm á it veszi át, hanem ezeket hozzájuk illő tartalo m m al is igyekszik m egtölteni:
V i r á g B e n e d e k (1754— 1830), az eszményi lelkű pálos, „a nem zeti lélek tüzes ébresztője” a m ag y ar erkölcsöket és vitézséget m agasztaló h a zafias verseiben. H o ratiu s ta n ítv á n y a s m estere költem ényeinek leghűbb m ag y ar fo rd ítá s á t is ő ad ta. T örténeti m u n k áját, a m ohácsi vészig t e r jedő M agyar századokat is erős erkölcsi érzés és h azafias tűz h a tja át.
A ném etes iskola. Szükségképen egy negye
dik iskola is föllépett a különféle irányok össze
egyeztetésére. Össze a k a rtá k egyeztetni a m érté
kes klasszikái verset a rím es m ag y ar verssel s ettől azt rem élték, hogy a m ag y ar v erset m eg
nemesíti, zeneibbé teszi a m érték, a klasszikáit pedig közkedveltségre j u t t a t j a a rím . Előbb korcs irányba, a leoninus és m esterkedő verse
lésre (Gyöngyösi János, Édes G ergely, Kovács József) vezetett az a törekvés, hogy a klasszikái időm értékes sorokat rím ekkel fűzzék egym áshoz s csak akkor té r t helyes ú tr a az egyeztetés, m ikor a n y ugateurópai, m odern időm értékes (jam busi, trochaeusi) sorokat lá tjá k el rím ekkel. E gyeztetés hely ett inkább v álogatnak az egyes irányok ered
ményei közt ez iskolának legnagyobb m értékben a ném et költészet h a tá s a a la tt álló ta g ja i; innen
van ez iskolának h á rm a s elnevezése: egyeztető, válogató, ném etes. A rím es v ersfo rm ák n ak m ér
tékekre szedésével eg y ü tt j á r t a m odern d alfo r
m ának, az érzelmes ném et dalnak átü ltetése köl
tészetünkbe.
Az első lépést a n y u g ateu ró p ai verselés á t
ültetésére a lelkes irodalom pártoló g r ó f R á d a y G e d e o n (1713— 1792) te tte ; róla nevezte el Kazinczy ezt a verselésm ódot R áday-versnek.
Ő h ív ta fel először a figyelm et a Z rinyiászra, m elyet hexam eterekbe a k a r t á tírn i. V e r s e g h y F e r e n c (1757— 1822) pálos szerzetes, később világi pap, m in t képzett zenész a vers r i t m u sát a zenével és énekkel igyekszik összeegyez
te tn i s m ag ak észítette dallam okra í r j a lágyhangú, epedő d alait. T ré fá s elbeszélő költem ényeken (R ik ó ti M átyás, Szen tesin é) kívül regényeket is í r t a korabeli ném et regények m in tá já ra . N yelvé
szeti m unkáiban, m int R évainak legkeményebb el
lenfele, a nyelvszokás m ellett küzdött. V erseghy- vel e g y ü tt raboskodott a M artinovics-összeeskü- vésben való részesség m iatt, m ajd N apoleon pro- klam ációjának le fo rd ítá sa m ia tt linzi in te rn á lt- ságban végezte életét B a c s á n y i J á n o s (1763— 1845), k assai k a m a ra i tisztviselő. Lelkes visszhangot ad o tt a fra n c ia fo rrad alo m eszm éire;
költészetének legm eghatóbb emlékei fogságában í r t K u fs te in i elégiái. A k u fstein i rab ság b an pusz
tu lt el S z e n t j ó b i S z a b ó L á s z l ó (1767
— 1795) biharm egyei aljegyző. Érzelm es idilleket s m agyaros fo rm ájú , nemes h an g ú dalokat írt.
Ü nnepi d ara b k é n t több ízben színre k e rü lt M átyás királya. Szintén a fájd alo m és tépelődés tol
m ácsolására h a lla tta legm egkapóbb h a n g ja it D а у к a G á b o r (1769— 1796) u n g v ári ta n á r.
K azinczy benne lá tta költői elveinek legnagyobb tehetségű m egvalósítóját.
Ebbe az iskolába sorolható a haladó szellemű s finom tá rsa d a lm i neveltségű K á r m á n J ó z s e f (1769— 1795). P e ste t az ország irodalm i központjává k ív á n ta emelni s e célból 1794-ben Schedius L ajos egyetem i ta n á r r a l s P a jo r G ás
p á r orvossal e g y ü tt m eg in d íto tta az U ránia című
40
évnegyedes folyóiratot, de ez K árm án súlyos be
tegsége m ia tt a 3. szám m al m egszűnt. Legjelesebb műve F a n n i hagyom ányai című kis regénye, szépprózai elbeszélésünknek első komolyabb kísér
lete a lélektani r a jz r a s legköltőibb emléke irodal
m unkban a szentim entalizm usnak. M in tája Goethe W ertherje, de ő valószerűbbé teszi m eséjét azzal, hogy hőse nem fé rfi, hanem egy mély érzésű s m ostohasorsú if jú leány. K árm án öntudatos, ki
váló stiliszta, az archaizáló s tílu sra is ő teszi az első k ísérletet F ejveszteség című tö rté n e ti regény
töredékében. író i és közművelődési reform eszm éit A nem zet csínosodásáról í r t dolgozatában fog
la lja össze.
