A rerum natura terminus két alkalommal fordul elő Gaius institúcióiban. A második könyvben a legatum per damnationem rendelésével kapcsolatosan állapítja meg Gaius, hogy jövőben létrejövő vagyontárgyat is lehet kötelmi hagyományként rendelni.
jogászokat nem befolyásolta a sztoicizmus, jóllehet nem állítja, hogy ne lettek volna verzátu-sak a sztoikus gondolkodásban. Vö. V W (1994) i. m. 4893. Mindez annyiban némiképp érdekes állítás, hogy a sztoikus gondolkodásban való jártasságból eredően az egyes jogászok gondolkodásmódját befolyásolhatja maga a sztoicizmus, nem pedig a jogtudományt általában. Vander Waerdt véleményével ellentétesen C (1985) i. m. 356–364.
434 Vö. M -M (2000) i. m. 11. Ehhez hasonlóan ld. W (1991) i. m. 453., aki könyvismertetőjében rámutat arra, hogy a recenzeált munka szerzője, Vincenzo Scarano Ussani, rerum natura alatt – és különösen eme szöveg kapcsán – a dolgok természetes rendjét érti; ezzel hangsúlyozva az emberi kultúra és a kozmikus természet egységét. Celsus kije-lentésének magja, hogy a jogértelmezés során erre a kapcsolódásra fi gyelemmel kell lenni, ugyanakkor ezzel a jogász nem kívánja olyanként feltűntetni a jogot, mint ami megváltoztat-hatatlan lenne.
435 Vö. C B (1993) i. m. 235–236., továbbá 239. skk.
436 Vö. C B (1993) i. m. 236.
437 Vö. pl. „Die Natur juristischer Gebilde” alcímet; W (1976) i. m. 51.
Gai. 2, 203.
Ea quoque res, quae in rerum natura non est, si modo futura est, per damnationem legari potest, velut fructus, qui in illo fundo nati erunt, aut quod ex illa ancilla natum erit.
A kötelmi hagyományos várományosi pozícióba kerül: az örökössel szemben érvényesíthet a végrendeletből eredő in personam igényt (actio ex testamento) abban az esetben, ha az örökös nem tenne eleget az örökhagyó által a vég-rendeletben rá testált kötelezettségnek. Ez a követelési jog azonban csak az örökhagyó halálát követően keletkezik. Ami az örökhagyó szempontjából lényeges, hogy olyan vagyontárgyat rendeljen hagyományul, amely az örökös számára a hagyatékba lépés pillanatában megvan. Ez a vagyontárgy viszont a végrendelet tételének pillanatában lehet jövőbeli dolog, vagyis olyan, amire Gaius alappal mondja, hogy in rerum natura non est, a külvilágban (még) nem létezik. Ekként érthető tehát, hogy ebben az esetben az in rerum natura non est fordulattal élve Gaius a fi zikai értelemben vett létezés, illetőleg nemléte-zés elhatárolását adja ebben a szövegben.438 Példaként említi a telek majdan keletkező szaporulatát (fructus […] in illo fundo nati), illetve a rabszolganőtől később születendő gyermeket (quod ex illa ancilla natum). Ehhez tematikusan hasonló szöveg a Digestában egy Pomponiushoz köthető textus (Pomp. D. 30, 24 pr. [5 ad Sab.]). Megjegyzendő, hogy a jogászok responsumai nem is ezzel a kérdéssel foglalkoznak többet, hanem inkább azzal a problémával, amikor valamely szolgáltatás tárgya a teljesítés határidejét megelőzően megsemmisül (l. pl. Ulp. D. 25, 2, 17, 2 [30 ad ed.]; Pomp. D. 30, 48, 1 [6 ad Sab.]; Afric. D. 30, 108, 10 [5 quaest.]). Ezekhez képest Gaius feltehetően oktatási-didaktikai célból foglalkozik ezzel a témával.
Éppen az említett oktatási-didaktikai szempontoknak tudható be az is, hogy a kentaur Gaiusnál is megjelenik mint a nemlétezés archetípusa.
Gai. 3, 97a
Item si quis rem, quae in rerum natura esse non potest, velut hippocentaurum, stipuletur, aeque inutilis est stipulatio.
Ezt, a hippocentaurust említő szöveget, akárcsak ennek a iustinianusi ins-titúciókban megtalálható parafrázisát (Inst. 3, 19, 1) korábban, a rerumnatura
438 Vö. a korábban már hivatkozott Pomponius-szöveggel (Pomp. D. 30, 24 pr. [5 ad Sab.]), illetve R (1971) i. m. 110.
koncepcióját általában áttekintő fejeztben már részletesebben bemutattuk, ehelyütt csak a teljesség kedvéért hivatkozunk rá újfent.439
Ezen a ponton áttérve a iustinianusi institúciók szövegeinek áttekintésére, általános jelleggel jelezzük, hogy a rerumnatura jellemzően a fi zikai létezésre, illetve nem létezésre utal, illetőleg az objektív valóság mint határfogalom meg-jelenítőjeként hivatkoznak még rá némelykor.
