addig vagyunk-leszünk amíg a lépcsők bennünk is vásnak-vénülnek
s újulnak a falak amig halljuk a csengőt s benne a tengert és minden rodostőban zágont
(Kányádi Sándor) Meghalt Buday György, megszabadult fizikai és lelki terheitől, s eltávo-zott egy másik, rejtélyes világba. Mert rejtélyes volt — s bizonyára még so-káig az is marad — fametszőnk földi élete. Ez az oka részben annak is, hogy
— a szórványos születésnapi megemlékezéseket leszámítva — alig van meg-felelő irodalom a művész életéről és munkásságáról. A hosszú külföldi tartóz-kodás indokolhatja, de nem mentheti a közömbösséget.
A Kolozsvárott 1907. április 7-én született Buday György már gimnazista korában rajzolt, lapot szerkesztett, önképzőkört szervezett. 1924-ben az ú j ha-talom gáncsvetései elől a családnak át kellett települnie Szegedre. A serdülő Buday „hazavágyó nosztalgiája" — ahogy ő nevezi ezt a lelkiállapotot — so-káig akadálya a szegedi gyökéreresztésnek. Három-négy év múlva azonban ez is megtörténik. Az egyetemi ifjúság egyik diákvezetőjéből a harmincas évek elejére rendszeresen publikáló művész válik. Elnöke lesz a kor egyik ígéretes szellemi, művészi és erkölcsi értékeket termelő közösségének, a Szegedi Fiata-lok Művészeti Kollégiumának. Egykori tagjai közül ma már csak Árvay Er-zsébet, Tomori Viola és Baróti Dezső gyászolják „emberfaragó" barátjukat.
A művészi sikerek segítik, a világ megismerésének vágya ösztönzi abban, hogy külföldi tanulmányi ösztöndíjhoz jusson. Először a római Magyar Aka-démia nyújt lehetőséget a művészet itáliai klasszikusainak megismeréséhez és feldolgozásához. Ezt követően az angliai ösztöndíj jelenti tulajdonképpen a vágyak igazi beteljesülését. A British Museum grafikai lapjainak és a toleráns angol életformának tanulmányozása feledtetik a kezdeti egzisztenciális nehéz-ségeket. A párizsi világkiállításon az Illusztrációk, művészeti könyvek kategó-riában kiosztott Grand Prix-k egyikével jutalmazzák fametszetes tablóit.
A British Museum több tucat metszetét vásárolja meg, megbízásokhoz és angol kapcsolatokhoz jut. A sors könyörtelen, nem engedi élvezni a sikereket, kez-detét veszi a második világégés.
Buday úgy dönt, hogy Angliában marad, s innen metszeteivel és a titkos Petőfi rádión Magyarországra sugárzott információival és elemzéseivel támo-gatja az antifasiszta ellenállást. Ilyen bátor kiállást egy gyáva kormány csak az állampolgársági kötelékből való kizárással torolhat meg. Meg is teszi. Nem ez az egyetlen háborús sérülése Budaynak, hiszen otthoni baráti körét a harci események és a különböző indíttatású atrocitások megtizedelték. A béke be-köszöntével londoni közéleti tevékenységét és szervező munkáját kamatoztatva a demokratikus Magyarország képviseletében az ú j londoni Magyar Intézetet igazgatja. 1947-ben hazalátogat, gyűjteményes kiállításának utolsó darabja egy Tamási-illusztráció: — Ábel hazatér. A kommunista párt brutális hatalomra törése azonban meghiúsította nem csak a fizikai, de a művészi és lelki haza-térést is. Egy újabb látogatáskor, 1949 tavaszán szinte az utolsó pillanatban
95
sikerült kimenekülnie az országból, elkerülve a letartóztatást. A történet a gyáva kormány intézkedésével megismétlődik. Disszidenssé nyilvánítják, és el-bocsátják állásából. A londoni Magyar Intézet azóta sem épült fel romjaiból.
Remélhetőleg egy ú j kultúrpolitikai irányítás felismeri egy londoni Magyar Intézet szükségességét és jelentőségét, ezzel is elégtételt adva Buday úttörő munkájának.
A hivatalos magyar közvélemény ezután húsz esztendőre szem elől veszti Budayt. A fametsző pedig visszatér művészi munkájához, de lelkileg súlyosan sérült. Kötődését nemzetéhez, ifjúságához és művészi ideáljaihoz a Szegedi Kis Kalendáriumoknak megfelelő londoni Kis Könyvekkel fejezi ki. Chelsea-i műtermében egymaga nyomja ezeket a bibliofil ritkaságokat. Rendszeres ki-állítója a Királyi Metszők évi tárlatainak, hiszen 1939 óta e cím birtokosa is.