Kazinczy Ferenc. Ebből az iskolából emelkedik ki h a ta lm a s lendülettel fejlődő irodalm unk élére Kazinczy F erenc. A biharm egyei É rsem jénben szü letett 1759-ben. Jogi ta n u lm án y ain ak bevégzése u tá n megyei szolgálatba lép, m ajd iskolafelügye
lővé lesz. A M artinovics-összeesküvésbgn való ré szessége m ia tt hetedfélévi ra b sá g o t szenved. Ki- szabadulása u tá n a zemplénmegyei B án y ácsk ára költözik, m elyet Széphalom nak nevez el s i t t teljes odaadással szenteli m ag át irodalm i életünk szerve
zésének és refo rm álásán ak . C élja a m a g y a r nyelv
nek és irodalom nak a n y u g a ti h alad o ttab b nyel
vek és irodalm ak színvonalára emelése. Becsvá
gyánál s term észeténél fogva e g y a rá n t alkalm as volt e nag y cél m egvalósítására. N y u g talan , m in
den ú js á g ra fogékony, m űveltségen és irodalm on szenvedélyes hévvel csüggő term észet, csüggedést nem ism erő ideálista, k it sem börtön, sem nyo
m orúság, sem részvétlenség, sem ellenséges indu
la t nem tu d m egingatni h iv a tá sa felől tá p lá lt h i
tében, céljai elérhetőségében s nem zete szebb jö vőjében. A re fo rm á to r hite az a g itá to r szívóssá
gával tá rsu l benne. Eszméi terjesz tésére s ír ó tá r sainak b u z d ítá sá ra rendkívül széleskörű, n ag y m űvelődéstörténeti becsű s egyéniségére is igen jellemző levelezést fo ly tat. Fölkeres, o k ta t és buz
d ít m indenkit, akiben teh etség et érez. Lakóhelye akkori irodalm i életünk középpontjává, ő m aga
pedig irá n y ító já v á válik. L an k ad atlan buzgóság- g al dolgozik m indaddig, m íg 1831-ben a felvidéki k o le ra já rv á n y el nem ra g a d ja .
Sokoldalú írói m unkásságot f e jte tt ki. K ölte
ményei ném et h a tá s ra m u ta tn a k ; id eálja a ném et
görög klasszicizm us, am in t Goethe költészetében k ifejezésre ju to tt. A költészetet csak a v álaszto t
ta k szám ára valónak v allja, a nemzetivel szemben az általán o s em berit, az egyénivel szemben az el
vont eszm ényit énekli s elsősorban form ai válasz
té k o ssá g ra törekszik. Leginkább gúnyos epigram m ái s költői levelei v áln ak ki ötletességükkel és m űgondjukkal. N ag y h a tá s a volt В ácsm egyei levelei című, egy ném et W erth er-u tán zatb ó l á tü l
te te tt szentim netális regényének. E m lék iratai kö
zül a P ályám em lékezete s ú tira jz a i a legbecse
sebbek. Rendkívül sokat és sokfélét fo rd íto tt, ré szint azért, hogy a közönség ízlését m űvelje s az íróknak m intaképeket adjon, részint, hogy nyel
vünket g a z d a g ítsa és stílu su n k a t sokszínűvé tegye. Nem elégszik meg a ta rta lo m v isszaad ásá
val, az író t stílu sán ak egyéni sa já tsá g a iv a l e g y ü tt igyekszik á tü lte tn i, úg y fo rd ítja , ahogyan ír ta volna művét, ha m ag y arú l ír. M űfordítói m un
k ásság a egyébként kapcsolatos életének leg n a
gyobb művével, a n y elv ú jítással.
A nyelvújítás. Kazinczy nagyjelentőségű s tíl
refo rm o t in d íto tt meg fo rd ítá s a iv a l: a m ag y ar stílu st képessé a k a rta tenni m inden m ű faj köve
telm ényeihez való alkalm azkodásra. De éreznie kellett, m ennyire alk alm atlan az elm arad t m a
g y a r nyelv e rre s a halad o ttab b világ eszméinek s finom abb érzelm i á rn y a la ta in a k kifejezésére.