Inst. 2, 1, 6
Singulorum autem hominum multis modis res fi unt: quarundam enim rerum dominium nanciscimur iure naturali, quod, sicut diximus, appellatur ius gentium, quarundam iure civili. commodius est itaque a vetustiore iure incipere. palam est autem, vetustius esse naturale ius, quod cum ipso genere humano rerum natura prodidit: civilia enim iura tunc coeperunt esse, cum et civitates condi et magistratus creari et leges scribi coeperunt.
Inst. 2, 1, 13
Partus vero ancillae in fructu non est, itaque ad dominum proprietatis pertinet: absurdum enim videbatur hominem in fructu esse, cum omnes fructus rerum natura hominum gratia comparavit.
Ez a textus, valamint Gaius Digesta-beli szövege (Gai. D. 22, 1, 28, 1 [2 rer.
cott.]) szó szerint megegyeznek, ekként mindaz, amit a Digesta locus kapcsán elmondtunk, az itt is felhozható.
Inst. 2, 20, 3
Ea quoque res, quae in rerum natura non est, si modo futura est, recte legatur, veluti fructus, qui in illo fundo nati erunt, aut quod ex illa ancilla natum erit.
Ez a szöveg, valamint a gaiusi institúciók szövege (ld. fentebb Gai. 2, 203) Csaknem szó szerinti egyezést mutat a gaiusi Institúciók előbb már idézett szö-vegével – az annak kapcsán mondottak ekként ebben a körben is hivatkozhatók.
439 Ld. ehhez még M (1969) i. m. 75–77., ahol a szerző szerint a rerum natura kifejezéssel (nyilvánvalóan ennek megfelelő alakjával) gyakorta írják le a szolgáltatás lehetetlenségét.
Inst. 3, 15, 4
Condiciones quae ad praeteritum vel ad praesens tempus referuntur aut statim infi rmant obligationem aut omnino non diff erunt: veluti SI TITIUS CONSUL FUIT vel SI MAEVIUS VIVIT, DARE SPONDES? nam si ea ita non sunt, nihil valet stipulatio: sin autem ita se habent, statim valent. quae enim per rerum naturam certa sunt non morantur obligationem, licet apud nos incerta sint.
A verborum obligatiókkal összefüggésben, a feltétel nyelvi megfogalmazá-sával kapcsolatosan történik hivatkozás a rerum naturára.
Inst. 3, 19, 1
Omnis res quae dominio nostro subicitur in stipulationem deduci potest, sive illa mobilis sive soli sit. At si quis rem quae in rerum natura non est aut esse non potest dari stipulatus fuerit, veluti Stichum, qui mortuus sit, quem vivere credebat, aut hippocentaurum, qui esse non possit, inutilis erit stipulatio.
A fentiekre refl ektálva, az érvénytelen stipulatiókkal kapcsolatban kerül elő ismét a hippocentaurus mint a nemlétező dolgok iskolapéldája.440
Iulius Paulus „Sententiarum ad fi lium libri V” című munkájában két sze-melvényben fordul elő a rerum naturára utalás: az elsőben az ügyletben tűzött feltétellel összefüggésben tesz a iustinianusi megfogalmazással lényegileg azonos tartalmú állításokat.441 A másik locus öröklési jogi témakörben fordul elő, és a rokonság fokának számításával kapcsolatos megállapítás olvasható benne: az öröklés hetedik foking történő számításának okát magyarázza, és ennek körében hívja segítségül a rerum natura fogalmát, az objektív valóságban tükröződésének eklatáns példájaként – egy természeti megfi gyelést támaszt alá a klasszikusok által oly sokszor használt fogalommal.442
440 Vö. R (1971) i. m. 110.
441 Paul. Sent. 3, 4b, 1: Condicionum duo sunt genera: aut enim possibilis est, aut impossibilis:
possibilis, quae per rerum naturam admitti potest, impossibilis, quae non potest: quarum ex eventu altera expectatur, altera impossibilis submovetur. Ld. R (1971) i. m. 112.
442 Vö. Paul. Sent. 4, 22, 8: Successionis idcirco gradus septem constituti sunt, quia ulterius per rerum naturam, nec nomina inveniri nec vita succedentibus prorogari potest.