Harry Carterral, a neves tipográfiatörténésszel közösen bebizonyítják, hogy a gyönyörű és népszerű Janson-betűk alkotója az erdélyi Misztótfalusi Kis Mik-lós volt. Az Angliában roppant népszerű és nagy hagyománnyal rendelkező Karácsonyi Kártyák tudós kutatója lesz. Talán a szigetország legnagyobb g y ű j -teményét építi fel, kutatásai során kapcsolatba kerül a királyi családdal is.
Minden harmonikusnak tűnik, csak a sebek nem eléggé gyógyultak még ah-hoz, hogy egy újabb megrázkódtatást kibírjanak. Az 1956-os forradalom le-verése, a megtorlások hírei kétségbe ejtik, idegszanatóriumba kerül. Kisebb-nagyobb megszakításokkal ott él haláláig. Hogy mit nem tudott a „kinti" élet-ben elviselni, mely elől száműzte önmagát, azt csak nagyon alapos kutatás és angolul írott naplóinak tanulmányozása tudná felderíteni. A szanatóriumban egy kerti pavilonban műhelyt rendeznek be számára, ahol körülveszi magát egy művész életének majdnem minden kellékével, a klasszikus zenétől és fo-lyóiratoktól kezdve a kézisajtón és könyveken keresztül a virágokig. Csak az emberek, a lüktető, inspiráló, változatos, minden nehézsége ellenére mégis szép élet hiányzik innen. Egy-egy leheletnyi életet jelentenek a levélváltások és a ritka látogatások.
A fáradt lélek, de mindig élénk. szellem hálás ezekért az impulzusokért.
Ezekből keletkezik a 70-es évek elején a Buday György fametszetei című He-íikon-kiadvány, majd az angol nyelvű költői Anthológiához a huszonöt költo-portré, melyek odahaza is bemutatásra kerültek. A tervbe vett huszonöt író-portrét nem tudja befejezni, ereje már csak az évenkénti, saját maga számára kötelező, barátai által remélt újabb karácsonyi kártyára elegendő.
Nyolcvanadik születésnapját • az emigráció és az óhaza egyaránt ünnepli.
Szeged emlékplakettel, a Minisztertanács Csillagrenddel tünteti ki: A gratu-lálok között örömmel fedez fel ú j érdeklődőket és barátokat. A fizikai fájdal-mak nem engedik többé, hogy műhelyébe járjon. De a szellem még élénk, bi-zonyára regisztrálja azt is,. hogy második szülővárosa, Szeged, m á j u s 21-én díszpolgárává választotta.
1990. június 12-én csendben eltávozott közülünk. Felbecsülhetetlen értékű hagyatékának nagy részét utolsó beszélgetésünk alkalmával az Országos Szé-chényi Könyvtár Kézirattárának gondolta átengedni. A hagyaték angliai vo-natkozású részét hálája és nagyrabecsülése jeléül a szigetországnak akarta ajándékozni. Reméljük, hogy végakarata'mihamarabb teljesülni fog, s a haza-tért' anyag ismeretében hamarosan megszületik a várva várt, fehér foltoktól mentes monográfia, mely hozzásegíti Buday Györgyöt, hogy végérvényesen
elfoglalja az őt megillető helyét a magyar grafika és az emberi helytállás történetében.
Zürich, 1990. július 8-án
Szeptember 29-én Ungváron föl-emelő ünnepség keretében Göncz Árpád köztársasági elnök leplezte le Ferenczy Béni Petőfi-szobrát. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szö-vetség rendezvényén szerkesztősé-günk is képviseltette magát.
*
Tanácstalanok vagyunk egy hír olvastán, amelyre a Világ c. lap II.
évfolyamának 35. számában bukkan-tunk. A Fórum rovat híradásának az a része, amely lapunkra és Do-mokos Mátyás itt megjelent írására utal, maradéktalanul igaz. így jelent meg valóban: „ . . . évtizedeken át
kerestem . . . és keresek most is va-lamiféle választ egy kérdésre, amely nem csak bennem él, hanem a ma-gyar történelem alakulása folytán százezrek és milliók olykor talán tudatosan is elfojtott kérdése, hogy:
Ady szavával szólva — mit ér és
mi-lyen az ember, ha magyar, a diasz-pórában?"
A kérdésre a Buenos Aires-i Hun-gária Egyesület vár választ ez év végéig mindazoktól, akiknek erre
— bárhonnan a világból — érvé-nyes válaszuk lehet. Ezt is rend-ben levőnek találjuk. Tanácstalan-ságunk csak akkor áll elő, amikor azt is olvashatjuk, hogy a nevezett egyesület egyik jutalma: „A Dél-amerikai Magyar Hírlap és a Tisza-táj első közlésének a jogát meg-kapja."
Ha az egyesület képviseletében bárki szóban vagy írásban az ak-cióról bennünket tájékoztat, megle-het, örömmel vállaltuk volna a
— valószínűleg érdemes — fölada-tot. Minderről azonban csupán a.
fönt említett hírből szereztünk tudo-mást, ezért vagyunk tanácstalanok.
SZENTI ERNŐ G R A F I K Á J A
Ar«: 25 Ft
/