A m a g y a r szókincs g y a ra p ítá s á ra az időben egy erős visszatetszést keltő kísérlet tö rté n t. В a r c a f a 1 v i S z a b ó D á v i d sáro sp a ta k i ta n á r egy érzelmes ném et regény fo rd ítá sá b a n (Szig- v á rt, 1787) töm érdek új szót fa ra g o tt. E zt m aga K azinczy is elítélte s hogy elejét vegye az efféle d ilettán s túlzásoknak, m aga á llt élére a nyelv
ú jító mozgalom nak. Fellépése erős visszatetszést k e lte tt; merészen a lk o to tt ú j szavait, szokatlan
42
szófűzéseit, idegenszerűségeit a nyelv épsége el
len in tézett m erényletnek te k in tették . K ét p á r t kerül szembe egym ással: az ú jítá s hívei (neolo- gusok) s a m arad iak é (orthologusok), ezeknek főfészkük Debrecen és a D unántúl. Kazinczy a Tövisek és virágok (1811) ep ig ram m jaib an csip
kedi az ósdiakat, ezek viszont egy M ondolat (1813) című rö p ira tb a n gúnyolják ki őt. E röp- ira tn a k sok tek in tetb en ig azság talan tá m a d á sa it Kölcsey Ferenc és Szemere P ál veri vissza m aró gúnnyal (F elelet a M ondolatra, 1815). A XIX.
század három első évtizedére terjed ő mozgalom erős visszhangot k e lte tt a köz- és tá rs a s é le t szé
les köreiben s végül is az ú jító k győzelmével vég
ződött. A n y elv ú jítás alk o tásai közt v an sok hibás és idegenszerű, de később ezeket nag y rész
ben kiküszöbölte a nyelv term észetes fejlődése s nagy költőink nyelvm űvészete. Egészében nem csak azzal az áldásos eredm énnyel j á r t , hogy nyelvünket alkalm assá te tte az irodalom és köz
élet minden szükségletének kielégítésére, hanem a h alad ás új eszméi és törekvései ir á n t is fogé
konnyá te tte a nem zet lelkét. A reform áció óta ez legnagyobb közművelődési eseménye a m ag y ar szellemi életnek s kiinduló p o n tja a m a g y a rsá g teljes m egújulásának. Kazinczy jelentősége nejm- csak irodalom történeti, hanem tö rté n e ti is s en
nek a la p ja nem műveinek esztétikai értéke, h a nem egész lan k ad a tlan , önfeláldozó s eredm é
nyekben dús izgató tevékenysége. Nem m u n k ái
ban, hanem „m ag y a r lelkében n a g y ” .
Kazinczy köre. Kölcsey. K azinczy elveit kö
vető b a rá ti körének nevesebb ta g ja i: K i s J á n o s (1770— 1846) ev. superintendens, m unkás és hasznos író, elmélkedő költem ényei m ellett m a
g y a rr a fo rd íto tt több esztétikai m u n k á t; S z e m e r e P á l (1785— 1861) pestm egyei földbirto
kos, képzett esztétikus, szerencsés szóalkotó, első művészibb szonettjeink költője; V i t к о v i c s M i h á l y (1778— 1829) pesti ügyvéd, szerb nép- költészeti term ékek fo rd ítá sá v a l s h a tá s u k a la tt í r t dalaival tű n t ki. Legkiválóbb ta g ja K azinczy
m árm egye főjegyzője, m ajd országgyűlési követe.
M int em ber egyike a legnemesebb jellem eknek.
Az erkölcs kultusza irá n y íto tta egész életét, n e
mes eszm ényekért hevülő lelke nyilatkozik költé
szetében is. Tépelődő lelke a klasszicizm us hideg nyugalm ától m á r a rom anticizm us szenvedélyes
sége felé h a jlik ; lír á ja m eghasonlását tolm á
csolja a való élettel s egy nemesebb világ és tisz
tább élet u tá n sóvárgó érzéseit. Legnagyobb hév
vel a h a z a fia s érzés fá jd a lm á t s tra g ik u s rem ény
telenségét énekelte (H ym nus, 1823. Z rín y i dala, Z r ín y i m ásodik éneke). Ő szólalta ja meg költésze
tünkben először a nemes hu m o rt (V a n ita tu m v a n ita s) s ő h o n o sítja meg ném et m in ták u tá n a b a lla d á t (Róza, S zép L e n k a ), ő ír ta az elvi szem
pontokból ítélkező b írá la tn a k első k ísé rle tit (Kis Ján o s, Csokonai és Berzsenyi v erseirő l), d ra m a tu rg ia i irodalm unk első kiváló term ékeit (K örner Z rín yijérő l, A kom ikum ról) s első irodalom böl
cseleti dolgozatunkat (A nem zeti hagyom ányok
ról). M int szónok m estere a nemes hévvel á th a to tt, érzelm es m ag y ar szónoki iskolának s m eg
a la p ító ja az akadém iai emlékbeszédnek (K azin- czyról, B erzsenyiről). ír o tt, elm ondásra nem szán t szónoki művei közül legkiválóbb s iro d al
a la p ító ja az akadém iai emlékbeszédnek (K azin- czyról, B erzsenyiről). ír o tt, elm ondásra nem szán t szónoki művei közül legkiválóbb s iro d al